2 hét Venezuela szigetén Isla Coche-n

Venezuela Isla de Coche

Ott-tartózkodás ideje: 2008. júl. 17.  - 2008. júl. 31. (14 nap)

0 hozzászólás I 11 275 látogató olvasta. Rögzítve: 2010. nov. 25. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar katerka Beszámolója
Hogy miért Venezuelàt és hogy hogyan vàlasztottuk a férjemmel uticélnak, talàn egy kissé vicces is lehet..., tapasztalt utazokként Egyiptomon gondolkodtunk eleinte, a férjem imàdja Egyiptomot rengeteget olvasott rola de még sosem jàrtunk ott és egy màsik pàrral szerettünk volna nekivàgni négyesben, ezért ami àrban mindenkinek megfelelt az egy 5*-os tengerparti Hotel volt Sharm-el Sheikhben. Lefoglaltuk a jegyeket, all-inkluziv, repülövel és biztositàsokkal. A foglalàs utàn 2 oràval olvastam egy közösségi portàlon hogy abban a honapban (2008 màrcius) közel 200 ember és köztük több turista halt meg Sharm-el Sheikhben és közelében, különbözö beduin és màs terrorszervezetek àltal okozott robbantàsokban. Természetesen ennek jobban utànanéztem és igazolodni làtszott hogy nagyon veszélyes idök jàrnak arra, ezért is volt nagyon jo àrban.
Ugy tünt "löttek" a gyönyörü 5*-os tengerparti nyaralàsunknak, nem volt az a pénz amiért én odautaztam volna grànàtfogonak.
Gyorsan lebeszéltük az utazàsi irodàval a problémànkat és a hallottakat, 2008 julius 17-töl 31-ig volt lefoglalva az egyiptomi ut és szerencsére mivel törzsvendégek vagyunk, ezért 3 napot kaptunk hogy màsik utazàst vàlasszunk ahhoz hogy ne veszitsük el a foglalot. Ismét összedugtuk 4-en a fejünket és a Kanàri-szigetekre esett a vàlasztàs, de 2 napra rà a màsik pàr ugy gondolta hogy mégsem lesz jo mert az oceàni szelek miatt hüvösebb a viz és a levegö mint amilyenre vàgynak, igy mivel nekik amugy sem volt lecserélendö utazàsuk mert a foglalot késöbb akartàk Egyiptomra befizetni, ezért én kivàlasztottam egy dràgàbb utat Venezuelàba, ahovà aztàn csak a férjemmel ketten utaztunk el.
Természetesen Venezuela egy kevésbé veszélyes szigetén vàlasztottam egy 3*-os Hotel-t Isla Coche-n, mert mint tudjuk Venezuelàban nagyon rossz a közbiztonsàgi és az egészségügyi helyzet, többek között a columbiaiaiak legföbb csempészutvonala, messze veszélyesebbnek mondhato még Egyiptomnàl is ha azt nézem hogy az orszàgbol kiutazo turistàk kofferében milyen szàmmal talàltak màr drogot és hurcoltàk meg öket àrtatlanul.

Elérkezett az indulàs napja, a svàjci Thurgau Kantonbol egy baràtunk vitt minket Basel-ig, majd onnan a Basel-Frankfurt tàvolsàgi vonatjàrattal indultunk tovàbb a hatalmas Rhein Main Airport-ra. Egy körülbelül 150 föt befogado Thomas Cock Condor tipusu jàrattal indultunk europai idö szerint délutàn 1 orakkor Venezuelàba. Ez a ut volt eddig a legnehezebb és a leghosszabb amit valaha is megtettem... Mivel a hosszutàvu reperülöutakon a 6-ik ora tàjékàn fokozatosan elkezd fàjni a làbam, ezért nem iszom tul sok alkoholt és nem szedek altatot sem, mert ezek csökkentik a mozgàsom és a mélyvénàs trombozis elkerülése végett rengeteget sétàlok az ut màsodik felében. 12 ora repülöut utàn leszàlltunk a Grantley Adams repülötéren (Barnados egyetlen repülötere) ahol 2 oràt vàrtunk egy 3 fös csalàdra (apuka 2 gyerekkel) mivel szerencsétleneket valami oknàl fogva nem engedték be a vàmnàl, öket visszavitte a gép Frankfurtba. Ugy tudom Barbadosra ha csak az egyik szülö utazik 18 éven aluli gyermekével, akkor szükséges a màsik szülö àltal egy nagykövetségi engedély a kiutazàshoz, lehet ez volt a probléma mindenesetre kész kinszenvedés volt a 150 embernek 3 màsik miatt 12 ora repöut utàn tovàbbi 2 oràt a gépben ülve vàrni. Ezutàn egy ora repülöut következett Isla de Margarita, porlamari reülöteréig.
Europai idö szerint éjjel 4-kor, karibi idöszàmitàs szerint pedig este 10 orakkor (6 ora eltolodàssal) érkeztünk meg.

Venezuela egy elnöki szövetségi köztàrsasàg, àllamföje Hugo Chavez.
Fövàrosa Caracas, a hivatalosan beszélt nyelv a spanyol, de egyes területeken indiàn nyelveket is beszélnek.
A népessége körülbelül 28 millio fö a területe nagyjàbol 916 000 négyzetkilométer,
nemzetközi gépkocsijelzése az YV, pénzneme a venezuelai Bolivàr.
As orszàgban több éghajlat is elöfordul; egyenlitöi a Guyanai-hegyvidéken, tropusi szavanna az Orinoco mellett, szavanna a hegyvidéki medencékben tovàbbà féltropikus és szubtropusi is.
Dél-Amerika északi részén fekszik, északon természetes hatàra a Karib-tenger illetve az Atlanti-oceàn, délen Braziliàval hatàros, keleten a Guyanai Köztàrsasàggal, és nyugaton Kolumbia szomszédja.
Isla Margarita, Cubagua és Isla Coche a Kis-Antillàk része és Neuva Espana néven képeznek egy hàrmas szigetcsoportot Venezuelàban. Isla Margarita a fö sziget, nagyon közkedvelt a Karib-tengeren,1498-ban Kolumbusz Kristof fedezte fel, nevét pedig a hagyomànyok szerint a gyöngyhalàszatrol kapta (Margarita = igazgyöngy). Legnagyobb vàrosa Porlamar,
két kisebb szomszédos szigetén Cubaguan és Isla Cochen összesen 8000 fö a népesség. Cubagua szinte teljesen lakatlan, csupàn néhàny halàsz él rajta.

Turisztikai célu beutazàshoz vizum nem szükséges, a turista kàrtyàt nekünk az utazàsi iroda adta ki, de a helyszinen is kivàlthato 10 USD-ért.
Miutàn sikeresen beléptünk az orszàgba, felvettük a koffereinket, és kevés pénzvàltàs utàn (USD-t nagyon szivesen elfogadnak mindenhol) nekiindultunk megkeresni a buszt amit a Hotelböl küldtek értünk. Mondanom sem kell mekkora felüdülés volt a friss levegön beleszivni egy szàl bagarettàba és élvezni, sétàlgatni, mindeközben azon tünödni hogy mitöl olyan màs a Hold az égen. Fantasztikusan nagy égitest volt a tiszta égbolton, azelött soha ilyennek nem làttam, még a csillagok is màsok voltak. A levegö pedig hozta magàval a màr Dominikàn megtapasztalt csodàlatos és felülmulhatatlan tropusi életérzés hangulatàt. Carpe Diem! Szabadsàg! Egy pillanat alatt a boldogsàg övezte minden gondolatomat!!! ☺
Egy nagyobb 30 személyes uj buszon àllt a hotel neve ahova utaztunk: Coche Paradise Resort, ez volt a mi buszunk. A legszebb és a legnagyobb busz volt az összes közül. Bepakoltàk a koffereinket majd arra lettem figyelmes, hogy a parkoloban sorakozo 20 màsik busszal ellenben csak a mi buszunk elött szervizelték a hostessek üditövel a Hotel turistàit. Nem semmi hogy sok màs Isla Margarita 4-5*-os Hoteleiböl hiànyzik ez az apro szerviz, ami amugy nagyon is jo a hosszu repülöut utàn a tropusi levegön, amig vàrjàk az emberek a többi turista érkezését a busznàl.
Elindultunk a szuperül légkondicionàlt kényelmes busszal El-Yaque vàrosba, majd elérkeztünk egy apro kikötöhöz. Nem volt ut a parkolotol a moloig ezért a homokban huztuk a koffereinket ugy 100m-en keresztül, velünk együtt összesen 6 turista jött abba a Hotelbe a frankfurti géppel. Az egyik sràc közülük szintén Svàjcbol érkezett aki amugy a repülön is közvetlenül mögöttünk ült, igy màr volt miért könnyen összehaverkodnunk valakivel. Kevés vàrakozàs utàn elénk àllt a buszsoför és közölte a 4 turistàval és velünk, hogy a szigetröl nem jön elénk a hajo mert (mint a buszjàratok) késö este nem mennek. Szuper, gondoltuk akkor inkluziv kapunk egy szobàt valamelyik közeli hotelben és majd reggel bevisznek a szigetre, de aztàn mégis a buszsöfér megkérdezte az egyik éppen mellettünk hajot szerelö ismerösét hogy be vinne-e minket Coche-szigetre, aki kevés pénzért el is inditotta a motort.
Beszàlltunk egy hajonak nem nevezhetö 15 személyes, nagyon öreg, halàlra nyuzott ponyvàs motorcsonakba, mindenki kapott egy mentömellényt amire eleinte ugy gondoltuk hogy nincs szükség mert nagyon nyugodt volt a tenger, csak amikor a csonak 2 méter magassàgokba ugràlt fel és csapta be a vizet ugy hogy akik elöl ültek màr félig fuldokoltak, akkor kezdtük el sejteni hogy minek a mentömellény... kapaszkodott mindenki egymàsba mint a ringlispilen és természetesen mire odértünk Coche-szigetre, az összes embernek szétàzott a holmija. ☻
20 perc tulélö kalandtura utàn remegö làbakkal kiszàlltunk a csonakbol, a kikötö közvetlenül a Hotel mellet volt, nem kellett 50m-nél többet sétàlnunk a recepcioig.

Az egész szigetegen összesen 3 Hotel van, egy 3 és fél*-os parti a sziget legelején, egy 3*-os parti (amelyikbe mi mentünk) közvetlenül mellette és emögött mégegy 3*-os, joval hàtrébb a parttol.
A 3 és fél*-os Hotel között és amelyikbe mi mentünk 2 hétre 20 Euro volt a differencia, ezért nem mintha az a 20 Euro bàrmit is szàmitott volna és a fél * ide vagy oda, a képek alapjàn nekem a 3*-os tetszett jobban.

Elérkeztünk a recepciora, ahol egy német hölgy fogadta az ujonnan jött turistàkat.
Miutàn tulestünk a szokàsos formalitàsokon ami ilyenkor szokàs, megkaptuk a karszalagot, a szobakulcsot, a széfkulcsot pedig heti 10 USD ellenében bocsàjtottàk rendelkezésünkre.
Amig az épületek között sétàltunk és kerestük a bungalonkat, nem birtuk elhinni hogy hovà csöppentünk... egy valosàgos édenkertbe. ☺
Rengeteg gyönyörü topusi növénnyel beültetett, igazi tropusi kert vett minket körül a Hotel egész területén, a fantasztikus làtvànymedencék vizeséssel, pàlmafàkkal, szines viràgokkal és éjszakai kivilàgitàssal frenetikus làtvànyt és élményt nyujtottak, a tropusi viràgok szagànak együttes odoràtol pedig a menyorszàgban éreztük magunkat.
Szuper tàgas szobàt kaptunk, (408-as szàmmal) légkondicionàlt, fagyasztos hütövel, tele itallal, poharakkal, müholdas TV, telefon (csak a recepciot lehetett rajta hivni), kényelmes nagy àgy, akasztos szekrény, széf, és fürdöszoba volt benne. A bungalo elött pedig privàt terasz asztallal, székekkel, hamutàllal. Pont elég hogy kényelmesen érezzük magunkat ha egy kicsit szeretnénk visszavonulni a meleg elöl.

Isla Coche fövàrosa San Pedro, mint ahogy màr fentebb emlitettem a sziget lakossàga 8000 fö, független àramforràsa van Venezuelàtol és Isla Margaritàtol néhàny disel erömüvel.
Területe 61 négyzetkilométer, 11 km hosszusàgban és 6 km szélességben.
A kis sziget legmagasabb pontja 60m, éghajlata szubtropusi, az àtlagos hömérséklet pedig 27-38°C. Gazdasàga független, a szigeten lakok az idegenforgalombol élnek.
A szigetnek van egy repülötere is Miguel Andres Salazar Marcano, de forgalom nincs rajta és mindösszesen egyetlen kifutopàlyàbol àll az egész. ☺

Miutàn lepakoltuk a koffereinket, a svàjci sràc akit Andinak hivtak vàrt minket a Hotel sétànyainak az egyik keresztezödésében, elindultunk 3-an megvacsoràzni.
Az étterem önkiszolgàlo volt mint a legtöbb all-inkluzivos tengerparti Hotelben, viszont az italt mindig kihoztàk, ami nekem nagyon szimpatikus hiszen foglalkoznak a vendéggel étkezés közben.
Nagyon sok féle étel volt, rengeteg tengeri herkentyü, husok, halak, salàtàk, tésztàk, köretek, gyümölcsök, stb...
Eddig mindig azt hittem magamrol hogy én nem vagyok egy finnyàs tipus és Dominikàn màr megtapasztaltam a karibi izek frenetikus vilàgàt, de gyorsan rà kellett ébrednem hogy a venezuelai ételfüszerek valahogy nem passzolnak az amugy jol elkészitett ételekhez.
Elöször arra gondoltam hogy mivel nem luxushotel, talàn nem adnak annyira a konyhàra, de késöbb megtudtam hogy a venezuelaiaknak nincs semmilyen gasztonomiai kulturàjuk.
Szerencsére mivel rengeteg féle étel volt, azért mindig talàltam kedvemre valot és sosem maradtam éhes.
Miutàn megvacsoràztunk, beültünk az étterem melletti bàrba, a màsik bàr a hàtso làtvànymedence mellett àllt ezek éjjel 1-ig voltak nyitva, zàràsig megittunk pàr koktélt majd elindultunk 3-an vissza a szobànkhoz egy üveg valamiféle karibi konverz rummal, kolàval és egy jéggel teli pezsgös vödörrel amit a mixerek nyomtak làmpaoltàskor a kezünkbe.
A tovàbbiakban rumoskola mellett beszélgettünk a sràccal, megtudtuk hogy Zürichben testnevelötanàr, 5 hétre jött Venezuelàba és Isla Coche-n csak 6 napot lesz mert utàna àtmegy Isla Margaritàra kite-szörfözni, azutàn pedig Caracasba és Maracaiboba turàzni.
Sikeresen lerészedtünk majd éjjel 3 körül àtöltöztünk fürdörucikba és mind a 3-an lemetünk a partra fürcsizni, ezutàn pedig belàtogattunk egy Hotel melletti "disco zonàba" ( egy egyszerü privàt pub) ahol nem kaptunk màr inni és a késöbbiekben minden éjjel és nappal zàrva volt a hely.
Elköszöntünk a sràctol majd ezutàn a férjemmel a szobàban megittuk a maradékot. A bàrban kapott ismeretlen konverz rum teljesen betett, alkoholtol még sosem hallucinàltam annyira hogy éjjel wc-nek nézzek egy széket... ☻

Dél környékén amikor magunkhoz tértünk, màr a takarito nö verte az ajtot hogy van-e bent valaki, mire a férjem holt komàsan kiszolt neki spanyolul hogy 5 perc és jöhet.
Az 5 percböl fél ora lett, de nem is biztos hogy a nö hallotta a férjem, az is lehet hogy benyitott hàt mindegy, ugy léptünk ki a szobaajton mint akik màr egy hete nem voltak friss levegön, egy ideig a tüzö tropusi nap a napszemüvegen keresztül is bàntotta a szemünket, szédültünk a melegben, de az ebéd rendesen helyretette a gyomrunkat és örültünk a nap simogato érzésének, a tengeri levegönek, a viràgok illatànak, a medencében fürdözö gyerekek zsivajànak és annak hogy végre élvezhetjük a karibi nyarat.

A Hotel étteremnek egy szàraz pàlmalevelekböl épitett hatalmas teteje volt és minden oldalrol nyitott volt a kertre és a tengerre. A recepcio szintén nyitott jol szellözö épület volt, kényelmes beépitett ülögarnituràkkal és egy telefonnal amiröl kevés pénzért bàrhova lehetett telefonàlni az egész vilàgban.
A recepciorol egy ablakon keresztül felfedeztünk egy kis boltot, közvetlenül az ablak mögött, ahova az étkezés utàn àtnéztünk. Nagyon jol légkondicionàlt kis üzlet volt egy pénztàrossal és egy eladoval, bàr az elado inkàbb azt a célt szolgàlta hogy kifigyelje az esetleges tolvajokat, sosem jött oda megkérdezni hogy segithet-e valamit.
Rengeteg féle alkohol volt az üzletben, papucsok, polok, napkrémek, tisztàlkodàsi szerek, képeslapok, ràgcsàlnivalok, jégkrémek.
Igazàbol semmire sem volt szükségünk, igy miutàn örömmel nyugtàztuk hogy van vegyesbolt a Hotelben, kiléptünk és a bolt mellett felfedeztünk egy Bankot ami egy irodàbol és egy bankautomatàbol àllt.
Nahh, gondoltuk szuper akkor ha màr itt vagyunk kiprobàljuk és veszünk fel egy kevés pénzt, megnézzük hogyan funkcionàlnak a szigeti automatàk.
Ahogy odaléptünk az automatàhoz, kidörömbölt nekünk az ablakon egy biztonsàgi ör hogy nem müködik.
A férjem elkezdett töle spanyolul kérdezgetni, mire kiderült hogy az volt az egyetlen Bank a szigeten, de érkezésünk elött 1 nappal kifosztottàk a kalozok majd eltüntek a hajoikkal.
Sebaj, gondoltuk a Hotel elötti kikötöböl minden reggel és délutàn megy csonak Isla Margaritàba, majd valamelyik nap kiugrunk körülnézni és ha kell veszünk fel pénzt is.

Miközben sétàltunk vissza a szobànkhoz, arra lettünk figyelmesek hogy valaki egyfolytàban azt ismételgeti hogy "ola=szia", majd megpillantottunk egy kék alapon tarka tollas gyönyörü arara pàrt az egyik kokuszpàlmàn, odamentünk öket megcsodàlni és köszönni nekik ami viszonzàsra is talàlt. ☺
Nem akartam elhinni a szememnek amit ezutàn làttam, egy leguàn legelte a viràgokat az egyik bokor mellett. Több sem kellett, azonnal szaladtam a kameràmért a szobàba, majd a következö fél ora fotozgatàssal telt. Mindig hatalmas örömömet lelem benne ha àllatokat fotozhatok, hàt még ilyen egzotikus gyönyörüségeket a közvetlen közelemben szabadon, amiket eddig csak àllatkertben terràriumban vagy ketrecben elzàrva csodàlhattam meg. Àtöltöztünk fürdörucikba, és örömmel làttuk hogy kitakaritottak és rendet tettek a szobànkban, minden nap friss törülközöket és wc papirt kaptunk a fürdöszobàba, az àgyat rendbetették és felmostak, a kapott talpaspoharak pedig mindig elmostàk. Elsétàltunk az egyik kerti bodéhoz amiben minden nap tiszta törülközöket osztogattak a nyaraloknak. Kifeküdtünk a medence mellé, majd a parti fehérhomokban sorakozo Hotel àlltal nyujtott napozoàgyakra és élveztük a zenét ami szolt a hangfalakbol, a nyugalmat, a koktélokat és a tiszta türkizkék Karib-tenger kellemes hömérsékletü, hullàmzo sos vizet.
Megbeszéltünk Andival hogy csinàlunk egy közös kiruccanàst és amig ö megtudakolja a szörf àrakat a közelben, mi elmegyünk a recepciora és megkérdezzük a tura lehetöségeket.
Isla Coche egy igazi szörf paradicsom, nemzetközi kite-szörf és szél-szörf versenyeket rendeznek ott és a Hoteltöl 100m-re is rengeteg szörfös repkedett egész nap a levegöben.
A turalehetöségek között volt egy fél napos szafari a szigeten, különbözö Isla Margaritàs turàk, 2 napos kiràndulàs az Angel-vizeséshez repülövel a dzsungelbe (a vilàg legmagasabb vizesése) Venezuelàba, buvàrkodàs, hajos tura Cubaguaba és quad tura a szigeten.
Vàlaszték az volt, az Angel-vizeséshez szivesen elmentünk volna de mivel olyan komoly összegben volt mint amennyit a két hétre szàntunk összesen a turàzàsokra, ezért lemondtunk rola és elsö turànak a szigeti quadozàst vàlasztottuk.
Megtalàltuk Andit majd 3-an visszasétàltunk a recepciora és befizettük az elsö turànkat.
Nagyjàbol 150 USD volt a fél napos quad tura/fö, délutàn 3 körül nekivàgtunk a szigetnek a sràccal és egy turavezetövel.
Elindultunk a parton majd egészen fel Coche 60m-es legmagasabb pontjàig meg sem àlltunk.
Az egész sziget egy vörösföld sivatag rengeteg kaktusszal, némelyik 4-5m magasra is megnölt, nagyon izgalmas làtvàny volt de ezen kivül egy àrva lélekkel sem talàlkoztunk utközben. A panoràma ahogy àtlàttunk Venezuelàra és elterült elöttünk a gyönyörü türkizkék tenger nagyszerü volt.
Visszafelé keresztülquadoztunk San Pedron, Isla Coche fövàrosàn, ami egy lepukkadt és nagyon öreg hàzakbol àllo falu volt, nagyjàbol 5-6000 lakossal.
San Pedron kivül még 3 màsik kisebb falu is volt a szigeten, olyan 500 fö-s lakossàggal.
A tura jol sikerült, a férjemmel imàdunk quadozni ezért rossz nem is lehetett volna.
Vacsora utàn az étteremben projektoron moziztak a turistàk, mi iszogattunk a bàrban eközben összeismerkedtünk két fiatalabb és egy idösebb német és egy svàjci hàzaspàrral.
Zàràs utàn néhàny üveg àsvànyvizzel visszasétàltunk a szobànkba, beinditottuk a légkondit és màr aludtunk is.

A következö reggel iszonyatos rikàcsolàsra ébredtünk, amikor kinéztem a szobàbol meglàttam a teraszunk elött egy hatalmas hofehér kakadut. Elindultunk reggelizni, eközben összefutottunk a két araràval akik következetesen ismét ugy köszöntek hogy ola és fent ültek egy alacsony korlàton... Kicsit vonakodva de azért mégis sikerült megsimogatnom öket, nem csiptek. ☺
Megreggeliztünk és a nap folyamàn egyre több leguànt làttam minden felé, màr attol tartottam nehogy ràlépjek valamelyikre, volt amelyik 1m hosszura is megnölt és olyan is amelyiknek hiànyzott a farka. Amig a szuper làtvànymedence mellett pihentünk az ebédig, legalàbb 20 leguàn sétàlt el a napozoàgyunk elött, növényekkel probàltam öket odacsalogatni, majd odalépett hozzàm az egyik mixer az esti müszakbol és a kezembe nyomott egy viràgot. Nem telt el 5 màsodperc és 6 leguàn rohant oda hozzàm egyszerre, azt a fajtàt szerették. ☺

Ebéd közben Andival megbeszéltük hogy a következö nap àtmegyünk Isla Margaritàra körülnézni.
A recepcios növel igen jol összebaràtkoztunk és ajànlotta nekünk az egyik ismerösét egy taxisofört, aki nagyon jol ismeri Isla Margaritàt és körbe tud minket vinni a szigeten kevesebb pénzért mint amennyibe a tura kerülne a többi nyaraloval.
Mivel szabadabban is tudunk mozogni taxival és több mindent làthatunk mint egy nagyobb 7-8 fös csoportban, ezért jonak tünt az ötlet, a nö felhivta a sofört és màsnap reggelre kaptunk egy idöpontot.
A vacsoràig a férjemmel felfedeztünk egy teniszpàlyàt a hotel hàtso udvaràn, egy màsik vegyesboltot a hàtso 3*-os Hotel mellett majd mégegyet a 3 és fél*-os mellett és kiprobàltuk a vizifotelezést is, ami szuper volt.
Vacsora közben odajött hozzànk egy eléggé sportos testalkatu vörös macska oriàsi herékkel kunyizni és a kakadu is aki reggel ébresztett minket odarepült az asztalunk mellé a korlàtra és fél méterröl leste a gyömölcsöket a tànyéromban. Kapott egy szelet mangot amit szépen lassan csocsàlt mellettünk egészen addig amig befejeztük az étkezést. Nagyon nagy élmény volt egy ekkora egzotikus madàrral egy asztalnàl étkezni, meg is simogattam és viszonzàsul aranyosan borzolta a tollait. ☺
A vacsora befejeztével koktélos traccsparti következett a màr megismert nyaralokkal, legföképpen az idösebb német hàzaspàrral dumàzgattunk mivel a férjem üzletember és a pali is az volt igy volt miröl beszélgetniük. Ezutàn romantikus esti sétàt tettünk a férjemmel a tengerparton, azt követöen visszatértünka szobànkba.

Következö reggel koràn keltünk mert az elsö hajo 7 orakkor indult Isla Margaritàra és fél 8-kor volt idöpontunk a taxisoförrel. A Hotelnek szintén egy ponyvàs motorcsonakja volt, bàr 25 személyes és ujabb tipus mint amivel érkezésünkkor jöttünk. Ezzel nem csak a nyaralokat hanem a szigeten élöket is szàllitottàk és csak akinek zöld karszalagja volt azoknak nem kellett fizetnie, a màsik két Hotelböl induloknak a kék és narancssàrga karszalagosoknak nem volt ingyenes. 20 perc utàn megérkeztünk El Yaque-ba, ahol egy férfi vàrt minket Volkswagen taxival, nekünk pedig a recepcios nö Toyota-t mondott. A férfi bemutatkozott, jol öltözött kellemes külsejü szimpatikus pali volt és elmondta hogy a baràtja küldte mert ö nem tudott eljönni és ha nekünk megfelel akkor ö fog minket fuvarozni. A mobiljàrol felhituk a recepcios nöt, majd elmondta hogy ö is egy taxis ismeröse és nyugodtan mehetünk vele is mert jol ismeri a szigetet és nagyon jo fej. Az àr maradt ugyan annyi, reggel fél 8-tol este 6-ig 140 Bolivàr = 20 000 Ft. Egy Bolivàr az 145 Ft. Ez az összeg 3 felé osztva nagyon kedvezö, de ha csak magunkra szàmolom ugy is simàn megéri.

Beültünk a jol légkondicionàlt kényelmes taxiba majd elindultunk Porlamarba shoppingolni és pénzt felvenni, körülnézni egy nagyobb plàzàban és a belvàrosban is.
Tipikus karib-szigeteki làtvàny fogadott minket, a kosz, rengeteg öreg lepusztult épület, többek között husokat és tésztàkat sütögetö szigeti asszonyok ücsörögtek az ut szélén köpölegyek tàrsasàgàban, orditott mindenröl és mindenkiröl a szegénység.
Egy benzinkutnàl megfigyletük hogy 22 liter benzin csak 2 Bolivàrba = 290 Forintba kerül.☺
Ezutàn felmentünk a hegyekbe egy vàrba ahol ezelött néhàny szàz évvel nagy csatàt vivtak a Spanyolok az Indiànokkal, majd egy templomba és Playa el Aqua-ra a legszebb strandra Isla Margaritan.
Itt is gönyörü volt a tenger viszont oriàsiak voltak a hullàmok, nagyon jo hely a szörfösöknek.
Megebédeltünk az egyik parti étteremben kagylot és ràkot nagyon finom volt (biztosan nem venezuelai volt a szakàcs), ezutàn pedig fürcsiztünk majd indultunk vissza El Yaque-ba hogy elérjük az esti utolso csonakot.
A tura soràn bejàrtuk a fél szigetet és megnéztük a föbb làtnivalokat, nagyon szuper volt.

Mikor vàrtuk a hajot megbeszéltük a taxissal hogy egy hét mulva ugyan igy jöjjön értünk ebben az idöpontban, megnézzük a sziget nyugati oldalàt is de csak a férjemmel ketten mert Andi akkor màr Caracasban akart turàzni.
Ezutàn hatalmas viharfelhö gomolygott az égen, megérkezett a csonak is és indultunk vissza Coche-ra. Ut közben megközelitöleg 5-6m-es hullàmok csapodtak nekünk, aki irànyitotta a csonakot làthatoan nem félt csak mi éreztük ugy hogy itt a vég. Életemben ilyen halàlfélelmem még sosem volt talàn, ugy éreztük hogy a csonak bàrmelyik pillanatban belefordulhat a vizbe, voltak olyanok akiket méter-màsfél m magassàgba feldobott a csonak, ugy tünt senki sem tudja hogy élve megusszuk-e.

Megérkezett a csonak Coche-ra, vacsora utàn elàllt a vihar és a Kung-Fu Pandàt nyomattàk a projektoron amit mi is megnéztünk és halàlra röhötük magunkat rajta, szuper volt.
Aznap nagyon elfàradtunk és gyorsan el is aludtunk.

Reggel megbeszéltük a férjemmel hogy megtanulok szél-szörfözni, ezt követöen talàltunk a parton egy bodét ahol szörf deszkàkat, szél-szörföt, kite-szörföt, katamaràn vitorlàst és jet sky-t lehetett bérelni. Az üzlet zàrva volt, ugyhogy megkérdeztük a recepcion a német nöt hogy mikor lesz nyitva és megtudtuk hogy a tulaj aki egyben oktato is valamelyik szomszédos szigeten nyaral ☺, de következö nap màr ott lesz.
Ezutàn kifeküdtünk a sekély tiszta homokos strandra és napoztunk, olvastunk, fürcsiztünk, üdültünk egész nap.
Este felé Andival kiprobàltuk a banànozàst, egy kör az 10percig tart és tovàbbi 10 perc a banànra visszaszàllni, persze ezek a parti csonakosok ugy veszik a kanyart hogy extra befürdessék a turistàkat, nekem elöször csak ugy sikerült visszamàsznom rà hogy az Andi huzott és a férjem tolt, a következö körnél màr egyedül is ment mert a férjem orditotta hogy gyere gyorsabban mert jön egy càpa… ☻
Vacsora utàn Andival iszogattunk, majd miutàn elbucsuztunk Töle szépen àlomra szenderültünk.

Eljött a 6-ik nap, reggelizés utàn kifeküdtünk a partra és amig vàrtuk hogy kinyisson a szörfös odajött hozzànk egy igazgyöngy halàsz aki nagyon szép ékszereket kinàlt. Eddig ö volt az elsö aki felkeltette az érdeklödésünket a sok màs napszemüveget, kalapot, bizsut értékesitö àrus közül.
Volt a készletében olomszürke és krémszinü igazgyöngy nyaklànc, karkötö és fülbevalo.
Le voltunk döbbenve hogy milyen àrban van, igaz hogy bàr kisebb értéküek a venezuelai igazgyöngyök (de joval nagyobbak, mint a keleti, a Tahiti vagy az Akoya gyöngyök) és nem ékszerészileg voltak kidolgozva, hanem csak a halàsz füzte öket össze, nagyjàbol 100 Bolivàrt = 14 500 Ft-ot kért a krémszinüért és kevéssel többet az olomszürke nyaklàncokért. Ez az ékszer Svàjcban ékszerüzletben hozzàértö kezekkel megmunkàlva 1000 Frank, nagyjàbol 200 000 Ft, persze mint mondtam ugyan ez Tahiti gyöngyökböl a triplàja is lehet akàr.
Bàr nem volt rà szükség mert nem elöször làttunk igazgyöngyöt, azért egyet szétkapott és megmutatta a belsejét és egy màsik bizsut (plasztikot) is kivülröl megégetve.
Ha belegondolok hogy olcsobb mint egy Swarovsky ékszer bizsu igazgyönggyel…
Mestermunka ida vagy oda, az ékszer össze volt füzve és hordhato volt, kaptam a férjemtöl egy olomszürke nyaklàncot, egy krémszinüt és mellé egy krémszinü karkötöt krémszinü fülbevaloval. Nagyon örültem neki, söt, akkor sem örültem volna jobban ha Genf legdràgàbb ékszerüzletben vàsàroljuk, mert igy elmondhatom hogy van 4 igazgyöngy ékszerem egyenesen Venezuelàbol, egy gyöngyhalàsz kezeiböl.☺☺☺ Màr csak azon kellett gondolkodni hogyan csempésszük ki az orszàgbol. ☺

Kora délutàn kinyitott az amugy horvàt szàrmazàsu szörfös és megbeszéltünk vele egy összeget amennyiért megtanit engem szél-szörfözni.
Amig én tanultam addig a férjem is kibérelt egyet, a bérlés és az oktatàs is 60 Bolivàr = 8700 Ft volt egy oràra.
Fél ora utàn azt mondta az ember hogy még életében nem talàlkozott egy növel sem aki ilyen gyorsan megtanult szél-szörfözni mint én, amin eléggé elcsodàlkoztam mivel 2 éve probàlkozom a snowboarddal (màra màr egyre jobban megy☺) és a kettö sport eléggé hasonlo technikailag, viszont tény hogy az 1m àtméröjü meduzàk amik alattam uszkàltak, inspiràlo hatàssal voltak a tanulàs gyorsasàgàra.
Mint tudjuk a meduza egy borzasztoan veszélyes àllat és tiszta vizben ritkàn fordul elö, viszont a banàn-t és fotel-t huzo csonakok és a Hotel mellett lévö kikötöben parkolo személyszàllito csonakok odavonzzàk öket, mi pedig a mélyebb vizbe is kiszörföltünk ahol több van belölük mint a parti vizben, ott egyszer sem akadtam velük össze fürdés közben.
Miutàn elsajàtitottam a szél-szörf minden technikàjàt, ràjöttem hogy nem az én sportom és a tovàbbi napokban egyszer sem béreltem, hanem inkàbb a férjemet figyeltem csak a partrol.
A nap tovàbbi részében rengeteget beszélgettünk a német pàrokkal, vacsoràztunk majd zàràsig koktéloztunk velük, IHB (Iszunk Hànyunk Belefekszünk) utàn pedig reggelig huztuk a lobört.

Következö nap reggeli utàn benéztünk a recepciora és kivàlasztottunk màsnapra egy szigeti "szafari" turàt amire még éppen befértünk mert màr majdnem tele volt a Dzsip.
Ez a nap üdüléssel telt, a partrol làttunk egy bàlnacsordàt bent a messzi vizeken és egy alkalommal amig elslattyogtam kettö koktélért felfeküdt egy leguàn a napozoàgyamra, nagyon édes és poénos volt… ☺ Az elözö napokbol pedig megtudtam hogy a hofehér kakadunak nincsen pàrja a szigeten ezért harsog mindig olyan hangosan és amikor estefelé összefutottam vele egy befordulosan obégatos furcsa hangokat kiados pillanatàban és meg akartam vigasztalni, akkor a làbujjamba csipett és vagy 20m-en keresztül kergetett, mindezt persze màsok is làttàk és majd behaltak a röhögéstöl. Elég cinkes volt.☻
Onnantol màr nem ö volt a kedvenc "hàziàllatom", àtpàrtoltam a nagyheréjü cirmosra az étteremböl. ☺
Vacsora utàn néhàny koktél tàrsasàgàban filmet néztünk projektoron a nyaralokkal majd reggelig durmoltunk.

Reggeli utàn indult a Dzsip összesen 6-an mentünk körbejàrni a szigetet.
Elsö utunk San Pedroba vezetett ahol mi màr voltunk a quad tura soràn, elmentünk ott egy hegy oldalàban kiépitett imàdkozo helyhez ahova a helyiek jàrnak gyertyàt gyujtani a Szent lelekért. Ezutàn megnéztünk egy sotelepet ahol oriàsi sohegyek sorakoztak a parttol kicsit beljebb, majd egy kagylotemetöbe vitt az utunk ahol szinténi oriàsi kagylohegyek között nézelödtünk, ide hordtàk Venezuelàbol az elkonzervàlt kagylok héjait.
Megàlltunk egy öbölben fürdeni ami nagyon szép volt, ezutàn ellàtogattunk egy ràkhalàsz telepre ahol mesterségesen kialakitott medrekböl valamilyen gàtszürési technikàval gyüjtötték össze hàlokba a kis garnéla ràkokat, érdekes volt.
Ezutàn bementünk Guamache faluba ami egy igazi kis tropusi falu, a sok növényzettöl nem tünt annyira kopàrnak mint San Pedro. A tura végeztével La Uva falun (5 hàz) keresztül még joval vacsora elött visszaértünk a Hotelbe.
Nem volt rossz a tura ahhoz képest hogy mennyire kevés ember él a szigeten, azért volt làtnivalo.
Vacsora utàn a férjemmel a bàrbol végignéztünk egy esküvöt amit az egyik làtvànymedence mellett ünnepeltek meg venezuelai milliomosok akik egy szuper Jachttal érkeztek a szigetre. Kivétel nélkül minden ember fehér ruhàban volt és azzal kezdték az ünneplést hogy kivetitön különbözö képeket néztek végig csendben az ifju pàr koràbbi életéböl, közös nyaralàsukbol, uj lakàsukrol és szép pillanataikrol… Ezutàn tàcoltak, énekeltek mulattak egészen reggelig.

A 9-ik és a 10-ik napon leginkàbb üdültünk, sétàlgattunk a környéken, a férjem szél-szörfözött én pedig masszàzsra jàrtam a medence mellé, sokat vizibanànoztunk és foteloztunk, imàdtuk a vizet, a koktélt a jo könyveket és a tropusi napot. ☼

Elérkezett a megbeszélt màsodik taxis tura napja, miutàn àtértünk csonakkal Isla Margaritàra màr vàrt minket a soför.
Elsö utunkként befizettünk egy csodàlatos Laguna La Restinga hajozàsra.
Ez egy természetvédelmi terület Isla Margaritàn, ahol a Mangrove dzsungelbe befolyik a Bahia de Mangle csatornàn keresztül a tenger és ami aztàn széles körben egy sos vizes medencét alkot bent a dzsungelben.
Életem legszebb és legromantikusabb élménye volt ez a hajozàs, pedig voltam màr fent az Eiffel toronyban, a dominikai Bacardi reklàm szigeten, a Kölni Domban és sok màs csodàlatos helyen, de ez mindet felülmulta. Hihetetlen làtvàny volt hogy a beàradt tegnerböl a dzsungel sötét, 3m szélességü csatornàkat alkotott és mi ott közlekedünk benne és a külsö medencében hajoval. Hasonlit hozzà a hely ahol a Black Water horror filmet forgattàk.
Ezutàn ellàtogattunk a Museo de Marino-ba, Isla Margarita legnagyobb muzeumàba.
A bejàrat mögött egy hatalmas, ugy nagyjàbol 25m hosszu bàlna csontvàza oriàsi làtvàny volt, a muzeumban bent elöször végignéztük a venezuelai hajo maketteket, képeket, majd a korallokat, kipreparàlt ràkokat, kagylokat, oriàs teknösöket, külön ezeknek a csontvàzait, az alkoholizàlt sziàmi bébicàpàkat, delfint, majd felmentünk a magas hegyekre panoràmàzni és egy közkedvelt partra csobbanni. Késöbb az utolso csonakkal este 6-kor indultunk vissza Coche-ra.
Nagyon szuper és emlékezetes tura volt.

Az utolso napok egyikén befizettünk még egy buvàrkodàsra Isla Margarita és Coche között egy sekélyesebb helyre, làttunk tengeri sünt, tengeri csillagokat, ràkokat és korallokat, majd ellàtogattunk még egyszer taxival San Pedroba egy étterembe Paellàt enni, ezen kivül élveztük a karibi környezetet, a Hotel szolgàltatàsait és teljes mértékben kipihentük magunkat.

Isla Coche-t leginkàbb azoknak ajànlom akik szeretnének elvonulni egy csendes kis helyre a vilàg elöl, vagy esetleg szörfözni szeretnének, de bàrki feltudja magàt talàlni itt is ha van elegendö pénze. A sziget leginkàbb sznob venezuelai milliomosok közkedvelt helye, de a személyzet nagyon kedves és a 3*-hoz képest nagyon sokat nyujt a Hotel.
A recepcio mellett lévö postalàdàt viszont nem ajànlom, mert a képeslapok visszaindulàsunktol szàmitva 3 honapra érkeztek meg a feladoknak!!! ☻
Nagyon jo volt, a férjemmel tervezzük hogy még visszamegyünk!

Köszi hogy végigolvastàtok!

Pussz ♥ Kater
katerka kapcsolódó élménybeszámolói:
Értékeld az élménybeszámolót!
8.3 (12 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina