Salzkammergut Trophy 2010 VIDEÓ

Ausztria Obertraun

Ott-tartózkodás ideje: 2010. júl. 17.  - 2010. júl. 18. (1 nap)

2 hozzászólás I 5 271 látogató olvasta. Rögzítve: 2010. nov. 06. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar tantras Beszámolója

Cimkék: Bad-Goisern  Hallstatt  kemping  Obertraun  sátor  See  Trophy  verseny  vonat 

(ÖBB – Vonaton és drótszamáron 2010)

3-4. nap

Akár meg is nyerhettük volna…
Már csak arra emlékszem, hogy megbokrosodott paripáink vad vágtával omoltak Bad Goisern kitárt karjaiba. Minden irányban elcsigázott, csapzott hátú versenylovakat előztünk újult erőre kapva - látva kínjukat –, és biztosra véve a megérdemelt sikert osztottunk menet közben autogramokat megrögzött híveinknek mindenfelé. Már az elkerített részen robogtunk, kitörési lehetőség nem mutatkozott, elhittük tehát, hogy az évek óta ránk rakódott rutin ismét a felszínre tör talán. A következő kanyarban már a célszalagot is látni véltem és a vakító aranysárga serlegünk ragyogta be kék egünk.

És ekkor…megkaptuk első boksz utca áthajtásos büntetésünket!!!

Okát nem értjük, a Hágai Nemzetközi Bíróság azóta vizsgálja az ügyet, mindenesetre ez a sokk akkora kalóriaesést idézett elő elcsigázott zsigereimben, hogy a Hofer-ig alig bírtam elvonszolni magam. Na itt azért némi euróért cserébe feltölthettem fullzéró kalória szintemet és így már szebbnek láttam a világot egy fokkal. Kettővel pedig akkor, mikor egy kolléga robogott be az üzletbe úgy vásárlás gyanánt bevásárló kocsi helyett drótszamáron…

Na, de hogy is kezdődött?

Még a Traunstein lábánál ébredtünk. Ezer éves rutinnal cuccoltuk el sátrunkat úgy, hogy közben fél lábbal a tóban voltunk, és mintha fényképeztem volna a reggelizéssel egyidőben. Attila mint a lefagyott windows állt mozdulatlan combig süllyedve a hattyúkkal elárasztott see kristálytiszta vizében. Hová az a nagy sietség – gondoltam - és kattintva egyet kergettem bele gépembe a nagy Hegyet és a nagy Küzdőt megállítva az idő kerekét egy pillanatra. Aztán még sokkal többet, mert csak nem akart megmozdulni –se a Hegy, se Ati. Később mintha utóbbi mozdult volna, mert az altmünsteni banhofnál ő is ott várta velem együtt a berobogó expresszünket. Persze nem jó helyen…

A bakter látva agyonpakolt szamarainkat – és bennünket - rogyadozni rossz helyen, hanyatt-homlok futott s feküdt a sínekre a szerelvény előtt gondolva, hogy bár ez a korrekció felborítja majd kissé a menetidőket az egész dachsteini vonalon, mégis érvényes menetjeggyel rendelkezve le ne késsük. Sehr danke! – olvashatta le szememről, mert a szóbeli közlésnek nem volt értelme felhúzott ablakoknál, integetni meg nem mertem. Közel volt még a meleg Méltóság Napja ugyanis.

Lenyugodva hogy jó helyen levénk vettük csak észre, hogy valami versenyféle bontakozik majd ki ezen a napon valahol errefelé. Szép, csicsás, nagy volumenű, rajtszámos bicókat pakoltak a mieink mellé állomásról-állomásra Popeye izomzatú fiatal lányok, fiúk, asszonyok és férfiak. Később láttuk csak okát. 10 körül jártunk, de már Bad Goisernben fürtben lógtak az emberek s az autók mindenfelé.

Aztán Obertraunban már mi is versenyben voltunk egy rövid ideig. Olyan jól álltunk, hogy egy sátorverés és egy félórás szunya is belefért versenyprogramunkba. A táborhelyünk zászlajaként funkcionáló piros törölköző – míg dobtunk egy déli szunyát – helyet változtatott s ezt nem tudtuk csak zord, de semmiképpen sem gyors beszédű és mozgású kemping tulaj nyakába varrni. Erre válaszként változtatva eredeti tervünkön az arany medalion és a Nibelung gyűrűjének megszerzését tűztük ki- nem előbb említett - zászlónkra.

Hallstatt a miénk lett. Bejártuk minden zegét és zugát. Majd még azon oldalon fürödni is volt elég erőnk annak ellenére, hogy a Dachstein fölött zord fellegek gerjesztettek vad dühöt elleneinkben és szalasztottak bennünket percekig rejtekhely alá. Később ismét versenyben álltunk megint.

És hirtelen - a legrövidebb nevűnek vélt osztrák falu után - Au - Bad Goisen és a célba érkezés következett. (De erről már esett szó - azt hiszem...)

Később, a 2. bokszutcás kiállásnál - már a nagy égi áldás idején - álltunk órákon át fedett helyen a határban és csodáltuk méltó elleneink gépcsodáinak visszacuccolását szállító eszközeikre. Aztán az eső lassan csitult s mi ismét gurultunk kacagva…a vonathoz!!!

A 4. csodás napról nem rebegnék hosszú ódákat kivételesen, pedig lenne mit mesélni - elárulhatom. Legyen elég annyi, hogy 4 tavat sikerült becserkészni, megmásztunk egy 23%-os meredélyt, felkaptattunk egy 1000 méteres hágóra és a hallstattersee legszebb és legzordabb oldalán gurultunk vissza hosszú percekig egészen az obertrauni kuglejozóig. Itt terülj-terülj asztalkám fogadott, csörgött a gép a sok maszektól, aztán erőt gyűjtve a hétfői világcsúcsdöntéshez gyorsan (22:39) - a diktafonos szokásos bejelentkezés után - vízszintesbe kerültünk.

A legcudarabb rémálmaimban sem gondoltam volna előre mi fog várni ránk másnap…”Vakvágányon a Mennyországba!” című albumomban beszámolok róla hamarosan.
Feltöltve: 2010. nov. 06.
tantras kapcsolódó élménybeszámolói:
Értékeld az élménybeszámolót!
10 (1 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
tantras - 2014.12.01. 20:52

A világért sem szeretnék szerénytelennek tűnni, de... Most, hogy sokévi kihagyás után ismét végigfutottam ezen az oldalon azt tudom mondani ez minden idők legjobb ONGO-s albuma. A fényképek, a beszámoló, a... Mondjuk a videóval nem vagyok teljes mértékben megelégedve, de minden nem lehet tökéletes ugyebár. Szóval nincs jobb! Vagy még... Ha jobban belegondolok... Esetleg mégis? A Vakvágányon a Mennyországba talán hajszálnyival!

rallymax - 2010.08.02. 19:53

Ez megint nagyon király lett. Bár a 4. napr talán többet érdemelt volna. De igy is tízes uram ! Találkozunk a mennyország felé :)


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Magyar  Română  Slovenčina