Málta, 6. nap - Vittoriosa

Málta Vittoriosa

Ott-tartózkodás ideje: 2009. szept. 19.  - 2009. szept. 26. (7 nap)

2 hozzászólás I 5 873 látogató olvasta. Rögzítve: 2009. okt. 11. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar zebrina Beszámolója

Cimkék: Angelo  Barakka  Elmo  Harbour  hóhér  inkvizíció  Málta  Valletta  Vittoriosa 

Csütörtökön a Három várost vettük célba, vagyis kettőt közülük (Vittoriosa és Senglea), ezek a Grand Harbourba benyúló egy-egy földnyelven helyezkednek el, a kettő közötti várost a parton (teljesen egybe vannak épülve) pedig Cospicuának hívják. Vittoriosában kezdtük a sétát. Híres a középkori fílingje miatt. A legközépkoribb részeit valahogy mégis sikerült elkerülni, ezt nagyon bánom. Láttuk viszont az ítéletvégrehajtó lakhelyét kívülről, az LP nem említi, de van egy tábla az oldalában. Az egyik felső ablak fölötti ábra jelezte anno, hogy itt nem akárki lakik, gondolom, hogy tudják a népek, kit kell tiszteletben tartani. Aztán az Inkvizítorok palotáját, amiben fő hangsúly a kis és sötét lyukakon volt, amit celláknak hívnak. Egynémelyikbe hétrét görnyedve lehet csak beközlekedni, fény meg alig vagy semmi. Szerencsére a kínzási módokat nem nagyon taglalták. Na innen kellett volna két lépést tenni az igazi középkori városrész felé, mi helyette a kikötő irányába indultunk.
A Szent Lőrinc templomban egy túristanő felmászott a szószékre fényképeckedésre, ahonnan nem győzték lezavarni. Mi kértünk elnézést kis adomány formájában.
A Tengerészeti múzeum gyűjteménye hatalmas, de sötét van benne és borzasztó levegőtlen, alig vártam, hogy kikerüljek belőle és letehessem a fenekemet valahová. Ez az egyik partmenti kávézóban történt meg, ahol Málta (szerintem) egyetlen morcos és értetlen pincérével sikerült összefutni. Valószínűleg megátkozott, mert innentől kezdve valami nem volt rendben az én mindent megemésztő gyomrommal. Ettől függetlenül nagyon jó volt ott üldögélni, szuper kilátással a kikötőn keresztül Sengleára és a túloldalon Vallettára. Akkor még azt tervezgettük, hogy Sengleán hol és hova mászunk majd fel.
Ezen a partszakaszon néhány igen-igen puccos jacht horgonyzott. A félsziget végében van a Szent Angelo erőd, azt hiszem, jelenleg nem lehet felkeresni, de a hőségben nem is lett volna sok kedvünk hozzá. A látvány viszont innen is lenyűgöző a Grand Harbour-re.
Visszafelé a csücsökből hirtelen ötlettől vezérelve felfogadtunk egy lélekvesztőt, ami átfuvarozott minket az öblön keresztül Vallettába. Egyenesen Sliemába is mehettünk volna dupla árért, de a tenger még nem nyugodott meg, így a kényelmes, ámde nem túl olcsó tengeri hajókázásról le kellett mondanunk. Így történt, hogy Senglea (és Vittoriosa középkori magja) végleg kimaradt a sétából, és mi egyenesen Valletta felé tartottunk.
A kikötés után egy elég borzalmas negyedóránk volt, amíg a tűző napon és száz fokban felmásztunk Vallettába egy forgalmas úton, de túléltük. Innen M-ék hazamentek busszal pihizni, én meg elindultam sétálni Vallettában. Kicsit üldögéltem a Felső Barakka Gardenben, de nem nagyon volt árnyas pad, a napból meg akkor egy kicsit elegem volt, úgyhogy továbbindultam az Alsó Barakka felé. Az volt a célom, hogy kimegyek a Szent Elmo erődig, ahonnan állítólag végig lehet menni a városfalon. Végül a Triq Sant' Orslá-t választottam, ez az utca nagyjából párhuzamosan halad a parttal, de nem tűz oda a nap annyira. Nagyon élveztem a sétát. Az utcán alig járkált valaki, túristák nem nagyon, néhány helyi, de mégis érzékeltem, hogy "élő" városban mászkálok. Egyik házban felújítás folyt, a másikból akkor indult valahova egy anyuka a gyerekével, az utcáról még integettek a papának. A balkonokon száradó ruhák lógtak. Jó hosszú az utca (persze máltai mértékkel mérve), az egyik fele lépcsős és amikor leér a legmélyebb pontra, mert persze, hogy nem vízszintes, Valettában nincs egyetlen vízszintes utca sem, szóval a másik vége pedig egyirányú úttest parkoló autókkal. Az emelkedő vége nagyjából a Szent Elmo erődbe torkollik.
Én itt balra fordultam és az eddigi taktikát követve egy árnyékos belső utcán mentem ki a Sliemai-öbölhöz, a városfalra.
A városfalon valóban végig lehet menni és nagyon szép a kilátás Sliema és Valletta csücskére, meg a haragos tengerre, de az alsó rakpartra nem találtam a lejárást. Talán jobb is, a hullámok át-átcsaptak a partmenti útra.
Jól elterveztem, hogy innen komppal megyek vissza Sliemába, ezért elég morgós lettem, amikor kiderült, hogy a komp a háborgó tenger miatt nem jár. Innen már nem esett jól visszamászni a vallettai busz terminusig.
Összefoglalva: szép nap volt ez is, csak egy fokkal melegebb volt, mint amennyi a mászkálós turizmushoz még kellemesnek mondható.
Ja, aznap este végre mi is megkóstoltuk M-val a híres máltai nyulat grillezve, salátával. :)
Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
zebrina - 2009.10.16. 14:59

Kedves adanyist!
Nem ígértem videót.

adanyist - 2009.10.16. 12:06

Hiányolom a videót!


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina