Túrázás a téli Bulgáriában

Bulgária

Ott-tartózkodás ideje: 2010. dec. 28.  - 2011. jan. 02. (5 nap)

0 hozzászólás I 3 546 látogató olvasta. Rögzítve: 2011. jan. 10. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar McSmith Beszámolója

Cimkék: bulgária  hegy  kanyon  szilveszter  tarnovo  velikij 

Mivel két ünnep között muszáj volt szabadságra mennem, ezért kihasználtam a kényszerszünetet, és leugrottam Pite barátomhoz Bulgáriába, akivel már számos kalandos túrát megtettem. Pite már nyár óta Velikij Tarnovoban mulat Erasmus ösztöndíjának köszönhetően. VT Szófia és Burgusz között félúton fekszik egy kis völgyben, amit egy folyó szabdal keresztbe kasul. Karácsony másnapján neki is vágtam az útnak, alaposan felpakolva a januári francia nyelvvizsga teljesítéshez szükséges szakirodalommal és 5 rúd bájglival. Belgrádban felugrottam Andrej barátomhoz, majd felpattantam az éjszakai szófiai vonatra. Fülketársaim a balkán-újonc kanadai, a bolgár csempészek és a török vendégmunkás kellemes színt vittek a hóviharos éjszakába. Aztán kievickéltem a városból, öt perc várakozás után már repültünk is az ötös sztrádán. Az este elmentünk a Dadába egy roppant hangulatos kiskocsmába. Itt kiderült, hogy Bulgária továbbra is olcsó, két sör két kis törköly volt 700 Ft. Bár hétfő este volt a kocsma, az egyik kocsmavendég az asztaltáncolásig is eljutott.
Másnap körbenéztünk a környéken, megnéztük várat, ellátogattunk a helyi skanzen/Rózsadombra. Itt főleg a sok kitelepült brit nyugger lakik, de annyira nem jön be nekik a hely, mindenesetre zavaróan sok a jobbkormányos autó (ami stoppolás szempontjából nem túl kedvező).
Szerdán a közeli kanyonba rándultunk, bár nem kellett volna nagy távolságot megtenni, nem álltak meg a kocsik. Szerencsére kifogtuk Iván taxist, aki még a kanyon előtt elvitt minket renegeteg vízesés, patakos, jégcsapos rejtett gyönyörűséghez.
Aztán nekivágtunk a kanyonnak, ami rendkívül csodálatos volt téli környezetben. Az itt-ott befagyott folyón többször átkeltünk a kicsit instabil nyikorgós, recsegős fahidakon, végül kiértünk egy víztározóhoz.
Következő nap elugrottunk két kolostorhoz is. Az utóbbi érdekessége, hogy kb. 100 éve a kolostorra zuhant egy hatalmas sziklatömb, de se anyagi se emberi kárt nem okozott. Azóta is ott áll az udvar közepén, szimbolizálva a Főnök gondviselését.

Elérkezett Szilveszter napja, úgyhogy nekiindultunk a bolgár hegyekbe, ahol egy vendégházban már korában foglaltunk szállást. 15 leva volt vacsorával együtt. Vittünk egy üveg szilvát, hogy legyen mivel kínálni az ünneplőközösséget. Kicsit nyögvenyelősen jutottunk el a turistaútig, ahonnan gyalog kellett folytatnunk az utat, ami kétórás eröltetett menetet jelentett völgyvidéken hegygerincen át, számomra menetfelszerelésben, mivel másnap már haza kellett indulnom. Egyik sofőrünk megjegyezte, hogy figyeljünk a lavinákra, mondtuk, majd kikerüljük. Szerencsére nem volt hó, de így is kemény küzdelem volt eljutni a vendégházba. Már este 8-kor páran elég kész voltak, de azért végignyomták az estét. Szólt a bolgár népzene meg a ska, folyt a házitörköly, és kupakos sör, éjfélkor meg a bolgár himnusz kicsit szétcsúszott, de ez érthető. Éjfél után mindenki kapott szerencsesütit, folyt tovább a szesz. Sajnos találkoztam egy depressziós bolgárral, aki kb. fel volt háborodva, hogy mekkora idióta vagyok, hogy a szabadságomat a „shitty Bulgariá”-ban töltöm.
Pite mondta, hogy aki a hegyekben iszik, az nem lesz másnapos, és tényleg! pedig alaposan mixeltem a szeszeket, de másnap energikusan pattantunk ki az ágyból. Meglepő módon a többiek is már délre regenerálódtak, Pitével lementünk Szopotba, ahol elköszöntünk egymástól, mivel ellentétes irányba vezetett utunk. Persze őt vették fel előbb, nekem vagy fél órát kellett várnom egy Alfa Romeora. Egyúttal a legérdekesebb sztopadzsiját fogtam ki (mondjuk ez annak volt köszönhető, h tudtam vele angolul beszélni). Ugyanis a sofőröm hivatásos katonatiszt volt, aki megjárta Irakot és Afganisztánt. Egyúttal exkuzálta magát, hogy a hétköznapi kocsijával kénytelen elvinni, mert a Hondáját nem viszi Szófiába. Rövid csövelés a pályaudvaron, feltankoltam szendvicsekkel, majd beültem egy vagonba, ahol egy alter jenkivel szórakoztattuk egymást történeteinkkel.

Tehát mindenki menjen Bulgáriába az év bármely hónapjában, mert egyre jobb a hely, megmaradva sajátságos bájával és olcsóságával!
Értékeld az élménybeszámolót!
10 (2 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina