A kézfogások országa.... ahol minden megtörténhet

Pápua Új-Guinea

Ott-tartózkodás ideje: 2007. ápr. 01.  (1 nap)

5 hozzászólás I 10 470 látogató olvasta. Rögzítve: 2007. jún. 11. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar vizsla Beszámolója

Cimkék: Moresby 

Évek óta nagy vágyam volt eljutni Pápua Új-Guineába. Sajnos ehhez nem sok tudnivalót lehet előzetesen összeszedni. Lézetik ugyan utikönyv és internet, de nem túl gazdag a választék és elég nagy a bizonytalanság. Nem a praktikai tanácsok hiányoztak, inkább az, hogy hova érdemes elmenni, mi az, amit semmiképpen nem szabad kihagyni és mi az, amire nem annyira érdemes időt vesztegetni, ha abból nem áll rendelkezésünkre limitálatlanul. Kezdjük a vízummal. Ezt kishazánkban nem lehet beszerezni, illetve igen az Ausztrál Követségen keresztül, de ott nekem azt mondták, hogy másfél hónap és a költségek is magasak voltak. Londonban találtam egy ún. High Comission-t, ahol 1 napa alatt kész a vízum, de oda meg ki kell utazni. Izgalamas volt, kiutaztam Londonba, irány az iroda, csak éppen az emberünk, aki kiadhatja a vízumot nem volt sehol. Nagy nehezen előkerült és onnan már csak 15 perc volt, hogy kezembe vegyem a "jól megérdemelt" pápuai vízumot. Első akadály leküzdve. Az utazás hosszú, de én mindent végig alszom, Bangkok, Sidney érintésével, Brisbane-ben szálltam vel az Air Neugini légitársaság Port Moresby-be tartó járatára. Az első benyomások kellemesek (az illatokat nem részletezem) csodálatos átrepülni a Nagy Korallzátony felett és persze hihetetlenül izgalmas amikor megpillantom az első földdarabot a Port Moresby-i leszállsá előtt. A formaságokon túlesve belépek az országba és elkezdődik a kaland, ami teljesen más lesz, mint amire számítottam: nem rosszabb sokkal jobb. Az első, ami feltűnik, hogy a cipőviseleésben két verzió van: vagy semmi, vagy a 35C és nagyon pára ellenére magasszárú, nincs középút!!! A belföldi járatok termináljáról Lae-ba repültem, az utikönyv ajánlása alapján választottam a túra kiindulási pontjaként ezt a tengerparti városkát. Igazából sok látnivaló nincs, de azt írja, hogy a hegyi túrát itt érdemes elkezdeni. Jelentem ez nem igaz. Én mindenkinek ajánlom, aki a hegyekbe vágyik, hogy Gorokába kezdjen. Lae persze arra jó volt, hogy az első benyomásokat megszerezzem, barátkozzak a kissé vad vonásokkal megáldott emberekkel ill. felfogjam, hogy hol is vagyok. Innen vette kezdetét a buszos utazásom. Általában (sőt mindig) a helyiekkel együtt szeretek utazni, nem viselném el a "csak fehéreknek" túristabuszokat. A buszállomás a piac szomszédságában, hatalmas forgatag, mindenki jön, megy. Nők cipekednek, férfiak csak könnyedén és a buszokon kikiáltók: GOROKAGOROKAGOROKAGOROKAGOROKA..... végnélkül ismétlődik, ez az enyém. Naívan azt hittem, hogy nem leszünk sokan, de ez nem így volt, addig nem indulnak, amíg tele nincs illetve túlpakolva. Terményesszák, zöldségek gyümölcsök, emberek, illatok, indulunk. Sokáig nem jutunk, újabb piac megállunk, kiszállnak, esznek, magokat rágnak, indulunk, újra piac, megállunk...stb.... néhány órámba beletelt, mire rájöttem, ami engem idegesít, az nekik élvezet. Én szeretnék hamarabb odaérni, de nekik sok "izgalom" nincs az életben, egy ilyen buszos utazás egy "esemény" meg kell adni a módját, nem szabad elsietni, ki kell élvezni minél tovább tart, annál jobb!! (folyt. köv) ...Goroka, fantasztikus fekvés, kellemes klíma, hegyek, kék ég. Ez jó, de hogy jutok el a falvakba? A túrizmusnak nincs nagy indfrastruktúrája. Találtam ugyan egy irodát, de ott japán és ausztrál túristáknak kitalált árakon adnak "autentikus" kirándulásokat. Bánatom hamarosan feledésbe merült az iroda előtt lecsapott rám egy helyi figura aki felajánlotta segítségét és töredékáron mellém szegődött. Ő aztán elvitt fel a hegyekbe, falvakba a saját házába és napokon át esetem egyik ámulatból a másikba. Nagy a szegénység, illetve mi gondoljuk így, őket (látszólag) ez egy cseppets em zavarja. Ennyi kedves és barátságos emberrel már régen találkoztam. A Falvakban mindenki kezet fog velem és van hozzám néhány kedves szavuk, sőt akadt olyan hely, ahol anynira meghatódtak az európai látogatótól, hogy a helyi piacon mindent összevásároltak nekem. Cukornád, bételdió, mogyoró, káposzta, édeskrumpli, sör, szivar, hiába mondtam, hogy igazán köszönöm, nem sérthettem meg őket. Többen a nyakamba borultak és biztosítottak barátságukról (folyt. köv.)
Kapcsolódó élménybeszámolók:
Értékeld az élménybeszámolót!
10 (1 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
kotvacsi - 2011.09.12. 12:08

nagyon szep beszamolo! Igen tenyleg kedvesek az emberek mert keves a latogato a szigeten!!!

kalubu - 2008.07.08. 16:04

Az ingyenes beutazasi engedelyt ne a hazai Ausztral Kovetsegen kerjetek, hanem Becsben. Egy nap alatt megvan.

clarki - 2008.06.14. 13:53

Sajnos, hiába várjuk a folytatást?

halmose - 2007.07.27. 15:20

Voltam paua Uj Guinean, van egy filmem is róla, engem főleg a kotekás férfiak nyügöztek le.

Dexter - 2007.07.12. 09:13

Vizsla, türelmetlenül várom a folytatást! :)


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina