Falusi turizmus a "Délibábok földjén"

Magyarország Báránd

Ott-tartózkodás ideje: 2009. aug. 13.  - 2009. aug. 19. (6 nap)

0 hozzászólás I 3 670 látogató olvasta. Rögzítve: 2009. aug. 27. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar nyultanti Beszámolója

Cimkék: állatok  Báránd  falusi  fazekas  Hajdúszoboszló  kenyérlángos  kerámia  Koroknai  Magyarország  Magyarország  Nádudvar  Nagyvárad  porta  Románia  turizmus 

A nyaralásunk első felében Bárándon laktunk, majd később a virágkarnevál miatt Debrecenbe tettük át "székhelyünket". Bárándon a Koroknai portán valódi, általunk még nem tapasztalt falusi turizmus várt.

1. nap

Pécsről kb. 5 órás utat kellett megtennünk, míg Bárándra értünk. Ez a település Hajdúszoboszlótól és Püspökladánytól nem messze található. A Koroknai porta már az interneten nagyon felkeltette az érdeklődésünket. Ígértek mindenféle háziállatot, íjászkodást, kemencében sütést, lovaglást, szóval nem mindennapi programokat. És nem okozott csalódást érkezésünk után sem. Szép, kényelmesen berendezett, tiszta, tágas, jól felszerelt apartman várt ránk, kedves házigazdák, jobbat kívánni sem lehetett volna. A gyerekek már első este kipróbálták a lovaglást, segítettek a libák és kacsák hazaterelésében, lefekvés előtt megsimogatták a gyöngytyúkokat, megnéztük a nyuszik etetését.

2. nap

Úgy gondoltuk, mindjárt belevetjük magunkat a "sűrűjébe", így a Hortobágy volt erre a napra betervezve. Kedves házigazdánk egy kis saját rajzolású térképpel, és jónéhány praktikus jótanáccsal ellátott minket.

Először a pásztormúzeumot néztük meg, ahol legjobban a cifra szűr nyűgözött le. Gyönyörű volt, különleges és annyira "magyar"!

Ezután elsétáltunk a madárkórházhoz, útközben megnéztük a "bazárt". Nagyobbik fiúnknak vásároltunk egy karikás ostort, hiszen jó ideje ez volt a vágya. Hamar meg is tanult csettinteni vele.

A madárkórház mindenképp egy olyan látványosság volt, amit nem valószínű, hogy felkerestünk volna, ha a házigazdánk nem ajánlja. De mindenképp érdemes volt! A játszótéren jobbnál-jobb játékok vártak, és a madarak gyógyításába is betekintést nyerhettünk. Láthattunk éppen gyógyulófélben lévő madarakat, már majdnem gyógyultakat, és a szabad élethez szokó madarakat.

Ezután az út túloldalán volt a látogatóközpont, ahol először a természettudományi kiállítást néztük meg, majd a kézművesudvart. A kézművesudvarban különböző mesterségeket mutattak be, néhány helyiségben még a mesterek is dolgoztak.

Játszótér itt is volt, így nem haladtunk gyorsan. Végül csak eljutottunk a kilenclyukú hídhoz. Átmenni nem tudtunk rajta, mert éppen felújítják, de így legalább oldalról láthattuk, míg áthaladtunk az ideiglenes hídon.

Az állatudvar szintén nagyon érdekes volt. Összegyűjtötték itt a pusztára jellemző állatokat. Természetesen szürkegulyát, valamint kecskéket, birkákat, lovakat, szamarakat (albínót itt láttam életemben először), baromfikat. A kilátóról mesés kilátás tárult elénk a pusztáról. Olyan különleges volt. Én, örök életemben "hegylakó", mindig megmosolyogtam a német turistáknak kínált programokban az "ungyarische Puszta"-t. Most rá kellett jönnöm, hogy ez több, mint síkság. Olyan leírhatatlan. Ez tényleg puszta! Ilyen nincs máshol! És nem tudom elmondani, hogy mitől olyan nagyon különleges, de többé nincs kétségem, hogy az!

Persze egy kis hiányérzetem azért volt, amikor a Hortobágyra érkeztünk: én azt hittem jönnek-mennek majd a szürkegulyák, birkanyájak, a gémeskutaknál pedig rengeteg állat vár majd a vízre. Hát, mi tagadás, nemigen láttunk ilyen nyájakat, talán csak egyet azon kívül, amit az állatudvarban láttunk.

Még éppen sikerült elérnünk az utolsó kisvonatot a halastavakhoz, így nem maradt ki az sem a programból. Szép tájakon vitt végig az egyébként nagyon hangos vonat, de azért láthattunk néhány madarat is a tavaknál.

Jó volt ez a nap! Rá kellett jönnöm, hogy különleges értékeink vannak nekünk, magyaroknak, és legyünk rá büszkék!

3. nap

Mivel ilyen közel voltunk a román határhoz, ezért nem hagyhattuk ki a lehetőséget, hogy ellátogassunk Nagyváradra. Az átkelés a határon EU ide, EU oda, olyan "romános" volt. Illetve a baj nem is az átkeléssel volt, hanem azzal, hogy Romániában ún. úthasználati díjat kell fizetni minden autósnak. Ez nagyjából úgy néz ki, mint az autópályamatrica, csak jóval nehezebb beszerezni. Nem lehet előre Magyarországon megvásárolni (mint pl. az osztrák autópályamatricát), viszont a határátlépés után mielőbb be kell szerezni, hiszen keményen büntetnek, ha nincs. A határon árultak ilyet, de miután kb. 20 percet sorbanálltunk érte, és alig haladt a sor, úgy döntöttünk, hogy inkább az első benzinkúton vesszük meg. Itt újabb 15-20 perc sorbanállás következett, de végre hozzájutottunk. Állítólag létezik ebből 1 napos is, na azt nem árulják, minimum 1 heteset kellett vennünk.

Nagyváradon először megkerestük a piacot, sikerült jó áron hozzájutnunk egy mázas káposztafőző fazékhoz, fatál-készlethez, és a gyerekek kaptak egy-egy faragott sípot is. Itt hamar végeztünk, ugyanis a piac többi részére nem igazán voltunk kíváncsiak, így gyorsan elindulhattunk felfedezni a belvárost. A sétálóutcát vettük célba.

Gyönyörű házak voltak az utca mindkét oldalán, de némelyikre igencsak ráfért volna már egy felújítás. A gyerekek alig tudták otthagyni a járdából feltörő szőkőkutakat, nagyon jó játéknak bizonyult ebben a melegben. Egészen a Körös-partig elgyalogultunk, itt láthattuk a színházat is.

Egyébként nem sok különbséget fedezhettünk fel Nagyvárad és egy magyar nagyváros között. A belváros tiszta volt, de rengeteg koldus volt, sok üzlet, ismerős márkanevek. Sok helyen magyarok voltak az eladók, így nem volt nehéz megértetni magunkat.

Este házigazdánk kemencés lángossütést rendezett, igazán ínycsiklandó falatok készültek a kemencében. Volt kapros, vegetáriánus, kapor nélküli szalonnás.

4. nap

Erre a napra könnyedebb programokat terveztünk, azért is, mert vasárnap volt, és igyekeztünk a zsúfoltabb helyeket (ld. strandok) kerülni. A helyi falvakról szóló kiadványban leltünk rá Körösszakálra, ahol a parkban egy artézi kút vizéből kortyolhat, aki erre jár. A legenda szerint Magyarország 2. legtisztább vizű artézi kútja ez.

Ugyanebben a kiadványban igazán vonzó képet láthattunk a Sebes-Körösről, és nem voltunk már messze tőle, hiszen ugyanezen település határában található a Gróf Tisza István híd, ami átvezet rajta. Gyönyörű volt.

Ezután még megkíséreltünk megnézni egy kastélyt Nagykerekiben, ahol egyébként Bocskai kiállítás is van, de sajnos csak hétfőtől péntekig van nyitva.

Este a lovaglás a portán Dávidnak már igen jól ment, főleg ha azt nézzük, hogy életében bizony nem sokat ült lovon.

5. nap

Hétvégén nem mertük bevállalni a hajdúszoboszlói élményfürdőt, mondván, biztosan rengetegen vannak. Nem tudom, valóban többen voltak-e, mindenesetre ezen a hétfői napon is tömeg volt. A csúszdaparkra nem fizettünk be, úgy gondoltuk elég élmény lesz nekünk a strandfürdő részen is, no és az ára is húzós lett volna. Bevallom, nekem kicsit csalódás volt. A mediterrán tengerpart, bár szép volt, sokkal nagyobbnak tűnt a képen, és a víze valóban tengerhez hasonlatosan hűvös volt. A többi medencében rengetegen voltak, a vizük nem tűnt túl tisztának (gondolom e kettő összefüggésben van), a nagy területen elhelyezkedő strand leginkább arra volt jó, hogy térdig lejárjuk a lábunkat míg egyik medencétől a másikig érünk, a gyerekmedencében állt két vizilószobor, de semmilyen élményelem nem volt. A hullámmedencébe be sem mentünk, életveszélyesnek tűnt a tömeg.

Három óra körül vissza is indultunk a szállásunkra, ugyanis jött a faluból egy nemezeléssel foglalkozó hölgy, akivel a gyerekek csuhét fontak, majd egy színes nemezlabdát készítettek. Aztán ismét lovaglás következett. Este még hullócsillagokat is lehetett találni az égen!

6. nap

Bárándtól nem messze található Nádudvar, ami elsősorban fazekas mestereiről híres, könnyedén felismerhetőek az itt készült jellegzetes feketekerámiák. Szállásadónk közbenjárásával felkerestük ifj. Fazekas István keramikusmestert, egy háromszáz éves fazekasdinasztia tagját.

Ő készségesen megmutatta a mesterségét, egy tányért készített el, majd megnézhettük a kemencét, ahol kiégetik a kerámiát, és megtudtuk azt is, hogy a fekete színt a kerámiák az agyagban található vasoxidból keletkező koromtól nyerik, a fával fűtött, zárt kemencének köszönhetően.

Mintájukat viszont (szerintem a világon nincs még egy ilyen), egy sóderből szedett kaviccsal vésik, karcolják az agyagba. A megszárított tárgyakat ezzel dörzsölik, és ott feketébb,fényesebb lesz a kerámia égetés után.

Láthattuk még a család régi kerámiákból és használati tárgyakból álló gyűjteményét. Hihetetlen, hogy mi mindent lehet elkészíteni kerámiából!

Egyik kedvencem az a vizeskorsó volt, amelynek szája lyukacsos volt, így mikor a patakba merítették, megszűrte a vizet, inni a fülén kialakított lyukon keresztül lehetett. És mivel ez belülről nem tisztítható, hiszen teljesen zárt, néhány kavicsdarabot helyeztek el benne a keramikusok, hogy a vízkőtől meg lehessen tisztítani. És ki gondolná, hogy annak ellenére, hogy ezek a kerámiák feketék, még a napon is órákig hűsen tartják a vizet, ami az agyag természetének köszönhető!

Miután visszaértünk a szállásra, én is kedvet kaptam, hogy kipróbáljam a korongozást, de rá kellett jönnöm, hogy ez közel sem olyan egyszerű, mint amilyennek látszott!

7. nap

Sajnos a bárándi tartózkodásunknak itt vége lett, így továbbutaztunk Debrecenbe. Az elmúlt hat nap gyorsan eltelt, mégis olyan soknak tűnt. Annyi helyen jártunk! Annyi élménnyel gazdagodtunk! Biztos vagyok benne, hogy még visszatérünk Bárándra!
Értékeld az élménybeszámolót!
10 (2 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Az itthon.blog.hu ajánlásával
Őszi darules Hortobágyon
  A daruvonulás az ősz legvonzóbb természeti eseménye a Hortobágyon. A több tízezer daru naponta...

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina