Róma-i séták, Vatikán város megtekintése

Mamszi Beszámolója
Róma, az Örök Város.
Ezt szokták mondani. Valóban, itt szinte minden kor megjelenik, ahogy a túrista sétál a város bármelyik részén, általában a Piazza de Popoli téren szokták kezdeni a sétát az idegenvezetős túrák és itt is érdemes egyénileg is, kezdve az ókori Róma, azt követi a középkori Róma, majd a reneszánsz, természetesen, mint a legjellegzetesebb olasz stílus, de megjelennek barokk és klasszicista épületek és szobrok is.
Róma ennek ellenére, Párizs-zsal összehasonlítva, ahol szintén szinte minden évszázad lenyomata látható, nem tűnik egy igazán rendezett világvárosnak, szük kis utcáival, sikátoraival inkább egy közep nagyságú város képét nyújtja.
A belső város, óváros illetve belváros nem túl nagy és szinte itt csoportosul minden fontosabb látnivaló is.
Róma, azt gondolom, két dologról híres, amelyet talán nem ejtenek olyan sokszor, mikor a Colossseum-ról és a Forum Romanumról esik szó általánosságban.
Ez a szinte megszámlálhatatlan mennyiségű és épp ezért végig nem nagyon látogatható, fel nem dolgozható darabszámú katolikus templom.
Lényegében az összes katolikus szentnek van rendelve egy-egy templom, de rajtuk kívül még mások megbízásából (főurak, gazdagabb mesteremberek, stb.) is épültek templomok az évszázadok során.
A leghíresebb talán a a mindenkori Róma püspökének temploma, meg a "városon kívüli részek" legszebb temploma, a San Paoli fuori la mura templom.
De a benne megtaláható Mózes szobor miatt, melyet Michelangelo alkotott és egyik leghíresebb mesterműve, nem mehetünk el szó nélkül a San Pietro in Vincoli templom mellett.
Híres még a San Giovanni in Laterano templom, ahova a zarándokok járnak nagy számban. Itt az a szertartásos szokás, hogy térdelve kell a lépcsőkön felmenni, rózsakeresztet morzsolva, aki hű katolikusként szeretne a templomba bejutni.
Természetesen más úton is meg lehet a templomot tekinteni, aki nem tud vagy kiván ilyen módon bejutni.
Azt gondolom, lehet, szentségtörés, mert mi is sok templomban megfordultunk és az ember beleesik abban a hiába, hogy Rómában érve minden útjába eső templomba bemegy és ezzel hírtelejében rájön, hogy hamar el is szalad az idő és még annyi minden mást nem is látott a városból.
Ezért azt ajánlom, hogy az útikönyvek és az idegenvezető által ajánlott főbb templomok mellett, ami kb. 4-5 templom, csak ha tényleg legalább egy hetet van szerencséje valakinek a városban tölteni, próbáljon meg még legalább ennyit vagy kétszer ennyit, vagy akár még több templomot megtekinteni. Inkább a katakombák és felszíni egyéb műemlékeket ajánlom, akár a Circus Maximus vagy az Angyalvár megtekintését.
Mindegyik egytől-egyik gyönyörű, mi is jártunk legalább 6-8 templomban és amit kívülről láttunk is, elsuhanni vagy csak elsétáltunk mellette, legalább mégennyi volt.
Róma másik szerintem figyelemre méltó és egyedi jellegzetessége a sok köztéri szökőkút, ami általában egy szoborcsoport része és a sok kisebb római tér elengedhetetlen része.
Szükség is van itt ennyi szökőkútra, hiszen nagyon melegek a nyarak és már a tavaszok is, lényegében májustól októberig nagyjából trópusi meleg van általában és emellett a sok közkútnál is sokan szoktak mindig álldogálni, ahol iható vizzel lehet a kulacsot megtölteni.
Mi is számtalanszor tettük ezt, lényegében nem árt, ha napi 3-4 liter vizet az ember megiszik egy júliusi-augusztus római séta közben, mikor inkább negyven fok felé megy a hőmérő higanyszála, mint harminc fok felé, de jó szomjoltó a mindenhol kapható kis vegyesgyümölcs-kosárkák és természetesen akár a jó hideg sör is. :o)
A városban, amiről sajnos értékelhető kép nem sikerült, de híres, még megtalálható az Igazság Szája nevű szobor, mindig hosszú sorok kígyóznak előtte. Ha beledugod a kezedet, akkor állítólag leharapja, hogyha hazudik az ember. :o)
Mi nem vártuk ki a sort, mert mintha az összes japán egyszerre jelent volna meg ott és akkor, kezeit bedugogatni a szájba... :o)
A Spanyol lépcső és környéke, egy kedves kis szökőkúttal egyik kedvelt randevúhelye a városnak, ezen kívül művészek és festők találkozóhelye, a lépcsőn szoktak néha kiállítani.
És tavasszal itt csodálatos virágpompába öltözik az egész lépcsősor, mikor virágkiállítást rendeznek.
Vatikánt a vatikáni múzeum bejárásával érdemes kezdeni, itt van rövidebb és hosszabb idegenvezetős túra, mint akár a Louvre-ban, a legjellegzetesebb tárgyakat a rövidebb túra alatt is meg lehet tekinteni.
Ezek a Laocoon-csoport, a gyönyörű faliszőnyegek, hatalmas világtérképek a falon, ókori szobrokkal kialalakított szoborsorok és nagyon sok festmény és freskó, mintha egy kicsit a Louvre-ba csöppenne az ember.
Itt található a Sixtus-i kápolna. Itt teljes csöndet kérnek a betérőtől, de ezt sajnos nem nagyon szokták betartani. Mindig nagyon sokan zsúfolódnak itt össze, míg az ember végignézni a mennyezet és a fal festményeit és domborműveit, eltelhet akár fél óra is. Nagyjából ezidő alatt már érzi is az ember, hogy jobb lenne már kijutni, mert azért a levegőtlenség és a bezártság-érzés is erőt tud venni rajta. :o(
A Szent Péter-székesegyházban lehet megtekinteni az oltár feletti híres Baldachin-t és Michelangelo Pieta-ját.
A székesegyház a világ legnagyobb római katolikus temploma,hiszem Vatikán a római katolikus egyház központja.
Ha az ember belép a székesegyház hatalmas kapuján, elé tárul a hosszú főhajó, a mellékhajókkal és fejünk felett a kupola, elsőre nem is tűnik olyan monumentálisnak, olyan nagyszerűen lett megalkotva.
A padlóköveken egymás után taláhatók méretek és templomok nevei különböző országokban, mutatva, mely templomok milyen sorrendben követik nagyságban a székesegyházat.

Rómáról, mint hétköznapokat élő városról annyit mondanék, hogy itt sem maradhat étlen és szomjan az utazó, mint akármelyik európai nagyvárosban, fővárosban, szinte minden sarkon található kisebb-nagyobb étterem, cukrászda ( a fagylaltok nagyon finomak!) vagy bármilyen ételt-italt árusító hely, persze az olaszkávét, capuccinot, süteményeket és gyümölcskosarakat mindenképp ki kell próbálni.
Meg a trattoria-kat, ezek itt az elterjedt éttermek és mindent, ami olasz (pizzák, spagettik, makarónik, tortellinik, raviolik, pennék, saláták, levesek és édességek, gyümölcsök és fagylaltok, stb.) megtalálhatók az étlapon, de a legtöbbjében azért egyéb európai ételeket is lehet rendelni, gondolva azokra, akik nem érdeklődnek az olasz konyha iránt.
De ki nem érdeklődne, annyi spagettit és salátát nem eszik az ember jót, mint ott lehet. :o)
Érdemes kipróbálni az olasz minestrone-t (zöldséges levest), azért más, mint a zacskós tipus itt Magyarországon. És minden paradicsommal készült ételük különleges, mert az olasz paradicsom fenséges! Az éttermekben általában az asztalon megtalálhat a ketchup és parmezán sajtot is adnak a pizzák vagy egyéb tészták ízesítéséhez, nem kell ezért külön fizetni vagy kérni.
Csak nem árt megnézni, mennyire száraz ez a reszelt sajt, mert olcsóbb helyeken sajnos igen.
Ha meg már az asztalon lévő kisebb előételeket is megesszük, akkor azt viszont felszámítják.

Rómában természetesen temérdek féle souvenir beszerzésésre van mód, szinte minden sarkon, sőt a tereken is megállítanak az árusok meg a nagyobb idegenforgalmi nevezetességek környékén, úgyhogy ókori és vallásos jellegű, meg a híresebb épületeket bemutató kis tárgyakkal megrakva bőven lehet egy olasz útról hazatérni.
De ha már valaki Rómában jár, mindenképp nem árt azért valami finom olasz kávét, édességet és ruhaipari terméket is hazahozni, mert gyönyörű selyemsáljaik, bőrtáskáik, bőrárúik és bőrékszereik is vannak.

Rómát tényleg látni kell, ha meg még marad ideje a túristának, akkor lemehet a közeli tengerpartra (Ostia) is, (megy oda hév jellegű távolsági vasút), körülnézni, napozni, strandolni.