Annapurna Alaptábor Trekking

Nepál

Ott-tartózkodás ideje: 2010. okt. 22.  - 2010. okt. 28. (6 nap)

3 hozzászólás I 4 934 látogató olvasta. Rögzítve: 2011. jan. 15. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar akmik Beszámolója

Cimkék: Annapurna  Himalája  Nepál 

1.nap Pokhara-Ghandruk

Szokás szerint késésben voltunk. A kéthetesre tervezett India-Nepál túra első napjaiban adódott logisztikai problémák miatt kerültünk kicsit időzavarba (az Aeroflot elhagyta a csomagunkat Moszkvában), de aztán összeálltak a dolgok. Hajnali négy is elmúlt már, mikor beestünk a Dharma Inn-be, egy 14 órás Varanasi-Pokhara transzfer után. Nyolckor már talpon voltunk, s vendéglátónkkal, Chaabi-val (magyarosan Csabi :)) gyorsan leszerveztük az indulást. Kaptunk egy kiadós reggelit (A szalonnás, krumplis Trekkers’ breakfast igazi felüdülés volt az indiai kaják után), majd egy kocsit sofőrrel. Bő egy óra volt, míg beszereztük az engedélyeket a trekkinghez: csináltattunk fényképet, meg leszurkoltunk 20+30 dollárt, azaz kb. tízezer forintot a permitekre, aztán irány Nayapul.

Kezdésnek néhány alapinformáció. Az Annapurna Alaptábor túra (Annapurna Basecamp = ABC) az útikönyvek szerint 8-12 napos. A térképre pillantva a kicsit is tapasztalt túrázónak azonnal felmerül a kérdés: mi a bánatért kell ehhez 10 nap, amikor sem távolságban, sem szintben nem vészes?? Kb. 1300 méterről indul az ösvény, s ugye 4130 méter a cél. Légvonalban pedig kb. 12 km. Nos, valóban nem kell ennyi idő, 7 nap alatt kényelmesen megfordul az ember. A legtöbben napi 3-4 óránál nem mennek többet, a reggeli óráktól délig túráznak, délután pihenés, rövid kirándulások az éppen aktuális szálláshely környékén, így el lehet húzni a dolgot két hétre is. Nekünk ez nem fért bele, általában napi 7 órát mentünk. Októberben napkelte kb. 6 órakor, napnyugta kb. 17:30.
Az ABC-trekking a legjobb infrastruktúrával rendelkező túraútvonal Nepálban. Ritkán kell egy óránál többet gyalogolnod anélkül, hogy ne találnál egy út menti teaházat, frissítő italokkal, árnyékkal, asztalokkal. A legtöbb teaházban aludni is lehet, egyszerű, fűtetlen, fürdőszoba nélküli, de tiszta szobákban. Áruk 1-2 dollár fejenként. Zuhanyzó külön, magasabban fekvő helyeken fizetős, még magasabban fekvő helyeken egy fülke csappal és lavórral. Ezekben a házakban előre nem nagyon lehet szobát foglalni, de nem is nagyon szükséges: 2-4 főnek még a csúcsszezonban is akad egy szoba. Kivétel ez alól a felső két alaptábor (ABC és MBC, ez utóbbi a Machupuchare/Halfarok csúcs alaptábora), ahova ha későn érkezel, aludhatsz az ebédlőben a hordárokkal… Apropó hordárok: mi sem teherhordókat, sem vezetőt nem vettünk igénybe, nagy hátizsákkal nyomtuk, ami igazi kihívás volt…Az útvonal kezdetben kultúrtájon, falvakon és rizsföldeken át halad, remek alkalom arra hogy belepillants a helyiek mindennapjaiba. Nepálnak eme részén a gurung törzs él, az összlakosság kb. 1%-át teszik ki. Ők üzemeltetik a teaházakat, ők főznek, s általában ott is laknak két ajtónyira tőled. Az emberek nagyon kedvesek, s bár egyszerűen élnek, a kéregetés, koldulás ismeretlen.
A túrát Phediből vagy Nayapulból kezdheted, előbbi hosszabb valamivel. Mindkettő 40-50 perc alatt elérhető Pokharából jó minőségű úton. Nayapulban még az út menti bazárban feltankoltunk csokival, vízzel. Utóbbi kardinális kérdés, érdemesebb egy kis kitérőt tenni a témában. Palackozott vizet kb. az út feléig árulnak, a felsőbb régiókban már nem. Ott a vezetéken (értsd: kiálló gumicsöveken) érkező esővizet árulják forralva és szűrve, hozott palackban. (Ez remek dolog, így nincs tele pillepalackkal a hegy.) Amúgy nyugodtan ihatsz a forrásokból, semmi bajod nem, lesz, legfeljebb a torkod fájdul meg, mert baromi hideg a vizük…

Szóval Nayapul. Későn indultunk, valamikor déli egy óra után. Fél órás séta az első falu, Birethani, majd további 4 óra Ghandruk, az egyik legnagyobb gurung település, nagyjából 2000 m magasan. Ide már napnyugta után, sötétben érkeztünk. A helyiek persze az úton végig kérdezgetnek, merre tartasz, igyál/egyél valamit, vegyél ki egy szobát, ne menj sötétben stb. Fejlámpával azonban sima ügy, legalábbis az alsóbb régiókban. Az útkereszteződéseknél vannak táblák, de azért figyelni kell. Ghandruk nagy falu, hosszan nyújtózik el a hegyoldalban, alsó és felső vége között 100-150 m szintkülönbség is van. Ez általában az összes településre jellemző – egyszerűen így van hely… Az első Guest House-ban megálltunk: szuper vacsora, forró zuhany, mert megérdemlem.

2.nap Ghandruk-Sinuwa

Kényelmes összeállás és bőséges reggeli után indultunk tovább. A korai órák kellemesek, a déliek borzasztó izzasztóak. A folyó mellett haladunk, 300 méter szint fel, majd, le s újra fel. Ez a lelkiállapotnak nem tesz túl jót... A helyi teherhordók sem gépek, egyikük lábát ficamítva botorkál lefelé a társak segítségével, a másik félájultan pihen egy szikla tövében, miután kirókázta magát. A völgyekben futó patakok, folyók felett kisebb-nagyobb függőhidakon lehet átjutni, mindegyik jól karbantartott. A forgalom nagy, főleg a reggeli, délelőtti órákban. Áthaladunk Csomrongon, majd a nap végére Sinuwába kapaszkodunk fel. Szintben semmit nem emelkedtünk, ugyanúgy 2000 méter körül vagyunk, mint a reggeli induláskor. A Sherpa Guest House-ban töltjük az éjszakát, alpesi menedékház hangulat, tágas szoba. Kipróbáljuk a gurungok rizsborát, az első korty után kiráz a hideg, de becsületből csak lenyomunk egy palackkal. A helyiek állítólag melegen isszák...

3.nap Sinuwa-Deorali

Reggel kitűzzük a célt, estére el kell jutunk az MBC-be, vagyis a Halfarok-csúcs alaptáborába, 3600 m magasra. Az előttünk álló szakaszon már nincsenek nagy szintvesztések, jó iramban haladunk. A falvak ritkulnak, esőerdőben, bambuszligeteken át kapaszkodunk egyre feljebb. Dél körül a Himalayan Hotelnél állunk meg ebédelni. Mellettünk ötvenes pár, beszédbe elegyedünk velük, hasznos infókat tudunk meg. Az MBC-ben szinte biztos, hogy nem kapunk szállást, reggel tízre elfogynak a szobák. Módosítjuk a tervet: csak Deoraliig megyünk, s onnan már csak minimális csomaggal támadjuk meg az Annapurna alaptábort. Lackó, aki kitűnő erőben van, indul is előre, hogy biztosan legyen szobánk Deoraliban. Istvánnal kényelmesen követjük, mi is szétszakadunk. Egyre szűkülő völgyben mászunk, menetrend szerint jönnek a délutáni felhők, amelyek közül hamarosan kivillan a tábor. A növényzet alacsonyodik, 3000 méter felett már csak bozótok, bokrok közt haladunk. Lackó már „becsekkolt”, egy raktárból átalakított szobát kaptunk, vigyorogva mutatja a „Store” feliratú kulcsot. A szobában baromi hideg, 11 fok. Az étteremben toljuk magunkba a különböző halmazállapotú „fűtőanyagot”, este még épp elkapjuk, ahogy a Halfarok-csúcsot bearanyozza a naplemente. Az egyik japcsinak meg éppen születésnapja van, a társai valahonnan elővarázsolnak egy tortát, minket is megkínálnak, happy birthday és arigató!

4.nap Deorali-ABC-Himalayan Hotel

Negyed hat körül már talpon voltunk, 5:40-kor hagytuk el a tábort. Az idő továbbra is kegyes volt hozzánk, csak tartson ki 4000 felett is, gondoltuk. Nagy hátizsák nélkül, szinte lebegve haladtunk felfelé. Szelíden emelkedett a völgy, csak mi voltunk hárman és a hegyek. Bő egy óra kellett, hogy elérjük az MBC-t. A Halfarok-csúcs nem mászható, így az ABC-be igyekvők használják ezt a tábort. Szolid reggeli 3600 méteren, aztán nyomás tovább. Az akklimatizáció megfelelő volt, a magasság egyikünket sem viselte meg, a legkevésbé sem. Egyre forgalmasabbá vált az ösvény némelyik teherhordó papucsban cikázott át a fagyott csermelyeken. A Nap kellemesen melegített, a makulátlanul tiszta égbolton vakítóan fehérlettek az Annapurna-csoport csúcsai. A 4000 méternél kifeszített imazászlóknál már láthatóvá váltak az alaptábor épületei. Fél órával később pacsiztunk az ABC-ben.
Ami elsőre fura volt, az az expedíciók hiánya. Sehol egy sátor, a házak is jórészt üresek voltak. Nem most van a mászószezon? Mindegy. Kicsit feljebb kapaszkodtunk, egy morénasánc tetejére. Magashegyi amfiteátrumban voltunk, körben hétezresek, no meg egy nyolcezres, az Annapurna I. Tényleg leírhatatlan a látvány. Csúcscsoki, fényképezés, aztán lassan elindultunk lefelé. Olyan alacsonyra akartunk ereszkedni estig, ameddig csak lehet. Deoraliba visszatérve komoly ebéd, és nagy hátizsák vételezése. Utolsó erőtartalékainkat mozgósítva értük el a Himalayan Hotelt, ahol meleg zuhany (igaz fizetős, kb. 450 HUF), és kellemes hőmérséklet várt. A mögöttünk hagyott 11 órában 2600 méter szintet mentünk...

5.nap Himalayan Hotel – Jhinu

Hogy a hangulat- és térdromboló szintvesztéseket elkerüljük, visszafelé más útvonalat választottunk. Miután a legforróbb déli órákban felkapaszkodtunk kb. 826 lépcsőfokon Csomrongba, pazar ebédet költöttünk el egy teraszon, majd meredeken lefelé indultunk Jhinu irányába. A falucska termálfürdőjéről nevezetes, amelyet mindenféleképpen meg akartunk látogatni. A faluban nagy pörgés fogadott, épp hogy találtunk szabad szobát. Ledobtunk zsákunkat, beszereztünk pár doboz sört (San Miguel aranyáron, egyenként 750 HUF-ért), majd a termálfürdő felé vettük az irányt. A két kibetonozott medence közvetlenül a folyóparton van, az esőerdőben, félórányira a falutól. Belépőjegy nincs, csak kötelező adomány, amit egy öreg fószer szed, kb. 150 HUF. Csobbanás a harmincvalahány fokos vízbe, sörök felnyitása és elégedett arccal való elfogyasztása programpontok következtek. Egészen addig maradtunk, míg az öreg ki nem eresztette a medencéből a vizet úgy fél hat körül. Szóval esti/éjszakai fürdőzés nem lehetséges.

6.nap Jhinu-Pokhara

Ez egy sokkal kevésbé népszerű útvonal, vissza Nayapulba. Az ereszkedés során alig-alig találkoztunk más túrázóval, ami egyáltalán nem zavart, sőt. Egy darabig a folyó mellett haladtunk, majd gurungok lakta kisebb falvak, tanyák között jártunk. Benéztünk egy iskolába, kis összeggel hozzájárultunk az intézmény fenntartásához, készült pár jó kép a gyerekekről. Valószínűtlenül aranyló rizsteraszokon átvágva értük el Syauli Bazaar-nál azt az ösvényt, amelyen felfelé haladtunk pár nappal korábban. Kiadós ebéd, majd laza séta Birethaniba. Itt két német srác lépett oda hozzánk, felajánlva, hogy társuljunk be egy taxiba Pokharáig, megosztva így a költségeket. Nem volt ellenünkre a dolog, úgyhogy a hátizsákok felkerültek a tetőre, mi pedig terepjáróval, úri módon ereszkedtünk vissza Pokharába.
Értékeld az élménybeszámolót!
8 (3 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
zedder76 - 2014.02.23. 21:07

és még 2:
http://www.youtube.com/watch?v=TM0bvZTsF14

http://www.youtube.com/watch?v=xosxOUhD-ms

zedder76 - 2014.02.23. 21:04

Kicsit megkésve, de akit érdekela képes beszámoló erről:
http://www.youtube.com/watch?v=Bw-CxH5MlGA

http://www.youtube.com/watch?v=5R7U6clmn7k

http://www.youtube.com/watch?v=9v_KFh4VxcA

kotvacsi - 2011.01.18. 15:50

Jo a beszamolod,vegre reszletes is! Olvastam a Brazilt is,de azt sajnos nem fejezted be,en most voltam brazilba es rettenet draga lett,1 real 120ft egy uveg asvanyviz 4-5real!!! Most 2011 jauarjaban!


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina