Francia Guyana (Dél-Amerika) 5. nap

Franciaország

Ott-tartózkodás ideje: 2010. okt. 06.  - 2010. okt. 13. (7 nap)

0 hozzászólás I 4 935 látogató olvasta. Rögzítve: 2010. nov. 01. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar cillancs Beszámolója

Cimkék: Cacao  French  Guyana  Guyane  hmong  Régina 

Persze, ahogy szoktunk, ma reggel is korán keltünk. Vasárnap lévén, indultunk a híres piacra, Cacao-ba. Ezt a városkát Cayenne felől a 2. számú főúton kb. 60 km megtétele után egy elég vacak (jelenleg építés alatt álló)kanyargós, hegyi úton lehet megközelíteni. A táj gyönyörű, maga a városka egy fennsíkon fekszik, még a klíma is egy kicsit más, mint a tengerparton. Ahogy kanyarogtunk az úton, egyszer csak döbbenten vettünk észre egy Elvarázsolt Kastély-szerű építményt, amelyhez visszafordultunk, hogy jobban megnézhessük. Ez volt a Chateau des Choses Dernieres (kb. Elmúlt Dolgok Kastélya). Az útikönyv szerint egy Playmobil-várra hasonlít, és tényleg meglepi az arra autózókat. Ezt a várat a fantasy, és főleg A Gyűrűk Ura iránti rajongás inspirálta, és valóban furcsán hat ezen a tájon. Régebben kígyó- és pókkiállítás volt benne, de ma már az épület balesetveszélyessé vált. Nem sokkal ezután megérkeztünk Cacao-ba, ami leginkább egy kis hegyi falucskára hasonlít. 8-1/2 9 körül még sejtelmes köd bolyongott, csendes és kihalt volt minden. Egy helyen volt csak élet: a fedett, de oldalt nyitott piacépületnél. A legfurcsább, hogy mindenhol ázsiai emberek nyüzsögtek, pakolták ki áruikat, építették az éttermecskéket. Megint a útikönyvet hívtam segítségül:
A Cacao név valószínűleg a XVII. századból ered, amikor a jezsuiták által alapított ültetvényeken kávét és kakaót is termesztettek. Ezután a fegyenctelepek időszaka következett:Cacao-ban a XIX. század végén börtön és fegyenctelep volt. A XIX. század végén aranybányát fedeztek fel, ami még ma is működik.(1982-ben itt találtak egy 1,5 kg-os aranyrögöt!) Később a település teljesen elnéptelenedett, egészen 1977-ig, a hmongok megérkezéséig. A hmong egy népcsoport neve Délkelet-Ázsiában, Laosz északi részén, akik az üldöztetések elől menekültek el szülőföldjükről és végül itt kötöttek ki Dél-Amerikában. (Mellesleg a klíma valóban hasonló itt.) A menekültek hatalmas erőfeszítéseket tettek az őserdő megfékezésére, a városka felépítésére, amelyben részt vettek papjaik és mérnökeik is. Most főleg mezőgazdasággal foglalkoznak, gyümölcsöket és zöldségeket termesztenek, vezető szerepet játszanak a cayenne-i piacon is.
Egyre több turista érkezett dzsipeken, mikrobuszokon, megtelt a piac. Idős hmong néniket lehetett látni népviseletben, akik a pirinyó keresztszemes öltéssel díszített párnahuzatokat, szemüveg- és mobiltelefontokokat árulták. Ők nem is nagyon beszéltek franciául. Reggelizni beültünk az egyik étterembe (szabadtéri, fapados, bárhol lehetne Ázsiában), ahol a rendelést a franciául tökéletesen beszélő, ferdeszemű, fekete hajú fiú vette fel, majd szülei nyelvén továbbította a megrendelést. Jól bereggeliztünk, majd elmentünk a helyi múzeumba, ami vasárnaponként van nyitva. Abszolút változatos gyűjteménnyel rendelkezik: régi pénzekkel, népviselettel, téglákkal, de ami a legnagyobb hatást teszi, az a lepkegyűjtemény, pókokkal, óriási rovarokkal kiegészítve. Egy megszállott entomológus tartott épp előadást ottjártunkkor, nagyon izgalmas és hasznos dolgokat tudtunk meg, mindent élő példányokkal illusztrálva. Ezután átmentünk a pillangókertbe, ahol épp egy frissen kikelt pillangóval találkoztam, még nedvesek voltak a szárnyai, és most próbálta kibontogatni őket.
Ezután továbbautóztunk Régina-ba. Ez a városka kb. 120 km-re van Cayenne-től, az Approuague folyó partján fekszik. Odaúton alapos csendőri (Gendarmerie) ellenőrzésen vettünk részt. Útzár, autókat egyenként engedték át, megvizsgálták az iratokat, kinyittatták a csomagtartót és mindezzel az amúgy kihalt úton sikerült félórás várakozást kreálniuk. Amikor visszafelé jöttünk, ugyanezt még egyszer végigcsinálták, bár akkor már beszélgetni is hajlandóak voltak: azt mondták, hogy erre a nagyarányú illegális bevándorlás miatt van szükség. Ha-ha-ha: ha én be akarnék lógni Brazíliából, biztos nem az úton jönnék, hanem az őserdőn át kerülnék egyet... Amikor megérkeztünk Régina-ba, persze már megint sziesztaidő volt, ennek megfelelően minden kihalt volt. Szerencsére az Ökomúzeum viszont nyitva volt: gyönyörű helyen, a folyóparton van, egy szép kreol stílusú házban. Az őslakos indiánoktól kezdve a telepeseken át egészen máig sok dolgot megtudhatunk a környékről. Kint pedig egy fűrészüzem gépei láthatók, megtudhatjuk, hogyan dolgozták fel az értékes trópusi fákat. Láttuk az aranymosás, a kakaótermesztés fázisait is. A kötelező boltsarokban a helyi indián 'ktsz'ben dolgozók munkáit lehetett megvásárolni, én egy fapillangós kulcstartót vettem. Ezután elindultunk a folyóparton, megnéztük a kis templomot, végül egy kis étkezdében,amelynek hatalmas, árnyas terasza volt, ebédeltünk. Nagyon nyugodt hely volt, elüldögéltünk egy darabig, nézve a folyót. Sötétedésre hazaértünk, lezuhanyoztunk, aztán még medencéztünk egyet, utána pedig nekiindultunk az estének: párom szülinapját valami jó kis helyen, hangulatos vacsorával akartuk ünnepelni. Kinéztem az interneten egy szusi-bárt, ami jónak tűnt- megtaláltuk ugyan, de nem volt nyitva. Ezután tovább autóztunk a városban: hihetetlen élet volt. A pálmafás főtér körül mindenhol kis mikrobuszok parkoltak, amelyek tulajdonképpen kis mozgóbüfék voltak. Isteni illatok áradtak, kirittyentett népek korzóztak mindenfelé. Nem is csoda, ilyenkor már nagyon kellemes az idő, fúj a (meleg) szél az óceán felől. Végül találtunk egy kis éttermet, ami viszont majdnem teljesen tele volt, ezt jó jelnek tartottuk. Be is ültünk, rozét rendeltünk és böngésztük az étlapot: ez volt az első hely, ahol francia konyha is volt. Közben láttuk, miket visznek ki a szomszéd asztalokhoz, tetszett. Végül nagyon finomat ettünk, a párom bifszteket, én rákot. Aztán haza és pihenés...

Kedves Olvasóim! Nézzétek meg a Francia Guyana című képgalériát is, mert naponta, ahogy írom a beszámolókat, töltök fel új képeket (illusztrációk a szöveghez)!
Értékeld az élménybeszámolót!
10 (1 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina