Anafi

Görögország Anafi

Ott-tartózkodás ideje: 2009. jún. 01.  (1 nap)

1 hozzászólás I 5 964 látogató olvasta. Rögzítve: 2011. jan. 08. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar Vendome29 Beszámolója

Cimkék: Anafi  autentikus  Görögország  pihenés  sziget  turistamentes 

2009 januárjában döntöttem el, hogy a következő nyaralásomat Görögországban szeretném tölteni. Már rég óta vágytam erre a helyre, mindig megkapott a kék tenger, fehérre meszelt házak és a kék ablakok, kupolák.
Az utazást egy kisebb görög körútnak szántuk. Budapestről legolcsóbb ajánlatot a Lufthansa adta, Düsseldorfi átszállással. (A Malévnál jegyet nem mertem venni soha, mert mindig arról cikkeznek, hogy mikor mond csődöt, így biztosra akartam menni, hogy elutazok..)A Lufthansa pontossága és tisztasága,korrektsége híven tükrözte a róla szóló híreket. Düsseldorfból az Aegan görög társaság indította a járatát Athénba. A fedélzeten a finom bor és étel társaságában kellemes és gyors volt a közel 3 órás út. Athénban pár napig voltunk, majd Santorinin is és ezt követően jött Anafi.
Meltami nevű szél idejében érkeztünk Thirába, meg is döbbentem, hogy fázok picit a szél miatt. Akrotiriben szálltunk meg, egy csendes faluban a sziget déli csücskében, nem túl messze a Red beachtől. Másnap Thirába és Oiaba is elmentünk, de igazán nekünk túl forgatagos volt, tele amerikai turistákkal. Azonban a látvány magáért beszél. Gyönyörű, sajnos Thira nem túl olcsó.
Este indult a komp Anafira a kikötőből, izgatottak voltunk,milyen is lesz a neten már látott kis sziget, Anafi.
Elég kevesen voltunk a kompon, amely Anafira tartott. Ennek csak örültem, mert nem szeretem a turistákkal elözönlött helyeket. Kb. 20-an lehettünk a kompon, mikor megérkeztünk a szigetre, már sötét volt és várt a tulaj minket a kikötőnél. Mikor elindultunk kiszállni a kompból, hirtelen egy török bazárban éreztem magam, kereste mindenki a szállásadóját. Popi név pedig rengeteg volt a szigeten, így a harmadik Popi után, már a szálloda nevét ordítottuk, hogy a többieket is túl kiabáljuk, hogy végre megtaláljuk a szállásadónkat, akit ugyancsak Popinak hívtak.
A kis furgonba beülve gyorsan megérkeztünk a szállásra, ahonnan a tengert ugyan nem láttuk, de a tenger illatát és hangját igen.
Másnap reggel felkelve, soha nem felejtem el azt a látványt, kék -zöld tenger, aranyló sárga homokos tengerpart fentről, hisz a mi szállásunk egy meredek domb tetején volt. A szép kilátás ugyan előny volt, de a strandról felkaptatni a hegyre már nem. Robogót választottunk, hogy könnyebben tudjuk a szigetet bejárni. Nagyon élveztük, a meleg levegő érintését, a tisztaságot, a körül ölelő illatot.
A faluban nagyon kedvesek voltak az emberek, itt minden helyi, a pékség, az étterem, itt nem volt mű semmi. Az éttermekben hiába voltak étlapok, de azokat senki nem olvasgatta, hisz a helyiek ajánlottak ételeket, ott azonnal készítették el az ételeket, abból az alapanyagból, ami a szigeten, konyhán épp volt.
Specialitásuk az anafis saláta volt, mai napig nem tudom milyen növényből készítették, de nagyon finom volt, kissé ecetes.
Másnap belevetettük magunkat a sziget felfedezésébe, ami valójában egy felfedezés volt. Kopár, elhagyatott hegycsúcsok között, kevés aszfaltozott úton robogtunk, gyönyörű látvány között. Az egyik part felé vetettük magunkat, ahol gyönyörű kis öblök fogadtak. A sziget északi és keleti oldalán inkább köves partok voltak, míg a nyugati felén homokos.
Furcsa, de kellemes érzéseim voltak, mikor egyedül robogtunk a föld úton, hogy senki körülöttünk nincs, mikor 3 órán keresztül nem találkozol emberekkel, csak te vagy, a kopár hegy, majd a tengerpart..
Délután mikor visszaértünk strandolás következett.
A következő nap megmásztuk a sziget déli csücskében ágaskodó hegy csúcsot, amely úgy emelkedik ki a szigetből, mint Gibraltár.
Megmásztuk a kolostoron keresztül, hm...sokszor felakartam adni , mert nekem veszélyesnek és hosszúnak tűnt, de megérte a látvány. A tetején egy templom állt, olyan, mint a mesében, mint a képeken, fehér falak, kék ablakok és tető, s mindeközben a háttérben ahová csak néztem tenger...
Soha nem fogom elfelejteni ezt a kis szigetet, hisz olyan sokat adott, abból amiből nem is olyan van és máshol is felfedezhető....tenger, kopár hegy-domb, homokos tengerpart, kékre meszelt házak, kék kupolák, de ami mégis varázslatossá tette e szigetet, az az volt, hogy olyan természetességet soha nem fedeztem fel, ami ott volt: emberek, természet, még a turisták is másabbak voltak, beolvadtunk a helyiek közzé.Mikor az út közben találkoztunk valakivel, automatikusan integettünk, dudáltunk és köszöntünk...átvéve a helyi szokásokat.
Így 2011 ből vissza tekintve mai napig is vágyom erre a szigetre. Hamarosan visszafogok oda térni, ezt is tudom.

Igazából nekem ez volt Görögország!
Értékeld az élménybeszámolót!
7.3 (3 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
Menta - 2011.01.10. 13:51

Nagyon jól hangzik, kedvet kaptam én is :)


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina