Wunderschön Ausztria 2009 VIDEÓ

Ausztria

Ott-tartózkodás ideje: 2009. jún. 27.  - 2009. júl. 09. (12 nap)

0 hozzászólás I 4 684 látogató olvasta. Rögzítve: 2009. szept. 01. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar tantras Beszámolója

Cimkék: Fraknó  Gmunden  Hallstatt  Königssee  Saalfelden  Salzkammergut  tekepálya  Zell-am-See 

Avagy: A Menők, a Beton és a többiek. Roundabout Tour 2009 (1)

„Prológus:
Megvolt az első összeröffenés! Márciust írtunk még csupán, de érdekes módon – Nagyragát kivéve – mindenkinek kiforrott elképzelései voltak készülődő TÚRÁNK mikéntjéről, vagyis hogy csináljunk egy nosztalgia ’97-et. Huncut mosoly jelent meg arcomon a csillogó szemű társaimat figyelve! 12 évnyi szunnyadó emlékek törtek hirtelen elő sokukban és annak, hogy ezeket az élményeket vágyták megint, örültem tiszta szívemből….Nem hittem, hogy már az első találkozásunk alkalmával az indulási időpont is megszületik, de olyan lelkesek a srácok, hogy rögvest bevéshettük naptárunkba a jún. 27-i indulást. Pont ügyeletes leszek akkor, de csere-bere fogadom…Aztán majd vissza…

És volt egy második alkalom is. Sütögettük a szalonkát, golfoztunk elég nagy rössel és gyakorlatilag megállapítottuk, hogy tudunk mindent…
13 nap alatt 7 ország csodáinak felderítésére lesz időnk „csupán”. Egyébként az útiterv és a látnivalók megszervezését ill. megkeresését a vállaimra rakták drága barátaim, amit persze én boldogan vállalok…Már el is kezdtem szervezkedni, és minden nap újabb és újabb tervekkel állok elő. Gyakorlatilag én már réges-rég elindultam…

Az első 400 km rémálom lenne, ha nem ilyen társakkal menne az ember. Nagyragát már futólag említettem. Hihetetlen figura. Gyakorlatilag lehetetlen nem észrevenni. Humor-Herold 200-as IQ-val. Persze ő sem hibátlan, de ezekről a nem éppen elhanyagolható hibáiról majd a túra végén tudok többet írni. Egon barátom művész lélek, de ennek ellenére nagyon rendmániás. Legalábbis ’97-ben még az volt:”Álljunk meg, rendet kell pakolni!” Persze nekem ez tetszik. És gyönyörű színekben pompázó festményei még inkább! Pisti nagy karrier előtt áll. A szuperliga az mégiscsak szuperliga!!! D’la Fa, se szeri se száma a maszeknak s remélem ezt a Garda-tónál is bemutatja. Attila nagy karakter. Gyakorlatilag meghazudtolva az évek múlását kenterbe vágja akármelyik 20 évest akármelyik sportágban, ez nem vitás…Övé a szállítóeszközünk és ezer éves rutinjának köszönhetően nem leszünk elveszett emberek. Az tuti. Kisraga is színesíti csapatunkat végre. Régóta érik benne a gondolat s most eljött az idő. IT zseni a srác, úgyhogy lap-top s multimédiás háttér tekintetében világverők leszünk.. Jani régi barátom, a focis múlt fonta össze életünk, de olyan sokat mégsem találkoztunk, hogy nagyon jól ismerném. Örülök, hogy tetszik neki a terv és hogy szinte mindenkinél lelkesebb. Szerény személyem tehát a hetedik, mégsem érzem, hogy gonoszok lennénk egy cseppet sem. Biztos azért, mert nem is vagyunk! Szóval én leszek a potyautas, illetve a kakukktojás. Idegenvezetőként élvezem majd a srácok örömét, szívom magamba a jó sztorikat, pipálom a betervezett útvonal beteljesülését, s ha a „főnök” már nem bírja hiányomat (vagy én az övét!) ülök vonatra és irány Surány!
Érdekes statisztikai adat lehet még a tervezett és a ténylegesen megvalósult helyszínek, látványosságok kiértékelése. Ez azonban csupán egyetlen ember sajátja, tudniillik az enyém. Majd ha itthon vagyunk beszámolok róla…Indulás reggel!!! Jó szerencsét nekünk!!! És kevés esőt!!!!!!!!!!!”

Kopan ősle:
Mi nem tudtunk jobbat kitalálni. Legalábbis saját értékrendünk alapján nem. Mert lógatni a lábunkat egy gyönyörű helyen hetekig nem a mi asztalunk. Ugyanígy mondjuk egy hatalmas hegyet –bármilyen szép is legyen- mászni hosszú napokig, és függeni élet-halál között…Nem barátaim. Mi annál kényelmesebbek levénk, és kíváncsibb lelkületűek. A többre vágyás munkálta tehát az elhatározást és magát a tettet is, mely során a 2 hét alatt sikerrel vívtunk ádáz csatát számtalan…

A jóslat teljesült. Heten indultunk útnak azon a reggelen. A Szent Grál lebegett lelki szemeink előtt, amely a híresztelések szerint Ausztriában és Svájcban tucatjával hever a jámbor idegen lábai alatt. Mi az első ilyet Fraknó váránál találtuk meg, de köszönhetően genetikai állományunk elsilányosodásának nyilaink aludtak a tegezben, és nem igazán kötötte le a társaságot az építészeti bravúrok számolatlan hada sem. Ellenben a bejárat előtt a puccos Cadillac… Az igen. Ja, és a menyasszony. Bár ha jobban belegondolok szép volt, szép, de a ló se csúnya.

Persze Mattersburgban egészen más volt a helyzet. Talján napokat ült a város, Hawaii, dj, napszemüveg, magyar zászló 90 fokkal elfordítva, kicsiny színpadon a helyi banki alkalmazottak és köztisztviselők 50 fölötti tagjai emelgették fejük fölé lábaikat és énekelve hintették felénk az élet szebbik oldalát sramli és Pavarotti melódiákat egybegyúrva. Szép volt. Hát erre inni kellett nem volt mese. És később a tábortűznél megint, hiszen nyelvében él a nemzet, s ha jó magyar bor csúszik le a torkon, megered a nyelv iziben s így regéltünk a csodaszarvasról hajnalig.

Másnap Semmering-Leoben-Liezen-Hallstatt következett. Ruzsa Sándor itt nyugodtan bujkálhatott volna napestig és baktittyja 2-3szor talált volna rá a nagy echo miatt. Szerette volna biztosan, mint ahogy mi is mosolygós (és még kissé borvirágos) ábrázattal bámultunk orrunk elé és fölé. Ekkor már magasodtak hegyeink, s ha nem csöppent volna imitt-amott az éltető eső, talán az állatot is elkerüljük. Nem így lett. Hallstatt kapujában jött a hír, mely szerint a ravaszkodó ragaszkodó ragadozó fekete árnyként telepedett bal combom külső homlokzatán és drága apósom maradék lesütött húsalávalójából neki szánt zsíradékról tudomást sem véve fickándozott vadul nevetve. Én nem nevettem. Persze ő sem sokáig. Bad Ischl, Sissi kastély helyett Hospital, biztosítás, vákuum szerszám kullancs ellen, szakértelem, mosoly. Később csodás szállás nagy izgalomra, tekepálya foglalás, vissza, evés-ivás, és uccu tekesport magyaroknak. Pincér nénink még nem láthatott ilyet, mert az 1 óra alatt - ha nem a söröket hozta - az ajtóban feszített és nézte a sok kilencest. Csirimp-csörömp volt annak ellenére, hogy ezek a nem normálisok lukat fúrnak a golyókba…Na ettől válik a dolog nagyon érdekessé, mert össze-vissza megy a „lövedék”, de mi élveztük így is. Egyébként Kisraga nyerte a derbit, a párost meg a 2 Raga.

Reggel kicsi eső, fellegek, 100%-os páratartalom és kissé hűvös légtömeg jellemezte időjárásunkat. Mint itt szokott….A tehénbőgés és a friss tej illata azonban rögtön javított zord helyzetünkön s miután a háziak ingyen biciklijét is kipróbáltam, már rózsaszínben láttam a világot. Indulásunkkor a Traunstein még bujdosott, de mi vidáman bámultuk a semmit és álmodtunk kék eget fejünk fölé kacagva. Traunkirchen, Ebensee, majd St Wolfgang csodája következett, s mintha itt már a napocska is kisütött volna, de nem. Nagyokat sétáltunk, megcsodáltuk a gyönyörű cirádás házakat, a tópart mint nyugtató, cirógató kéz simongatta lelkünket hosszú percekig, aztán St Gilgen és már Németországban Berchtesgaden következett.

Hitler Sasfészke régi végállomásként lapul elsárgult bejegyzéssel füzeteim első oldalán, mégis most először indultunk e furcsa történelmi útvonalon felfelé. Az erdei állomástól busszal robogtunk tova, mely 15 eurot húzott ki amúgy nem éppen megtömött pénztárcánkból, de megérte – elárulhatom. Nem volt gyenge ugyanis. Jani barátom lágyuláspontig markolászta buszunkon a kapaszkodót, de mi is tartottuk vissza keményen a lélegzetet. Hihetetlen volt. Alattunk tágult a tér, kinyílt a táj, jött kanyar kanyar után, már majdnem rosszul is voltam, de aztán hirtelen stop, ugrás az alagútba, jéghideg hidegzuhany, és az utolsó 124 méter az aranyozott liftben összezárva 50 emberrel, majd a Szentély. Szent ég!!! Micsoda panoráma! Fent napsütés fogadott, de mivel ½ óránk volt csupán, szaladgáltunk, mint mérgezett egér föl s alá, keresztbe-kasul.
Königssee az ellentéte volt. Mint egy lassított felvétel. Lomha vénemberek nyugodt tempójában haladtunk a part, majd a kilátó s végül a duzzasztó vonalában a bob pályáig. (Most nem tettük bele a bicikliket.) Aztán jött a kemping, a mínusz 75 euro és a bor ismét előkerült…

A Krimml vízesésről nem írnék sokat. Nem mintha nem lenne látványos. Sőt! Európa legnagyobb vízesése 380 méteres esésével, így nem csalatkozhattunk. Felfelé szemerkélő eső, lefelé szikrázó napsütés, szivárvány!!! Csodás volt. Aki erre jár, feltétlenül nézze meg.

A 2 menő egymással ekkor már javában harcban állt. Vér persze nem csordult soha. A pengeváltás a szellemesség tornázása volt csupán s mi többiek nagyokat nevettünk a „szúrás” utáni nagy csend „hallatán”, mely a találatot volt hivatott jelezni. Sűrű és hosszantartó csaták színesítették amúgy sem szürke utunkat tehát, s erre még Pisti emberfeletti tettei emeltek koronát (melyeknek köszönhetően a Beton jelzőt is kiérdemelte).
Az egyik ilyen a Paznauntal Euro treppéjének a megmászása volt, amely ha jobban belegondolunk nem kis teljesítmény. Sőt, elég nagy! 4000 lépcsőfokot kell ugyanis közel 600 méteres szintkülönbséggel teljesíteni a bátor vállalkozónak egy nyílegyenesen felfelé tartó lépcsősoron. Főleg úgy, ahogy mi csináltuk (ebéd előtt) számít nagy kihívásnak. Nem is sikerült mindenkinek…(A rekord egyébként közel 20 perc, amelyet mi kétkedve fogadtunk, de ha Gyalogkakukk, vagy Rugóláb Seriff érte el - üsse kő - elhiszem.)

Este még Bad Ragazban tekertünk levezetésképpen egy húszast meglátogatva a Tammina-schluchtot, a Kaszinót és a Termálfürdőt. Gondolom mondanom se kell, hogy mozgalmas 5 napon voltunk túl!
És a java még csak most következett!!!
Feltöltve: 2009. júl. 22.
tantras kapcsolódó élménybeszámolói:
Értékeld az élménybeszámolót!
7.5 (8 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina