London: 4 nap + egy kis kúltúra

Egyesült Királyság London

Ott-tartózkodás ideje: 2006. jan. 14.  - 2006. jan. 17. (3 nap)

0 hozzászólás I 6 118 látogató olvasta. Rögzítve: 2007. jún. 14. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar mona-lisa Beszámolója

Cimkék: London 

Szóval egy borús novemberi napon épp szkájpolok barátnőmmel, amikor is beszúr egy linket, hogy mekkora csórás az Oláh Ibi - Magyarország mert hát ez itt tök ugyan az a szám. Rákattintok és nézem, hogy a Cirque Du Soleil we-boldala.
Jaja, igen, tudom ismerem őket, Poginak van DVD-je tőlük.
Még ezelőtt sose jutott eszembe, hogy megnézzem a weboldalukat pedig rajta van a cím a tokon. Hát egyből elvarázsolt. Az egyik legjobb weboldal, amit az utóbbi időben láttam, mind információ mind dizájn tekintetében. És nini ott van, hogy épp merre jár a turné. Januárban London, hú pont akkoriban van a szülinapom.
Na egyből csekkolom mennyi a jegy, meg hogy s mint van a dolog.
Hát elég húzós: 42 font/fő, de hát végül is ezért megéri. Mennyibe is fáj mostanság egy fapados jegy Londonba? 30-ból kijön kettőnknek. Na egyből megvan a program meg a költségvetés úgy félóra alatt.
Már írom is A-nak a mélt, hogy mi lenne ha nála hédereznénk 1-2 napot januárban. Aztán meg a megy a teló P-nek a hírrel.

Azt hiszem szervezésben időrekordot döntöttem.
1-2 napon belül megrendeltem és kifizettem neten a repülőjegyet és a belépőt egyaránt. Aztán persze elszaladtam venni egy útikönyvet, hogy mit is lehetne belezsúfolni a rendelkezésre álló rövid időbe. Volt még kb. 2 hónap a felkészülésre.


Szombat

Délben indult a gép a Ferihegy 1-ről. Végre meg tudtam nézni milyen lett a felújítás után. Hát jópofa, csillog a padló meg minden, de asszem max egy buszpályaudvar mellett lehetne említeni, olyan kicsi. Ahogy beszálltunk a gép-be egyből szembetűnt hogy azért fapados és fapados között is van különbség. Színvonalasabb volt a wizz gép belső kialakítása mint a sky. Mivel ez nem charter, hanem menetrendszerinti, kaját nem kaptunk, de nem is hiányzott mert vittünk szendvicseket. Hamar kiderült, vihettünk volna többet is mert a két és fél órás útból több mint három lett egy kedves asszem bulgár utas miatt, akit nem engedtek felszállni a gépre, mert valami gond volt az irataival. A bőröndjét meg persze már berakták legalulra. Nem értem az ilyesmit miért az induláskor találják ki…
Mikor leszálltunk a Lutonon, először azt hittem valami használaton kívüli tecsóba érkeztünk a reptéri terminál helyett. Üres, nagy könnyűszerkezetes csarnok, sehol senki. Aztán némi gyaloglás után megláttuk a táskákat és mentünk is az imigrésön ofiszer elé. Hát egy nagyon nem angol, nagyon barna, nagyturbános ürge volt, hát ez kérdezgesse honnan meg miért jövök pfff. És én még direkt csináltattam útlevelet, mondván hogy a törvények szerint hiába jó a személyi is, beleköthetnek… Ahogy kijöttünk egyből szemben láttuk a Green Line buszok megállóját. Kb. negyed órát vártunk és már száguldottunk is London belvárosa felé. Úgy egy és negyed óra volt az út. A Viktória pályaudvarhoz érkeztünk ahol metróra szálltunk Brixton felé ahol elvileg A várt minket a kijáratnál. Nem volt még ott mikor odaértünk, úgyhogy volt időnk bámészkodni egy kicsit. Figyeltük a járókelőket, árusokat. Volt köztük öreg, fiatal, kismama, meg babát toló anyuka, koldus és sárkányfű árus… egy volt közös mindegyikükben: minden-ki fekete volt. Először olyan érzésem volt mintha valami gettó film forgatásába csöppentenünk volna, de hát nem, ez bizony a valóság! Olvastam hogy Brixtonban sok karibi bevándorló él, de hogy ennyi? Nem volt félelmetes csak furcsa volt kisebbségnek lenni. Úgy negyed óra múlva megérkezett házigazdánk. A házhoz egy piactéren keresztül vezetett az út ahol mindenféle trópusi gyümölcsöt meg egyéb felismerhetetlen dolgokat árulak. Közben egy kapu-aljból valamiféle üvöltő arab zenét kínálgatott egy pasi. Füstölő szag terjengett mindenfelé. Itt -ott némi szemét az árusok után. Mosoda olyan nagy ipari gépekkel, meg fodrászüzletek ahol megállás nélkül fonták a göndör tincseket. Csak kapkodtuk a fejünket össze vissza. Kellőképpen erős volt az első benyomás. Lecuccolás után bementünk busz-szal a belvárosba. A Trafalgar térnél szálltunk le és onnan elsétáltunk a Soho felé, aztán a Kínai negyedbe meg erre-arra. Nagyon tetszett. Nyüzsi, ezer ember az utcán, a sok taxi meg persze az emeletes buszok. A pubokból más-más kiáradó finom kaja illat. Bámészkodtunk amíg bírta a lábunk aztán hazamentünk.


Vasárnap

Rajtunk kívül volt még egy vendég a szállásadónknál, nevezetesen a lakótársának a kedvese, aki csatlakozott hozzánk várost nézni. Mint kiderült neki nem ez volt az első látogatása Londonban, de mivel amerre mi terveztük az utat még nem járt, eljött velünk. Busszal bementünk a Westminsterig és kiránduló hajóra szálltunk a Temzén.
Egészen a Towerig mentünk. Úgy háromnegyed óra volt az út, és közben végi mondták merre mit lehet látni. Igaz alig értettük a kiejtését, de lelkesen fotóztunk e felső fedélzetről. Elég borús volt az idő és iszonyúan fújt a szél, de nem akartunk lemenni a zárt részbe. Kiszálltunk a Towernél és a Bank negyeden keresztül elsétáltunk a Szent Pál katedrálishoz. Mire odaértünk gyönyörűen kiderül az ég. Útközben láttunk lovas rendőröket és találkoztunk móku-sokkal is. Nagyon kis cukik voltak, furi volt így a város közepén. Némi fotózás után metróra szálltunk és kimentünk Camden townba. Hát itt megint egy totál más arcával találkoztunk a városnak. Sorra ismertük fel az útikönyvben látott mindenféle színes-díszes házat. Bambultuk a punk ruha boltokat és a fura közönségét. Elsétáltunk a piac felé és bementünk kajálni. London köztudottan nagyon drága, nagyon megörültünk amikor láttunk 3-4 fontért oltári adag kaját lehet kapni. Volt mindenféle nemzet konyhája, thai, kínai, mexikói, ki mit szeret. Jól bezabáltunk és nézegettük tovább az árusokat. Vásároltunk is 1-2 apróságot. Megint metróra szálltunk és visszamentünk a Banking, onnan pedig a DLR-rel átmentünk Greenwichbe. Nagyon jópofa volt. Nem volt sofőr csak egy őr féle aki gondolom ügyel a rendre és talán vészfékez ha valami gáz van, maga a vonat automatikusan ment. A Docklands részen végig magasvasútként mentünk a yachtkikötők és toronyházak között aztán a Temze előtt lebuktunk a föld alá. A Cutty Sarknál szálltunk le és megnéztük az óriási árbócost. Alig bírtam lefényképezni, sehogy sem akart beleférni egy kockába. Némi bámészkodás után továbbsétáltuk a Greenwich parkba és először a Hajózási Múzeumot néztük meg, majd felmentünk a dombtetőre és ráálltunk a Királyi Obszervatórium udvarán a 0 fokra. Itt is találkoz-tunk mókusokkal ami az óriási parkban már nem volt annyira meglepő. Buszra szálltunk és visszamentünk Brixtonba. Átöltözés után jött a nap fénypontja a Cirque Du Soleil előadása a Royal Albert Hallban. Időben elindultunk, de sajnos a metró amit elcsíptünk állt az alagútban egy jó negyed órát, és mire beértünk a városba már eleve késésben voltunk. A metrótól még gyalogolni kellett és kicsit be is kavartunk úgyhogy mire odaértünk már ment az előadás, és nem akartak beengedni a következő tapsig. Aztán nagy nehezen mégis beengedtek. Nem teljesen ér-tettem a dolgot mert a jegyen az állt „doors are open at 19.45”, gondoltam akkor 8-kor kezdődik, hát nem, mert 8-ra értünk oda kb. és már javában ment. Szóval némi bosszankodás mellett leültünk. Nagyon jó helyen ültünk, elég magasan de pont középen. A Royal Albert Hall egyébként kb. úgy néz ki mint Pesten az Operaház. Nagyon elegáns hely, agyaltunk is mit vegyünk fel, de végül nem vittük túlzásba. A többi néző is inkább „moziba megyek szerkóban” volt mint öltönyben, úgyhogy nem lógtunk ki a sorból. Az előadás nagyon jó volt, érdekes volt élőben látni. Nagy élmény. Mikor vége volt a folyosókon meg a bejárat előtt árultak mindenféle Cirque Du Soleil ereklyét. Kulcs-tartót, pólót, könyvet meg mindenféle jópofa dolgot, persze irtó drágán. Egy kulcstartót azért vettünk. Kicsit bosz-szúsan de élményekkel tele indultunk haza. A busz szerencsére egész éjjel járt, de mivel tök sötét volt és hát valljuk be még nem mondhattunk, hogy hú de vágjuk a környéket, jól elszúrtuk és nem szálltunk le ott a hol kellett volna. Elmentünk egészen a végállomásig, és megvártuk míg elindul visszafelé a busz és akkor már megláttuk hol kell leszállni. P persze engem okolt a történtekért, mert persze nekem mindent tudni kell, és az előadást is miattam kezdték ugye előbb... Szóval hulla fáradtan még megnéztünk este pár DVD filmet és előre dörzsöltük a tenyerünket a másnapi bevásárló körutat várva.


Hétfő

Némi reggeli után ismét bementünk a belvárosba. Ezúttal az Oxford street volt a cél. Végig sétáltunk és sorra jártuk a boltokat. volt mindenféle ismert és ismeretlen márka. Óriási két-háromszintes áruház jellegű boltok voltak. A világ minden pénzét el lehet ott költeni. A GAP bolt volt a fő célpont, de sajnos a várva várt szuperakciók épp nem voltak napirenden. Anno mikor P Angliában dolgozott 2-3 fontért vett szuper pólókat zsákszámra. Most csak egy farmerra egy kapucnis pulcsira és egy baseball sapira tellett, de ennek is nagyon örültünk.
Miután kiköltekeztük magunkat visszamentünk a Strandre nézelődni és megkerestük a Twinings boltot. Nagyon kicsi kis bolt, de mindenféle teát lehet kapni amit csak el lehet képzelni, gyönyörű patinás környezetben. Még jó hogy félretettem egy tízest. Televásároltam egy szatyrot teával és elindultunk hazafelé. Menetközben felpattantunk egy nyitott hátujjú emeletes buszra. Egyre kevesebb van ezekből, mert folyamatosan cserélik le őket ugyanúgy piros és emeletes, de modernebb buszokra. Még kalauz néni is volt aki egyből leültetett minket, ő meg föl le szaladgált hogy mindenkinek ellenőrizze a jegyét. A Green Parking mentünk amin keresztül sétáltunk a Buckingham Palotáig. Sajnos már csöpögött az eső, és eléggé besötétedett, úgyhogy a medvesapkás palotaőrökről nem készült fotó. Hazametróztunk és hulla fáradtan, de élményekkel és bevásárlószatyrokkal gazadagon ledőltünk az ágyba. Hajnalig még elsztorizunk a magyar politikán a közös barátokon és mindenféle egyéb fontos témán, aztán sajnos belealudtunk a második és egyben utolsó londoni éjszakánkba.

Vasárnap

Másnap korán reggel keltünk, kibuszoztunk a reptérre és jó pár órás várakozás után rendben hazarepültünk Buda-pestre.



Azt hiszem, amit 2 nap alatt meg lehet nézni Londonban az megvolt. A múzeumokat alapból kihagytuk, mert nem lett volna rá elég idő. Majd legközelebb, ugye mindig kell hagyni valamit, amiért vissza lehet még menni.
Az európai híres-neves kis-nagy városok közül amiket eddig láttam (Párizs, Barcelona, Genova, Bécs, Prága, Athén, Velence, Graz, stb.) London tetszett a leg-jobban. Irtó színes és érdekes, minden sarkon van valami látnivaló. Sokféle ember keveredik talán ettől annyira színes, ég és föld a különbség egyes városrészek között. Talán ezért szeretik annyian, mert mindenkinek akad a fogára való. Csak ne lenne olyan iszonyú drága…



Repjegy: 30 ropi körül 2 főre fapadossal
Szállás: ? ebben nem tudok nyilatkozni, mivel vendégségben voltunk,
Utazás: 2006-os árak szerint 15 font volt egy 3 napos travel card ami 1-2 zónában korlátlanul használható.
Reptérbusz: 15 font/fő
Kaja: tecsóban kenyér felvágott kibírható, egyébként egy meki menü ha jól rémlik 4 font, ill az említett Camden Town-i piac ahol 3-4 fontért jól lehet lakni, pubot alapból nem próbáltunk
Értékeld az élménybeszámolót!
8 (1 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Magyar  Română  Slovenčina