Málta, 3. nap - Mdina

Málta Mdina

Ott-tartózkodás ideje: 2009. szept. 19.  - 2009. szept. 26. (7 nap)

0 hozzászólás I 6 004 látogató olvasta. Rögzítve: 2009. szept. 29. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar zebrina Beszámolója

Cimkék: Karmeliták  katedrális  kolostor  Málta  Mdina 

Hétfőn Mdina, a csendes város volt az úticél. Miután már itthon utánanéztünk, kívülről fújtuk, hogy a 65-ös bussszal lehet a várost megközelíteni Sliemából. Azt azonban elfelejtettem megnézni, hogy a busz milyen útvonalon közlekedik, ezért vagy 20 percet a szálloda előtti megállóban ácsorogtunk, mire kiderült, hogy jobb lenne, ha átmennénk a kompnál lévő végállomásra, mert a 65-ös nem erre közlekedik. Mégsem volt teljesen elvesztegetett idő, mert közben megtapasztaltuk, milyen nagyon sűrűn mennek a 62-es buszok innen Vallettába.
A végállomáson az a kellemes meglepetés ért, hogy a busz egy rokonszenves sofőrrel perceken belül indult, valamint a sofőr minden magyarázkodás nélkül egy másodperc alatt kiadta a most már csak 5 naposnak kért bérletünket, kis műanyag fóliával együtt. Ettől kezdve nem volt gondunk pénztárcában kotorászásra, aprópénzre (amúgy a híresztelések ellenére minden sofőr szó nélkül visszaadott egészen nagy pénzekből is), csak belibbentünk a kocsi belsejébe a bérlet elegáns felmutatásával.
Vicces volt a buszban a leszállást jelző rendszer is, ahány busz, annyiféle. Amikor felszálltunk, lehetett találgatni, hogy azon a buszon éppen hol és mit kell rángatni ahhoz, hogy majd leszállhassunk és az milyen hangon fog megszólalni, csicseregve, dudálva, trombitálva. Tetszett az is, hogy ha valaki jelzett, a sofőr türelmesen kivárta, amíg az illető előkecmereg a busz belsejéből, hogy leszállhasson.
Valahol olvastam, hogy a máltai buszok magánkézben vannak, ez megmagyarázza a sofőrülés körüli egyedi díszítéseket (szentek, virágok, családi fotók, újságkivágások). Hogy a máltai sofőröket tovább dicsőítsem, egy-két kivételtől eltekintve nagyon készségesen segítenek a tudatlan túristán, jókedvűek, kiegyensúlyozottak.
De hogy eredeti úticélunkhoz visszatérjek, útközben sok nevezetességet érintettünk, pl. a mostai Dómot, amelynek hatalmas kupoláját majdnem az egész szigetről lehet látni. Elhaladtunk a Stadion mellett és erre van a Ta'Qali kézművesfalu, amely egy II. világháborús katonai légibázis elhagyatott és kissé rozsdásodó hangárjaiban kapott helyet. A hangárokat láttuk, a kézművesfalu létezéséről csak később értesültünk, ezért nem is kerestük.
A nyári szárazság nyomai itt útközben sokkal jobban láthatók voltak, kiszáradt bokrok, fák, összefonnyadt, száraz kaktuszmaradványok bizonyították mindezt. A föld sok helyen gyermekfej nagyságú göröngyökben állt és egészen vörös színű volt. A földeket nagy fügekaktuszok, máshol kőkerítések szegélyezték.
Mdina, az egykori főváros kapujánál van a buszvégállomás. A város nagyon picike, mindössze 400 méter hosszú, csak konflisok járnak benne, elvétve egy-két autó, gondolom, engedéllyel az itt lakók számára.
A bejárattól jobbra a Természettudományi Múzeumba lehet betérni (Vilhena palota), a hozzáértőknek biztos érdekes, nekem inkább a félhomály és a levegőtlenség maradt meg belőle, de az épület szép. Elindultunk a főutcán, a túristákon kívül nem sok életet tapasztaltunk. Bekukkantottunk a kicsi sikátorokba, néztük az épületek talán túlságosan is rendbehozott homlokzatát, a tiszta, csupakő utcákat, majd kiértünk a Szt. Pál katedrális elé. Sajnos a katedrális zárva volt, később visszatértünk, akkor is, információ híján csak arra tudtunk gondolni, hogy a nemzeti ünnep miatt.
Nem sokkal arrébb viszont a Karmeliták kolostorába tévedtünk be és milyen jó, hogy betévedtünk! A vastag falak között igazi kolostori életbe kaptunk bepillantást, volt ott konyha, szerzetesi cella (benne tisztálkodó eszközök, bili :), kápolna, ravatalozó alkalmatosság, amelynek kapcsán megtudtuk, hogy a szerzeteseket koporsó nélkül temették el az anyaföldbe. A Karmeliták templomába meglepetésszerűen csak innen, a rendház felől volt bejárás, ennek megfelelően áhítatos csend, félhomály és finom hűs levegő fogadott. A kolostor utca felőli oldalában kis étterem működik, amit mi is felkerestünk egy kávé, CISK, Kinnie erejéig.
Innen átbolyongtunk a Mesquita térre, ennél hangulatosabb mediterrán teret régen láttam. A tér sarkában lévő Mdina Experience központban gyülekeztek a kíváncsi túristacsoportok egy kis audiovizuális ismertetésre, mi ezt kihagytuk. Ellenben jót mulattunk másik három magyar túristanővel, akik az egyik csoporttal érkeztek, éppen abban a pillanatban, amikor elkurjantottam magamat, hogy "üljünk itt le egy kicsit!", mire az egyik hölgy nevetve közölte, hogy automatikusan le akart ülni a magyar felszólításra, hiszen ki mástól jöhetett, mint a saját társaitól. :) Ők is kihagyták az audiovizuális műsort, javasoltuk nekik, hogy menjenek inkább a Karmelitákhoz, nem fogják megbánni. Remélem, úgy is volt.
Mdina városának végében, a Bástya téren, amely szintén nagyon kis hangulatos, a várost körülölelő vastag falakról csodálatos kilátás nyílik Málta északi részére.
Volt még egy tervünk erre a napra. Vonatozni szerettünk volna. Na, nem igazival, olyan nincs Máltán, hanem egy kis piros, motoros városnéző vonattal, ami a környéket járja be egy fél óra alatt. Átmegy Rabatba, Mtarfába, meg lehet róla kívülről szemlélni Mdina városfalait és a környék 10-15 nevezetességét. Adnak ismertetőt, amiről követni lehet a hangosbeszélő által közölt szöveget.
Mi elég sokat keresgéltük, mire végre megtaláltuk a Római Villát, ahonnan a vonat indul. Mire elindult, már félig megsüketültem a mögöttem ülő mélyfekete szemű kiskölyök visításától, de nem lehetett haragudni rá, olyan huncut szemei voltak. (Rá amúgy sem haragudtam volna, legfeljebb az anyjára, aki nem szólt rá egyszer sem.) Érdekes módon tiszta angolsággal beszéltek, pedig helyieknek néztem őket.
A kirándulás érdekes volt, olyan városrészeken haladt át, ahol amúgy nem jártunk volna, de sajnos a látnivalókat nem mindig tudtam követni, részben, mert nem lehetett jól érteni a szöveget, részben, mert a fotózással voltam elfoglalva.
Rendkívül ízletes vacsimról szeretnék még beszámolni, ami nem volt más, mint Toasted Maltese Ftira - friss pirított ftira (kenyér) máltai módra: azaz tonhalsalátával töltve, utána jó nagy korsó Guinness, amit örömmel konstatáltam, hogy majdnem mindenhol mérnek (nagy rajongója vagyok).
Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina