Francia Guyana (Dél-Amerika) 7. nap

Franciaország

Ott-tartózkodás ideje: 2010. okt. 06.  - 2010. okt. 13. (7 nap)

0 hozzászólás I 2 868 látogató olvasta. Rögzítve: 2010. nov. 01. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar cillancs Beszámolója

Cimkék: Fourgassier-vízesés  French  Guyana  Guyane  kajak  Mahury-plage  Roura 

Ma nem keltünk annyira korán, megreggeliztünk és elindultunk a Roura nevű városkába. Ez Cayenne-től délre fekszik, kb. 10 km-re a repülőtértől. Csendes, nyugodt, szép fekvésű városka a L'Oyack és a Mahury folyó összefolyásánál. a templom mellett található a turistahivatal, ahol egy készséges fiatal lány elhalmozott bennünket prospektusokkal, térképekkel. Ezekkel felszerelkezve átkeltünk a Dacca nevű városrészbe, amely hangulatos villanegyednek bizonyult. Itt 1985-ben telepedtek le laosziak, és itt található a legtöbb étterem, ahol laoszi és kreol (jó kis párosítás) ételeket lehet enni, hangulatos környezetben. Ugyancsak itt van a folyóparton a Wayki Village (http://www.destination.fr/guyane/waykivillageguya.html) nevű létesítmény a folyóparton: itt lehet kajakot bérelni, vagy (motoros) pirogon hajókázni a folyón, de van itt fedett teraszos étterem is. Sajnos, jobb lett volna, ha ma is olyan korán kelünk, mint máskor, mert így még láttuk a kanyarban eltűnni a 6-8 fős pirogot... De párom rendkívüli vállalkozószellemről téve tanúbizonyságot, kijelentette, hogy sebaj, bérelünk egy kajakot, és majd azzal teszünk egy kört a folyón. Nekem némi kétségeim voltak, mégiscsak kényelmesebb a motoros hajó, de azért átöltöztünk, a cuccainkat bepakoltuk a csavaros fedelű nagy műanyag bödönbe, felöltöttük a mentőmellényeket, és vízreszálltunk. Szerintem magában erősen vihogott a srác, amikor látta bénázásunkat, de azért kedvesen segített . Elég labilis jármű ám ez a műanyag kajak! Ennek ellenére nem borultunk bele egyszer sem - nem is akaródzott volna a mocsaras vízbe mártózni. Hamar kiderült, hogy nem tudok kajakozni, igaz, most próbáltam először, de könnyebbnek hittem. Ha eveztem, mindig visszacsurgott rám a víz, úgyhogy hamarosan abban ültem. Párom viszont meglepő ügyességgel forgatta a lapátot, úgyhogy én ügyesen előástam a bödönből a fényképező és inkább fényképeztem. Szerencsére voltak felhők az égen, mert amikor a nap sütött, szinte égette a bőrünket. Hasonló úton már vettünk ugyan részt Brazíliában, de ott motor biztosította a haladást. Aztán megfordult a folyó iránya, és mi is eléggé elfáradtunk, úgyhogy visszafordultunk. Ekkor már könnyebb volt eveznem (hiába, a gyakorlat teszi a mester...), annál is inkább, mert párom fontos telefonokat bonyolított- térerő persze volt az őserdőben folydogáló folyón ringatózva! Amikor visszaértünk a kb. 2-2és fél órás vízitúra után, kimásztunk, megszárítkoztunk és nagyon elégedettek voltunk hihetetlen sportteljesítményünkkel. Annyira, hogy további extrém sportot kerestünk és találtunk magunknak: terepautózást. Ezt a már említett Renault Twingóval abszolváltuk. Híres látnivaló a közelben a Fourgassier-vízesés, ami magasabb vízállásnál (esős évszak után) megközelíthető vízi úton is, de ilyenkor egy időszakos -vízátfolyások hagyta árkokkal, gödrökkel tűzdelt- földúton lehet megközelíteni. A vízeséshez vezető útra Roura után 13 km-re kell letérni. Odafelé autózva egyszer csak egy kilátópontot vettünk észre, ahonnan tényleg szép kilátás nyílt a völgyre. Ezután pár kilométerre kellett letérni a már említett földútra a vízeséshez, ez utóbbi 3 km-es szakaszt 25-30 perc alatt tudtuk óvatosan megtenni. Amikor odaértük, már hallani lehetett a víz hangját. Eredetileg szépen kiépített sétaút vezetett körbe a vízesés körül, de ezt a mostoha időjárás mostanra intenzív testmozgást igénylő akadálypályává alakította. Mindenesetre nagyon szép látvány volt, jó, hogy letúráztunk oda. Ezek után nem meglepő, hogy párommal jól megéheztünk a mozgós délelőtt után, és ahogy szoktunk, éttermet kerestünk. Ki is néztem az útikönyvből egy Papadilo nevű, a folyón úszó éttermet, de tovább olvasva kiderült, hogy ma zárva van. Tovább haladtunk hazafelé, párom már hangosan korgatta a gyomrát, amikor Matourynál elsuhantunk egy hangulatos étterem mellett, amelynek a parkolójában sok kocsi állt, úgyhogy biztos jó hely: Le Quiosque. Mi is beálltunk, pont az előbb említett Papadilo étterem dzsipje mellé, úgy látszik., ők is ide járnak. Kedves, csinos fekete-indián keverék lány szolgált fel hatalmas és finom adagokat, desszertnek pedig creme brulée-t ettünk. Jó hely volt. Ezután hazamentünk a szállásunkra, és innentől a tegnapi programot ismételtük: magunkhoz vettük a strandcuccot, kimentünk a plázsra, és ott voltunk alkonyatig. Aztán haza, vacsorára mangót ettünk, és bedőltünk az ágyba.

Kedves Olvasóim! Nézzétek meg a Francia Guyana című képgalériát is, mert naponta, ahogy írom a beszámolókat, töltök fel új képeket (illusztrációk a szöveghez)!
Értékeld az élménybeszámolót!
10 (1 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!
Magyar  Română  Slovenčina