ÖBB - Vasúton és drótszamáron 2010 VIDEÓ

Ausztria Gmunden

Ott-tartózkodás ideje: 2010. júl. 14.  - 2010. júl. 15. (1 nap)

2 hozzászólás I 3 662 látogató olvasta. Rögzítve: 2010. okt. 10. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar tantras Beszámolója

Cimkék: Altmünster  bicikli  drótszamár  kerékpár  Linz  pakk  Traun  Traunsee  Traunstein 

(Két kerékkel sok keréken)

Nem szeretnék nagy szavakkal dobálózni. Annyira frissek még az élmények, hogy egyszerűen kijelenteni: ez volt eddigi legszebb túrám, nem tartanám fernek a „többiekkel” szemben…Szép volt tehát. Egyelőre ennyit mondhatok.

Viszont, ha már - legalábbis egyelőre - nem áradozok szebbnél-szebb csodákról, számtalan hasznos tanáccsal és tapasztalattal szeretném elhalmozni azon bátor kalandorokat (bizonyára nincsenek sokan), akik cipelve házukat kerékpárral vágnak neki 1-2 hétre különbnél-különb zord tájakra és addig nem tapasztalt élményekre vágyva. Mert ami a második részét illeti előző mondatomnak, azzal fog találkozni az ember, ezt bizton állíthatom!

Kezdjük tehát!
Természetesen ha már tekerni óhajt az ember és mondjuk viszi a házát magával, az átlagostól jobb drótszamár szükségeltetik. Az sem újdonság szerintem, hogy a keró felkészítése is elengedhetetlen. Például én cseréltem a komplett külső-belső gumikat és a kormányszivacsokat. Egy új hátsó csomagtartó is felkerült és vettem egy lecsatolható kormánytáskát, ami az egyik legfontosabb felszerelésnek nőtte ki magát a túra alatt. Ezen kívül vittem magammal 1 db belsőt, javító szettet, szerszámkészletet, stb. Szóval a technikai felkészültség az egyik alappillér.
A második a szállított csomag. Olyan ez mint egy szakácskönyv! 7 napra a hozzávalók (hátsó táska): papucs, bőr edzőcipő, 4 pár zokni, 4 db ffi alsó, 3 rövidnadrág, pizsinek való, 1 melegítő alsó-felső, 4 póló, 1 esőkabát, 1 törölköző, nedves kendő, zsebkendő, kispárna, kiskanál, bicska, fogkefe, fogkrém, borotva+hab, kisolló, sárga mellény, első-hátsó lámpa,sátor, laticel, hálózsák, gumipók.
Előre mehet a fényképező, kamera, és a fontos papírok, térkép.

Harmadik alappillér a társaság. Mondjuk olyannal nem mennék szívesen, aki az induláskor lát először biciklit. Tehát fontos a közel hasonló erőállapot.

Nem így számoltam, de végül csak ketten vállaltuk be mosolyogva ezt az egy hetet. Attila volt a vasutas ügyintéző, ő szerezte be az oda-vissza utas nemzetközi menetjegyet és a bicikli jegyeket Salzburgig. (Összesen 29.000 HUF). Magát a napi programokat, látnivalókat, kempinghelyeket és a tervezett kilométereket én ötlöttem ki hasra ütve…

Aztán az indulás időpontja is elérkezett. Mivel az első napon már tekerni akartunk, be kellett iktatni egy 0. napot is! 16:37-kor tettük fel cajgáinkat a vonatra. Mostanában sokat vonatoztam a sulik miatt, de ha gyalogszerrel van az ember valahogy nem veszi észre a biciklitárolási lehetőséget. Csodálkoztam is becsattogó vonatunkra felpakolva hogy van rajta bicikli tartó rész is. Miskolcon ismét átcuccoltunk, majd Pestre érve már a teljes pakkal tekertünk 3 kilcsit szálláshelyünkig. Még csak az út ¼-él jártunk, de már idegenforgalmi látványosság voltunk. Mindenesetre - én csodálkoztam a legjobban, de - jólesett a pesti tekerés.

Másnap 08:10-kor indult az Express, így elég korán keltünk, bár a nagy meleg miatt eleve nem is aludtunk…Na azért itt külön szerelvény vitte már a drótszamarakat, igaz féltettük is őket és ha megálltunk imitt-amott, tapadtunk az ablakokra nehogy valaki leakassza imádott gépeinket valahol. Bécsben 40 perces könnyed átcuccolással terveztünk, de mivel éppen indulni készült St Valentin felé egy vonat, gyakorlatilag a leszállás után 4 perc múlva már ismét robogtunk tovább. Kalauzunk vakarta is fejét, mert nem nagyon akarta megérteni, hogy Salzburgig tartó menetjegyünkkel miért szállunk fel egy lassú járatú vonatra, ráadásul olyanra, amelyik csak St. Valentinig döcög. Warum? Warum? Warum? – fragte er. Nur!!! Válaszoltam volna, de valahogy ez az egy kicsinyke szó nem akart sehogy sem az eszembe jutni…Mondjuk úgy igazándiból én se nagyon értettem, de legalább mentünk. És ez volt a lényeg. Ráadásul miénk volt az egész szerelvény alul és felül – mert emeletes volt, ha eddig nem írtam volna.
A végállomáson ismét 1 percünk volt átrakni a gépeket, de ekkorra már olyan rutinunk volt, hogy meg se kottyant a dolog. Ezek után Linzben az az 50 perc, mely a rendelkezésünkre állt napoknak tűnt…Ki is használtuk persze. Begurultunk a városba és az első nagyobb bevásárló központban beszereztük az aznapi élelmiszeradagunkat. Most tudatosult bennem, hogy az egyik legfontosabb dolgot – a bicikli lezáró kulcsát - otthon hagytam. Ezek után, ha bolthoz értünk kénytelenek voltunk mindig külön-külön bemenni elvesztegetve ezzel egy csomó időt. (Persze jó is volt, mert addig is pihentünk legalább.)
Hatodik vonatunk is lassú volt. A kajálással mégis úgy elment az idő, hogy az utolsó falatokat alig nyeltük le, már látszódtak a Traunstein égbeszökő, gigászi ormai. Gyönyörű idő volt, így délibábos vibrálásban úszott a hegy, de annál rejtélyesebbnek mutatkozott. Tapadtunk az ablakokra, mert ekkorra már oly mértékű adrenalin löketet éreztem testem minden zegében és zugában, hogy alig fértem a bőrömbe. Aztán Attnang-Puchheim megállónál véget ért a vonatozás egy időre. Kiszálltunk és mikor elment a szerelvény akkor éreztem egy különleges eddig soha nem tapasztalt érzést. Demjén slágerét azért nem idézném ide, de ott állni egyedül a semmi közepén…hát, érdekes mindenesetre.
Persze a Salzkammergut koronákra pillantva ismét kősziklákká váltunk és elkezdődött egy majd 30 kilométeres begurulás a Traunsee irányába egyenesen Altmünsterig.

A tóparti kempinget gyorsan megtaláltuk s mivel országos hírű meleg volt, a sátorverés után csobbantunk egy nagyszabásút.

Az igazsághoz tartozik, hogy itthon kicsit vastagon fogott a ceruza és még egy traunkircheni begurulás, egy kevés hajóút a Traunstein alá, majd visszagurulás Gmundenen át volt a tervezett táv, de az egész napos utazás, a 0. napos meló és a nagy meleg miatti kevés alvás mostanra kissé megtépázta a hosszú évek alatt kiépült nimbuszunk. Változtattunk tehát. Gmunden csodáit térképeztük fel dalolva a Seeschloss Ort-tal, a főtér, a rakpart, a régi lubickolós helyünk, a kisvonat a teljes 8 perces menetidejével, a libegő indulási helye, a kikötő és még számtalan csodák helyszíneivel. Szóval elég volt. Ráadásul épp hogy visszaértünk és rendbe tettük magunkat rákezdett az eső ömleni. De piszkosul…
Feltöltve: 2010. okt. 10.
tantras kapcsolódó élménybeszámolói:
További kapcsolódó élménybeszámolók:
Értékeld az élménybeszámolót!
10 (1 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
tantras - 2010.07.29. 12:47

Bevallom keveslem...Tisztában vagyok vele azonban, hogy jelen állapot szerint jobbra nem lehet értékelni, így duzzogva bár, de elfogadom!

rallymax - 2010.07.27. 16:01

Mive én voltam az utitárs ez csakis tizes lehet :)


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina