Bosznia - Montenegró körút

Bosznia-Hercegovina

Ott-tartózkodás ideje: 2009. aug. 25.  - 2009. aug. 31. (6 nap)

5 hozzászólás I 8 713 látogató olvasta. Rögzítve: 2009. okt. 06. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar Gregor Beszámolója

Cimkék: Bosznia  és  Hercegovina  Montenegró 

Bosznia – Montenegró körút

Utólag visszatekintve úgy tűnik, hogy túl bátran vágtunk bele az 1 hetes családi körútba, amelynek során 2 éjszakát töltöttünk el Bosznia-Hercegovinában és 4 éjszakát Montenegróban, ráadásul mindezt 4 különböző helyen. Ez azzal járt, hogy túl sok időt ültünk az autóban. Az útvonal megtervezésekor a térkép alapján nem tűnt úgy, hogy az egyik célpont nagyon messze esne a következőtől. Csupán azzal nem számoltam, hogy az útvonal, ami a térképen többé-kevésbé egyenesnek tűnik, a valóságban kanyarokból illetve emelkedőkből áll. Ezért ha autóban ülve egy óra alatt 50 km-et sikerült megtennünk, már jó teljesítménynek számított. Nem az utak minőségével, vagy a közlekedési kultúrával volt baj, ezek az országok egyszerűen ilyen természeti adottságokkal rendelkeznek. Ami az utakat illeti, a Magyarországra jellemző útburkolatoknál rosszabbal sehol sem találkoztunk. Boszniában sok helyen tükör sima aszfalton utaztunk.

1. nap
Harka-Travnik
Sopron melletti kis falunkból reggel fél 8 körül indultunk, Letenye érintésével értük el a Horvátországot, kb. du. fél 2 óra körül hajtottunk le a Zágráb-Belgrád autópályáról és léptünk át Bosanska Gradiskánál Boszniába. Azelőtt sohasem jártunk ebben az országban.
A háborúra és az ellentmondásos beszámolókra való tekintettel, nem tudtuk, hogy milyen viszonyok fogadnak bennünket, ezért némi szorongás töltött el bennünket. Ebben a városban találkoztunk az első koldusgyerekkel is, aki a felezővonalnál próbált lejmolni (ezután már csak Szarajevóban láttunk ilyent, de ott sem sokat).
Banja Lukánál észleltük először azt, hogy térképek nem minden esetben használhatók. A GPS-ünk sem segített, mert Boszniában (de Montenegróban is) csak a nagyvárosokat és nemzetközi összekötő utakat ismerte. A térkép jelölt egy alsóbb rendű utat első állomásunk Travnik irányába. Azt reméltünk, hogy így rövidíteni tudunk, és nem utolsó sorban látjuk a turisták által ritkábban látogatott részeket is. De a keresett útra sehogy sem sikerült tálalni (két segítőkész helybéli úr is tanácstalanul forgatta a térképünket).
Banja Lukán áthajtva megtapasztaltuk azonban azt, hogy Bosznia messze nem olyan szegényes, lehangoló hely, mint gondoltuk. Egész pofás társasházakat láttunk, az emberek elegánsan korzóztak az utcán és a parkokban, az autópark típus és korösszetétele megfelel a Közép-Európai átlagnak.
Banja Lukából kifelé hajtva a Vrbas folyó völgyében vezet az út. Menet közben észre vettük, hogy a folyó túlsó partján egy kis strandszerű zöldterület van. Egyből akadt egy híd, amin átautóztunk a túlpartra. Amikor megláttuk, hogy a mecsettől 20 m-re a vízparton a lányok bikiniben sütették magukat, teljesen elfelejtettük a még meglévő szorongásunkat. (Ennyit az előítéletekről!)
Folytatva utunkat egy gyönyörű szurdokban találtuk magunkat. Itt a Vrbas még nagyon mérges arcát mutatta, egy rafting-pályánál meg is álltunk néhány percre. Aztán mégis csak találtunk egy rövidítést Travnik felé. (Utána derült ki, hogy a másik térkép ezt az utat nem mutatta). Belevágtunk. Talán nem kellett volna! Egysávos, hibátlan minőségű aszfaltúton mentünk, szépséges erdős-ligetes hegyvidéken, kicsiny falvak között. De az út végeláthatatlanul jobbra-balra kanyargott – 5 éves kislányom megjegyezte, hogy mi itt csak körbe megyünk -, egy idő után felütötte fejét az idegesség. Volt jó néhány útleágazás, persze táblák nélkül – megjegyzem mindkét országban hagy kívánni valót maga után a táblák mennyisége és elhelyezése. De aztán csak megleltük a vékony piros csíkkal jelölt közvetlen összeköttetést Banja Luka és Travnik között. Az út minősége itt is első osztályú.
Travnikban az interneten keresztül a Hotel A. B. A-ban foglaltam szállást. 3 csillagos szálloda, bárkinek ajánlom. 40 eurót fizettünk a 4-ágyas szobáért és a másnapi svédasztalos, bőséges reggeliért.

2. nap
Tavnik-Mostar-Budva
Korán felkeltem, hogy még reggeli előtt körbenézzek és fényképezzek a városban, ugyanis az előző esti városnézés nagyon kurtára sikerült a teljes családot letaglózó fáradság miatt. Travnikot azért választottuk, mert a török időkben 150 évig Bosznia fővárosa volt, és ez néhány érdekes műemléket ígért. A belvárosban egy régi mecset látható, illetve van egy vár a hegyoldalban, ami úgy tűnt, hogy tartósan be van zárva. Ez minden! De sebaj! Legalább magunkba szívtuk egy igazi bosnyák kisváros levegőjét. Láttuk, hogyan pottyantják látszólag minden terv nélkül a hegyoldalba a tarka-barka házaikat, hallottuk a müezzin hangját pirkadatkor, megkóstoltuk a minden pekarnában kapható lángosszerű lepényüket (finom!).
Reggeli után irány Mostar! Útközben tankoltunk. Euróval fizettem, gondosan számológéppel számolták ki, hány márka jár vissza (nem volt eurójuk). A táj szépséges! Mint az Alpokban! Megértettük, hogy miért hívják a bosnyák közigazgatási egységeket kantonnak, úgy, mint Svájcban. Útközben átéltük utunk egyetlen rendőrségi kontrollját. Az egyik útba eső kisvárosban egy fasorban állítólag 40-es korlátozó tábla volt kirakva, viszont az utca végén álló rendőrök szerint 55-el hajtottam (megjegyzem, igazuk volt). Egy barátságos szóbeli intéssel megúsztam (ismét egy jó pont a bosnyákok mellett, szemben a több száz eurós bírságról károgókkal szemben).
Mostarban már némiképp kisimul a táj, de a dombok annál kopárabbak lettek. Egymás után nőnek ki a sziklás talajból a modern gyár- és irodaépületek. Az óváros a régi híddal az esztelen rombolás után hibátlanul fel lett újítva. A bazárban értéktelen és értékesnek tűnő csecse-becsék kaphatók. Sok a turista a világ minden részéről. A bazársoron kb. 20 euróért megebédeltünk, de ehhez tudni kell, hogy a két kisgyermek nem nagyétkű. A híres híd alatt lábfürdőt vettünk a Neretvában, sajnos a kavicsok között rengeteg üvegszilánk volt.
Este 8 körül értünk Budvába. Útközben most már az Adria szépségétől ámultunk-bámultunk. Dubrovnik előtt egy parkoló alatt strandot vettünk észre, persze nem bírtuk megállni, hogy ne fürödjünk egy rövidet. A horvát-montenegrói határon kifizettük a 10 eurós belépődíjat (környezethasználati díj). Majd megállapítottuk, hogy Montenegró ugyancsak koszos és szemetes a horvátokhoz képest (de még a bosnyákokhoz mérve is). Legalább ezt a fontos tengerparti útvonalat és környékét jobban rendben tarthatnák! Egymást érték a szemétkupacok, a lakatlan és szétmálló félben lévő házak és a gaztenger. A Kotori-öböl bejáratánál lévő szoroson komppal keltünk át, ára 4 euró. Majd Budvában nagy nehezen megtaláltuk az Adriatours-os Adria elnevezésű apartman-házunkat. (Aki esetleg itt foglal szállást, és észak felől érkezik, figyeljen arra, hogy a városba érve jobb oldalon kb. a negyedik házról van szó. Túlhajtás esetén nehéz megfordulni!). Este rövid séta a főként oroszoktól hemzsegő stari gradban (nekem járt a szemem jobbra-balra, ennyi csínos menyecskét egy helyen!)

3. nap
Budva
Néhány szó az Adriatours-nál foglalt Adria Apartmanházról: Az épület a fekvése nagyszerű, már az alsó szintről is kifogástalan a kilátás az öbölre, a belváros gyalog 3 perc. A „lakásunk” szobái frissen voltak festve, de a falból kilógó konnektorok, a fürdőszobákban (nálunk 2 is volt) lógó villanyvezetékek, és a penészes fal, illetve a felettünk lévő klímából a teraszunkra lecsurgó kondenzvíz nem hagyott hátra bennünk jó benyomást. 3 napra (elnéztem a szerződést, így valójában 4 napra) 60.000 forintot fizettünk. Én ezt nem tartottam soknak, de a szomszédaink elmesélték, hogy a fele ekkora, de 3-ágyas apartmanért az utazási iroda 35.000 forintot kért 6 éjszakára. (Ki érti ezt?).
Nejemmel 2008-ban már jártunk Budvában. Erről külön beszámoló készült, amely megtalálható itt: http://ongo.hu/elmenybeszamolok/3286. Tavaly szeptember végén voltunk a városban, ahhoz képest óriási volt a nyüzsgés. Úgy tűnt, hogy Budva a montenegrói tengerpart siófokja.
Ezen a napon nem kívántunk autóba ülni, ezért strandolni mentünk. Az óváros melletti partszakasz elég piszkosnak tűnt, ezért a sziklafal tövében tovább mentünk a Mogren nevű részre. Itt a felnőtteknek 2 euró, a gyerekeknek pedig a fele a belépő, de megéri. Aprókaviccsal töltötték fel a partot, a strand felett hatalmas sziklafal mered az égnek. Aki az árnyékot kedveli - és nem akar drága pénzen napernyőt bérelni -, az is megtalálja a számítását, mert a fal tövében már délelőtt sem süt a nap. A partszakasz tiszta, nem hagy kívánnivalót maga után.

4. nap
Kotor, Perast
Aki Montenegróba megy, Kotort semmiképpen se hagyja ki! Nagyon hangulatos a többi dalmát városka is, de Kotor ennél többet tud. A Monarchia idején a jól védhető öbölnek köszönhetően fontos haditengerészeti támaszpontot tartottak itt fenn. Ezért Kotor építészetileg jóval eklektikusabb, mint a környező városok. Jó néhány nagyszerű palota látható, sok helyen az utcácskák hangulatos terekké terebélyesednek ki. A város mögötti hegyoldalra felkúszó fellegvárról nem is beszélve! Kotornak egy kicsike strandja van, amely néhány lépésre van az óvárostól. Itt a tenger nem olyan kék mint máshol, az öböl körül magasodó hegyek miatt az embernek olyan érzése van, mintha egy hegyi tóban fürödne.
Délután 10-15 km-t tovább autózva Perastba ruccantunk át, amely egyike a Kotori-öbölben lévő apró városkáknak, ahol valaha gazdag dalmát kereskedőt laktak. Itt 27 palotát építettek, de ennek legalább a fele romos állapotban van. A partot képező támfaltól keskeny út választja el az első épületsort. Csodálatos érzés lehet egy több száz éves ház lakójaként egy langyos estén egyszerűen az úttesten átgyalogolni, és a saját partszakaszon megmártózni a tengerben.
Este apartmanbeli kedves magyar szomszédainkkal megállapítottuk, hogy valószínüleg Montenegróban található az Adria legszebb és legizgalmasabb partszakasza. Az itt lakók elődei sok kedves városkát építettek, bizonyára élénk kereskedelmet folytattak, ebből meg is gazdagodtak. De mintha jelenkori utódaik nem tudnák úgy megbecsülni ezt a fantasztikus örökséget, mint amit az megérdemelne. Gondoltunk itt ezalatt a sok szemétre, a környezet iránti érzéktelenségre.

5. nap
Budva-Skodari tó-Zabljak
Mogorva házi asszonyunknál leadtuk szobánk kulcsát, és először a Skodari tó felé vettük az irányban. Petrovacig a tengerparton vezetett az út, felülről a parkolóból megcsodáltuk a híres Sveti Stefan (fél)szigetét. Távcső nem volt nálunk, így nem láthattuk sem Naomi Campbellt, sem Sylvester Stallonet… Elhaladtuk még további festői városkák és falvak mellett. Megállapítottuk, hogy van még mit felfedezni ebben az országban.
Virpazarban, ebben a parányi halászfaluban egy fiatalemberrel megegyeztünk arról, hogy 25 euróért elvisz bennünket egy másfél órás hajókirándulásra. Családunkhoz még csatlakozott néhány francia turista mielőtt a csónakmotorral meghajtott bárkánkkal egy rövid csatornán keresztül a nyílt vízre siklottunk. A tavat több száz méter magas kopár hegyek veszik körül, a vize finom selymesnek tűnt, sajnáltuk, hogy nem volt alkalmunk megfürödni benne, bár nem sok strand található körülötte. Ennyi tavirózsát és egyéb tavi virágot egyszerre máshol még nem láttunk, a tó egy sekélyebb szakaszán hatalmas „erdőt” alkottak ezek a növények. De meg kell említeni a rengeteg vízimadarat is, a kócsagokat és másfajta kisebb-nagyobb testű testvéreiket. Jó néhány vár- vagy kolostorromot is láttunk a hajóról. Az egyik ilyen egy apró szigeten volt, amit megkerültünk.
Dél körül Podgoricán keresztül Zabljak felé indultunk tovább. Kotori alkalmi magyarországi barátaink jó tanácsára a vastag piros utat egész Mojkovacig nem hagytuk el. Ismét a balkáni alpesek lenyűgöző hatása alá kerültünk. A kopár hegyek fokozatosan kizöldültek, a levegő lehűlt. Hibátlan minőségű, de a szokásos kanyarokkal és szerptentínekkel tarkított úton jutottunk el a Durmitor Nemzeti Park központjába, Zabljakba. Ez a település egy fennsíkon található, házak laza halmazából áll, a falu központjában jó néhány hotellel. Mi az internet segítségével a Hotel Durmitor egyik faházában foglaltunk szállást. Nagyon lakájos otthonunk volt, 5 főnek biztosított a szállás, konyhával, ezzel egybeépített tágas nappalival, a felső szinten 2 hálószobával, természetesen fűtőtestekkel felszerelve. Ára 53 euró/éjszaka. Egy villanykályhát mi is kaptunk, mert eső és hideg fogadott bennünket. Így a hegyek helyett csak a ködöt és párát láttuk. Este találtunk egy nagyon hangulatos, rönkfa bútorokkal berendezett kocsmát. Egyedül itt volt némi mozgás, és joggal feltételeztük, hogy nem véletlenül. A tulajdonos-pincér mintha egy Kustorica filmből lépett volna ki, kopott szürke öltönyével, körszakállával és mackós mozgásával. Egy koszos morzsával teleszórt asztalhoz ültetett le bennünket, amit a rajta lévő terítővel egy laza mozdulattal „letisztított”. Majd miközben a finom meleg levest és a mindenféle grillezett húsokat az 1. osztályú hasábkrupmlival fogyasztottuk, időnként megjelent a hűtőnél és egy nagyobb üvegből egy kisebbe a jelen lévő favágóknak és hegymászóknak valamilyen házi pálinkát fejtett át (éljen a fogyasztóvédelem – de biztosan finom volt az ital!). Ennek a vendéglőnek nagyszerű hangulata volt, remekül megtömtük a hasunkat kb. 30 euróból.

6. nap
Zabljak-Szarajevó
Zabljak nevezetessége a Crno Jezero (Fekete-tó). A település központjától kb. 2 km-re fekszik. Némi belépődíj (felnőtteknek 2 euró) ellenében lehet megtekinteni. A tengerszem fekete vizében a felhőbe burkolózó hegyek tükröződtek vissza, közben szemerkélt az eső. Szép a környék, de gondolom napsütésben az igazi.
A tóparti séta után elindultunk Szarajevó felé. A Tara folyó mély völgyén átívelő viadukton átkelve Pljelvlja felé mentünk. Ez egy nagyon lerozzant városka, de annál csicsásabb mecset épül benne. Itt láttunk Montenegróban először (és utoljára) muzulmán templomot. Pljevlját elhagyva a boszniai Cajnice irányába vezető táblákat kellett követni. Ez az útszakasz az alsóbbrendű magyar utak minőségét idézte, azonban az összes kátyú (ezekből szinte méterenként akadt) ki volt javítva. Forgalom - és települések is – alig. A kopár dombok idővel buja ligetekkel, mezőkkel és erdőkkel szabdalt közép-hegyseggé alakult át. Igazán idilli ez a táj.
Szállásunkat az Adriatours segítségével Szarajevótól 10 km-re Paleban foglaltuk (Hotel Olimpik). Ez a szálloda 84-es téli olimpiára épült, egyes részleteit felújították, más részein látszott még a szocialista építészeti morál hagyatéka. Átlagban 2-3 csillagos színvonal. Két szobában helyeztek minket, csak mi voltunk az egész hotelban. Az Adriatours 27.000,- Ft kért négyünkre az 1 éjszakáért, de a szobában lévő árszabás szerint ennek ára helyben mindössze 60 euró lett volna. A különbség több mint 40 euró. Ez jó néhány kérdőjelet (???) vet fel.
Késő délután értünk Paleba ennek oka, hogy útközben egy teherautó-baleset miatt 2 órát rostokoltunk az országúton egy fatelep és egy kacsalábon forgó villa között. A vizes úton összecsúszott kocsikat végülis a fűrészüzem konténeremelgető Mercedese húzta le az útról. A kényszerpihenőt mindenki nyugodtan viselte, senki nem rántott elő kalacsnyikovot (már megint az előítéletek!). Néhányan megfordultak, de a hegyvidéki táj miatt csak nagy kerülővel adódott alternatív útvonal Szarajevó felé. A kocsink mellett fel-alá járkáló autóvezetők tudták értékelni, hogy az időt únózással töltjük.
Vasárnap estére átrándultunk a fővárosba. Észak-kelet felől érkezve szinte a semmiből pottyantunk a belvárosba. A 8. km-nél már gyanús volt, hogy elővárosnak nyoma sem volt, bár a mély szurdokokkal szabdalt és sűrű erdővel borított hegyvidékre nem nagyon lehetett volna építkezni. Már este is megkapó volt az óváros rendkívüli eklektikusságával, a bazárral, a széles sétálóutcával, a sokféle nációból és felekezetből verbuválódott korzózókkal. Nekem Szarajevó a kopottas, de patinás épületeivel, a kiülős teraszaival, a járókelőkből sugárzó optimizmussal nagyon szimpatikus volt. Megjegyzem, hogy egy kávézó-pizzázóban itt vacsoráztunk az egész úton a legolcsóbban: 13 euróból. A mosolygós felszolgáló kisasszony itt is fillére kiszámolta számológéppel, hogy az euróból hány márkát kell visszaadni.

7. nap
Szarajevó-Harka
Délelőtt még egyszer Szarajevó. Ebben az időpontban a bazár még kihalt volt, de a piacon annál nagyobb volt a nyüzsgés (zöldség, gyümölcs, hamis cigaretta stb.). Az óváros egy völgyben épült, amelynek nyílása a fent említett észak-keleti irányba szűkül. A lakóházak a környező hegyekre komoly építészeti bravúrral lettek odabiggyesztve. Egészen egyedi hangulatot ad ennek a városnak, ahogyan a nyugati és a keleti kultúra keveredik egymással, és ahogy jó száz évvel ezelőtt mindezt a Monarchia építészetileg összeolvasztotta. Bécs, Budapest és Isztambul itt találkozik. „Köszönhetően” a viszonylagos pénztelenségnek a jó 100 évvel ezelőtti virágkor idejének szaga még a levegőben van. Ide vissza kell jönni! Több napra! (Akkor marad idő túrázásra a hegyekben, illetve megnézni a nappiramist)! Ahogy a város völgye ellaposodik már hatalmas lakótelepek, illetve a multik iroda- és üzletházai váltják egymást. Addig kell Szarajevóba utazni, amíg a globalizmus egyenmáza a belvárost el nem éri.
Pontosan délben indultunk hazafelé. A 625 km-t este 9 órára tettük meg. Majd ¾ óráig tartott, amíg a fővárosi agglomerációt elhagytuk. Ezt követően végighajtottunk Bosznia teljes autópályahálózatán (egyenlőre 40 km az egész, de épül a folytatás). Az országút mentén takaros családi házak, rengeteg panzió. Magyarországra érve a 86-os országút minősége bármely balkáni utat alulmúl. Itt volt a 2500 (vagy 3000) km során egyedül olyan „élményben” részünk, hogy lakott területen belül a mögöttünk jövő kamion 75 körüli sebességnél le akart nyomni bennünket az útról.

A két ország közül Bosznia-Hercegovina nagyon kellemes meglepetést okozott (Montenegróban már tavaly meglepődtünk). Egy fiatal, élni akaró államról van szó. Olyan turisták keressék fel, akik nem a pompát és a fényűzést kedvelik, hanem valami új után kutatnak. Nem zavarja őket a sok, még szétlőtt állapotban lévő ház, a poros útpadka, az infrastruktúra relatív fejletlensége. Az ország tele van gyönyörű hegyekkel, olcsó a szállás és az ennivaló (mindkettőből van elég), és nincs messze tőlünk.
Montenegró a tengerpartból próbál megélni. Ehhez az adottságaik egyedülállóak. Ennek megfelelően az árak emelkednek, az emberek arcán egyre kevesebb a mosoly és a természetesség.
Értékeld az élménybeszámolót!
9.5 (2 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
adamnfl - 2011.02.08. 20:56

Többször jártam már arra és idén is többször fogok. Nagyon jó beszámoló, köszönöm! A budvai éjszakai életről meg...szerintem nincs még egy hely a világon ahol ennyi topmodell kinézetű csaj sétálgat...csak ámulok és bámulok mindig:D

norberto79 - 2009.10.07. 10:36

Kedves Gregor!Köszönöm a csodás élménybeszámolót, lendületes volt, érdekes, információ- és élménydús, kedvet kaptam az utazáshoz! Nálam 10 pont!

kutyavacsi - 2009.10.06. 18:25

gyakran járok a környéken, valahogy otthon érzem magam. utoljára három hete jöttem haza. emlékezem, ugyanazt mondtam, amit a posztoló: bakker sokszáz kilométert hajtottam a balkánon és egyszer sem fordult elő, hogy satuznom kelljen, mert valami barom a szembesávban nem jól mérte föl az előzési lehetőségeket. csodaszép hely, jó volt olvasni a beszámolót, nosztalgiáztam kicsit:) bár én nem bírtam volna nem megállni dubrovnikban, ha már elmegyek mellette...

Koga - 2009.10.06. 16:57

Mi tavasszal voltunk arrafelé: úgy tudom, hogy nem fogadják el. Legalábbis nekünk egyszer sem fogadták el. Hiába konvertibilis márka, úgy látszik BiH-en kivül egyáltalán nem konvertibilis. :)

Ubi1952 - 2009.10.06. 15:59

Utoljára a jugoszláv időkben jártam arrafelé, azóta nem mertem, de úgy látszik, már nem annyira veszélyes, mint amennyire szép. A bosnyák márkát egyébként elfogadják a szomszédos országokban?


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina