Gyros, Vangelis, Bruce Willis – görög kör

Görögország Athén

Ott-tartózkodás ideje: 2009. jún. 20.  - 2009. jún. 28. (8 nap)

1 hozzászólás I 10 709 látogató olvasta. Rögzítve: 2009. júl. 06. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar daci Beszámolója

Cimkék: Athén  Delphoi  Epidaurosz  Korinthosz  Mükéné  Nafplion  Peloponnészosz 

Transzbalkáni utazás, sorra magasló karsztvidék, benzinkúton burek, piknikező bolgár, szerb, török kamionosok; minaret és ortodoxia keveredik az egyre koszosabb ablakból. Macedón területen már dobozos Szkopszkó is van, majd laza kitérő Szkopjétől egy órányira, rögtön az autópálya mellett. Stabi, bár római kori település, az ásatáson már lehet hangolódni az antik témakörre, utána pisi, fagyi, nyújtózkodás. Újabb macedón határ, némi várakozás, a flegmaság úgy tűnik genetikus; korrupcióra született atyaúristenek fantáért, ásványvízért, pénzért egyengetik az átjutás gyors és sikeres útját. A görög oldal már laza, de ott már a macedón nevet ki sem érdemes ejteni, még bélyegzőn sem szeretik látni a szomszéd új keletű öndefinícióját. Az Észak-Görög Makedónia tartomány, valamint az egész ország csak FYROM (Former Yugoslav Republic of Macedonia), vagy Skopje néven hajlandó elismerni a létezésüket. Nemzetiségi kérdésben is hajthatatlanok, az országban élő albán, bolgár, török satöbbi kisebbség papíron nem létezik, Görögországot a hivatalos álláspont szerint görögök lakják.
A határlépéstől bő másfél órányira már Thesszalonikiben hesszelünk, az egymilliós város egyelőre csak rákészít a görög hangulatra, a Fehér-torony mellett inkább csak a délutáni pihenőként kávézóban relaxáló emberek vetítik előre az életérzést. Vitathatatlan, hogy van látnivaló, de a java eztán jön. Az antik görög nászutas turné célja, hogy a talán legszebb, legismertebb látnivalók egy részét befogjuk, az összesre lehet ugyan törekedni, ám a bőséges kínálat miatt szinte lehetetlen.

A program első igazán ütős része a Meteóra kolostorok, azon belül pedig a Vardaam kolostor meglátogatása. Valódi, elmélkedésre alkalmas, nyugalmat kínáló hitélet ma már csak a néhány, nem látogatható kolostorban zajlik, a turistáknak szánt, látogatható helyeken inkább már csak bemutatják, mi is lehetett itt akár még évtizedekkel ezelőtt is. Az ikonok, freskók, világtól elzárt, egykoron kötélen megközelíthető felszentelt helyek, valamint a csodálatos természeti környezet a mai napig döbbenetes látvány, a homokkő hegycsúcsokon fészekként sorakozó épületek felfoghatatlan, ember feletti környezetben helyezkednek el.
A Tempé-völgyében még buja zöld a vegetáció, de Athén felé haladva a táj egyre kopárabbá válik. A Thermopülei szorosban, - mint annyi más helyen Görögországban- szinte állcsúcson vág a történelem. Elolvasva a híres epigramma szövegét, majd lenézve a spártai hősök emlékművére, elgondolkodtató, hogy talán nem is az a fontos, mi történt itt 2500 évvel ezelőtt, hanem az, hogy a mai napig beszélünk és tanulunk róla. A tengerparti területen amúgy hévforrások is találhatók, erre utal neve is.

Athén lakossága 150 éve a 10.000 főt is alig érte el, ma peremkerületekkel együtt 5 millióan élnek ebben a hegyláncoktól körbevett, csak a tenger felé nyitott katlanban. A levegő megszorul, a hőség adott, és sajnos az infrastruktúra sem tartott tempót a népességnövekedéssel, így a szmogriadók a napi élet részét képezik. A több évezreddel ez előttről itt maradt épületromok azért nagyon komolyak. Gyakorlatilag olyan az egész ásatási terület, mint egy Tüzép, amerre nézel kövek és építőanyagok, csak ezek a kövek konkrétan jóval beszédesebbek az Ytongnál. Visszanéz belőlük a történelem. Lehet, hogy érzelgős, idióta gondolat, de, ha leülsz a Dionüszosz színházban, félelmetes felismerés, hogy akár Periklész is ülhetett itt és élőben nézhette a premierjét egy-egy olyan drámának, amit érettségi idején még nagyon utáltam. Érdekes, hogy míg az Akropoliszban egymást tiporják az emberek, a mellette levő egykori temető, a Keramikon, az Agora, vagy az említett színház nagyon szellős, a látogatók töredéke keresi csak fel, pedig ugyanúgy érvényes oda is a jegy, csak talán kisebb a hírneve…
Szintén hasonló az újkori olimpiák stadionja is, Hajós Alfrédon mélázva azért itt is feltűnik, hogy kevesebb az érdeklődő, mint ahogy azt a helyszín jelentősége indokolhatná. Frázis, de a városban körbeölel a történelem, főleg ha még ötödikben érdekeltek is a dórok, vagy a spártaiak. Nem oszt, nem szoroz már, de megcáfolandó a Kispál-féle „Az Akropoliszba felmegyünk és ott a csikket a városra pöccintjük” sor is, mert hát az egész területen dohányzási tilalom van érvényben.

Kevésbé zsúfolt nap esetén érdemes helyi járattal kibuszozni valamelyik tengerparti kerületbe, mondjuk Kalamakiba. A part mentén végig olyan strandok találhatók, amiket nem a nemzetközi turizmusra szántak, hanem csak a helyiek látogatják. Kijönnek busszal, gyalog, vagy motoron, bukósisak le a sziklára, csobbanás, felfrissülés, aztán irány haza, vagy éppen munkába. Nincs zsúfoltság, viszont a tenger és az ég épp oly kék, mint máshol, utána meg még mindig be lehet menni a Plakára. Éttermek, kajáldák mindenütt, 2 eurós gyrossal egészen jól el lehet itt esténként lazázni, ráadásul a kivilágított Akrolopolisz szinte mindenhonnan látszik. Bár lehet, hogy itt-ott osztásnak tűnt, amit eddig írtam, Athén egy nagyon jó hely, hiányosságai ellenére is.

És, ha már strandolás. Az országban északról dél felé haladva az olimposz-i riviéra útba esik jövet menet, a megannyi üdülőfalu közül most Paralia a befutó egy-egy fél nap erejéig. Tömegtermelésre berendezkedett, zsúfolt strand, minimális látnivaló, inkább búcsús hangulat jellemzi, bár a települések kívül már bele lehet szaladni nyugodtabb partszakaszba is. A tájidegen albán nyakláncos és néger karóraárus mellett csak a magyar masszőr és a fánkárus legény a meglepőbb; globalizált strand a javából, napozni, pancsolni, semmit tenni jó de a Balaton simán veri még gyengébb napon is. Kár, hogy a lengyel-szlovák-román-bolgár-magyar-stb nyaralók zöme eddig jut csak el Görögországban. De legalább olcsón lehet ajándékot venni. A szálláson vicces a balkáni stílusú mosdó - wc és zuhanyzó egymás mellett, tálca nélkül. Előnye, hogy zuhanyozás közben lehet akár gittelni is, vagy fordítva:) Azért otthon nem kéne.

A kilenc nap legütősebb programja, az Attikai-félsziget legdélibb pontján, a Sounion-fokon álló Poszeidon szentély. Naplemente szotyival, cigivel, romantikával, végtelen nyugalomba vesző tengerrel egy szikla tetején, a háttérben meg egy két és félezer éves templomrom. Már szinte gusztustalanul idilli, de pont valószerűtlensége miatt jó. És persze mi más szólna a távolból, mint a Vangelis-féle, amúgy szarrá-rommá játszott, elcsépelt Tűzszekerek, ami itt új értelmet nyert. Belassult naplemente, időtlen mozdulatok, azt hiszem innentől kezdve egy picivel szívesebben hallgatom majd.

Athénból érdemes elindulni a Peloponnészoszi-félsziget felé, akár csak egy napra felfűzve is rengeteg érdekességet lehet felfedezni. A magyar kötődésű, - Türr István, Gerster Béla által kettészelt- félszigetre a Korinthosz-i csatorna felett átkelve lehet eljutni. A csatorna terve már az ókorban is megvolt, akkoriban egy hetes hajóutat spórolhattak volna meg vele. Bár Néró császár idején meg is kezdték a kiásását, a munkálatok csak a XIX. században készültek el. Korinthosz település az ókorban csatorna híján átvontatta a hajókat a szárazföldön, hatalmas extra profitot termelve. A felhalmozott gazdagság a mai napig látszik, a feltárás mérete, és a megmaradt épületek szépen tükrözik az egykori kereskedőváros rangját. Egyszerűen elkap az áhítat, mint Pál apostolt levélírás közben. A ma is használt csatornán több közúti és vasúti híd ível át, közülük érdemes a legelső, merülő hidat is megnézni, ami a hajók érkezésekor lemerülve engedi ki/be az átkelőket.

Epidaurusz leginkább a szinte teljesen egészében fenn maradt kőszínházáról ismert, már csak ezért is érdemes volt, főleg, hogy az akusztikát meglovagló kedvesem énekprodukciója után még vadidegenek is mentek hozzá gratulálni, meg pacsizni. A város anno gyógyászati központ volt, messzi földről vándoroltak ide a testi és szellemi panaszokkal bíró betegek, a feljegyzések szerint az egész jó gyógyulási arány miatt. Nafplion meg az a kisváros, ahol gondolkodás nélkül eléldegélnék pár hétig, mindenféle kiruccanás nélkül. Ez mindent elárul róla. Idill, jó kaják, tengerpart, béke, és ennek ellenére meglepően kevés látogató.
Ha meg valaki még mindig nem unja az ókori ásatásokat, menjen Mükénébe, vagy Delphoibe, mondakörért, kultúráért, vagy jósdáért. Ütős mindegyik, és ugyancsak nem a megmaradt, feltárt leletek, hanem a két hely egyéni atmoszférája miatt. Nagy spílerek voltak ezek az ókori görögök, hogy ilyen szintű civilizációt építettek maguk körül és hagytak ránk.
Értékeld az élménybeszámolót!
7.2 (15 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
Koga - 2009.07.09. 10:43

Van még ország Európában, ahová daci barátom még nem jutott el? :)Amúgy ismételten remek, fiatalos beszámoló. ;)


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina