San Marino kicsiny világa

San Marino San Marino

Ott-tartózkodás ideje: 2009. okt. 23.  - 2009. okt. 26. (3 nap)

1 hozzászólás I 9 351 látogató olvasta. Rögzítve: 2010. aug. 27. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar Koga Beszámolója

Cimkék: bástya  börtön  hegy  hotel  UNESCO  várfal  város  Világörökség 

Van egy pozitív oldala annak, ha az ember gyermeke tanár: több szabadsága van, mint bárkinek. Van ugye a nyári szünet, a téli szünet, a röpke tavaszi, valamint az új idők szeleként október 23 körül egy őszi szünet is.
Utolsó tanári évem utolsó őszi szünetét gondoltam egy körutazással kellene megfejelni, így menyasszonyt számítógép elé ültetve böngésztük, mik azok a lehetőségek, melyeket pár ismert utazási iroda kínál.

Szerettünk volna Berlinbe menni: viszont pechünkre senki más nem akart oda menni. Sokáig úgy volt négyesbe megyünk, a fizetésre viszont már csak ketten maradtunk. Mivel Berlin múltja nem éppen szívderítő, így műemlékei is inkább hűű, meg háá, nem pedig szívmelengetően hangulatos, így az ara egy négy napos san marinoi útra tette le a voksát.

Arra az útra melyre egyébként mentünk volna "eljegyzési út" gyanánt, akkor viszont a kiszemelt utazási iroda nem tudta indítani a csoportot megfelelő létszám miatt. Őszre viszont szerencsénkre igen.

Mivel több korábbi beszámolómban megemlítettem utunk főbb állomásai közül párat (Velden, Ravenna, Chioggia), ezért ezek ismertetésétől most eltekintek, és csak a szinte városállamnyi nagyságú San Marinot veszem célkeresztbe.

Az utazás:

Hosszú volt. Meglepően hosszú. Az olasz autópályáktól sosem voltam elájulva, de pár motorbaleset (hazafelé) kissé elvette a kedvünket az itteni pályák használatától.

San Marinoba jutáshoz akarva-akaratlan át kell vergődnünk a Pó síkságon, mely inkább mezőgazdasági megélhetést, mint turizmust kínál. Nem szép.

A szállás:

Mi késő este értünk a szállásunkra, így nem tudok beszámolni fennséges látképről a Monte Titanoról. Szállásunk bár négy csillagosnak hirdeti magát, korántsem az. Ha egyet léptünk, azt az egész emelet hallotta. Én pl. másnap ki tudja hányszor ébredtem fel más órájára, telefoncsergésére. Falak szinte nincsenek is; pusztán a látványbeli szegregációt hivatottak szolgálni, mert hangszűrésük sajna nem volt. Úgyszolván nem kellett pohár a falhoz, hogy mások nemi életével tisztában lehessünk.
A reggeli jó volt, csak kár, hogy a magyar csoport kicsit kevesebbet kapott, mint más náció. Nem tudom miért. Amúgy így is jól laktunk.

A főváros:

Hihetetlen szép panoráma jutott az ittlakóknak. Csatlakozva daci írásához, valószínűleg nem lenne oly nagy szám San Marino, ha nem lenne törpeállam. Legalábbis nem keresnék fel ennyien.

Mivel az ország fővárosa San Marino egy hegycsúcson (Monte Titano) helyezkedik el, ezért a több szintes építkezés adta magát. Sok-sok lépcső, hol enyhén, hol durván emelkedő utak. Már maga az "újváros" szép rendezett, viszont amint elérjük a forgalomirányító őrnek a bódéját, és vele szemben a Világörökség emléktáblát (mely címet 2008-ban szerezte meg), onnantól az óváros pazar látványt nyújt. A souvenir árusoktól eltekinte olyan, mintha pár évszázaddal visszautaztunk volna az időben. A bejárattól jobbra egyből a fegyvertár fogad minket, kicsivel feljebb a múzeum, mely semmi extrát nem nyújt, mégis érdemes bemenni. Különösen ha jó időpontba megyünk, és ingyen bejuthatunk. (Fotózni szabad!)

Pár szinttel feljebb van San Marino főtere, a Köztársaság tér. Ide épült fel a kormányzósági palota (Palazzo de Capitani), és a Palazzo Publico, vagyis a városháza. Ide kis belépődíj ellenébe is is lehet menni, csak azt nem tűrik, ha a honatyák bársonyszékébe leülünk.

A Köztársaság tértől szintén nem messze (kicsit feljebb) található az ország - szerintem - legszebb szakrális épülete, a San Marino bazilika. Oszlopos homlokzatú, tehát klasszicista.

Ha távolról szemléljük a Monte Titanot (márpedig általában így szoktuk, hiszen innen származó fényképek zöme úgy készül), akkor látható három torony (Cesta, Guaita, Montale). Szerintem bátran lehet hívni őket a városállam jelképének is. Az egyik egyben a börtön is volt. Mi csak ehhez a toronyhoz mentünk fel, utána már csak bolyongtunk, illetve beültünk egy olyan cukrászdába, ahol magyarok is felszolgálnak.

Iadanyne beszámolójában olvasható, hogy ezek a felvidéki magyarok egy italbemutatót is tartottak nekünk olasz, és san marinoi alkoholokból. Mi Limoncellot, és pár üveg bort vettünk (ami véleményünk szerint inkább volt szőlőlé ízű, és "hatású").

Árakról túl sokat nem tudok nyilatkozni, hiszen nem vagyok egy túlontúl költekező emberke. Amit vettünk, az mindenesetre kb. annyiba került, mint idehaza.

Visszatérve Iadanyne-re: Megemlítendő, hogy kicsi a világ! Részletek az ő san marino-i beszámolójában...
Értékeld az élménybeszámolót!
9.5 (2 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
iadanyne - 2010.08.27. 22:45

Minden így volt, s jó volt ott San Marinóban. A magyarul beszélő fiú lehengerlő volt, szép emlék /az idegenvezetőnket kivéve/. A limoncello még meg van, amit ott vettünk, gyertek el hozzánk feleleveníteni az emlékeket. A képek meg magukért beszélnek.


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina