Kuba 2008 - Az idõutazás

Kuba

Ott-tartózkodás ideje: 2008. nov. 17.  - 2008. nov. 27. (10 nap)

6 hozzászólás I 9 906 látogató olvasta. Rögzítve: 2009. okt. 10. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar CrazyPaolo Beszámolója

Cimkék: Kuba 

Mivel már jártunk egyszer Kubában, nem utazási irodán keresztül szerveztük az utat. Interneten foglaltuk le a repülőjegyet és a szállást is. Aki egy kicsit is kedveli a kalandot, az nem plasztik turistaparadicsomba megy. Tiszta, kényelmes és olcsó magánszállásokat találhatunk Kubában, így körülbelül a szállásköltség fele megúszható. Vízum nem kell, csak egy turistakártyát kellett venni potom 25 Euróért, amivel 30 napot lehetünk kint.

Autóval mentünk Frankfurtba, onnan 11 órás repülés után érkeztünk meg Holguinba, Kuba dél-keleti részébe. Az országba bejutni nem egyszerű dolog. Igen alapos útlevél és poggyászvizsgálat után még az eurót is át kellett váltani, majd végre sikerült az igen kicsi és egyszerű repülőteret elhagyni. A taxisok egymással kiabálva versenyeztek a csomagokért.
A casa particulate, azaz a magánszállás Holguin főterétől kicsit messze volt (rendben, csak öt perc séta), egy csendes, kis utcában. Ennyit az internetről. Most már tudom, ezt csak a turistakártya miatt kell előre foglalni, oda ugyanis muszáj beírni, hogy hol fogunk lakni Kubában. Ezt állítólag ellenőrzik is, habár én nem hiszek benne.
Minden város legjobb és legszebb helye a főtér. A mellékutcákban tapasztalható szeméthegyekkel, az omladozó épületekkel ellentétben a főterek szépek, rendezettek. Meg kell nézni a külvárosi bádogkunyhókat is. Azt állítják a helyiek, hogy a tornádó elviszi a viskót, de hoz is egy halom anyagot a következőhöz. Ezek után átértékelhetjük az életünket, tulajdonképp milyen biztonságban vagyunk, és milyen kényelemben élünk!
A főtéren éjjel-nappal sokan vannak. Szól a zene, táncolnak, énekelnek, beszélgetnek az emberek. Többször feltettem magamban a kérdést, hogy ki dolgozik itt egyáltalán? Láttunk lakodalmi menetet cabrio Volgában, négy csinos koszorúslánnyal. Hiába mentem a Volga után, engem nem vett fel. Nem volt meg a spanyoltudásom és a bátorságom hozzá, hogy meghívassam magunkat. Nem baj, vadul fotóztam.

Kubában két féle pénz van. A helyieknek a nacional peso, a turistáknak convertibile peso – 1CUC kb: 220 Ft –, ami 24 helyi pesonak felel meg. Ők egyébként dollárnak hívják. Sok helyen már csak dollárral lehet vásárolni. Az átlagkereset 15 dollár, de egy ügyvéd, vagy egy orvos megkereshet 20-22 dollárt is. Ott még mindig jegyrendszer van. A családoknak van egy kis füzetük, és azzal mennek a boltba, ahol megkapják a család havi liszt, cukor, rizs, só, cigaretta, gyufa stb. adagjukat. Igaz, szinte mindegyiket másik boltban. Persze, csak akkor, ha éppen van, mert nincs mindig.
A kubaiak nagyon szimpatikusak. Órákig lehet beszélgetni idegenekkel az utcán. Őszintén kíváncsiak, semmit nem tudnak Magyarországról. Sokan tanultak anno a Szovjetunióban együtt magyarokkal, amikor még elhagyhatták Kubát. A közbiztonság kiváló, az oktatás ingyenes, rendkívül műveltek, és az egészségügyük is elég jó. Kevesen beszélnek angolul. Inkább csak azok, akik a turizmusból élnek, igaz, ők viszont jól. Útitársam beszélt egy kicsit spanyolul, ezért aztán leborultak a lábai elé. Képzeljük csak el, hogy Pécsen megállít egy fekete bőrű turista, és magyarul beszél!
A kubaiak nagyon szegények. Amikor rájöttünk, hogy nekik tényleg nincs semmijük, se házuk, se autójuk – mármint van hol lakniuk és autót is használnak, de minden állami és nincs magántulajdon –, akkor már nem sajnáltuk tőlük az egy-két dollárt az idegenvezetésért. Amit a leginkább csodáltam bennük, az a vidámságuk és az életkedvük. Mindenki ügyeskedik, árulnak rumot, szivart. Kérik, hogy fényképezzük le őket, menjünk hozzájuk enni, csak egy kis pénzhez juthassanak. Az utcai szivarárusokkal óvatosnak kell lenni, mert elképzelhető, hogy szépen sodort banánlevelet akar a tudatlan külföldire rásózni. Ha már szivar kell, vannak kedves, kis helyek, ahol a szemünk láttára sodorják a szivart. Helyben kipróbálható, és ha ízlik, csak akkor érdemes vásárolni. Persze, végig kell kóstolni a koktélokat is. Figyelem! Ezzel óvatosnak kell lenni, mert a meleg miatt észre sem vesszük, és rendesen kiüthetjük magunkat. Természetesen a helyiek nem kevés rumot tesznek koktélba, és csak szemre mérik. Néha akár egy decit is belelöttyintenek.

A közlekedés elképesztő. Létezik autópálya, vagy legalábbis autópályának nevezett út. Ez 2x3 sávos, de nincs felfestve. Ott könnyű visszasírni a hazai kátyúkat, nem érdemes tehát 60-80 km/óra sebességnél gyorsabban menni. Az autópályán a motorcsónakon kívül minden megtalálható. Gyalog, lovon, bivalyon, bringán, traktoron, talicskával széltében-hosszában közlekednek. Amikor már teljesen sötét volt, akkor néhányan felkapcsolták a helyzetjelzőt. Bizonyára jó a szemük. Ráadásul éjjel meleg az aszfalt, ezért a tehenek előszeretettel választják pihenőhelyül.
Útjelző táblára azonban nem szabad számítani. Az nincs, de vannak földre rakott kövek, érthetetlen jelzésekkel. Ha nincs nyomolvasó képességünk, akkor helyi embert kell magunk mellé venni. Egy dollárért már találni rá vállalkozót.
A cocotaxi a legolcsóbb közlekedési eszköz, 3 dollárért bárhová elvisz, de alkudni kötelező. Léteznek buszok is, vagy inkább teherautók, amik tömve vannak, és láttunk olyat is, ami mintha egy óriási konténert húzna. Riksákat is igénybe lehet venni. Ez az elnevezés itt háromkerekű bringát takar. Érdekes, csak a nagy meleg miatt szegény utas, és persze a sofőr is piszkosul izzad. Úgy döntöttem gyalogolni jó, mert minden ház egy építészeti csoda, még ha romos is.
Különlegesség, hogy ötféle rendszám létezik náluk. A kék az állami autóké. Mint említettem, van ugyan tömegközlekedés, de arra nem lehet felférni. Ezért úgy oldják meg a dolgot, hogy minden buszmegállóban áll egy sárgaruhás amarillo. Ez írja egy füzetbe, hogy ki mikor érkezett a megállóba és hová megy, sorszámot ad, majd leinti a kék rendszámú autókat. Megnézi a menetlevelüket, és ennek megfelelően beosztja oda az utazni vágyókat. Ha véletlenül megáll egy úgynevezett busz, a kiosztott sorszám nem sokat ér. A népek egyszerűen lerohanják, és kétszer annyian másznak fel rá, mint amit mi el tudunk képzelni. A fuvardíj egységesen 1 peso (22 Ft). Egyébként a korrupció visszaszorítására vannak kékruhás ellenőrök, akik a sárga ruhásokat ellenőrzik. Meg persze vannak a barna ruhások, akik a kék ruhásokat ellenőrzik. Nem viccelek! A rendőrök is sötétkék ruhában vannak, ha ők intenek le, akkor meg kell állni. Velünk barátságosak, a barna rendszám ugyanis jelzi nekik, hogy turista van az autóban. Egyébként az egész ország stoppol, a helyiek képesek órákat állni a tűző napon. Jellemző, hogy sosem tudni, a következő jármű milyen lesz, mikor jön, merre megy tovább.
Kubában mindenképp meg kell nézni a gyönyörű, 1950-es évekbeli Chevy-ket. Nemzeti kincsként bánnak velük, és ennyi év után még mindig üzemelnek. Igaz, láttam olyat, amiben ZIL motor volt. Megtalálható ott természetesen a szocialista ipar remekei is. A taxik zöme azonban modern, nyugati autó. Igaz, nincs szervizháttér, ezért szinte mindegyiknek a műszerfala olyan volt, mint a karácsonyfa. Minden hibavisszajelző világított, mégis működött a járgány.

Holguin után Santiago de Cuba következett az útitervünkben. Számomra ez volt a legkedvesebb város. Még nyüzsgőbb, még több zenés szórakozóhely létezett ott, mint Holguinban.
Minden városban meg kell nézni a Casa de la Trova-t, ami hagyományos kubai élőzene virtuóz zenészekkel, táncosokkal, és a táncban csetlő-botló turistával. Ilyet nem láttam még, ezek az emberek minden porcikájukkal táncoltak! Éjjel 1 körül volt záróra. A tömeg egy része – akinek persze volt rá pénze –, átsétált a Casa de la Música-ba. Itt karibi disco volt hajnali 5-ig. Minden sarkon rendőr állt, s a turistákkal kedvesek voltak, a helyiekkel kevésbé.
Santiago után Trinidad következett. A Viasul nevű turistabusz helyett kubai távolsági busszal mentünk. (A Viasulon a sofőr úgy működtette a klímát, hogy deres volt a hajunk.) Trinidad nekem turistákra épített, műanyag ékszerdoboznak tűnt, bár azt meg kell hagyni, szép. Erre mondják, hogy ízlések és pofonok különbözőek. Lépni nem lehetett a sok idegentől. Egy nap elég volt belőle, Havanna felé vettük az irányt egy kubai busszal. A menetrend vicc. Egy-két óra ide vagy oda, nem számít arrafelé.
Havanna igazi metropolisz, amire 4 nap kevés, de ma már többet akkor sem szánnék rá, ha lenne. Nekem az ország déli része jobban tetszett. Talán azért, mert ott kevés a turista és nyitottabbak az emberek.

A kubaiak mindent esznek mindennel. (Rizs fekete babbal, édes főtt banán, banán chips, rák, rákpörkölt, hal, homár, krumpli.) Finom leveseket főztek házigazdáink. 6 dollárért degeszre ehettük magunkat. Léteznek kis magánéttermek, némelyek illegálisan. Jól főznek, habár egy kis só és bors az én magyaros ételekhez szokott gyomromnak hiányzott. Egy étteremhez egy sótartó jár, és azt viszik körbe. Ugyanígy van ez a kávéházakban a cukros tállal is, abban viszont finom, barna nádcukor található.
Természetszerűleg nincsenek Kubában reklámplakátok, csak a szocializmust dicsőítő, az ideológiát harsogó feliratok. Idővel mindez megszokható. Valamennyi környékbeli ország tv-adóját tudják fogni, és nagy lelkesedéssel nézik a venezuelai szappanoperákat. Látják, hogy milyen az élet Kubán túl. Szegények kívülről nyalogatják a mézes csuprot.
Az ország szocialista rendszerének legnagyobb képmutatása az egyenlőség, ugyanis szemmel láthatóan eltérő a helyiek és a külföldiek megítélése. A kubaiak nem mehetnek be akárhová, és csak nézik, ahogy a külföldiek az éttermekben esznek.
A napfény, a szikrázó tenger, a pálmafák, a szivar, a rum, a salsa, a jókedv mindezek ellenére visszavár. Engem nem vár hiába, mert még megyek erre a különleges szigetre.
Értékeld az élménybeszámolót!
6.4 (9 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
ursa - 2009.10.19. 19:47

Szia! Jó a beszámolód,tetszik nem voltam még én sem a déli részen.Még a Kubai beszámolómmal is tartozóm de mostanában sok dolgom volt.Az az 500euros ár az jó de Amszterdami indulás?Vagy Budapesti?Jó utat kivánok nektek

CrazyPaolo - 2009.10.10. 18:06

Helló!A KLM 500EUR-s repjegyet kínál. Én legalábbis ennyiért vettem okt.23-ra. Két hétre megyünk. ADIOS

CrazyPaolo - 2009.08.23. 13:51

Helló! Még nem tudom melyik társasággal megyek, mert várok egy kedvező lehetőségre. Utoljára a Condorral voltam, de az most drága (700 EUR). Állítólag ki lehet fogni 400 EUR-s repjegyet is. Nektek van tippetek? Hali

rakosyzoltan - 2009.08.19. 14:41

Szia! Engem is érdekelne, melyik légitársasággal mentetek. Várom válaszod, Üdv

CrazyPaolo - 2009.08.09. 19:11

Szia! Én is kétszer voltam és most novemberben megyek újra.

crossrover - 2009.08.09. 10:06

Szia!Tetszett a beszámolód :) Mi is kétszer jártunk már Kubában privátszervezésben, de a Déli részen még nem, tekintve a szoros napirendet és rengeteg látnivalót a sziget egyéb részein, a távolság miatt egyszerűen eddig nem fért bele. Mi is készülünk, harmadszorra is, mert mi sem tudunk betelni vele és most a Déli részt célozzuk meg.. :) Kérdésem lenne hozzád, milyen légitársasággal repültetek Holguinba? Köszi a választ előre is, üdv. Crossrover


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina