Ukrajna 12. nap , Krivoy Rog

Ukrajna Krivoy Rog

Ott-tartózkodás ideje: 2009. aug. 12.  (1 nap)

0 hozzászólás I 1 548 látogató olvasta. Rögzítve: 2009. szept. 18. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar ruba Beszámolója

Cimkék: körutazás  Krivoy  Rog  Ukrajna  vonat 

(Ez egy többhetes utazás egyetlen napja, ahhoz, hogy az egész érthető legyen, kérlek olvasd el a "2 hetes ukrajnai körutazás" című bevezető részt)
Utolsó nem tengerparton pihenős napunkat egy Krivoy Rog (ukránul Kriviy Rih) nevű, nem épp egy tipikus turistacsalogató városban töltöttük(szerintem azon a napon mi voltunk az egyetlen turisták a városban, bár ez valószínűleg igaz volt Luganskra is). Ez a város Ukrajnának a középső részén terül el, nem túl messze Dnipropetrovsktól, kicsit több mint 700000-en lakják, szóval nem az a kicsi város. Mivel vonatunk reggel 6:12-re érkezett meg, ezért már 5-kor felébresztettek minket. Megérte ébren lenni, ugyanis a közel egy órás út alatt végig vasérc-bányák mellett haladtunk el, a föld mindenfele piros volt, és a vonat kilométeres tehervonatok mellett ment el. Ez a város kelet-Európa acélipari központja, a rengeteg bánya, és egy hatalmas acélgyára van(lehet, hogy több is van, én egyet láttam).
Miután megérkeztünk, villamosra szálltunk, és bementünk vele a belvárosba, ez egy kb. 20 perces út volt. A városközpont nem volt túl érdekes, csak a szokásos széles sugárút, park, szovjet városháza kombináció fogadott minket. Reggel a helyi McDonald's-ban töltöttük a telefonjainkat, elemeinket. Ezután felszálltunk a gyors-villamosra, mely a metró és a villamos keveréke, villamoskocsik közlekednek a belvárosban föld alatt, a külvárosban meg a felszínen, de szintbeli kereszteződés nélkül. Ezzel kimentünk a végállomásig. Az út elég érdekes volt, ugyanis a belváros elhagyása után, ahogy kiértünk a felszínre érdekes dolgot tapasztaltunk. A villamos pár megálló után egyszer csak elhagyta a várost, és a puszta közepén ment vagy 5 percig, amikor is beértünk egy lakótelepre, amihez tartozott egy gyár. Itt volt 1-2 megálló, majd újabb 5 perces út következett a szántóföldek közepén, a következő gyárig és a hozzátartozó lakótelepig. Ez a villamos elég gyorsan ment, az eddigiekhez képest, így jó hosszú utat tett meg, de még mindig csak félúton voltunk a város vége, és a belváros között. Utólag megnéztem a neten, ott azt írják, hogy a város észak-déli kiterjedése 126km! Ha ezt utazás előtt olvasom, nem hiszem el, de most már el tudom képzelni. A villamosból láttunk egy bevásárlóközpontot, így úgy döntöttünk, hogy odáig megyünk első körben vissza, hogy tudjunk olcsón kaját venni. Persze a bevásárlóközpont két villamosmegálló között volt, így sétálhattunk egy kicsit az egyik lakótelepen. Hát nem volt valami szép, de már megszoktuk. A bevásárlóközpontban jött a kellemetlen meglepetés, hogy ezt még csak nemrég adták át, így néhány ruhabolton, és egy drága éttermen kivül semmi sincs benne nyitva, főleg nincs nyitva a hatalmas sokpénztáras hipermarket, az egész el van torlaszolva bevásárlókocsikkal, és a polcok is teljesen üresek voltak, még csak nem is fáradoztak azon, hogy megnyissanak. Ez nálunk elképzelhetetlen lenne. Visszaúton a másik villamos-megállóhoz mentünk, útközben pedig megcsodálhattuk a helyi kórházat. Úgy nézett ki, hogy arra a következtetésre jutottam, hogy itt inkább öngyilkos lennék, minthogy ebbe az épületbe behozzanak. Visszatértünk a belvárosba, ahol kerestünk egy szupermarketet. Itt megvettük az ebédre valót, majd a városháza előtti parkban megebédeltünk, és pihentünk egy kicsit. Ezután felszálltunk egy marsrutkára, és a belvárostól másik irányba mentünk egy kicsit, nem olyan sokat, mint a gyors-villamossal. Itt a lakótelepen beültünk egy sörözőbe, és ittunk egy-egy nagyon finom barna sört, ami 5 Grivnyába, vagyis 150Ft-ba került. Innen lementünk a közeli tópartra, ahol sétáltunk egy kicsit. Ez a rész elég szép volt, na persze nem az épületek miatt, azok továbbra is lehangolóak voltak. A tónál volt a gyors-villamos belső végállomása, így innen gyorsan vissza tudtunk menni a belvárosba, ahol még vásároltunk némi ételt másnapra, és az útra, mert tudtuk, hogy Yalta elég drága lesz. Itt még sétáltunk kicsit, majd megtaláltuk a trolibuszt, ami a pályaudvarhoz visz, így úgy döntöttünk, hogy azzal megyünk, csak a változatosság kedvéért. A menetrendi kiírás szerint a trolibusz 10-12 percenként jár, na mi vártunk vagy fél órát. Egyébként ez a menetrendi kiírás is érdekes, nem szórakoznak sokat, van 7 rubrika az elsőben a járatszám, a másodikban az első indulási időpont, a következő négyben a járatsűrűség a nap négy időszakában(pl.: 10-14óráig), melynek felosztása járatonként változik, végül az utolsó helyen az utolsó indulás van kiírva. Ez aztán vicces dolgokat eredményez, mert van olyan, hogy 14-28 percenként, és akkor döntsd el, hogy most megéri-e várni, a másik, hogy mindenáron ragaszkodnak a középső rubrikákban a járatsűrűséghez, ezért volt olyan kiírás, hogy 1 óra 28 percenként(ez is hogy jött ki?), na ez aztán sokat segít. a trolibuszunk kezdett egyre falusiasabb vidékre érni, ahogy ,ment, már kezdtem aggódni, hogy másik irányba szálltunk fel, mert reggel nem ilyen volt erre a táj, de szerencsére kiderült, hogy ez a vasútállomás másik oldalán tesz le. Innen egy rozoga felüljárón kellett átmenni, ami rozsdás sínekből, még rozsdásabb szögekből, és deszkákból volt összetákolva. Volt egy kis félelmem, de reméltem, hogyha eddig kibírta csak nem pont alattam szakad le:). A vonatunkra itt még fél órát kellett várnunk, és már be is állt. Csak egy rövid kis 26 kocsis szerelvény volt, ami persze dugig megtelt, hiszen ment mindenki nyaralni. A kocsiban elég meleg volt, de az ablak le volt húzva, így indulás után hamar elviselhetővé vállt a hőmérséklet. Itt találkoztunk egy nagyon kedves fiatal nővel, aki az anyukájával, és a lányával utazott. Ő beszélt kicsit angolul, és mindenféle jóval elhalmozott minket, adott héjában sült krumplit, főtt tojást, paradicsomot, szalonnát, és még kenyeret is adott volna, ha nem mutatjuk, hogy az nekünk is van. Alig bírtuk meghálálni a kedvességét, de adtunk neki egy zacskó kekszet azért. Elég fáradtak voltunk, és tudtuk, hogy másnap reggel korán kell majd kelnünk, így már 7-kor lefeküdtünk aludni.
Értékeld az élménybeszámolót!
8 (2 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina