15 év alatt a "Föld" körül

tantras Beszámolója
Jubileumi album; 1995-2009; vállveregetés magamnak; levéltöredékek; Slayer

"Hurrá optimizmus, rendszeresített rózsaszín szemüveget szekrényből elő! Például kénytelen voltam mosolyogni Sta. Mariánál, mert volt nálunk 3 bicikli. Mámoros hetek, napok, órák, percek…Aztán több mint 1 órás kinyír-kanyar gyönyörű, de egyre kopárabb környezetben. És a csúcs közelében bicikliverseny! Kissé szégyenkezve húztunk el mellettük, bár paripáink peckesen feszítettek a magaslati levegőn. A Stelvió Passról már együtt gurultunk…Szikrázó napsütés, friss, roppanó oxigénhiányos légkör, gleccserfolyam, kockaköves kanyarok, és száguldozó mi!!! Eufória, más dimenzió, megtisztult lélek, nosztalgia, és lassú autók. Barátaim! Csak bátran: irány a Stelvió Pass!"

"Persze, persze itthon is gyönyörű tájakra tévedhet kíváncsi tekinteted, de miért ne állhatnék ismét az Aareschlucht gleccser vájta szurdokában, vagy a Chamonix fölé emelkedő gigászi Mont-Blanc (minek nem árt se nap se szél) miért ne érdemelhetné ki csodálatomat, Lugano pálmafái, a monte-carloi sikán, Velence gondolái és az esti koncertek elragadó hangulata, Bovec raftingosai megannyi csoda…De nehogy azt higgyétek nem gyötör a honvágy 15 nap után! Dehogynem. Mégis muszáj kimozdulni, poshadt vizünket percekre hátrahagyni, hírvivőként terjeszteni az igét s bizony lerántani a leplet törékeny önnön magunkról, hogy bizony szépek vagyunk, szépek…de a ló se csúnya!"

"De addig is Svájcba húz szívem! Mert lehet e feledni a grindelwaldi völgy fölé magasodó Eiger 2000 méternyi függőleges falát, a harapható alpesi levegőt, a Milka bocik nyakában csilingelő kolomp s a fellegek fölé siető hegyi-vasút „szavát”, a jég birodalmát, a mormoták táncát, a talpunk alatt csikorgó vizes kövek zaját, a nyugalmat, a Brienzer See mesés tükörképeit, a reggeli lágy, meleg kenyér illatát, s a törzshelyünket a falucska közepén?!
Nem. Nem. Soha! "

"Ezer örömmel! Tegnapelőtt a Travelen ismét ott jártam! Kicsiny piros vonatok kígyóztak Luzernből Meiringen felé s bár nem mentek gyorsan, magukkal sodorták nosztalgiára áhítozó mosolygós lelkemet. Luzern is kedves nekem (Brahms sok időt töltött itt), de a dél-nyugat felé elnyúló, egyre magasodó táj rejtelmei, vad lágysága, szépségei, nyugalma, álomba ringatta itteni énemet s az ottani vad vágtába kezdett, versenyre hívva a viaduktokon tovasikló csattogó kerekű vasparipákat. Giswilnél kissé megpihentem (oly jólesett győzni hagynom) s innen már 2kerekűmmel száguldoztunk felejthetetlen tájakon, teljesen a Jungfrau Régió egyik szentélyébe, Brienzbe… És hogy ott milyen kalandok vártak reám..? Talán majd legközelebb beszámolok róla."

"Nos, nem írásomnak legfőbb oka a várva-várt nagy események rámtörésének elkerülése, mely kissé zorddá teszi egyébként vidám lelkivilágomat néha-nap. De például a tegnapi nap nem ilyen volt. Ami a várva-várt nagy események rámtörését illeti, abban semmi változás nem mutatkozott. Várhattam volna napestig... De elébe mentem az eseményeknek, s ha a nosztalgiázást kisebb csodának lehet nevezni, az megtörtént velem. Huncutul élveztem akkori énemet látva. Újra gubbasztottam a sátorkarót markolva vadul orkánerejű szélben óvva életünk, keményen kaptattam a Gosau völgyben mázsáskő hátizsákomat cipelve hóban, fagyban, jégben, télben (mintha az lett volna), aztán szép virágok nyíltak csak nekünk, nagyokat kacagtunk, a 3 tornyot kerültük prüszkölő paripák szilaj mozgását másolva le Misurina fölött. Előztünk az égbeszökő, meredély szerpentin soha véget nem érni akaró végén profi versenybiciklist, és jutalmul gurultunk lobogó hajjal Cortinába a 2. számú hágóútján betetőzve aznapi teljesítményünket. Egy évre rá történt az utolsó hágóútjának kipipálása, melyet Falzaregonak neveznek, s melyet annyira megszerettem, hogy még fogok véle találkozni életem során, erre megesküdhetek ha kell. És még nem említettem a Marmalada expedíciót, mit teljesíteni nem sikerült ugyan, de annyi élménnyel kápráztatott el, melyből ha könyv nem is születik, de unokáimnak is tudok majd újat mesélni ha úgy hozza a sors, hogy megélem őket...A videócska is elkészült talán, de a digitális gép hiánya kissé frusztrálttá tesz engem ilyenkor! Mert mit is lehetne tenni egy új albumba, ha nem a képeket? Mert képek, mik újak és izgalmasak is egyben nincsenek. Majd lopok, vagy lesz valahogy."

"Kb. 18 másodperce volt fent az élménybeszámoló, mikor kaptam rá egy nyolcast…(Lenin tudott ilyen gyorsan olvasni!) A gordiuszi csomót azóta is gubaszolom: most akkor ez a látatlanba odabiggyesztés győzelem, vagy Szibéria?!
A tízest már én adtam magamnak, mert – legyen ez tucatnyi hibáim egyike – nálam saját írásaim tízesből indulnak alapból. Meg a látatlanra nyomkodás is bosszant kissé. Na de Barátaim, ne búsuljatok!"

Mindent leírni hasztalan. Meg úgyis megtettem már számtalan. Minden egyes év minden egyes napjának minden egyes percéről oldalak hevernek sokat forgatott és vigyázva őrzött fekete dobozaim mélyén. Mérleget tehát így könnyen vonhatok 15 évnyi csodás bolyongásaimról: szép volt és igaz!