Egy vidám nap a Grosse Scheideggen

Svájc Grindelwald

Ott-tartózkodás ideje: 2002. júl. 29.  - 2002. júl. 29. (1 nap)

0 hozzászólás I 2 186 látogató olvasta. Rögzítve: 2009. szept. 07. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar iadanyne Beszámolója

Cimkék: bratwurst  gleccser  harmonika  jódli  kődobáló  raclette 

Előző évben is jártunk már ezen a pompás vidéken, s ebben az évben is vágytunk idejönni. Nagy plakátokon hívták fel a figyelmünket arra, hogy idén is megtartják a szokásos évi összejövetelt a nagy hegyek között. Hát mi is felkerekedtünk, lóra pattantunk, akarom mondani: postabuszra. Úgysem gyakran adatik meg az embernek, hogy a svájci hegyek között száguldozzon a sárga postabusszal. Hát ment is rendesen velünk a járgány, időnként hangos tülköléssel a beláthatatlan kanyarok előtt. Meg kell, hogy mondjam ennek ellenére nagyon élveztük az utat, az első ülésen ülve végig tudtuk filmezni, fotózni azt a sok csodás tájat, amin keresztül utaztunk.
Grindelwaldból indultunk el, s jó fél órás utazás után jutottunk el a célunkhoz: Grosse Scheideggre. Közben az Oberer gleccser mellett mentünk, s csak tátottuk a szánkat ennek a természeti csodának láttán. Nekem nagyon izgalmas a gleccserek világa mindig, volt alkalmam néhányat már szemrevételezni. Most csak a busz ablakából, de így is fenséges volt.
Kis idő múlva már a Grosse Scheidegg hatalmas sziklái előtt szívtuk magunkba a friss alpesi levegőt. Nem csak ketten voltunk itt, már javában folyt a műsor. Gyülekeztek itt szuper biciklikkel a versenyzők, kődobáló erős férfiak, népviseletbe öltözött férfiak, akikről később kiderült, hogy jódlerek. Minden órában félkörbe álltak a domboldalon, s elénekeltek néhány népdalt, jódlival fűszerezve. Hát érdekesen hatott ránk ott a hegyek között, jó volt ott üldögélni, s hallgatni őket. Aztán drukkoltunk a birkózó fiúknak is, akik minden erejüket beleadták a küzdelembe, látszott a győzni akarás rajtuk. Az ottani szabályokat nem igazán ismerjük, de azt láttuk, hogy ott is két vállra kell fektetni az ellenfelet. Speciális nadrágot húztak föl magukra a ringbe lépés előtt, s fejükre is bőr sapkát csatoltak. Gondolom a fülüket védték az ellenfél kezétől. A küzdőtér jó vastagon fűrészporral volt beterítve, úgyhogy nem ütötték meg magukat nagyon a fiúk. Ezek a versenyzők fiatal pásztorfiúk, a hegyek között élik az életüket, s néha rendeznek ilyen versenyeket, ahol összemérhetik erejüket. Le is vezetik egy kicsit a fölösleges energiájukat ezekkel a birkózásokkal. A viadal végén díszes kupát kapnak, s egy évig náluk lehet, aztán újra bizonyítaniuk kell. Kicsit távolabb nagyon erős emberek nagyon nehéz követ hajítottak minél messzebbre. Nem voltak sokan ebben a viadalban, csak páran próbálkoztak ezzel a nehéz feladattal megbirkózni. A végén a tavalyi bajnok vitte el megint a kupát, őt nem tudta most sem legyőzni senki. Eközben a biciklisták is nekiindultak a távjuknak, rajtszámokkal ellátott, komoly mezőny vágott neki a völgynek. Őket valószínűleg egy másik helyen értékelték, s díjazták. A bámészkodás közben többször is vérlázító illatok értek el hozzánk, s beindították a gyomornedveinket. Egy ideig hősiesen ellenálltunk, de végül beadtuk a derekunkat. Több helyen jókora bratwurstokat sütöttek, s hatalmas sajttömbök olvadoztak, s kellették magukat. A múltkori látogatásunkkor a fehér színű, borjúkolbászt, a bratwurstot kóstoltuk meg, most pedig a raclette mellett döntöttünk. Nem is bántuk meg, isteni volt, azóta sem ettünk ilyen finom, olvasztott sajtot. Megszórtam még különböző fűszerekkel az olvadt sajt tetejét, s pillanatok alatt eltüntettük a szelet kenyérrel, gyöngyhagymával, uborkával együtt. Nem is írom tovább a dicséreteket, mert nagyon megéheztem közben, s valószínű nem ehetek ilyen finomságot még egy darabig. Miután felfaltuk a raclettet, ráérősen helyet foglaltunk a zenészek közelében, s élvezettel hallgattuk a hamisítatlan alpesi harmonika muzsikát. Estig itt maradtunk fent, az 1961 méter magas Grosse Scheideggnél, s mikor már kissé lehűlt a levegő, elkezdett szemerkélni az eső, s a szél is feltámadt, jobbnak láttuk elbúcsúzni ettől a szép tájtól és vigalomtól. Jó volt visszanézni a képeket, a videót, s most is végigélni azokat az eseményeket, amelyekben akkor részt vettünk. Jöhet a postabusz, a tülkölésével, kanyargásaival, hogy visszarepítsen minket a földi valóságba.
Feltöltve: 2009. szept. 07.
Értékeld az élménybeszámolót!
5.5 (11 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Magyar  Română  Slovenčina