Kalóz voltam a Karib-szigetvilágban

Guadeloupe

Ott-tartózkodás ideje: 2010. márc. 18.  - 2010. márc. 23. (5 nap)

4 hozzászólás I 9 235 látogató olvasta. Rögzítve: 2010. ápr. 17. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar buza Beszámolója

Cimkék: buza  ClubMed  Guadeloupe  kalóz  Martinique 

Persze afféle modern kalóz. Ha amolyan régi vágású lettem volna, akkor egy gyors röptű caravelle fedélzetén lestem volna a kifosztandó hajókat és kémleltem volna a távolt a felbukkanó föld reményében. Volna! De most, modern kalózként, télvíz idején csupán csak napsütésre és melegre vágytam.
Vonzott az ismeretlen – kalóz vér! - ezért a Kis-Antillák pillangó alakú szigetét, Guadeloupe-t választottam.
Kolombusz nem választotta, hiszen azt sem tudta, hogy ott van, ahol van. Egyszerűen belebotlott második útja alkalmával 1493 novemberében. Állítólag a buja, gyönyörű természetet látva elsírta magát, majd kitörölve a könnyet a szeméből, hálát adva a sorsnak, egy spanyol zarándokhelyről – Nuestra Senora de Guadelupe – gyorsan el is nevezte a különleges alakú földdarabot. A XVII. században aztán befutottak az első francia telepesek, és onnantól ki sem lehetett kergetni őket. Franciává lett. (Guadeloupe címerében ott a bourbon liliom.) Ma is az.
Annyira az, hogy Franciaország egyik megyéje, és ezért nekünk – modern magyar kalózoknak – személyigazolvánnyal látogatható. (poggyász = szig. + bankkártya + fogkefe)
Egy könnyű – mi ez egy több hónapos tengeri hánykolódáshoz képest – 2 (Párizs-Orly, mert onnan mennek a belföldi gépek!) + 8 órás repülőút végén landol a gép a fővárosban (Pointe a Pitre). Már a magasból megcsodálható a „képeslapos” látvány: a kék és zöld szín ezer árnyalatát produkáló tenger, apró korallzátonyok, szeszélyesen csipkézett partszakaszok, halványsárga, szinte fehér homokfövenyek, pálmafa ligetek. Pazar!
Egy kalóz a hajón mindent elvisel, de ha a szárazföldre lép, szereti kényeztetni magát. Erre a célra a legalkalmasabbnak a világ több pontján (60 nyári és majd 30 téli pihenőhely Mauritiustól Mexikóig, az Alpok síparadicsomaitól Baliig) megtalálható ClubMed szállodarendszerét választottam. Itt, Guadeloupe-on úgy hívják: La Caravelle. Saint-Anne településen található mesés környezetben, hatalmas parkkal és csodálatos tengerparttal.
A ClubMed szuper all-all-inklúzív rendszerben dolgozik. Jelenti ez azt, hogy a vendég a befizetett pénzéért a nap 24 órájában korlátlanul ehet, ihat, pihenhet és sportolhat! Óriási – a francia és a kreol konyhát együtt és külön-külön is megidéző – svédasztalok, hatalmas koktél borválaszték, nem csak a helyi égetett szeszek (a Jack Daniels-t is csak úgy öntik, szabadon…), és nass hegyek a nagy ellenfelek. De legyőztem őket pár könnyű csörtében! Igaz, megsebesültem. Hasra. Fölugrott 2-3 kiló.
A ClubMed sportot űz abból, hogy sportot űzet. Minden mozgással kapcsolatos tevékenység kipróbálható és nem kérnek érte egy centet sem. (Egyébként a készpénz ismeretlen fogalom a rendszerben. Nincs borravaló. Egy kártya az élet kulcsa, amivel a szoba ajtaja is nyílik.) Tenisz, golf, szörf, kajak, katamarán, vizisí, jetskí…. Csak el kell venni és majd valamikor vissza kell vinni. A félősebbeknek aerobik a földön és a vízben. Naponta bocsa és pókerverseny. Ha nincs partnered, majd hóna alá vesz egy animátor és mindenben segít. Zömében francia fiatalok végzik ezt a munkát, akik angolul és németül is kiválóan beszélnek. A parton heverészőknek folyamatosan szállítják a mézédes gyümölcsöket és a hűsítő koktélokat, este társast játszanak és megtáncoltatnak a discoban. (A gyerekekkel egy külön csapat foglalkozik.) A kimerítő nap után az álom légkondicionált bungallókban ér utol, az óriási park pedig egzotikus madarak zajától hangos. (Jó, néha-néha egy leguán is átoson a pálmafák között. Hangtalanul…)
Szóval, kerek a világ. S hogy még kerekebb legyen, csatasorba állítottak egy 5 árbócos luxushajót (ClubMed 2) is, amelyik ott a környéken utaztatja a clubosokat.
Nézzük először kalóz szemmel: Gyönyörű hófehér hercegnőként ring a vízen és ha vitorlát bont, beleborzong még a faláb is. A szél belekap rőt szakállamba, csillogó szemmel bámulom a horizontot, miközben az „ötárbócos” szinte repül a habok felett. Fenséges! Utolérhetetlen! Na és persze megcsáklyázhatatlan! És! A fedélzeten mindig van rum! Minden kalóz álma!
Vendégként: Udvarias, elegáns (fehér ingbe/rövidnadrágba és térdzokniba öltöztetett indiai fiúk) személyzet lesi a kívánságokat. Gyümölcsökkel, tengeri herkentyűkkel, sajtokkal roskadásig megpakolt asztalok, jól felszerelt kabinok, kék padlószőnyegbe és bordó brokátba burkolt folyosók, klubtermek, szivarszobák adják a kényelem körítését. Szauna-park, fitnesz-terem várja a testet, és ha kell, lenyitják a hajó hátsó részét – mint egy partraszálló deszant-csónakét – ami „kikötőként” funkcionál. Innen viszik egy-egy körre a vízisíelni vágyókat…
Éjszaka aztán horgonyt föl, hogy a reggel már egy újabb sziget partjainál köszöntse a ClubMed2-t.
Sokan a nyaralásuk alatt el sem hagyják a sok hektáros területet. Rosszul teszik, mert Guadeloupe igazi hamisítatlan karibi sziget, ahol a francia jelenlét lépten-nyomon érezhető. Modern úthálózat („eus” pénzből!) és autópark, kerékpárutak, új építésű lakóparkok, sportcentrumok (a taxisofőr büszkén mutatta meg azt a kis stadiont, ahol az azóta már francia fociválogatottá lett Turamm és Thierry Henry tanulta az első cseleket) jelentik az érem egyik oldalát, míg a másik, a kreol oldal, a színes, nyüzsgő piacok, apró halászfalvak, hatalmas banán és cukornádültetvények formájában jelenik meg.
Nagyon sok anyaországbéli francia nyugdíjas költözik ide, a melegebb éghajlatra, ugyanis a francia kormánytól az áttelepülők dupla nyugdíjat kapnak!
A pillangó alakú Guadeloupe két „szárnya” teljesen más. Voltaképpen két szigetből áll, mit egy híd köt össze. A keleti (Grande Terre) a mezőgazdaságé, a nyugati (Basse Terre) pedig a Nemzeti Parkoké. A sziget fő bevételi forrása a banán, az ananász, a cukornád és az abból készített rum. A gyarmatosítás után rabszolgák ezreit hurcolták Afrikából a földekre, mára már gépesített apró gazdaságok dolgozzák fel az alapanyagokat. Aki nem kóstolja meg az un. „öreg rumot”, nem is járt a szigeten. Sajnos az ültetvényesek tipikus egy emeletes, körerkélyes, gazdagon díszített udvarházaiból kevés maradt olyan állapotban, ami látogatni lehet. A keleti csücsöknél található Ponte des Chateaux sziklára épült keresztnél hatalmas robajjal törnek meg az óceán hullámai. Itt erősített meg érzéseimben egy fiatal srác, aki munkájából föl sem nézve – boszorkányos ügyességgel font pálmalevelekből egy tálcát – így szólt: üdvözöllek a Paradicsomban!
A nyugati oldal (Basse Terre) maga a varázslat. Ez egy komplett trópusi esőerdő, közepén egy vulkánnal (La Soufriere 1467m). Buja növényzet, lelógó indák, csodás színű orchideák, porcelánrózsák, hatalmas levelekről csöpögő fülledt pára, zubogó vízesések tarkítják azt a 260 km (!) hosszú kanyargós ösvényt, aminek mentén fölkapaszkodva bele lehet nézni a kráterbe. A Nemzeti Parkban a sziget állatvilága is megcsodálható. Mókás mosómedvék, ravasz szemű monguzok és mozdulatlan leguánok közt sétálhatunk. Nagy az élet a parkokban, a helyiek nagyon szeretik, s mi több vigyáznak is rájuk! Éppen a hétvégén látogattunk oda, és piknikező családok százaival találkoztunk a sétánk során.
Repülő halaktól kísérve – állítólag az év bizonyos szakában bálnák is tartózkodnak ezeken a vizeken - egy vitorlás katamaránnal hajóztunk át Guadeloupe részét képező közeli Marie Galante-re. A sziget kicsi, végeláthatatlan nádcukor ültetvényekkel és sok apró rumkészítő kisüzemmel. Álljon itt akkor az igazi Marie Galante-i öreg rum receptje: Végy egy cukornád ültetvényt. Januártól márciusig takarítsd be a termést. (Ne rabszolgákkal, mert az már idejét múlt! 1848 óta - ott is nevezetes év volt – nincs rabszolgaság a szigeten.) Sajtold ki a cukornádat! (Innentől aztán titkos. Tán jobb is, mert láttam a középső fázist ott az üzemben. Hatalmas kádakban forgott valami lé. A színe olyan volt, mint amit egy körzeti állatorvos mos le szolgálati Lada Nivájáról-áról hazatérve a tanyavilágból egy nehéz nap után. Csak a kádakból kiáramló alkoholszag emlékeztetett arra, hogy hol vagyok. A végtermék persze már feledtette a korábbi kétkedést.)
Az Air France helyi járatával indultunk tovább – Dominikát (nem tévesztendő össze az északabbra fekvő Dominikai Köztársasággal) átrepülve – az ugyancsak francia Martinique-ra. A cél ismét egy ClubMed feltérképezése volt. Ez az üdülőfalu (Les Boucainers) 23 hektáron helyezkedik el és 4 szigonnyal (olyan, mint a szállodáknál a csillag) büszkélkedik. Itt minden egy picivel nagyobb és több, mint Guadeloupe-on. Az igazi kuriózum a fehérbe öltöztetett lounge-beach. Fehér székek, ágyak, kanapék napernyők szabálytalan összevisszaságban egy fehér bár vonzáskörzetében. Este színes fények teszik még élvezhetőbbé a kellemes lounge/acid jazz zene lüktetését. Persze a soha ki nem fogyó koktélos pohár látványa is sokat dob rajta! Az itt pihenők 80%-a francia volt, de sok olasz, kanadai és amerikai is szívesen tölt el egy-két hetet a szigeteken. (A www.clubmed.com oldalról elérhető a magyar www.tensi.hu kapcsolat is.)
Martinique még európaibb. Én - ha francia nyugdíjas lennék -, Guadeloupe-t választanám. Ott még tapinthatóbb a kreol lét, a kreol mentalitás, a lazaság, a nyugalom. A táj is izgalmasabb, érdekesebb, zöldebb. Nekem már Martinique túl domesztikált. Érdekes, bár Jamaica – ugye az a jamaikaiaké! - nincs messze, a reggae zene mégsem dübörög a zeneládákból. Szól viszont mindenhol a salsa, a mabo és a többi csípőt ringató dallam.
Dubait leszámítva nincs 10 órán belül elérhető napsütötte hely Magyarországról télvíz idején. A két szigeten rengeteg kis szálloda, panzió várja a vendégeket. Autó, robogó bérelhető. Taxi is, bár a tarifa euroban fut, s nem olyan olcsó, mint gondolnánk. Miután Franciaország részei, valóban könnyű a „beilleszkedés”, bár az árak semmivel nem kedvezőbbek, mint pl. Bretagne-ban. A kreol konyha nagyon ízletes, ráadásul mindig körbelengi egy kis francia/spanyol rafinéria is. Sok a csirke, a gyümölcs, a tengeri – kukorica is! - és az édesség. Legnépszerűbb ételük a sűrű leves, a gumbo.
És mindemellett szinte állandóan süt a nap! Hét ágra! És néha esik. Akkor viszont nagyon. De aki már ázott el trópusi esőben, az tudja, hogy nem esik rosszul…
10 nap alatt egy kis helyközi repüléssel mindkét nagy sziget bejárható, és még arra is jut idő, hogy élvezzük a karibi táj és tenger minden szépségét.
Hazafelé a gépen a Karib-tenger kalózai III. c. filmet néztem és közben Rolling Stones-t hallgattam. Felsejlett Keith Richards arca, aki egy kisebb szerepet kapott a filmben. A rossz nyelvek szerint olyan hírességet kerestek, aki smink nélkül is egy az egyben tudta hozni a „kalóz-formát”. Táskás szem, színehagyott kendővel átkötött, gyöngyöktől gazdag csatakos hajkorona, barázdált, rumtól elnyűtt arc, nem túl irodalmi angol. Keith tökéletesen, manírok nélkül tudta hozni…
Értékeld az élménybeszámolót!
8.7 (6 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
baribori - 2010.10.25. 20:17

csodás a beszámolód!

buza - 2010.04.16. 10:56

Szevasztok!örülök, hogy föltolultattam szép emlékeket! Sajnos még nem jártam Mexikóban, de....Köszönöm a hozzászólásaitokat!Üdv. bsanyi

Jodie - 2010.04.15. 11:14

Szia Buza.....fantasztikus a beszámolód! A lányom pár éve volt Guadeloupe-n , ö is ilyen csodákat mesélt. Már benne van a közeli terveinkben.További kellemes utakat kívánok.....üdv.Jodie

Kyra - 2010.04.15. 09:20

Kedves Buza!Szép emlékeket ébresztettél, még a 20-as éveim elején voltam én is a Martinique szigetén lévő Club Medben. Olyan kiszolgálásban azóta sem volt részem és még ma is jól emlékszem, hogyan állt el minden alkalommal a lélegzetünk, amikor megláttuk a legkülönfélébb ételekkel roskadásig rakott asztalokat (volt jó pár tengeri herkentyű és gyümölcs, amit akkoriban itthon még nem is ismertünk). Voltam azóta számos helyen, de az a nyaralás máig felejthetetlen maradt.És ahogy szállt le a gép, az a látvány - bárcsak visszamehetnék! (Miért is nem születtem én franciának???) A part, a tenger, a virágok illata, a trópusok szikrázó napsütése, a záporok utáni édes, nehéz levegő...További szép utakat kívánok Neked! (Mexikóban voltál? Az még egy csuda hely!)Üdv.: Brigi


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Magyar  Română  Slovenčina