Séta a Grand Saint Bernardon

Svájc Grand-Saint-Bernard

Ott-tartózkodás ideje: 2002. aug. 14.  - 2002. aug. 14. (1 nap)

0 hozzászólás I 3 829 látogató olvasta. Rögzítve: 2009. szept. 24. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar iadanyne Beszámolója

Cimkék: bernáthegyikutya  hospice 

Egyik napfényes augusztusi reggel elindultunk a Bernard hágó felfedezésére. Elég sokszor át kellett szállnunk ahhoz, hogy a célunkat elérjük. De sikerült, s már 11 óra előtt a szép alpesi vidéket csodáltuk, gyönyörködtünk a kis tóban, a havas hegycsúcsokban, s szívtuk a friss levegőt ott fent 2400 méter magasságban. Körbejártuk a Hospice épületét, ami a 11. században alapított rend menedékháza volt. Nagyon sok ember menekült meg a fagyhaláltól a segítségükkel. Itt kezdték el a bernáthegyi kutyák tenyésztését is, ők a lavina alá került emberek segítségére voltak. Most itt egy nagyon szép és relikviákkal gazdag múzeum látható, ezeket is végignéztük, majd kint sétáltunk a jó hegyi levegőn, aztán felkaptattunk a sziklákon is, majd leereszkedtünk a kis tóhoz, átmentünk Olaszországba az úton. Nagyon sokan voltunk ez időtájban erre fele, tele volt a parkoló autókkal, s rengeteg turista sétált velünk együtt. A tó egyik kis szigetén előszedtük az otthonról hozott szendvicseinket, a vizet, a kávét, no és az elmaradhatatlan svájci csokit, pazar lakomát rendeztünk itt a Grand Saint Bernard hágón. Jó volt itt üldögélni az ebéd után, lógatni a lábunkat, nem gondolni semmire, „csak” élvezni a táj szépségét, szívni a friss levegőt, s nézelődni. Nekünk ez jelenti a kikapcsolódást, távol a benzingőzös, zajos várostól, s a koszos utcáktól. Órákat töltöttünk még ebben az idilli környezetben, s tudva azt, hogy estére még haza szeretnénk érni a francia határnál levő kis faluba Müntschemierbe, a szálláshelyünkre, indulnunk kellett visszafele Svájcba, a tó mellett. Szerencsénkre ekkor találkoztunk a bernáthegyi kutyusokkal is, kétszer is láttuk, amint sétálni vitték őket. Különben nagyon elzárva tartják őket, magas kőfalkerítés mögött. Nagyon aranyos kutyák az igaziak is, meg a rengeteg plüss is, ami az árusoknál kapható. Volt itt bernáthegyi kutyával díszített kulcstartó, sapka, kendő, pohár, póló, szóval mindenféle csecsebecse. Mi csak egy képeslapot vettünk, s le is bélyegeztem a múzeumban, de filmen is és fotókon is megörökítettük ezt a felejthetetlen kirándulásunkat a Grand Saint Bernardon.
Feltöltve: 2009. szept. 24.
iadanyne kapcsolódó élménybeszámolói:
Értékeld az élménybeszámolót!
10 (2 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Magyar  Română  Slovenčina