Csajos tavaszozás Toszkánában

Olaszország

Ott-tartózkodás ideje: 2008. ápr. 28.  - 2008. máj. 04. (6 nap)

3 hozzászólás I 2 805 látogató olvasta. Rögzítve: 2009. júl. 30. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar mona-lisa Beszámolója
2008. április 28-29.

Az eredetileg estére tervezett indulást végül éjjel 2-re eltoltuk. Anikó fél 3-ra jött értem, majd mentünk Edináért. Annyit tököltünk, cuccoltunk hogy már 4 óra volt mire felkanyarodtunk az M7-re. Balcsi után ahol vége van a pályának egy kicsit bekavarodtunk, de szerencsésen Letenyénél lyukadtunk ki ahogy terveztük. A horvát határ után egy rövid útszakaszt kellett volna megtennünk Szlovéniáig, de egy kicsit hosszabbara sikerült ugyanis nem találtuk meg az utat. Illetve megtaláltuk de a viamichelin olyan bénán írta hogy bementünk egy kisvárosba, ami mellett kellett volna elmenni. Próbáltunk útbaigazítást kérni, de nem nagyon beszéltek angolul. Nagy nehezen megtaláltuk a jó irányt és a határátkelőt. Persze mondani se kell a benzin tank már teljesen üres volt. A határ szlovén oldalán egyből volt egy kút ahol jól feltankoltuk a kocsit és a benzinkannát is. Elég parás volt úgy eltévedni, hogy folyton világít a benzin lámpa :) Innen tovább Olaszországig teljesen simán mentünk, viszont az idő nem volt túl jó és az eső is folyton esett. Padova után egy hegyes-völgyes-alagutas szakasz következett és borzasztó rosszul volt kitáblázva. Ennek köszönhetően elszúrtunk egy kijáratot. Lejöttünk egy ipari zónához ahol szét volt túrva teljesen az út. Vért izzadva keveredtünk vissza a jó irányba vezető autópályára. Itt megjegyezném hogy a viamichelines útvonal egy nagy szar. Az oké, hogy kiírja a km-t de térkép nélkül semmit se ér. Térképünk meg persze nem volt, miért is lett volna. :) Firenze után könnyen megtaláltuk a kempinghez vezető utat. Ez kivételesen jól ki volt táblázva. Persze menet közben volt 1-2 halálkanyar mutatványunk de élve célba értünk jó későn este 6 körül. Mikor rákanyarodtunk a főbejárathoz vezető lejtős kanyargós kis útra és megláttuk az elénk táruló látványt mind a hárman egyszerre sikítottunk. Ciprus fák voltak ültetve szép sorban az út mindkét oldalára. Nem is kérhettünk volna szebb fogadtatást.



Megkérdeztük a főbejáratnál hogy merre lesz a szállásunk recepciója és elküldtek minket fel a dombon a fenébe hogy majd arra. Össze vissza tekeregtünk kérdezgettünk, de nem derült ki hol kellene bejelentkezni. Végül kiderült, hogy ott volt a recepció ahol legelőször érdeklődtünk. Bejelentkeztünk és egyből vettünk 1 üveg bort a fáradalmaink enyhítésére. Jó sokat kellet gyalogolni a kempingen belül :) Mindezek után a szoba megtalálása se volt egyszerű, az épület meglett egy idő után, de a szoba nem a főbejárat felől volt megközelíthető, hanem egy oldalajtón.





Persze itt az utolsó fél órás bolyongásban már a táskák is nálunk voltak. Mire végül leroskadtunk a szobánkban már 9 óra is volt. Lezuhanyoztunk és beültünk a kemping egyik éttermébe vacsorázni. Nem volt drága, 6,5 eur volt egy pizza. A szobánk egyébként teljesen jó volt, de valószínűleg nem azt kaptuk amit kifizettünk mert ez 4 ágyas volt nem 3. 10 óra körül holt fáradtan estünk az ágyba.







2008. április 30.

8-kor keltünk és Firenze felé indultunk egy főúton amin elvileg 1 óra alatt kellett volna a városba érnünk, de mivel nagyon szerpentines volt és meg is álltunk menet közben enni, wc-re, volt 2 óra mire beértünk. Az útikönyvből kinéztük, hogy hol álljunk meg. Elég könnyen célba értünk és parkolóhelyet is találtunk. Először csak 1 órára dobtunk be pénzt. Besétáltunk megnézni a Ponte Vecchiót és siettünk vissza, hogy le ne járjon az óra.





Hát felesleges volt mert megbüntettek minket 36 eur-ra mert hogy olyan helyen álltunk meg ahol csak helyiek engedéllyel parkolhatnak. Ez fehérrel van felfestve, a kék helyek vannak a nem helyieknek pénzért. Persze ez sehol nem volt kiírva. Kérdezgettük hol kell befizetni a pénzt, nem volt egyszerű, várakoztunk egy bank előtt, kérdezgettünk egy rendőrőrsön, nagy nehezen kiderül hogy a folyópart közelében van egy bank ahol majd be tudjuk fizetni. Én nem akartam mert tudtommal nem tudnak megtalálni külföldön, de Anikó nem engedett. Átparkoltunk egy kék helyre és újból nekiindultunk a városnézésnek.





Megtaláltuk a bankot, befizettük a pénzt. Ittunk egy kávét a nagy ijedségre és kicsit kifújtuk magunkat. 5-re visszamentünk az autóhoz. A Ponte Vecchio és a Porta Roma közötti utat ekkor már vagy 10. alkalommal tettük meg, úgyhogy úgy döntöttünk átmegyünk a folyó túlpartjára és megnézzük a Dómot. Itt kezdődött egy jó kis kálvária mert bekeveredtünk mindenféle kis egyirányú mellékutcába. Még egy kis díszes templomot is sikeresen megnézünk menetközben, az előtte lévő teret ép felújították, ezen persze forgolódtunk mindenfelé, nem 1x szeghettük meg a kreszt :)



Kilyukadtunk egy főútra amiről sejteni véltem merre van, gyorsan le is parkoltunk. Anikót már a sírógörcs és a szívroham kerülgette. 8-ig dobtunk be pénzt és besétáltunk a Dómhoz. Ahogy a mellékutcán közeledtünk elállt a lélegzetünk, lenyűgöző látvány.





Irtó nagy a kupola, sokkal nagyobb, mint képzeltem, gyönyörű fényes fehér a homlokzat márványborítása. Ettünk egy fagyit és sétálgattunk a környéken. Fagyit ennyi amúgy azért is jó mert így menni klotyóra is.





Megnéztük a Dávid szobor másolatát a Piazza ??án, bámultuk a kirakatokat.





A kocsihoz visszafelé menet bevásároltunk egy szupermarketben. Beletöltöttük a kocsiba a szlovénoknál vásárolt kanna benzint és visszaautóztunk a kempingbe. Már teljesen sötét volt és természetesen eltévedtünk. Mentünk már vagy 10 km-t mire észrevettem hogy rossz az irány. Mikor megtaláltuk a helyes utat és beértünk a falunkba ismét eltévedtünk. Ebben viszont jó is volt mert megtaláltuk a lovarda felé vezető utat ahova Edina bejelentkezett lovagolni. 1-2 szabálytalan megfordulás után haza is értünk. Jól bevacsoráztunk a vásárolt kajából ismét hulla fáradtan feküdtünk le.



2008. május 1.

7-kor keltünk és már rutinosan indultunk Firenze felé. Nedves párás volt a reggel, de hamar kisütött a nap.





Ennek ellenére mire a városba értünk szakadt az eső. Semmi gáz, akkor megyünk múzeumba ugy is ittvan a híres Uffizi képtár.



Találtunk a folyóparton parkolóhelyet, és még fizetni sem kellett az ünnep miatt. Mire kiszálltunk a kocsiból elállt az eső, de kiderült, hogy minden múzeum zárva van.









Így hát ittunk egy kávét és felmentünk a Piazza Michelangelora ahonnan be lehet látni az egész várost. Útközben találtunk egy szuper kis papírboltot ahol mindenféle naplókat, fotóalbumokat lehetett venni bőrkötésben gyönyörű nyomott papírral.





Nagyon drága volt de nem bírtam ellenállni és vettem egyet 25 eur-ért. Mivel nem kellett dobálni pénzt a parkoló automatába nyugodtan sétálgathattunk. Kipihentük az előző napi fáradalmakat. Vagy egy órát üldögéltünk egy rózsakertben.







A kilátás tényleg fantasztikus felülről.









Mindenképpen érdemes felmenni. Nyugisan visszasétáltunk a kocsihoz és a tegnapi emlékek alapján megkerestük a lovardát. Sajnos nem volt rendes éttermük, ezért felmentünk a kempingbe, az apartmanunkba kajálni. Időben visszaértünk, és míg Edina lovagolt mi Anikóval fotóztuk a tájat és a pihenő lovakat.













Közben mindenféle pózban fetrengtünk a fűben és azt hittük, hogy elveszítettük a kocsi kulcsot. Aztán Anikónak eszébe jutott, hogy lehet betette a csomagtartóba véletlenül. Közben Edina is visszaérkezett és vagy 1 órát túrtuk a füvet a kulcs után. Szóltunk az ott dolgozóknak és különböző drót hurkok segítségével megpróbálták kinyitni a kocsit. 2 óra próbálkozás után eljutottunk oda, hogy a zárat teljesen megsemmisítve sem sikerült kinyitni a csomagtartót, viszont az egyik kb 2mm-re nyitva hagyott hátsó ablakot kinyitották teljesen és azon keresztül egy seprűnyélből és patkószegekből eszkábált kampóval elértük az anyósülés oldali kilincset és kinyílt az ajtó. Mindenki irtó rendes volt, és tényleg szó nélkül önzetlenül segítettek. Ott is hagyhattak volna minket a fenébe mert már mindenki hazafelé készült. Szerettünk volna adni valamennyi pénzt, de nem akartak semmit elfogadni. Persze mind a két kocsi kulcs meglett. Mikor visszaértünk a kempingbe pár rágó segítségével betömtük a szétvert zár helyét, és elé ragasztottuk a zárbetét fedelét. Egész jól sikerült, nem is látszott hogy valami nem stimmel. Ismét a kempingben vacsoráztunk és persze ittunk pár pohár bort az izgalmakra.



2008. május 2.

6-kor keltünk és egy kis reggeli után elindultunk Siena felé. Firenzéig autópályán, onnan tovább ingyenes superstrádán mentünk. Már rutinosan előre lassítottunk minden tábla előtt nehogy eltévesszük a kijáratot. Mikor beértünk a városba leparkoltunk egy fehérre festett parkolóhelyen. Megkérdeztünk egy járókelőt, és megtudtuk, hogy jó helyen állunk és nyugodtan maradhatunk ott, és fizetni sem kell. Találtunk a közelben egy Fiat autósboltot. Bementünk megkérdezni van-e zár a kocsihoz. Sajnos nem volt, csak rendelni lehetett volna 18 eur-ért. Megnyugodtunk hogy nem egy drága dolog. Ittunk egy capuccinot és besétáltunk a belvárosba. Közben felhívtam Ildi barátnőmet át tudnának-e ruccanni Genovából. Sajnos nem volt jó az időzítés és így nem sikerült megbeszélnünk találkozót, pedig jó lett volna Viareggo körül összefutni másnap. :)







Mindhármunknak sokkal jobban tetszett Siena óvárosa, mint Firenze. Téglahomlokzatú házak gótikus ívekkel, szűk sikátoros utcák. Nagyon hangulatos és olyan „igazi” középkori hangulatú. A turisták sajnos itt is hömpölyögtek az utcán. Ahogy kiértünk a főtérre elállt a lélegzetünk. Olvastam egy Sienáról szóló beszámolóban, hogy „megcsapott a középkor szele”. Hát nagyon találó, ennél jobban én sem tudnék fogalmazni. Annyira szép volt mintha nem is igazi lenne hanem valami filmbeli díszlet. Sajnos a fotók nem adják vissza a hangulatát, el kell menni és meg kell nézni élőben.



Kicsit bámészkodtunk, fényképeztünk és átsétáltunk a Dómhoz. Jóval kisebb mint a firenzei, viszont díszesebb. Nem volt 1 cm hely sem ahol nem volt valami faragás.





Sétálgattunk még egy kicsit a hangulatos utcákon, aztán visszamnetünk a kocsihoz és elindultunk San Gimignano felé. Nem találtunk vissza a superstradara és ezért sima autóúton mentünk. Így kicsit lassabban haladtunk, de a táj gyönyörű volt.





Meglepő módon simán célbaértünk eltévedés nélkül. 1000 túrista volt és ezért nem tudtunk leparkolni a kijelölt helyeken, kicsit lejjebb a várostól az út szélén tudtunk csak megállni. Sajnos nem tudtunk messziről városképet fotózni mert abból az irányból ahonnan jöttünk nem látszódtak a tornyok.







Felsétáltunk a domboldalon és elindultunk befelé az óvárosba. Tele volt kerámia boltokkal az egész városka, perzse elérhetetlen áron adtak mindent. 1-2 apró szuvenírt azért sikerült beszerezni. végigsétáltunk a fő utcán aztán hazaindultunk mert jól elfáradtunk az egész napi mászkálásban.

A falunkban ahol a kempingünk volt találtunk egy nagyobb szupermarketet ahol jól bevásároltunk mindenféle kaját, oliva olajat, tésztát stb-t, megenni ill. hazavinni. Este persze ismét nem volt szükség altatóra.





2008. május 3.

Ismét korán keltünk. Ezúttal Pisa volt a cél. Könnyen rátaláltunk az odavezető útra. Mikor beértünk a városba nem voltunk benne teljesen biztos hoy merre vagyunk, de a folyó megvolt, ahoz tudtunk viszonyítani. Megkérdeztünk egy járókelőt és kiderült hogy csak kb 15 percet kell sétáltni a ferde toronyig.



Szép város, hangulatos árkádos házak között vezet az út az óváros felé. sorban végig üzletek kávézók. Már messziről látni lehet a tornyot. Próbáltunk úgy fényképezni, hogy határozottan látszódjon mennyire ferde.



Mikor odaértünk közvetlenül a torony tövébe, letelepedtünk a fűbe egy kicsit pihenni. Rengeteg ember volt, csak úgy hömpölyött a tömeg. Körbesétáltuk a Dómot, megnéztük a Keresztelő káponlát és el is indultunk visszafelé. Szép volt nagyon de irtó meleg volt és a nagy tömeg menekülésre késztetett.





A folyó túlpartján az autóhoz menet volt egy kis vásár. Sajtokat, sonkát, borokat árultak. Borzalmas büdös volt ahogy a mindenféle nemes penésszel érlelt sajtok szaga terjenget a hőségben, de azért pár fotó erejéig maradtunk.





Vettünk egy kis uzsonnát is és visszasétáltunk a kocsihoz. Próbáltuk kitalálni merre induljunk a tengerpart felé. Nem nagyon akart sikerülni és hiába kérdeztünk túristákat nem tudták megmondani merre kell menni !? Végül addig kanyarogtunk mire meglett az út és elindultunk Marina di Pisa felé. Ez egy apró kis város közvetlenül Pisa mellett a tengerparton. Épp futóversenyt rendeztek ezért volt némi nyüzsi de egyébként semmitmondó kis város. A tengerpartja sem túl extra. Igazából csak annyi volt a célunk hogy lássunk tengert is ha már eljöttünk Olaszországba. Messzebb viszont délebbre nem akartunk menni. Ittunk egy kávét a parti sétányon és el is indultunk hazafelé. Megint bevásároltunk vacsit és némi kaját az útra, kicsekkoltunk a recepción aztán sietősen becsomagoltunk és próbáltunk időben lefeküdni mert másnap korán akartunk indulni.

2008. május 4.

Hajnalban kelltünk és egy kis reggeli és némi pakolászás után útra is kelltünk. Szerencsére nem volt túl nagy forgalom, így az odafelé 14 órás út most visszafelé 12 óra lett. Még az olaszoknál tankoltunk kellett a 375 Ft-os benzinből bőven. Így a szlovén olcsó benzinre még egy teljes tank drága olasz került. Sajnos ezt nem terveztük bele a költségvetésbe. Hiába mentünk 1,2-es autóval a sok szerpentines emelkedős úton zabálta a benzint. viszont így is tartottuk a költségvetést (kb 80000 Ft /fő) és a sok élményen túl rendegeg finomásggal és apró csecsebecsével tértünk haza.
Értékeld az élménybeszámolót!
7 (2 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
mona-lisa - 2009.07.31. 19:05

Köszönöm szépen.A sok ŰR helyén képek vannak csak kicsit bénán kopiztam be ide :) majd töltök fel fotóalbumot is a beszámolóhoz.

janihaverja - 2009.07.31. 00:23

Csatlakozom az előttem szólóhoz. Egy kiegészítés: Ilyen őszinte, önkritikus élménybeszámolót nem is emlékszem, hogy mikor olvastam utoljára. Pedig az önkritika az egyik legnemesebb emberi tulajdonság. Mellesleg meg mosolyogva megyek aludni:)

jucus - 2009.07.30. 23:48

Hát...ez...tényleg csajos!:)))Ugyanakkor még 10 év múlva is lesz min rötyögni!:)Jó kis beszámoló!


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!
Magyar  Română  Slovenčina