Bali Love-A szerelem szigete

Indonézia

Ott-tartózkodás ideje: 2009. jan. 01.  - 2009. aug. 10. (221 nap)

2 hozzászólás I 11 680 látogató olvasta. Rögzítve: 2015. nov. 16. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar szuknorbert Beszámolója

Cimkék: bali  bali  egzotikum  egzotikum  romantika  romantika  spirituális  spirituális  szerelem  szerelem  táborok  táborok 

Bali-Love


Honlapunk

www.donor-art.com



Minden embernek megvan a saját élettörténete és sztorija. Az én élettörténetem színes és egyedülálló – Istennek adok hálát ezért! Megajándékozott születésemkor két angyali, gondoskodó szülővel, kivételes tehetséggel, kreativitással, bátorsággal, erővel, nemes lélekkel és egyedi filozófiával.
Képzőművészeti egyetem után megalapítottuk a híres művészekből álló Korszakváltó Csoportot mely számos szabadtéri képzőművészeti fesztivállal örvendeztette meg a magyar járókelőket, embereket (graffiti, óriásponyva, airbrush, installációk, stb). Százhúsz kisebb-nagyobb fesztivált, kiállítást, művésztábort rendeztem odahaza és külföldön. A szervezések mellett a magam művészetével is foglalkoztam, festettem, kiállítottam a képeimet galériákba és illusztráltam híresebb újságoknál, lemezkiadóknál, például a Playboy-nál és a londoni Some Bizarre-nál (a Depeche Mode zenekar kiadója). Boldog voltam, mert azt csinálhattam amit szeretek és akkora sikereket értem el vele amekkorákat ilyen fiatalon nem szokás. Azonban a százhúsz fesztiválszervezés ellenére sokszor éreztem úgy, mintha még mindig a startvonalnál állnék. Az emberek féltékenyen, irigyen, közömbösen, és közönyösen reagáltak a különbözőségre. A meg nem értés jeleit éreztem és fedeztem fel bennük. Nem értették meg művészeti tevékenységem lényegét. Úgy éreztem, hogy a művészet nem létfontosságú mivel az emberek a napi problémáikkal küzdenek. Intrikusok, bírálók, ujjal mutogatók lettek. Az erőm és a hitem megremegett és érzékennyé váltam a kritikus magyar lelkiállapotokra, az egymás iránti meg nem értésre és legfőképpen az otthon folyó megjátszottságra és hatalmi játszmákra. Úgy éreztem, otthon nem értékelnek kellőképpen. Ezért jöttem el Balira.
Legtöbben kalandvágyból vagy érzelmi okok miatt hagyják ott hazájukat abban a reményben, hogy ott talán megértik, elfogadják őket vagy megtalálják szerencséjüket. Mondják: bátraké a szerencse! Mindenképpen bátor dolog volt egy új kultúrába-környezetbe utazni, Bali szigetén szerencsét próbálni. Bali misztikuma és hindu kultúrája számomra a legjobb környezet az alkotásra, olyan mintha a Paradicsomban festenék. Egyedül voltam eljövetelem után, nem segített senki, aki úgy tűnt segíteni akar, mint az itt élő magyarok, azok is kihasználtak. Egyedül jártam az utam, az Isten és az Isten által adott jelek megerősítettek. Én voltam, a hitem, a reményem, és az imáim.
Megadta a jelet és a csodát! 2007 november 28-án egy ismerősöm esküvőjén Balin megismerkedtem egy fiatal magyar lánnyal, Dezséry Dorottyával, aki hasonló okok miatt élt itt Indonéziában. Ez szerelem első látásra volt, ő is ugyanolyan hullámhosszban, gondolkodásban, filozófiában, és tervekben gondolkodott mint én. Mindketten hiszünk az álomszerű, nagy dolgokban. Ő Jakartában tanított angolt, és óriási bátorság és merészség kellett ahhoz, még talán nagyobb mint nekem, hogy Magyarországról elmenjen dolgozni egy olyan muszlim nagyvárosba ahol tízmillióan élnek. A távolság Bali és Jakarta között másfél óra repülővel, így minden hétvégén meg tudtuk látogatni egymást munka után. Szerencsére a gimnáziumi szünetekkor, például Karácsonykor kedvesem szabadidejét itt tölthette Balin, többet tudtunk együtt lenni és megismerni egymást. Több hónapon keresztül folyt így a kapcsolatunk, mígnem fogtam magam és átköltöztem hozzá Jakartába, Indonézia fővárosába májustól júniusig. Tervezgettünk, utazgattunk, amíg ő dolgozott, én megszállottan festettem. Így pár hónap alatt száz képet alkottam új életérzéssel, az európai, amerikai, indonéz, japán kultúrát keverve. Elhatároztuk közösen, hogy ezután együtt élünk és menedzseljük magunkat és a művészetemet Balin. A jövőnket itt Balin vagy a Távol-Keleten képzeljük el, olyan helyen ahol értékelnek minket. A hosszú ittlét alatt nyilvánvalóvá és kézzel foghatóvá vált, hogy itt a világ másik felén ezerszer több lehetőség nyílik mindkettőnk számára.
Tehát elterveztük, hogy itt élünk, és így is lett! A kedvesem énmiattam otthagyta a jól fizető állását Jakartában, hogy segítsen nekem karriert és sikert építeni. Soha nem álmodhatnék szebbet, mivel a legszebb szigeten festhetek, a szerelmem a legodaadóbb, leglelkibb személyiség akivel valaha találkoztam, és a szívén viseli a művészetemet, stílusomat, személyiségemet. Június elejétől vagyunk együtt itt a szigeten, de két hónap leforgása alatt szervezett nekem egy fantasztikus kiállítást Ubudban a legszebb galériában, iratatott rólam cikkeket a Távol-Kelet legnagyobb ausztrál és angol nemzetiségű kritikusaival a legfontosabb magazinokba, újságokba. Olyan fényező és elismerő kritikákat kaptam ezektől a műkedvelőktől amiket otthon valószínűleg soha nem kapnék. Ezenkívül rengeteg híres belsőépítésszel, galériával és menedzserrel vettük fel a kapcsolatot, és kialakultak baráti szálak is, melyek új lehetőségeket nyitottak meg számunkra. Belsőépítészeti show roomokba, nemzetközileg híres galériákba hívtak meg minket és a festményeimet, így nem elképzelhetetlen, hogy az otthon megfestett japán stílusú manga festményeimet nemsokára Japánban, vagy más híres helyen is megtekinthetik az emberek.
Nem győzök hálálkodni, hogy egy angyal a társam! A sok nehézség után Isten megajándékozott. A Dorottya név is az Isten ajándékát jelenti! Együtt álmodunk, küzdünk, élvezzük az életet és teremtünk újat. Kiegészítjük egymást és Balin, harmóniában kéz a kézben élünk! A leghihetetlenebb és a legcsodálatosabb, hogy a hazánktól oly távol, hasonló lelki okok miatt vagy kalandvágyból eljött két magyar fiatal egymásra találjon, az egy a tízmillióhoz! Sok itt élő magyarnak ez a sztori egyedülálló és irigylésre méltó, de meghökkentő is egyben. Sokan rájöttek, hogy aki mer, az valóban nyer. Mi biztosan elmondhatjuk, hogy már azzal nyertünk, hogy ideutaztunk és egymásra találtunk ezen távoli földrészen!A hab a tortán ,hogy Balin fogant meg a kisfiúnk és Szük Szimonnak neveztük el,ami Balinézül köszönömöt jelent.Szükszimon=köszönöm.
Balinak sokat köszönhetek és tényleg az Istenek szigete.Sokszor érzem úgy,mintha Jóisten is itt nyaralna.


Balinak köszönhetem a szerelmet,fiamat,művészbarátaimat és a vállalkozásomat-mivel művész,fotós és spirituális táborokat szervezünk kint.A táborba mindenki jöhet aki alkotni és átszellemülni vágyik.Mi a családommal bemutatjuk Bali legszebb tájait-legnevezetesebb építményeit és alkotni lehet és partizni együtt kint élő világhírű művész barátaimnál,barátaimmal.( pl-Mario Blanco)

A táborok alatt kiállítást rendezünk a résztvevők nek a Blanco műzeumban,ahol szinte minden média jelen van és információt ad a jeles eseményről.A képeket ezeken a linkeken nézhetik-nézhetitek meg!


Kiállítás a Blancó Múzeumban Balin-Ubudban
http://www.facebook.com/media/set/?set=a.3371046043214.161300.1481146948&type=3

youtube-http://www.youtube.com/watch?v=KzZsR_Ji7PI&feature=youtu.be

Képek Baliról-szervezéseim:
http://www.facebook.com/profile.php?id=1481146948&sk=photos

érdeklődni lehet: baliartcamp@gmail.com
Értékeld az élménybeszámolót!
4.5 (2 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
joogy - 2012.03.01. 16:02

Ha Balira megyünk felkeresünk...

Magenta - 2010.04.12. 09:35

... és mindennek mi köze van a magyarországi szálláshelyekhez?


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina