Auschwitz: Kegyelet? Kíváncsiság? Turizmus!

Lengyelország Oswiecim

Ott-tartózkodás ideje: 2009. márc. 14.  - 2009. márc. 14. (1 nap)

0 hozzászólás I 4 584 látogató olvasta. Rögzítve: 2009. aug. 31. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar Koga Beszámolója

Cimkék: Auschwitz  Birkenau  Kis-Lengyelország  Krakkó  Lengyelország  Oswiecim  tábor  UNESCO  Világörökség 

KIS-LENGYELORSZÁGI KÖRUTAZÁS 3. NAP

AZ Oswiecim név nem sok embernek mond valamit. Auschwitz sajnos annál inkább. Pedig egy és ugyanaz a kettő: egyik lengyelül, másik német nyelven.

A hely történelméhez nincs igazán hozzáfűznivalóm: erről a helyről aztán tényleg mindenki hallott; a legfontosabb adatokat rég begyűjtötte magának - más kérdés hogy mind a mai napig eléggé megosztott a társadalom e témával kapcsolatban.

Mielőtt belemennék a látott dolgok leírásába, feltennék egy örök kérdést: Vajon illik-e a turizmus (legyünk őszinték: a bevétel) javára fordítani azt a helyet, melyet (valljuk be) csak azért keresünk fel, mert többszázezer (ha nem millió) ember halála köthető a nevéhez? Erkölcsileg megkérdőjelezhető cselekedet, ha kéjsóvár tekintettel fotózunk és videózunk végig minden kínzóeszközt, vagy nagyított fotót az épületekben (melyet egyébként tiltanak). Mentségünkre legyen mondva: mi ezt nem tettük.

A természetes kíváncsiság minket is hajt, mint minden igazi turistát; de nem akarunk memoárunkba illeszteni egyetlen egy olyan képet sem, mely többet mutat üres barakkoknál, épületeknél; és az emberi brutalitást helyezi középpontba. Auschwitz I. egy ilyen hely: vitrinek mögött halomszámra szemüvegek, bőröndök, művégtagok, hajkoronák, cipők... Mindamellett eszetlenül nagy fotográfiák meztelen rabokról, orvosokról, tisztekről... Mind mind azt sulykolják az emberbe, hogy itt, s most el kell gondolkoznia...

Csak sajnos nem a világnézetén. Akik Auschwitz I. kiállításának koncepcióját tervezték - véleményem szerint - nem arra játszottak, hogy a lehető legtöbb embert megfogják azzal, ami itt történt csaknem 70 évvel ezelőtt. Ahelyett hogy puritánul meghagytak volna mindent úgy, ahogy volt, múzeumként mutatnak be mindent, didaktikus módszerekkel magyarázzák, hogy e témában minden fekete és fehér, átmenetnek nyoma sincs. Elvárják hogy a folyosókon lévő rég halott emberek szemébe belenézz, és érezd át, amit ők éreztek. Láttam, s hallottam ott a helyszínen, hogy ez nem megy: vigyorgó emberekkel is szép számmal találkozik Auschwitz-ban az ember: Hát nem tudom mi vicces lehet a táborban, hogy ha kell hangosan röhögnek fel.

Mint írtam, Auschwitz I. egy kiállítás. Téglaépítésű házak, némelyikben kórház, katonai szobák, vagy fogoly cellák... Emellett elektromos kerítés, gázkamra és krematórium.

Auschwitz II., melyet leginkább Birkenau-nak neveznek ennél többet nyújt. Itt nem bűvészkedtek semmiféle kiállítása anyaggal: Úgy van minden, ahogy volt... Illetve, ahogy volt a háború végén. Ugyanis több barakk leégett a bombázások, vagy a foglyok gyújtogatásai közepette. Itt található a híres nevezetes auschwitzi sín is, melynek másolatát a Schindler listájába is beillesztették.

Az "Arbeit macht frei"-ről és a Zyklon-B gázról is megtudhat egypár érdekes gondolatot a látogató, melyről az iskolában sokunknak teljesen mást mondtak.

A táborokba nem szabad hangosan beszélni, telefonálni, kisbabát bevinni, és még egy csomó dolgot. Megértem. A beszélgetések kikerülése érdekében bevezették a fülhallgatós, mikrofonos idegenvezetési rendszert; mi is ennek áldásos hatását élvezhettük.

A program pár órás, mely inkább a lassan haladó, sokat gondolkodó embereket kötheti le.

Mivel a "látnivalót" a képek hűen prezentálják, így próbáltam a mi véleményünket leírni pár mondatban, mely szerintem az objektív igazságot takarja Auschwitzról (mint turistalátványosságról), mégha egyeseknek sértő is pár mondatom.
Feltöltve: 2009. aug. 31.
Értékeld az élménybeszámolót!
7 (4 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!
Magyar  Română  Slovenčina