Borneó - Bako Nemzeti Park

Malajzia

Ott-tartózkodás ideje: 2010. aug. 30.  - 2010. aug. 31. (1 nap)

0 hozzászólás I 5 606 látogató olvasta. Rögzítve: 2010. szept. 18. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar gschofl Beszámolója

Cimkék: bako  borneo  borneó  national  park 

Borneó, Borneó...azt gondolod, ez egy esőerdő borította trópusi sziget valahol a messzi távolban, ahol az áthatolhatatlan dzsungelben orángutánok és mindenféle egzotikus állat él, ugye?:)
No igen, ha Borneó ilyen volna, nem volna repülőtere, nagyvárosai, sőt, több ország sem lenne ismeretes rajta. Borneón Malajzia, Indonézia és egy kis részben a Brunei szultánság osztozik, és az esőerdőket - fájdalom - de kis túlzással már csak keresve találhatod meg itt. Na de amit találhatsz, az valóban mesébe illő, és hidd el, semmilyen természet- vagy útifilm nem tud felkészíteni arra az élményre, amikor karnyújtásnyira hintázik tőled egy nagyorrú majom, jön szemtelenkedni egy makákó, vagy láthatsz apró rákokat homokot gömbölyíteni a parton.
(Orángutánról azért nem írok, mert azt leginkább orángután menedékben láthatod biztosan - hacsak bele nem veted magad tényleg a dzsungel legközepébe -, mi is elmentünk inkább egybe Kuching mellett, de erről később.)
Mivel a Borneón töltött egy hetünket megosztottuk Sarawak és Sabah tartomány között - ezek pedig a sziget két felső, ám különböző részén vannak - így a Kuchinghoz közeli Bako Nemzeti Parkra esett a választásunk, nem utolsó sorban azért, mert az LP szerint is ez az egyik legjobb.
A macskák városából majdnem 1 órás buszúttal juthatsz el egy kis faluba a part mentén, ahonnan kis motorcsónakon visznek a helyiek a nemzeti parkba. 47MYR egy csónak egy irányba, érdemes a többi ideérkező turistával tömörülni, 5-6 főt visznek el egy csónakkal.
A nemzeti park tábora egy kb. 20-25 perces motorcsónakázás után tűnik fel, hogy egészen pontos legyek egy partszakaszra tesznek majd ki (cipőt levenni, 20 centis a víz), cuccot a nyakadba, és a fák felé mutatnak majd, hogy arra van a tábor. Ne felejtsd el megemlíteni, mikor szeretnél majd visszamenni, a csónak ugyanis elmegy, Te meg ott maradsz:)
A fák között több faház tűnik majd fel, az első, ami szembejön, az reggeliző- és egyéb étkező helység, ahol egész nap találsz majd a napszaknak megfelelő meleg ételt - amennyit tányérra teszel, azért fizetsz -, és van egy kis raktár, ahonnan vizet és egyéb minimál dolgokat (keksz, ilyesmi) vehetsz teljesen normál áron. És ez a veranda lesz a helyszíne is a legtöbb incidensnek a majmok és az emberek között, amelyek általában reggelinél csúcsosodnak ki (mindenki magáénak érzi majd a dolgot), és majdnem mindig egy zacskócsörgéssel kezdődnek. (Na és persze remek fotótémául szolgálnak.) Nem véletlenül mondják, hogy no plastic bag please..sehol, semmikor, a saját érdekedben:)
A kis faházak, amelyek között vannak ikerházak, nagyságra a 2 személyes fürdőszobás szobáktól egészen a dormitory room-okig terjednek, az étkezőtől jobbra indulnak majd befelé a fák között, ahol gyakori vendégek lesznek a majmok és a vaddisznók, néha egyéb állatok. Kicsit elfogult leszek a házak leírásánál: a kemény és nyikorgós ágyakon frissen felhúzott ágynemű kivételével semmi sem tiszta, de semmi. A fürdőszoba az ázsiai megszokott zuhanyrózsa lóg ki a falból-dolog, a wc-t hagyjuk (bár legalább nem tappancsos), a szobai szemetes meg rögzítve van, és a fedelét felemelve vagy egy majom néz veled szembe a ház alól, vagy egy teli fém vödör. Légkondi nincsen, a random módon köröző ventillátor a plafonon sem ad sok enyhet az éjszaka. Dehát ez egyrészt Ázsia, másrészt meg nem ezért jöttem, úgyhogy ezen hamar túltéve magam egyből elindultunk túrázni.
A legtöbb ember a Bako-ba 1-2 éjszakára jön, ennyi nagyjából elég is, hiszen a táboron túl már csak a túraösvények léteznek, a táborban önmagában nincsen mit csinálni. A túraösvények néhány kivételtől eltekintve egy nap alatt oda-vissza bejárhatóak, de légy figyelmes: nem véletlenül írnak egy 800 méteres ösvényre akár másfél órát egy irányba, nincsen kiépítve semmi, a maga natúr valóságában fogsz kapaszkodni fel és le, fák gyökerein át, csak a kifejezetten nagyobb szakadékok fölé építettek kis átjárókat, ide tehát bizony nem árt a rendes zárt cipő (bakancs) sem, és én azt mondom, hogy bár sokan indultak neki rövidnadrágban, legalább alul legyen rajtad hosszú. Úgyis marha meleg van, 1 perc alatt le fogsz izzadni, de azért ez mégiscsak az őserdő és nem állatkert, jobb a békesség.
Kígyók. Na igen, amíg túráztunk, alig láttunk, inkább hallottunk állatokat - nagy szívfájdalmamra az egyetlen szarvascsőrű madár, amit mostani utunk során láttam élőben, az is a szingapúri állatkertben volt - ez nem egy tanösvény. Az útvonal, amit az egyik partszakaszra választottunk az erdőn át, nagyon jó volt, megmozgató és nehéz, de visszaértünk sötétedés előtt, ami azért hasznos dolog ott (van egy könyv, amibe be kell írnod magad elinduláskor és visszaérkezéskor is, hogy ne keressenek feleslegesen).
Azt mégiscsak másnap, a reggelinél realizáltam, hogy minden bizonnyal több veszélynek tettem ki magam az előző nap, mint gondoltam volna - történt ugyanis, hogy az egyik frissen érkezett vezető és kis csoportja vadul fotózni meg álmélkodni kezdett egy vékony kis fa mellett. Odamentem én is, néztem, mégsem láttam, minek örülnek, míg a páromnak sikerült lefotóznia egy igen vékony és igen zöld kis kígyót. Ilyenre akár előző nap is bárhol rámarkolhattunk volna - a helyiek szerint 30 perc és beindul a lélekvándorlás, ha akarod ha nem. No nem akarok ijesztgetni senkit, és igen, újra elmennék, ha még nem lettem volna ilyen helyen, csak elgondolkodtam egy kicsit, hogy mi lett volna, ha...
Voltak egyébként elvakult túrázók is, akik saját sátorral mentek hosszú túrára, igaz nem is tűntek kezdőnek. Nekem mégis elég volt ez a másfél nap.
A reggelt viszont érdemes a parton kezdeni, én valamivel 7 előtt lopóztam ki, volt egy kis kaland a vaddisznókkal, de a majmok a parton és a napfelkelte kárpótolt bőven:)
Dél körülre beszéltük meg a csónakossal a visszautat, éppen nem volt senki, aki ki akart volna menni, így ketten ültünk be, és mentünk a faluba, hogy visszabuszozzunk Kuchingba.
Még egy szó: szúnyogok. Van, sok. Nem érdemes otthonról szúnyogriasztót hozni, azon ezek csak röhögnek, van itt sokkal komolyabb is, akár az otthoni márkákból, érdemes egyet beszerezni. Nekem is lett néhány csípésem, de valószínűleg nagyságrendekkel kevesebb, mintha semmit nem használtam volna. Szóval csak óvatosan:)
Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Magyar  Română  Slovenčina