Barracuda Point is calling for me...

Malajzia Semporna

Ott-tartózkodás ideje: 2009. okt. 16.  - 2009. okt. 18. (2 nap)

0 hozzászólás I 2 683 látogató olvasta. Rögzítve: 2010. márc. 12. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar kissevi81 Beszámolója
Két nap tömény utazás után igencsak jól esett betuszkolni a cuccunkat a szálló halljába, elkérni a kulcsot, ledobálni a szobában mindent, és végig nyúlni az ágyon. Na jó, a tisztaság nem 5* (pedig hotelben vagyunk), de kit érdekel, két napig nem kell teknősbékaként magunkkal húzni minden csomagunkat. Ez az első állomásunk borneói villámkörútunkon, gyorsan keresni kell egy bárt, hogy ezt megünnepeljük egy-egy jó hideg sörrel. Találunk is egy éttermet, bazi nagy üveg sört adnak, minden nyugis, az esti idillt csak a patkányok futkorászása zavarja. Mivel étteremben vagyunk, rögvest eszembe jut Remi, a kis főzőzseni a L'ecsóból, ezért szurkolok, nehogy a pincérnek sikerüljön elkapni valamelyikőjüket a partvissal. Rendesen kimerültünk, kb. 3 deci sör már a fejünkbe száll, és még össze kell pakolni holnapra...
Alvással nem volt gond, a pakolással inkább, reggel gyorsan befejezzük, felnyaláboljuk előre csomagolt reggelinket (Erik imádkozik, nehogy hal legyen), és futás a közeli "belvárosba". 3x is megkerüljük az egyik tömböt, mire megtaláljuk a keresett irodát. Egy középkorú muki fogad minket. Még alig látok ki a fejemből, de már tölthetem az egyoldalas jelentkezési lapot, fizethetünk, számla, stb. Mire végzünk, csatlakozik hozzánk egy álmos leányzó, segítünk neki összeszedni a cuccost, és már irány is a hajó. Két hajó billeg előttünk, naná, hogy a kisebb a miénk. A mentőmellényt mindenki a feneke alá rakja, gondolom a fapadok nem kényelmesek, ha nagy hullámok következnek.
Van egy rakat kísérőnk a "kapitányon" kívül, ők jóízűen dohányoznak az üzemanyagos hordókon könyökölve. Semporna Bay-ben nyugis a víz, álmos a város, a vizikunyhók és vizifalvak is csak most ébredeznek. Kiérünk az öbölből, és rögtön jéghideg reggeli zuhanyban van részünk. 10 perc után már tényleg felébredek, a menetszélben ugyanis fázom. Megpróbálok a tájra figyelni, nagyon hasonlít a thaiföldi Pang Nga Bay-re, csak itt kúpocskák állnak ki a vízből és hihetetlen dús rajtuk a növényzet.
Közel 1 óra tömör gyönyör után előttünk van Mabul Island: pont úgy néz ki, mint a nászutas utazási katalógusok képei. Kikötünk egy cölöpháznál, a társaságnak itt is van szállása, nagyon puritán, összesen egy mosdó van, de kit érdekel, ha a reggeli kávédat ilyen látvánnyal ihatod meg. Reggeli fogad minket, a napon ülve esszük meg, hogy száradjunk. Aztán összeszedjük a felszerelést: palackok, ruhák, szemüvegek, talpak, mindenki készülődik, pakol egy csónakba. Na, ez már hajó a javából, luxus jachtnak nevezném az előzőhöz képest.
Sipadan kb. 15 percre van, ez Malájzia egyetlen óceáni szigete. Jaj, de gyönyörű! A homok fehér, tele apró korall darabokkal, dús növényzet, a látványt csak a rengeteg katona rontja (de szükségesek, ezt elismerem). Regisztrálunk a stégen, és már megyünk is az első merülő helyre, a Turtle Patch-re. Villámgyorsan szedelődzködik mindenki, és merül el a habok között. A látvány az első pillanatban: leírhatatlan. Annyira színes, nyüzsgő, rengeteg korall, csillag, színes halacska, és teknős! Még cápát is sikerül látni, méghozzá a kicsinyével! Beletelik pár percbe, mire hozzászokik az ember szeme. Az ember fájó szívvel hagyja ott 20-30 perc után.
Következik az 1 órás pihenő a szigeten kávéval, teával, sok-sok vízzel (fontos!), lekváros kenyérrel, és egy nagy varánusszal a mosdó mellett. Legközelebb pisilni is viszem a gépet. Mondjuk nem lenne könnyű meló, szegény nagyon félős.
Ismét hajó, most a sziget másik feléhez megyünk, méghozzá Staghorn Cresthez. Van itt minden: korallfal és -pad, szivárvány színű halak, még Némót is sikerül megtalálni több példányban (na, ők aztán félősek). Felfedezek egy sziklát, amihez percenként járulnak a teknősök, olyan mint egy vallási szertartás. Nem tudom, meddig időzök, de csak figyelem őket hosszú percekig, és próbálom nem zavarni őket a jelenlétemmel. Az egyik nagyon közel halad el mellettem, érzem ahogy a hajamat megsuhintja uszójával. Ezt a helyet sem akarjuk itthagyni, de muszáj, ismét 1 óra pihi következik a szigeten, ezúttal ebéddel. Varánusz sehol, helyette majmok rendetlenkednek a fán. Lesétálunk a partra, olyan jól esik a fény, a színek, a meleg - milyen idő lehet otthon?
Most aztán mindenki izgatott, kapkodva dobálja magára a cuccát, és már ki is ürült a hajó. Nem vagyunk messze a kikötőtől, pontosan a Barracuda Point fölött. És hogy mire a nagy izgalom? Barracuda Point-nál rengeteg barrakuda úszik lassan körbe-körbe. Mind alulról, mind felülről hihetetlen látvány. Ha megpróbálsz közéjük állni, egyből kikerülnek, de nem zavartatják magukat. Kicsit arrébb sekély a víz, hatalmas tengeri csillagot fedezek fel, úgy néz ki, mint egy IKEA-s plüssjáték. Itt van a legtöbb Némó (bohóchal), és még Lionfish is akad. Hihetetlen mire képes a természet, ennyi szín, élet, mozgás, forma, és ez itt talán a legnagyobb mestermű. Rajongásom csak egy-két támadó trigger fish zavarja meg, de sikerül elmenekülni. Éppen párzás van, így kicsit idegesek. Inkább nem zavarunk, majd egyszer visszajövünk később...
Úgy érzem magam, mint Áriel a Disney-mesében, de menni kell. Ez volt az utolsó merülés, vissza kell térni Mabul Island-re. Itt leadjuk a cuccunkat, még beszélgetünk a többiekkel, nekem különösen két angol lány szimpatikus, nagyon aranyosak. Beszállunk a reggeli lélekvesztőbe, 1 óra tömör gyönyör Semporna-ig. Viszont nincs hullám, csónakból figyelem a naplementét, a házakat, a többi csónakot, próbálunk fényképezni.
A szobánba visszaérve levakarjuk magunkról a sót, sikerült pecsenyére égni, ahol a bőröm kilógott a ruha alól. Elvonszoljuk magunkat a belvárosba, egy emeleti étteremben elköltjük vacsoránkat és sörünket (amiből az utóbbi viszi el a számla felét). Sör most is megárt, fáradtak vagyunk, ez azért kiveszi az ember energiáját. De megérte. És visszamegyünk, tutira.
És akkor a piszkos kis részletek: Sempornában sok operátor van, kisebbek nagyobbak. Mi Uncle Chang-et választottuk, és nem bántuk meg. Aki Sipadan-on akar búvárkodni, annak fel kell készülnie, hogy nem lesz olcsó mulatság, 1 nap kb. 500 ringitt (1 ringitt = kb. 55 forint). Tényleg megéri több napra menni, és akkora hülyék voltunk, hogy mi nem tettük. Uncle Chang-nek van szállása Mabulon, elég spártai, de ha valaki el tud ettől vonatkoztatni, akkor nagyon jó kiinduló pont. A merülés Mabulon max. a sipadani fele, a snorkell ugyanitt kb. 120 ringitt. Sipadanon ez is drága, kb. 380-400 ringitt.
Értékeld az élménybeszámolót!
10 (1 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina