Indiában járunk 5. - búcsú Darjeelingtől

India Darjeeling

Ott-tartózkodás ideje: 2009. okt. 22.  - 2009. nov. 19. (28 nap)

0 hozzászólás I 3 190 látogató olvasta. Rögzítve: 2009. nov. 25. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar zebrina Beszámolója

Cimkék: botanikus  buddhista  Darjeeling  dzsip  hill  India  kert  kolostor  Mugal  NJP  Observatory  orchidea  Saraj  Varanasi  vonat 

(Ez a beszamolo indiai online blogom masolata, folyt.)

október 31.

Itt vagyunk, nem izgulni! :)

Lett vegre vonatjegyunk hetfore, remelem, nem valami atvagas. A multkori pasasok odarendeltek masnap delelottre (egyebkent jo fejek, mindennap talakozunk veluk, mert itt dolgoznak az egyik netcafeban), de nem tudtak masnap sem jegyet szerezni, erre megmondtuk nekik, hogy akkor mi is tovabb probalkozunk mashol. Vegul kaptunk egy cimet, ahol mara meglett a jegy, ide is irom a buro nevet, mert sem az LP-ben, sem a masik konyvunkben, amit itt vettunk, nem emlitik: GUPTA Tours. Egeszen kozel van az allomashoz.

Tegnap elmentunk a Botanikus kertbe a teaultetvenyen keresztul, mert azt hittuk, en legalabbis, hogy ott van kozel. Ott is volt, de nem kozel, egeszen a varos kozepeig (legvonalban) vissza kellett setalni, de nem ez volt a baj, hanem hogy vegig meredeken vezetett az ut, azt hittem, kikopom a tudomet, mire felertunk. Elotte viszont olyan mazlink volt, hogy lattuk, hogy a teaultetvenyen eppen szedtek a vencsajok, meg 1-2 kevesbe ven is, a teat, csipkedtek a teacserje felso hajtasait es viccesen dobaltak hatrafele a hatukon levo kosarba. Mindegyik feje folott egy-egy esernyo, mint szerves tartozeka a felszerelesuknek, ugyanis odatuzott a nap. Utana kezdodott a kirandulas a botanikus kertbe. En igazan nem ertem, hogy lehet igy elni, mindenfele lakohaz kozott haladtunk, kedves, mosolygos emberek kozott, kozben meg megfulladsz a buztol es akarmerre nezel, szemethalmok, es folyik a szennyviz a nyitott csatornakon. Milyen lehet a tobbi varos, ha Darjeeling is ilyen? No, de elertunk a botanikus kertbe es ott nagyon nagy tisztasag volt, szemetladak es tablak, hogy mindenki legyen olyan kedves es oda szemeteljen. A gyujtemeny szerintem nem tul gazdag, az orchideaallomany sem, viszont gyonyoru szep.

Utana visszamasztunk a varosba (akarcsak a Gellerthegyre masznank fel naponta 10x, olyan ez a varos, csak annal magasabban van). Az alsovaros egy hatalmas piac es nem is annyira a romlo cuccoktol buzlik, mint inkabb a rettenetes kipufogogazoktol. Azt hinne az ember, hogy egy hegyvideki udulovaros nem ilyen, de Indiaban ugy latszik, igen, meg lehet fulladni, gyorsan fel kell menni a felsobb reszekre.

Persze ne higgye senki, hogy nem erzem jol magam, de azert az ilyesmirol is kell beszelni asszem. Furcsa kettosseg ez a varos - gondolom, a tobbi is -, jelen van a sok szep megbamulnivalo es a nagyon nagy igenytelenseg. Erdekes, amit mar talan emlitettem, hogy a szuk utcakon a forgalom hatalmas es mindenki arra megy, amerre akar, a jarmuvek dudaval jelzik, hogy eppen jonnek, vigyazat. Sok az ember, nem csak kulfoldi, hanem belfoldi turista is, de furcsa modon megsem ernek hozzad, nem loknek fel.

Rettento sok gyerek van, minden iskolanak mas uniformisban jarnak a tanuloi. Az egeszen picik is egyedul mennek az utcan hazafele, aranyosak, jokedvuek, mosolyognak, hancuroznak. Erdekes elkepzelni az itteni gyerekek eletet, kilepnek a rozzant otthonukbol es a vilag egyik legszebb tajat latjak, amerre csak neznek.

Ott tartottam, hogy igyekeztunk a varosba fel, elmentunk egy hofeher bengali hindu templom mellett, amit a sracok kinyitottak nekunk, hogy megnezhessuk.

Tegnap este ettunk chowmint a kozeli piacon, ez zoldseges piritott teszta, amilyet nalunk is kapni a kinai ettermekben. Kesobb E a csirkehusost is megkostolta, de az nem volt olyan jo.

Ma sokaig aludtunk. Mire osszeszedtuk magunkat, a szallo Konferencia termeben, ami nagyon elokelo (bar baromi hideg van ott is) valami kereszteny gyules tombolt, hatalmas hallelujak es hegeduszo-kiseret, kiabalas, ahitatoskodas. Utana jott a vonatjegy atvetele, en kisse fostam, hogy megint csak visszahivnak majd, jegy meg sehol, de meglett vegul.

Ezutan megneztunk ket templomot, egy hindut az allomasnal, es egy tibeti buddhistat, amibe ugy jutottunk be, hogy eppen akkor jott egy no, kinyitotta es szolt, hogy nyugodtan nezzuk meg, amikor elmegyunk, zarjuk be a kaput a lakattal, majd a no balra el. Jo erzes, hogy biznak az emberben, pedig az adomanyok is ott voltak rizsbe szurkodva a templomban, de nem feltek tole, hogy elvisszuk.

Estefele elmentunk a Chowrasta (foter) folott az Observatory hillen levo templomokba. Ide mindenkeppen menjen el, aki erre jar, hihetetlenul sok imazaszlo van fellogatva, amin majmok ugrabugralnak. Nagyon latvanyos, marmint a sok imazaszlo, nem a majmok, amelyektol en egy kicsit tartok oszinten szolva, mert eleg kiszamithatatlanok. Ja, es ennek kovetkezteben most itt ulok egy piros pottyel (tika) a homlokomon, mert volt ott egy hindu szenthely is, ahol megaldottak minket, gyujtottunk fustoloket es gyertyat, leperkaltuk az adomanyt, erre kaptunk tikat a homlokunkra.

Volt itt egy nagy unnepseg a Chowrastan tegnap, ket iskola egyesulesenek 130. evfordulojat unnepeltek. En is leultem egy kicsit nezni, adogattak egymasnak a selyemsalakat tiszteletuk jeleul, Angliabol is jott valami vendeg, utana az iskolasok musora kovetkezett, de azt mar nem tudtuk a jegyek miatt megnezni, meg a tuzo nap miatt, amit ma sajnos elegge hianyoltunk.

november 3.

Roviden megprobalom osszefoglalni, mi tortent az utobbi 3 napon.

Utolso darjeelingi napunk remekul sikerult. Talalkoztunk Danival es Martonnal es megneztuk egyutt az Observatory Hillt, ahol elozo nap voltunk E-vel, megkisereltunk utazni a ropeway-en, kiderult, hogy 5 eve nem mukodik, de azert a taxis gatlastalanul kifuvarozott minket, pedig indulaskor is mondhatta volna, na mindegy.

Utana viszont megkerestunk egy tibeti buddhista kolostort, amit meg mi sem lattunk (szerencsere teljesen vizszintes ut vezetett oda valami csoda folytan) es hihetetlen szerencsevel nem csak beinvitaltak minket a szertartasra, amit legalabb fel oran keresztul elveztunk (mormogas, kantalas, dobok, cintanyerok, remek volt), hanem utana egy halotti torra is meghivtak, amelynek kereten belul megkinaltak egy csomo kajaval, ugyhogy az ebedunk ezzel rendezodott is. :) Ez most igy viccesen hangzott (remelem), de az igazsag az, hogy nagyon megtisztelve ereztuk magunkat.

A nap tovabbi reszeben a Chowrastan elveztuk egy rockegyuttes dallamait, hehe, majd a thai etteremben valami rettenetesen finomakat vacsiztunk.

Dani segitett a nyavalyas trojai lekuzdeseben, azota nem toltottem fel kepeket, de most mar tudom, mit csinaljak vele, ha elobukkan.

Masnap (tegnap) delelott elindultunk Varanasi fele, es hogy rovidre fogjam a szot, ma este kb. 6-ra erkeztunk meg Varanasiba a vonat 10 oras kesesenek koszonhetoen. Mar Darjeelingbol le NJP-be sem volt egyszeru az ut, occsoer akartunk utazni, meg is szivtuk, mert hatul kucorogtunk egy dzsipben 3 orat es meg en is emelyegtem, nemhogy szegeny E, akinek egy normal autozas soran is felfordul a gyomra. Ehhez az uthoz kepest a hullamvasut kismiska, plusz ez 3 ora hosszat tartott. A rohej az, hogy elore elhataroztuk, inkabb megveszunk eggyel tobb helyet, igy valamivel kenyelmesebb lett volna, ehhez kepest addig alkudoztunk, amig a legrosszabb helyeket kaptuk ket masik fickoval. Olcso volt, kerestunk is valami 30 rupiat fejenkent a bolton! (~120 forint). Az egyik ficko egy indiai pasas volt, akivel hatul nyomorogtunk. Nagyon rendes volt, aggodott ertunk, odaadta az email cimet, hogy irjunk neki, ha rendben hazaertunk Magyarorszagra.

Ja, azt nem is irtam, hogy jol atvagta a dzsipes a fejunket, mert nem vitt el egeszen NJP-ig, hanem csak Siliguriig, onnan meg kulon autoriksaval kellett tovabbmennunk, nem csak nekunk, hanem egy japan sracnak is.

Aztan jott vegre a vonat, kb. 2oras kesessel, de akkor meg nem aggodtunk. Ezt a 2 orat sikerult neki 10 orara felkuzdeni, mire elertunk Mugal Sarajba, ott kellett leszallni. 3A-n utaztunk, itt nem hoznak kajat, mint odautban a 2A-n tettek, viszont egyfolytaban jarnak az arusok, koldusok. Mi nem vettunk semmit, csak teat. Volt sutink Darjeelingbol, ennek ellenere nekem vegig semmi etvagyam nem volt, a masfel nap alatt megettem kb. 2 puffancsot, plusz amivel az utitarsak megkinaltak. Nagyon helyesek voltak, mindenki a szarnyai ala vett minket es tenyleg onzetlenul. Ez nem az a nep volt, akik a Bazaarban le akarjak venni a turistat. Volt egy idosebb es egy fiatalabb no a 25 eves fiaval, ok hatarozottan gusztusos es nagyon finom hazikajat adtak. Nem sokat, de mindenbol megkinaltak, bar en abbol sem kertem mindig. Kaptunk pl. porcukorba hempergetett edes levelesteszta-szeruseget, hasonlot sos formaban, lekvaroskenyeret(!), E majd leirja a tobbit. Egy fiatalember mar NJP-ben (New Jalpaiguri) felkarolt minket, amikor kiderult, hogy o is azzal a vonattal utazik, sot, egy kocsiban. Leirta, hogy milyen allomasok vannak Mugal Saraj elott, szolt, hogy mikor kell leszallnunk, vett nekunk hamozott papayat (amit odaadtunk egy koldusnak, mert nem mertuk megenni). Mellettunk Sikkimbe valo sracok utaztak, azok nagyon helyesek voltak, az egyik a testveret kiserte egy mutetre Delhibe, a masik meg katona volt es asszem az allomashelyere utazott. Ok peldaul semmi szemetet nem szortak a foldre, mint masok, a muanyag uvegeket is osszegyurtek es kidobtak (nem az ablakon).

Mindezek ellenere nagyon lassan telt az ido es eleg kenyelmetlenul is, mert mindenkinek sok csomagja volt es az ulesek kozott is azok voltak. Minden turelmunkre szukseg volt, hogy kibirjuk azt a plusz 10 orat. (Reggel hetre erkeztunk volna menetrend szerint.) Es foleg, hogy tudtuk, nekunk meg be kell jutni Varanasiba es meg kell keresni a szallast.

Megtetszett, amit Daniek meseltek a varanasi szallasukrol, Nagyerzsi pedig az elerhetoseget is kikereste a Mishra Guest House-nak, igy meg Darjeelingben megkertuk a szallason recepcios tibeti sracot, hogy szoljon oda, es jelentse be az igenyunket a 203-as szobara. Tudtuk, hogy ezt kell kernunk, Daniek elmondtak, hogy ennek ablaka es erkelye is van, szemben a tobbivel.

Na, de ott tartottam, hogy vegre megerkeztunk Mugal Sarajba, ahol en azt mondtam, nem erdekel, ha nem annyira olcso, innen taxival megyunk, nem autoriksaval. Es milyen jol tettuk, viszonylag hosszu volt az ut, iszonyu tomeg volt, dugo es szmog.

Azt mar tudtuk, hogy az ovarosba semmilyen jarmu nem mehet be (kiveve a motoros sracokat, azok sem mehetnek szerintem, csak futyulnek ra), igy amikor a taxis kitett a Manikarnika ghathoz (lepcso) kozel eso reszen, mi nekivagtunk az ovarosnak. Utolso energiankkal (en legalabbis) lefutottuk a tavot a nehez hatikkal.

A recepcion persze eloadtak ugyanazt, amit Danieknak, de E vegul elintezte, hogy megkapjuk a 203-ast. Ugyes ez a gyerek, nem is tudom, kitol orokolte...
Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina