Csajos tavaszozás 2 avagy Tunézia felfedezése 1 hét alatt

Tunézia

Ott-tartózkodás ideje: 2009. máj. 02.  - 2009. máj. 09. (7 nap)

0 hozzászólás I 4 086 látogató olvasta. Rögzítve: 2009. júl. 31. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar mona-lisa Beszámolója
Előzmény

A tavalyi csajos tavaszozás annyira jól sikerült, hogy elkezdtük a hagyományteremtést és 2009-ben is összehoztunk egy csajos kiruccanást, amit szeretnék évről évre folytatni. Konkrét terv nem volt, annyit kötöttünk csak ki, hogy tenger legyen és 100.000 Ft-nál ne kerüljön sokkal többe. Idén 2 főre csökkent a létszám, mert ketteske összeveszett a hármas gráciával… nem baj remélem mire jövőre ismét megyünk kibékülnek :)

Szóval én vetettem fel hogy Tunézia legyen a célpont, mert annyira jó akciókat hirdettek, hogy ennyi pénzből Európában nem jöttünk volna ki. 65 000 Ft-ot fizettünk fejenként 1 hétre félpanzióval, repülőjeggyel, illetékkel. Emellé 200 Eur költőpénzt váltottunk. Tehát cakk-pakk ~120 000 Ft-ból kijöttünk fejenként. Így Toszkána után ismét egy T betűs helyre utaztunk. (jövőre esetleg Törökország?!?)

Korábban nem igazán érdekelt ez az ország, de most már tudom, hogy tévesen ítéltem meg. Fantasztikus hely, és 1 hét nem is elég a felfedezésére.

2009.05.02-03.

A Kartago Toursnál fizettük be az utat, Travel Service charter géppel repültünk. Idegenvezető és „szimpatikus” turisták a reptéren. Részvételi jegy átvétel, check-in. Minden sima. A menetrend nem volt a legjobb mert este fél 7-kor indultunk. Monastirban landoltunk és szervezett úthoz híven busszal átvittek minket a Sousseban lévő szállodánkba. Útközben elmondott az idegenvezető mindenféle tudnivalót. Olyan hangnemben mintha óvodásoknak beszélne J Bizonyára okkal. Szegény, nem lennék a helyében. A legolcsóbb 3* hotelt választottam ami erre az időszakra akciós volt, de nagyon jól jártunk vele. Tiszta volt és szuper helyen. 10-15 perc sétával be lehetett érni a vasútállomásra vagy a medinába. Jó késő lett mire lecuccoltunk a szobánkban, de azért még lementünk egy kicsit sétálni. Edina alig mert végig menni az utcán, mindenkit emberrablónak nézett. J Féltem is, hogy hogyan fogjuk így túl élni ezt az egy hetet, de szerencsére nem maradt sokáig ilyen gátlásos.

Első szállodai reggelink alkalmával elhatároztam, hogy egy hétig fügelekvárt és kroásszont fogok enni. Mennyei volt. Ezt be is tartottam végig J Egyébként nem volt nagy szám a kaja. Kicsit „sajnáltam” is az AI utasokat J

Reggeli után besétáltunk a medinába. A medina bejáratánál van egy jó nagy Soula Center nevű fix áras szuvenír bolt, ahol mindent lehet kapni. Egy jó fél órát nézelődtünk, majd elindultunk be a medinába. A piacon kötöttünk pár perc múlva ahol friss zöldséget, gyümölcsöt, kevésbé friss levágott kecskefejeket és mindenféle egyéb ehető(?!) dolgokat árultak. Nagy tömeg volt és persze mindenki kiabált, tolakodott ahogy azt kell. Nagyon tetszett, fotóztam megállás nélkül. Jól belecsaptunk a lecsóba az első városnézés alkalmával. Imádom az ilyen helyeket, ahol meg lehet figyelni, hogy is zajlik a helyiek élete. Rajtunk kívül itt nem is láttunk turistát, a szuvenír árus részeken lézengtek csak páran. Ahogy haladtunk beljebb a szőnyeg és papucs árusok közé persze próbált mind beinvitálni a boltjába, de nem akartunk még így első nap vásárolgatni. A fix áras bolt után igazából nem is mutattak túl sok újat. A bazársor végén találtunk egy kép árust, Edina vett is egy akvarell kópiát berber lovasokkal. Ezután csendes kis mellékutcákon kezdtünk el sétálgatni ahol már nem voltak árusok. Nagyon hangulatos volt, a fehérre meszelt falak türkiz ajtók, ablakok és a csipkés ablakrácsok. Sajnos a Café el Kasba nevű kávézót amiről még otthon olvastam, nem sikerült megtalálni. Így végül a Nagymecsettel szemben lévő kis kávézóba ültünk be, ami nagyon jó választás volt. Kint létünk alatt többször is visszatértünk ide.

Egy-egy menta tea és narancs-eper gyümölcslé koktél után felfrissülve mentünk be a Nagymecsetbe. Nagyon szépen helyre van állítva és tényleg be lehet látni az imaterembe. Nem időztünk túl sokat mert már eléggé fáradtak voltunk. Pár fotó után átsétáltunk a Ribáthoz. Itt rajtunk kívül senki sem volt. Nagyon szép, olyan jól helyre van állítva, mintha valami film díszlete lenne, nem is igazi erőd. Felmásztam természetesen a toronyba is. Szuper a kilátás. Ezek után úgy éreztük, hogy elég volt egy napra ennyi és visszasétáltunk a hotelba. Strandoltunk egy kicsit, majd vacsi után sétálgattunk még.

2009.05.04

Reggeli után a parton közlekedő kisvasúttal átmentünk Port el Kantatouiba. Ahogy az útikönyv is írja abszolút európai hely. Talán egy görögországi kis kikötőhöz lehetne hasonlítani. Volt sok vitorlás, bár nem olyan extra nagy luxusjachtok. Kávézók, szuvenír boltok és persze turista csalogatós hajókirándulásokat ajánlgató emberkék hada. A tengerpart nagyon szép tiszta, nyugis, alig volt pár ember. Úgyhogy itt strandoltunk egy pár órát. Érdemes eljönni ide ha az embernek elege lesz már az arabos mentalitásból :) Visszafelé busszal mentünk, ami kb. fele annyiba került mint a kisvonat. 3,5->1,3 TD. Ugyan onnan indul mint a kisvasút. Állt egy lány a megállóban és tőle kérdeztük meg, hogy onnan megy-e a busz vissza Sousse-ba. Érdemes nőket kérdezni ilyen esetben, nekünk mindig segítettek, de meg kell tanulni legalább 1-2 szót franciául. Persze 10 másodpercenként megálltak taxisok, de nem engedtünk a csábításnak.

Délután kitaláltunk hogy bérelünk autót 2 napra és lemegyünk délre a Szaharába. 70 TD-ért ajánlották. Aztán este kiderült, hogy van olcsóbban is, 50 TD-ért. Beültünk teázni egy teraszos helyre és tervezgettük az elkövetkező napokat. Másnapra Mahdiát Monastirt terveztünk, az autós túrára pedig Matmatát és Douzt néztük ki.

2009.05.05.

Elég sokáig aludtunk és csak 10 óra után indultunk el Monastirba. Pont lekéstünk a vonatot és ezért úgy döntöttünk, hogy inkább megyünk busszal, feltéve ha az előbb jön. Előbb jött. A medina mellől induló buszok megállnak a medina túloldalán is, közel a kisvonat állomáshoz. (vagy ahogy sokan hívják a helyi HÉV) Az 52-es megy Monastirba. 52B jelű buszra szálltunk fel, ami valami kerülőjárat lehetett, mert elég hosszú volt az út. Bő ¾ óra. Beültünk egy kávézóba egy kicsit felfrissülni, majd megnéztük a Habib Burgiba mauzóleumot. Nagyon szép, már az út is ami a bejárathoz vezet. Sajnos felújítás volt folyamatban, úgy hogy fel voltak állványozva csillogó-villogó kupolák. Belül a koporsón kívül ki van állítva az elnök pár személyes használati tárgya, fotók, ruhák. Ezután a szemben lévő Ribatot néztük meg. Illetve csak én mert Edina nem akart bejönni. Pedig ez sokkal nagyobb és érdekesebb mint a sousse-i. Mivel sok-sok év alatt mindenféle toldásokat építettek hozzá, olyan mint egy nagy labirintus. Kis lépcsők boltívek összevisszasága. Mindenhova fel lehet mászni, be lehet kukucskálni. Itt is alig volt 1-2 látogató rajtam kívül. Több filmet is forgattak itt, pl a Brian életét, abszolút felismerhető. A toronyból remek a kilátás a tengerpartra és a városra. Szuper hely, mindenképpen kötelező látnivaló.

A Ribát után sétálgattunk még egy kicsit, vettünk némi péksütit és megkerestük a vasútállomást. Szóba se került, hogy tovább menjünk Mahdiába mert már elég késő volt. Míg vártuk a vonatot elkezdett szakadni az eső, de mire visszaértünk Sousse-ba, pont elállt. Így beültünk a mecset melletti kedvenc kis kávézónkba egy mentateára. Ezután le akartuk fixálni az autóbérlést, de kiderült hogy Edina nem hozott jogsit. Bérelhettünk volna autót sofőrrel is, de az már túl drága lett volna. Így maradt a vonatozás. Én alapból vonattal mentem volna, de nem akartam erőltetni semmit. :) Szóval vettünk másnap reggelre 2 jegyet Gabesba ahonnan busszal el tudunk majd jutni Douzba.

2009.05.06

Első osztályra szólt a jegyünk és nagyon kellemesen csalódtunk. Egész tiszta volt a vonat és az utazóközönség is jómódú helyiekből állt. Hosszú volt az út, 4 óra. Olajfa ligeteken mentünk keresztül, néhol óriási fügekaktuszok voltak ültetve kerítésnek. Itt-ott óriási ágávék. Ennyi olajfa szerintem egész Olaszországban sincs, ameddig a szem ellát végig száz meg száz kilométeren át. Érkezéskor megvettük a visszafelé útra szóló jegyet, majd egyből a luázs állomásra mentünk. A buszállomás is ott volt valahol mellette az LP szerint, de mivel hamar találtunk luázst, úgy gondoltunk így gyorsabb lesz. Kb. 20-30 percet kellett várni meg megtelt a kisbusz és indultunk is. 145 km, 2 óra. A táj teljesen megváltozott, ahogy elhagytuk Gabest. Erre nem voltak már olajfák, csak bokrokkal tűzdelt préri. Balkéz felől pedig egy hegyvonulat. Az út mentén végig Vigyázz teve! táblák. Nem voltam még Arizónában de valami ilyesminek képzelem. A semmi közepén egy nyílegyenes út ami néha fel-le hullámzik. Nem volt semmi érdekes de mégis irtó jól nézett ki. Az idő kicsit borongós volt, aminek örültünk, mert így legalább nem főttünk meg a kisbuszban. Érkezéskor megkerestük az LP által ajánlott egyik helyi túraszervező irodát. Douz szó szerint egy kis porfészek, nincsenek nagy távok, úgyhogy nem volt nehéz megtalálni. Zárva volt az iroda de a mellette levő netcaféban mondták, hogy várjunk egy kicsit, mindjárt jönnek. Megengedték azt is, hogy használjuk a mosdót. Feltűnően kedves volt mindenki. Kb. negyed óra múlva jött is egy nőci akinél tudtunk érdeklődni. Sajnos nem tudott angolul, de felhívott valakit telefonon akivel meg tudtam beszélni, hogy mit szeretnénk. Kiderült, hogy aznapra már nem lehet befizetni mert túl késő van. Dél körül kellett volna érkeznünk. Úgyhogy megköszöntük a tájékoztatást és elindultunk estére szállást keresni. Az LP alapján választottuk a Rue 20 du Mars nevű helyet. Volt szabad szoba és nagyon szimpatikus helynek tűnt. Tiszta saját fürdőszobás szoba reggelivel 20 TD. A recepción érdeklődtünk tevegelés után és mondták hogy lehet, de most azonnal kellene indulni. 4 órás programot ajánlottak tevegeléssel és vacsorával 35 TD-ért. (Összehasonlításként: a hotelban ajánlott olajfa ligetben mehetsz tevén 2 kört meg kamu berberek sütnek neked kövön kenyeret program 30 TD) Edina lóval akart volna inkább jönni, de nem lehetett. Megbeszélte a fickóval, hogy azt majd külön, másnap reggel.

Taxival elvittek minket a Szahara kapujához (Douzt nevezik így) ahol tényleg fel volt építve egy kapu :) Rajtunk kívül még egy japán srác jött velünk. Itt várt ránk egy tevehajcsár 3 tevével. Szerintem mázlija volt a srácnak, ha mi nem állítunk be, mehetett volna egyedül a sivatagba. Felültünk a tevékre és indult a menet. Elől gyalogolt a vezetőnk aztán mi hárman egymás után a három tevén. Nem igazán értettük miért nem négy teve van. Kb. 2,5 órán keresztül gyalogoltunk így befelé. Voltak homokos bokros, és teljesen kopár homokdűnés részek. A homok egész világos színű volt. Szerencsére kicsit még mindig felhős volt az ég így nem volt annyira döglesztő a hőség. Félúton megálltunk kicsit pihenni fényképezni. A cél egy táborhely volt, ami pálmalevelekből épített kerítéssel volt körbevéve. Fel volt állítva két berber sátor, gondolom itt alszanak azok akik ott alvós progira fizetnek be. Volt egy pálmalevelekből épített nagyobb kunyhó és egy modernebb kisépület. Egy nagyon ari pasi fogadott minket. Kaptunk mentateát. Aztán nem volt igazából semmi fix program, csak úgy elvoltunk, nézelődtünk a környező kisebb dűnéken. Találtunk szkarabeuszt, meg hangyabolyt. Vártuk hogy lemenjen a nap. Fényképeztünk meg játszottunk a homokkal. Persze pár perc után mindenünk telement homokkal. Olyan finom szemcséjű volt, hogy ahogy arrébb toltál egy kis kupacot, úgy omlott le mint a vízfolyás. A szél folyamatosan fújta és olyan kis redők voltak a dűnék oldalán mint a tengerparton a sekély vízben ahol a hullámzás formálja a homokot. Gyönyörű volt a táj és hihetetlen nyugalom ült mindenen. Naplemente után beültünk a kunyhóba és kaptunk vacsit. Leves, olajbogyó, kenyér, kusz-kusz, főtt krumpli és valami hús. Talán kecske. Desszertnek narancs. Finom volt de akkora adag hogy nem bírtuk megenni. Kellemetlen érzés volt kicsit, mert ugye nem illik meghagyni a kaját, de képtelenség lett volna mindent megenni. A japán srác nem volt valami barátkozós, úgy hogy próbáltam egy kicsit hangulatot csinálni. Először azzal kezdtünk el játszani, hogy a narancs héjából az olajat a gyertya lángjába fröccsentettük. Aztán mondtam a japánnak, hogy énekeljen valami dalt, de olyan szerencsétlen volt, egy sort sem tudott elénekelni. Aztán mi persze megmutattuk, hogy is kellene, és elénekeltünk egy népdalt. Az araboknak tetszett nagyon, és elő is került egyből egy dob. A vendéglátónk el is kezdett énekelni meg dobolni. Irtó jól csinálta. Aztán persze jött egyből a táncolás is :) Mikor elfáradunk kimentünk a kunyhó elé nézi a csillagokat. Épp telihold volt, így nem lehetett annyi csillagot látni, de így is nagyon szép volt. Tüzet raktunk a kunyhó előtt és ment tovább a dobolás, éneklés. Mi is próbáltunk dobolni, de persze nem nagyon ment :) Edina azt mondta olyan volt az egész mint valami nesöneldzseografikos dokumentum film :) Örültünk hogy csak így öten voltunk, nem valami nagy csoporttal, nagyon belsőséges hangulata volt így az estének. Beszélgetni nem nagyon tudtunk a nyelvi akadályok miatt, de amolyan angol-francia-spanyol kezes lábas módszerrel azért sikerült pár dolgot megosztanunk egymással. Végig azzal próbáltak minket hülyíteni, hogy nem jönnek értünk a dzsippel és ott kell aludnunk. Persze csak úgy aranyosan viccelődve. Aztán végül jó későn ¾ 10-kor megérkezett a dzsip a sötétben lámpa nélkül. Megköszöntük a vendéglátást, adtunk némi borravalót és elindultunk vissza a szállásunkra. Igazi életre szóló élmény volt. Az egész út alatt itt éreztük a legjobban magunkat. A visszaúton direkt szívatott minket a sofőr. A lámpákat persze nem kapcsolta fel és jobbra-balra rángatta a kormányt, így farolgattunk össze-vissza a mély homokban. Úgy imbolyogtunk a hátsó ülésen, hogy a biztonsági öv csatját is csak a sokadik próbálkozásra sikerült bekattintani. A sofőrünk persze jókat derült rajtunk. Kb. 10 kilométerre lehettünk a várostól, úgyhogy elég hamar visszaértünk. A homokot azóta is próbáljuk kiszedni a cipőnkből, esélytelen. :)

2009.05.07.

Nem akartunk korán kelni a tegnapi hosszúra nyúlt este miatt, de nem sikerült sokáig aludni a zaj miatt. Szemben lévő kis műhelyféleségben sikított valami gép, sorra repesztettek el a motorok az ablak alatt, kiabáltak. Szóval felkeltünk és összecsomagoltunk. Megettük az egyszerű kenyérből, dzsemből és joghurtból álló reggelinket és Edina indult is lovagolni. Én addig a piacon nézelődtem. Mivel csütörtök volt, a heti vásárnap, óriási volt a nyüzsi. Sok ruhát, különféle hétköznapi használati tárgyakat árultak. Voltak fűszerek, zöldség, gyümölcs, szőnyegek, bútorok, tevenyereg, henna, turbánnak való anyagok és még ezerféle dolog. A fő attrakció a főtértől kicsit távolabb a pálmafák árnyékában az állatpiac volt. Főleg barik és kecskék voltak, de volt még páva, csirke, csacsi, ló, teve. Mikor már jól kibámészkodtam magam Edina is befutott a lovagolásból és indultunk is vissza Gabesba. Teljesen sok hatás alatt volt. Állítólag élete legjobb élménye. Vágta egy arab lovon a sivatagban kettesben egy turbános berberrel :) A luázs állomáson egyből találtunk kisbuszt, de nem úgy nézett ki mint ami egyhamar elindul. A napi egy busz már rég elment kora reggel, úgyhogy nem volt más választásunk. Egy bő fél óra után végül meglett a kellő számú utas és elindultunk. Egy helyi pasi ült mellettünk aki próbált velünk haverkodni. Mutogatta az igazolványait, meg kérdezgetett mindenfélét. Eleinte kedvesnek tűnt, de útközben már a pokolba kívántam, mert írtó meleg volt, szűk volt a hely és folyton hozzám dörgölőzött.

Gabesba érkezéskor még volt bőven időnk és akartunk enni valamit. Valahogy elkavarodtunk és nem találtuk a vasútállomást. Aztán valahogy mégis meglett és találtunk egy szuper kis cukrászdát is. Tele ettük magunkat sütivel és facsart narancslét ittunk hozzá. A hazafelé út elég eseménytelenül telt. Hulla fáradtan ½ 9 körül értünk vissza a hotelba. Persze vacsora már nem volt.

2009.05.08.

Este úgy döntöttünk, hogy mégiscsak elmegyünk Tuniszba. Vonatjegyet nem vettünk előre, reméltük hogy majd lesz reggel. Hát lett is. Úgy rémlett hogy ½ 10 körül megy vonat, ezért 9 előtt kimentünk a vasútállomásra. Szerencsére már 9.05-kor volt egy vonat. Nem is akármilyen. Hiper-szuper modern gyorsvonat. 1 óra 40 perc alatt fel is értünk vele Tuniszba. A táj hasonló volt mint Gabes felé. Olajfák, fügekaktuszok, ágávék, cédrusfák, szőlő, búza, pipacsos legelők. Lehetett volna akár Toszkána is. Az állomáson lepecsételtük a jegyünket visszafelé, a 18.45-ös vonatra kértük a helyjegyet. A medina felé vettük az irányt. Az idő rövidsége miatt a Bardó múzeum meglátogatása eleve fel sem merült. Hangulatos volt a medina de szerintem mi nem a legérdekesebb részén mászkáltunk, mert a néhány fűszerárust leszámítva, főkét kamu márkás cuccokat áruló butikok voltak. Ahol nem voltak üzletek csak lakóházak, nagyon szép kapuk és árkádok voltak. De az ilyen helyeken nem időzhettünk túl sokat mert Edina mindig kezdte a „mennyünk innen mert mindjárt elrabolnak” szöveget :) Szóval kimentünk a városfalon kívülre és átkerültünk a medina túloldalára. Beültünk enni egy helyre, majd taxival átvitettük magunkat a TGM végállomásra. Kb. fél óra alatt kiértünk Sidi Bou Said-ba. Út közben a helyi kissrácok folyton lógtak kifelé a kocsikból a nyitott ajtókon. Kíváncsi lennék otthon mit szólna ehhez egy bkv sofőr :) A megállókban a fel és leszállók persze úgy tülekedtek mintha az életük múlna rajta. Sidi Bou Said-ba érve elsétáltunk a helyi fő utcáig és azon végig a képekről már ismert teraszos kávézóba. Sejtettük hogy drága lesz, de a kilátás megérte. Edina teljesen el volt ájulva. Szép volt, amolyan arabos Santoríni :) Visszafelé vettünk pár szuvenírt. Kis szőnyeg, kis mozaik. Bekavarodtunk egy üzletbe ahol gyönyörű dolgok voltak. Mindenféle lámpások, kendők, teás készlet, szőnyegek amolyan igazi 1001 éjszaka meséi hangulat. Semmit sem akartak ránk tukmálni. Az egyik eladó aludt az egyik fotelban, terjengett a tömjén illat. A másik eladó pedig csak némán körbe kísért minket.

Visszazötyögtünk Tuniszba és vártuk a vonatot. Éhesen és fáradtan értünk vissza a hotelhez. Egy kis mellékutcában ettem óriási kebabot. Frissen sütötték hozzá a húst és tele volt pakolva zöldségekkel. Nem volt olcsó de giga méretű, meg sem bírtam enni.

2009.05.09.

Mivel reggel ki kellett költözni a szobákból, becsomagoltunk és a medence partján és a tengerparton múlattuk az időt. Amikor már nagyon erős lett a nap elindultunk a medinába, hogy elköltsük a maradék pénzünket. Megebédeltünk. Vettünk a piacon két óriási csokor friss mentát meg fél kiló mogyorót. Aztán mindenféle csajos dolgokat a fix áras boltban. Kiscipő, selyem kendő, hűtő mágnes, oliva fa konyhai dolgok, stb… Beszélgettünk egy boltos pasival akinek magyar a felesége. Szőnyegre alkudozunk, amit végül nem vettünk meg. Elkeveredtünk olyan részekre a medinában amit előtte még nem láttunk, de sajnos fényképezőgépet nem vittünk magunkkal.

A sok cuccal visszamentünk a hotelba, átpakoltunk a bőröndünket és nemsokára jöttek is értünk a transzfer busszal. Végezetül sok új élménnyel telve bő egy órával előbb hazaértünk a tervezettnél.

Folyt. köv. 2010 májusban.
Értékeld az élménybeszámolót!
10 (1 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina