1001 lépcső meséje

iadanyne Beszámolója

Cimkék: tengerpart 

Banjolei lépcsőjárásunk mesébe illő, azért is adtam neki ezt a címet, a nagyok után szabadon. Lehet, hogy az én mesém nem lesz olyan romantikus, inkább igaz mese. Kezdem a megérkezésünkkel. Kicsit már sötétedett, mikor a hosszú, de nyugis út végén a hotelhez ért buszunk. Ott aztán lett mindjárt egy kis kavarodás, szobaelosztás, magyarázkodás ki, merre menjen. Ennek a hotelnek ugyanis több szárnya van, én csak a mienket, a Carlo-t jegyeztem meg. A recepció épülete az utcaszinten van, a szárnyak pedig a domboldalban. No, izgatottan elindult a csoportunk, ki-ki a maga szobáját keresve a bőröndökkel, hátizsákokkal, sporttáskákkal. No, de az orrunk elé is nézzünk ám, mert itt 2 lépcső lefele, kissé távolabb 5 lépcső felfele! Mi megtaláltuk hamar a szobánkat a második emeleten, persze lift nincs! Cipekedjen aki olyan sok cuccot hozott! Máskor majd meggondolja, hogy pakol-e ennyi holmit. A szobánkkal semmi kifogásunk nem volt, hiszen csak aludni és tisztálkodni fogunk itt. Nem volt nagy a szoba, de tiszta volt, az ágy is jó, pici erkély, de nem igazán ültünk ki. Nyáron jó lehet itt az árnyas fák között, s közvetlenül a tengerparton! Nagy előny. És ez az egyetlen előnye ennek a hotelnek. Folytatom aztán a lépcsőjárásunkat. Indulunk vacsizni, s még bolyongtak egyesek ekkor is a cuccaikkal, keresve azt a bizonyos szárnyat, s benne az ő szobájukat. Mi meg többen az éttermet kerestük, lementünk még az alagsorba is, kimentünk, lementünk, felmentünk egy csigalépcsőn, s hopp már ott is voltunk az étteremben. Nagyon jó érzés fogott el mindannyiunkat, hiszen már éhesek is voltunk, s jöttek a finom illatok is. Volt 2 féle leves, hal, csirke és disznóhús, sült krumpli, saláták, sütik, sőt még fagyi is! Azt hiszem senki nem maradt éhesen, mikor elindultunk újabb kalandtúránkra, a szobánk fele vezető lépcsős úton. No, kedves olvasóim, nem akarlak Benneteket untatni, de ez ismétlődött még 3 napig. A szobánkat már könnyen megtaláltuk, a lépcsők ott voltak minden fele. Reggeliknél ugyanez a helyzet, csak akkor már világos volt, este izgalmasabb volt a sötétben. Végül is jól szórakoztunk ezen a helyzeten, hát azért jöttünk, hogy szórakozzunk, nem? Ami viszont csodálatos volt, s elfeledtette a fájós lábúakkal is ezt a sok lépcsőzést, az a tenger! Mindig más arcát mutatta a 4 nap alatt, volt haragos és dühöngő, szelíd és békés is. Egyszerűen nem lehet betelni vele. Minden reggel odamentünk a közelébe, lépkedtünk a köveken, hallgattuk a moraját. Volt mikor nem engedett közel magához, akkora hullámokat küldött felénk, hogy bizony még a cipőnkön is átcsapott néha. Nem számított, szedtünk pár szép követ, néhányan találtak kagylót is, s csak úgy egyszerűen csodáltuk a tengert. Volt olyan nap, mikor a mólóra is ki tudtunk menni, s készíteni pár szép fotót. Megőrizzük emlékeinkben ennek a látványnak a szépségét, s a 4 nap alatt megtett kb. 1001 lépcső megismerését.