Szentpétervár

Oroszország St. Petersburg

Ott-tartózkodás ideje: 2007. jan. 01.  (1 nap)

1 hozzászólás I 4 003 látogató olvasta. Rögzítve: 2010. ápr. 17. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar buza Beszámolója

Cimkék: buza  kaviár  orosz  palota  szentpétervár  Téli 

„Szentpétervár Oroszország második legszebb városa”. Mondják a moszkvaiak. A szentpéterváriak persze ennek pont az ellenkezőjét állítják, azaz nekik mindenképpen a cári főváros a legszebb. Valóban, a nagy Oroszország két legkülönlegesebb városa vetekszik egymással immár évszázadok óta szépségben, nagyságban, na és persze fontosságban. Pontosabban 1703 óta, mikor is Péter cár megalapította szeretett Amszterdamja mintájára Szentpétervárt. I. Péter - mint a cárok általában - megalomán volt, bár érdekes, hogy a helyiek egyáltalán nem így emlékeznek rá. Ők nagyon büszkék „alapítójukra”, annak ellenére, hogy hihetetlen kemény kézzel, rögeszmék sokaságával és nagy-nagy elszántsággal építtette föl a Néva torkolatának mocsaras területére az első kőházakat. Olyannyira nem volt építőanyag, hogy a városba érkezőknek pénzt, vagy követ kellett belépésként fizetniük. Ideszállított gránittömbök adták aztán az épületek alapjait. A finnek – akik jó időben átlátnak a Finn-öblön – azt mondják, hogy a várost az istenek a levegőben építették föl, majd nagy óvatosan leeresztették a földre. Szerintük most is lebeg. Még most is, minden évben hallani olyan balesetekről, amikor házak, házrészek omlanak le, mert a földben futó búvópatakok elmosták az alapokat. A bizonytalan talajösszetétel még mindig majdnem a legnagyobb problémája a városnak.
A csatornák (Mojka, Gribojedova, Fontanka), mint három nagy körút ölelik körbe a várost. Péter, Amszterdam mintájára sokkal több csatornát akart, sőt szinte nem is akart úttesteket, de sikerült meggyőzni, hogy az a csatorna nem csatorna, amelyik az év 12 hónapjából hatot „befagyással tölt”.
Szentpétervár történelmi városmagját valóban gyönyörűen helyreállították. Nem csak a Néva két oldalán sorjázó pazar barokk cári és főúri kastélyok, hanem a híres Nyevszkíj prospekt palotái is kaptak bőségesen abból a pénzből, amit a 2003-as évfordulóra fölhasználhattak. (A rossz nyelvek szerint nem volt nehéz pénzt kapnia a városnak, hiszen a jelenlegi miniszterelnök, Putyin itt született és élt. Állítólag Putyin még mindig nem adta fel azon elképzelését, hogy pár minisztériumot átköltöztessen Moszkvából Szentpétervárra. I. Péternek is voltak hasonló tervei………………)
Bár a tél végén a házakra majd ráfér egy alapos mosás, de még így is csak kapkodja a látogató a fejét, pláne, ha a Néván és a csatornákon végighajózva ismerkedik a nevezetességekkel. Most, tél végén még minden poros. A házak, az autók, a terek, a parkok. A város ennek ellenére egyébként meglepően tiszta abból a szempontból, hogy nincs szemét az utcákon. Állandóan takarítanak, hatalmas locsolókocsikkal mossák az utcákat és a sok-sok parkban is készülnek már a tavaszra. Bontják a szobrokat védő alkalmatosságokat, és lassan virágpompába öltöznek a terek.
Az épületek szempontjából a városnak kifejezetten rossz a klímája. 3-4 évenként szinte teljesen fel kell újítani a festéseket, mert az állandóan nedves levegő és a hihetetlen téli hideg szinte lemarja a fölső rétegeket.
A világvárosi „allűröket” Szentpétervár esti veszi fel. Ekkor emelik fel a Néván a hidakat, és a területre sem kicsi és szigetekkel szabdalt történelmi belváros majd minden épületét kivilágítják, és ekkor gyulladnak föl azok az „orosz méretű” reklámtáblák is, melyek fennen hirdetik, hogy a világ minden jelentős cége képviselteti már magát a majd 5 milliós városban.
Az első „Makdonaltsz” nyitását itt is óriási várakozás előzte meg, de azóta már megjelentek a speciális orosz ételekkel szolgáló un. Blindonaltszok, ahol palacsintába töltik a jóságokat (kaviár, káposzta, hús, gyümölcs). A vendéglátás területén Szentpétervár már túl van az első intarnacionális boomon, azaz az olasz, görög, kínai, japán, indiai, tai stb, éttermek mellett egyre nagyobb figyelmet fordítanak a tradicionális orosz éttermek megjelenítésére is, ahol hihetetlen pompával (pl.: arany evőeszközök) mutatják be a cári korszak étkezési szokásait. Az aranyat az oroszok különben is szeretik, lehet az épület, teríték, ékszer, vagy akár fogsor.
A piacokra a világ minden tájáról érkeznek gyümölcsök. Frissek, szépek és nem is annyira drágák. Örmény, azeri és csecsen árusok kínálják a portékáikat. Hihetetlen savanyúságokat, mézeket, halakat, na és kaviárokat. Vöröset és feketét. A fekete a méregdrága. Beluga a neve és a Kaszpi tengerben élő, akár 800 kg-os testsúlyt is elérő tokhalak ikrája. Ennek a kaviárfélének a legnagyobb a szemmérete akár zöldborsónyi is lehet. A szentpétervári piacon egy kilogrammnyi belugát már 250 ezer (!) forintért meg lehet vásárolni. Amikor a kofa a kaviáros pult lefotózása után megkérdezte, hogy megkóstolom-e, az igenlő bólintásomra át is nyújtott két(!) szemet. Hiába no, drágább, mint az arany. A gyümölcskínálatot elnézve megállapítható, hogy most már Szentpéterváron sem nyáron kezdődik az eperszezon, hanem az év minden napján reggel 6-kor. Akkor nyit ugyanis a piac.
Miután a város (északon levőségéből adódóan) későn kel, későn is fekszik. Az éjszakai bárokban, pubokban mindig nagy a forgalom. Szinte minden helyen találhatunk egy VIP szobát, ahol a tömegtől szeparáltan a „bennfentes erők” múlathatják az időt. Ezeket a helyiségeket könnyű felismerni, mert mindig pont a bejáratuknál beszélget két, legalább kétméteres, a legutolsó divat szerint öltözött úr. Az egyik ilyen bár tulajdonosa elmondta, hogy a nyáron a Péter Pál erőd közepére terveznek felállítani egy kb. 500 fő befogadására alkalmas kerthelyiséget, ahová – igény szerint – a pulkovói repülőtérről helikopterrel szállítják be az utasokat. (Ez olyan, mintha Budapesten a Várban oldanák meg ugyanezt.)
Az oroszok változatlanul jól bírják a vodkát. A finnek kevésbé. A finnek ugyanis átjárnak inni. Akár csak egy estére is. A nagy barátkozásoknak általában az a vége, hogy széles nagy jókedvükben elcserélik az útleveleiket a szentpétervári ivócimboráikkal. Reggel aztán előáll egy busz, ami kiviszi őket az állomásra, ám miután nem nagyon tudnak magukról, a szervek az éppen náluk talált paszportokat „rászigetelőszalagozzák” a testükre. Így bizony előfordul, hogy orosz is fölkerül a finn hajóra. Másnap délelőtt aztán a konzulok jelenlétében visszacserélik az illegális határsértőket.
A szentpéterváriak is átjárnak – már aki teheti – Finnországba vásárolni. Ott például olcsóbb a ruhanemű. Az orosz oldalon az átlagkeresetek 200-250 dollár között mozognak. Az kb. 7000 rubel, azaz kb. 55-60 ezer forint. Egy liter benzin 18 rubel/145 Ft. Az autópark 50% még orosz (Lada, Volga), a másik felét viszont már új és használt nyugati és ázsiai járművek adják. Több óriáslimuzin fut a széles, fölfestés nélküli utcákon, mint Budapesten. A taxi olcsó, a „fekete taxi” még olcsóbb. Csak integetni kell az út szélén, máris odacsapódik valaki, akivel viszonylag hamar meg lehet egyezni a viteldíjban. Sürgős neki is, mert ha jön a rendőr, megbünteti. Ezek az általában 1500-ös Ladák nem a kényelmükről híresek, de még mindig jobb akár egy ilyenben utazni, mint kilométereket gyalogolni.
A szentpéterváriak nagy többsége társbérletben él, a szerencsésebbek panellakásokban, de már épülnek a lakóparkok is a városban és a széleken. Egy 800 (!) négyzetméteres berendezés nélküli lakóparki lakás ára 1millió 300 ezer dollár. Ez így leírva horribilis összegnek tűnik, de ha átszámoljuk, akkor ez „csak” 325 ezer Ft-os négyzetméterárra jön ki. A szentpéterváriak a török riviérárán és Egyiptomban töltik legszívesebben a nyarat. Azt idei sláger elképzelhető, hogy Horvátország lesz. Hogy miért? Mert a horvátok nagyon nagy kampányban voltak és vannak. Sőt, Montenegró is áldozott milliókat azért, hogy orosz turistákkal töltsék föl üdülőhelyeiket. Átfogó magyar kampányról nem hallottam………………
Ha Szentpétervár és környékének szépségeit (Téli Palota, Péter Pál erőd, Feltámadás templom, Orosz múzeum, Izsák-székesegyház, Peterhof, Carszkoje Szelo, Mensikov-palota, Sztoganov-palota, Nyevszkij Proszpekt, Aurora) mind meg akarjuk nézni, akkor legalább 5-6 napot el kell ott tölteni. Ennek felét az Ermitázs igényli. Az Ermitázs – ami a Téli Palota része - maga a döbbenet. I. Péter rakta le az alapjait, hogy kedvenc holland festői képeit el tudja helyezni. Katalin folytatta a szisztematikus gyűjtőmunkát. (A britteket és a franciákat eléggé fölháborította ez a gyűjtőszenvedély, de Katalin nem sokat foglalkozott velük). Ma 2,7 millió műtárggyal rendelkezik az Ermitázs. Ennek kétségkívül a leglátványosabb része a nyugat-európai művészet gyűjteménye, amelyben Leonardótól, Tizianon, El Grecon, Rubensen, Rembrandton át Cézanne-ig, Picassoig és Matisse-ig az európai festészet minden jelentős alakja szerepel. A legfölfoghatatlanabb talán az az élmény, hogy nem egy-két szobor, vagy kép, hanem sokszor több tucatnyi alkotás látható egy-egy világhírű művésztől. Olyannyira elhittem, hogy pl. Rembrandt minden jelentős alkotása ott van, hogy amikor az „Éjjeli őrjárat”-ot nem láttam (mert Amszterdamban látható), szinte becsapva éreztem magamat.
Szentpétervár nagyon nagy tervekkel vág neki a következő évnek. Igazi europai metropoliszt akarnak fölépíteni, olyan várost, amelyik 5 éven belül a leglátogatottabb 5 európai nagyváros közé tartozik, versengve Londonnal, Párizzsal, Rómával és Prágával. Éppen ezért a mostanság csak a nyári időszakra (Fehér Éjszakák) korlátozódó hatalmas turistainváziót át akarják menteni télre is. A Fehér Napok keretein belül az orosz tél minden szépségét föl akarják – és fogják is – vonultatni az egyre nagyobb számban odalátogató amerikai, japán, kínai és európai vendégeknek.
A szentpéterváriak végtelenül kedvesek. Tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy az idegenforgalom hatalmas bevételi forrása lehet a régiónak. Folyamatosan érkezik a külföldi tőke, autógyárak épülnek, és a legfrissebb tervek szerint kínai befektetők egy hatalmas, szinte különálló városrészt építenek.
A szentpéterváriak büszkék is. A múltjukra, amelynek része a cári korszak, melynek része Lenin is és az a 900 nap is, amikor egy emberként védték a német csapatoktól Leningrádot.
Szentpétervár – ahogy azt I. Péter megálmodta – valóban ablak kíván lenni Európára. Most még együtt tapintható a múlt a jelen és a jövő is. Aki ezt az együttállást még tetten akarja érni, most kell odalátogatni. Ha csak egyszerűen észak Velencéjére, vagy az orosz Versailles-ra kíváncsi, bármikor. Mert Szentpétervár különösen érdekes város.
Kapcsolódó élménybeszámolók:
Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
jevgenyi - 2010.02.24. 10:20

Jo beszamolo,gratula!Szerintem a vilag egyik legszebb varosa!


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina