Barangolás a Kleine Sceideggen

Svájc Kleine Scheidegg

Ott-tartózkodás ideje: 2009. júl. 08.  - 2009. júl. 08. (1 nap)

0 hozzászólás I 3 299 látogató olvasta. Rögzítve: 2009. júl. 15. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar iadanyne Beszámolója

Cimkék: eiger  jungfrau  mönch  silberhorn 

Elhatároztuk férjemmel, hogy egy kis nosztalgia körutat teszünk a már korábban megszeretett, s rendszeresen látogatott Svájcban. A Fehérvár Travel ajánlatai közül azt választottuk, amelyik Ausztriát, Svájcot és az észak olasz tóvidéket érintette. Ezen belül pedig a Kleine Scheideggre való utazást vártuk nagyon. Szerettük volna újra látni a fenséges hegycsúcsokat: a félelmetes Eigert, a Mönchöt, no és a csúcsok-csúcsát: a Jungfraut a hó sipkás Silberhornnal.
Lauterbrunnenből indult kis zöld vonatunk felfele a meseszép tájon át, a bársonyos völgyeken keresztül, hatalmas sziklák mellett, kis falukat érintve zötykölődtünk mind feljebb és feljebb a Kleine Scheidegg felé. Volt mit néznünk útközben, a sűrű fenyőerdőket, a gazdag növényzetet, a mezei virágokkal teli domboldalakat, itt-ott kolompolva legelésző teheneket, a muskátlikat az ablakokban, szóval nem unatkoztunk az alatt az 50 perc alatt, amíg felért velünk a fogaskerekű. Ott aztán a várva várt látvány fogadott. Először egy kissé szégyenlősen, felhőkbe burkolózva, csak néhol megmutatva magukat a hegyek, de kis idő múlva teljes pompájukban ragyogtak előttünk az Eiger, a Mönch és a Jungfrau. Nem tudtunk betelni a látvánnyal, csak álltunk percekig, földbegyökerezett lábakkal. Erre a pillanatra vágytunk, ezért jöttünk! Mikor magunkhoz tértünk a gyönyörűségtől, elindultunk a kedvelt kilátónkhoz, ahol sokszor álldogáltunk és gyönyörködtünk a tájban, s szívtuk magunkba a friss alpesi levegőt. Most is hallottuk a völgyben legelésző tehenek kolompját, s most is dobogott a szívem értük, nehogy elüsse őket egy vonat a sok közül. Talán fél óránként indulnak minden irányba a kis zöld szerelvények, a jégbarlanghoz felfele viszont az előkelő piros megy. Oda most sem mentünk fel, nekünk ez a látvány kellett, itt bolyongtunk a Kleine Scheidegg lankáin, s fotóztunk, filmeztünk addig, amíg időnk engedte. Régen kipakoltam az elemózsiánkat a hátizsákból egy asztalra, a szendvicset, vizet, svájci csokit, s mindent befalatoztunk, hiszen a jó levegő étvágyat csinál, azt hiszem mindenkinek. Most sem történt másként az étvággyal, most is farkaséhesek voltunk egy kis idő után, most viszont bratwurstot vettünk, s ott melegében eltüntettük 2 perc alatt. A szomszéd asztalnál falatozott régi ismerősünk, általam csak alpesi hollónak nevezett fekete madár, ő is éhes volt. Nagyon irigyeltem őt, hogy ő itt lakik, ebben a fantasztikus világban. Én is szeretnék vele szárnyalni a hegyóriások között, gyönyörködnék az alattam elterülő mesés tájban, talán meg sem éheznék, csak a tájat bámulnám. Lehet, hogy az előző életemben egy ilyen alpesi holló voltam? Ezek a gondolatok foglalkoztattak, míg néztem a madárkát, majd egy utolsó képet készítettünk még a kedvenceinkről, s fájó szívvel elbúcsúztunk tőlük, remélve, hogy látjuk őket újra a közeljövőben.
Feltöltve: 2009. júl. 15.
Értékeld az élménybeszámolót!
10 (2 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Magyar  Română  Slovenčina