Thaiföld, ismét

Thaiföld

Ott-tartózkodás ideje: 2009. okt. 08.  - 2009. okt. 24. (16 nap)

0 hozzászólás I 3 451 látogató olvasta. Rögzítve: 2011. jan. 21. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar mona-lisa Beszámolója

Cimkék: Bangkok  KhaoSok  KohTao  Krabi  Thaiföld 

2009. 10. 8-9.

Indulás. Zürich-ig minden simán ment, ott viszont a 6 órás várakozás nagyon lassan telt. Rengeteg üzlet volt de épp nem volt „kedvem” agyon vásárolni magam Gucci cuccokkal :) Vettem viszont egy szuper svájci bicskát, amit már nagyon régen szerettem volna.
Mire végre kiírták honnan indul a bangkoki gép már hullák voltunk. Azt írta a tábla hogy, 20 percig tart míg oda-érünk, amit egészen addig nagyon sokalltam, míg ki nem derült, hogy át kell metróznunk egy másik terminálra. Persze csúcsszupermodern vezető nélküli metróval. Újból át kellett mennünk a biztonsági ellenőrzésen. Az új bics-kámmal a zsebemben ennek nem nagyon örültem, de kiderült remek csempész lenne belőlem :) A nagy gépen már az első pillanatban kiderült, hogy nagyon jól jártunk a Swiss-szel. Felkaptunk egy pár magazint az ajtóban és miu-tán elhelyezkedtünk azonnal lelkesen nyomkodtuk a multimédiás cucc távirányítóját, ami persze még nem volt be-kapcsolva :) Utazómagasságon aztán beindult a dolog. Volt egy csomó zene meg film, játékok, és nyomon lehetett követni az útvonalat is. Aztán meghozták a vacsit is ami egész jó volt. Elég hamar elaludtunk. Már világos volt mi-kor felébredtünk. Ki kukucskáltunk a napellenző alatt. 11000m felett repültünk és lehetett látni a Himalája hófödte csúcsait. A bengáli öböl felett voltunk már amikor hozták a reggelit.
A bangkoki reptéren is minden simán ment, a vízumunk rendben volt. A reptérbuszra sem kellett várnunk. Pont akkor indult egy mikor a megállóba értünk. Természetesen iszonyú meleg volt, és az eső is elkezdett szakadni de klímás buszban egyenlőre még nem sokat érzékeltünk az időjárásból.
A Khao San Road-nál szálltunk le. Elég nagy dugó volt végig így csak kb. fél 5-re értünk a szállodába. Egy gyors zuhany után egyből lementünk a Khao San-ra nézni valami kaját. Az eső szemerkélt de nem igazán zavart. Az első mozgó pad thai árusnál vettünk 2 adagot és lapátoltuk is befelé. Nézegettük a szuvenír árusokat és sorra ismertük fel a helyeket, hogy hú emlékszel itt annó ezt vettük ott meg azt. Nagyon tetszett a színes forgatag. Sokan nem szeretik ezt a környéket, de nekem nagyon bejön. Mindent lehet kapni amit csak akarsz. Hamis nemzetközi diák, „eredeti” Nike póló, ezer színben szárongok… 7 körül aztán lefeküdtünk aludni, de hajnalban felébredtünk és nem bírtunk vissza aludni, aztán mégis… Jetlag… már megint…

2009. 10. 10.

7 órára terveztem hogy kelünk, ami csak nagyon nehezen sikerült. Kitaxizunk a pályaudvarra és vettünk jegyet Ayutthayába. Elméletileg 20 perc múlva kellett volna indulnia a vonatnak. Bent is állt a vágányon de több mint 1 óra várakozás után még mindig nem mozdultunk. Persze senki sem mondott semmit… Aztán valami kaller féle tha-iul hadovált, amit persze nem értettünk, angolul senki egy szót se… Szóval leszálltunk, visszaváltottuk a jegyeket és visszataxiztunk a hotelba. Csalódott voltam nagyon, mert szerettem volna megnézni a régi királyi várost, de hát majd legközelebb… Nem akartuk megvárni a következő vonatot, mert akkor nem lett volna már elég időnk a bang-koki nézelődésre.
Tehát történelem helyett maradt a hotel tetején lévő medence, amit én hamar meguntam és nekiindultam a Királyi Palotának. Ha már Ayutthayába nem sikerül eljutni ezt semmi képen sem szerettem volna kihagyni. Gyalog men-tem és szerencsére pont azt a kaput céloztam meg ami ki volt nevezve bejáratnak. (összesen 12 kapu van és egy-általán nem egyértelmű melyiken lehet bemenni) A jegy horror a többi látnivalóhoz képest, de a látvány és a han-gulat feledteti a borsos árat. Mindenhol arany, pompa, csillogás, sehol egy centi hely ahol nem lenne valami gyö-nyörű kézműves munka. Egy bő órát töltöttem a palotában, amiből elég sokat üldögéltem a Wat Phara Keo már-ványpadlóján. A Smaragd Buddha temploma. Ez a thaiok legszentebb Buddhája. Kicsi, csak 45cm, de annál fonto-sabb. http://en.wikipedia.org/wiki/Emerald_Buddha
A király minden évszakváltáskor új ruhába öltözteti. 2007-ben láttuk is, amikor kivonult az öltöztetés után a Rolles Royce menet. Figyeltem, ahogy a nagymamák behozták magukkal a kisunokákat és mutatják nekik a freskókat fa-lon. Valaki füstölőt is gyújtott. Persze a Buddha ott ült felettünk jó magasan és vigyázta a lelki üdvünket. :)
Az ehhez hasonló pillanatok miatt szeretek utazni. Olyan „megállt az idő” érzés. Ilyenkor nem igazán számít mi tör-ténik kint a világban a kerítésen túl. Otthon, gondok, meló nem is létezik.
Kicsit elfáradtam a nézelődésben és lesétáltam a folyóparti piacra. Mivel a reggeli sült kókusz pudingon kívül még semmit sem ettem vettem némi görögdinnyét. Itt lehet át kompolni a folyón a Wat Arun-hoz. Mivel már láttam 2 éve, így most csak nyugtáztam hogy még mindig szép. Bámészkodtam tovább a nyüzsgő néhol eléggé bűzös forga-tagban és dél felé sétáltam tovább az amulett piacon keresztül. Az eső nem esett szerencsére de iszonyú meleg volt, úgyhogy a Wat Pho mellett fogam egy taxit és vissza vitettem magam a Khao San Road-ra.
Beesteledett és vacsi körútra indultunk. Utcai kaja helyett beülős éttermet választottunk és két menüt rendeltünk. Szuper jó volt, a kedvenc görögdinnye turmixomat nem is említve. Vacsi után természetesen meg sem próbáltam ellenállni a csábításnak és vettem pár létszükséges cuccot :) Van olyan valaki aki kibírta, hogy ne vegyen semmit a KSR-on?? Tuti nincs! A vásárolgatás fáradalmait ki kellett pihenni, úgyhogy felkerestük az a masszázs szalont ahol 2 éve is voltunk. 1 óra thai masszázs után már majdnem teljesnek volt mondható nap, de azért a hotel melletti bár-ban még lecsúszott egy Singha és ananász turmix, hogy legyen erőnk becsomagolni.


2009 .10. 11.


Reggel, 7eleven ice coffee, reptérbusz, várakozás, Air Asia pontos, leszállás, taxi. Krabi. VÉGRE VÍÍÍÍZ!!
Fixáras iránytaxit sikerült kifognunk így pontosan a hotelhez vitettük magunkat. Visszatérő vendégként kaptunk kedvezményt, így csak 300 THB volt egy éjszaka a Blue Bay Yu-ban. Ez egy kisebb pár bungis szálláshely a Nopparat beach-en, Ao Nang mellett. Egy nagyon ari nőci a főnök aki mindent elintéz amit csak akarsz.
Mint a legtöbb szálláshely ez is egyben utazási iroda, úgyhogy be is fizettünk másnapra egy tengeri kajak túrára az Ao Thalene öbölbe. A Hogyan menjünk tovább Krabi-ból Khao Sok-ba? kérdés is megoldódott, mert be tudtunk fizetni minibusz transzferre. Ez mindig kicsit drágább mint a menetrend szerinti busz, viszont ideálisabb az indulás, és tényleg jön, nem csak elméletileg. Arról nem is beszélve, hogy gyorsabb és „háztól-házig” visz. :)
350 THB, 4,5 óra.
Rákezdett az eső. Amolyan igazi trópusi dézsából öntős stílusban. Kilépsz a teraszról és vízfüggöny.
35 fok, 30 fokos eső. Mikor kicsit csendesedett bementünk úszni a kb. 28 fokos vízbe. Közben esett tovább.
Persze rajtunk kívül csak pár helyi kölyök volt a parton. Elég nagy hullámok jöttek, amiken szuper jót lehetett ug-rálni. Miután kellőképpen kiáztunk, lezuhanyoztunk és kaja nézőbe indultunk. Márciushoz képest most alig voltak emberek. Tatarozások, egy csomó hely még zárva volt és csak lézengetek a turisták. Az elmaradhatatlan banános palacsinta után kiültünk a pártra és bámultunk a naplementét. Az eső már elállt de az ég nem tisztult ki teljesen, amolyan igazi „örökké ezt akarnám nézni napamente” volt :)
Egy videó a környékről:

http://www.youtube.com/watch?v=4PwLtV_QlXY


2009. 10. 12.

9-re jöttek értünk szongtho-val és átvittek minket Ao Nang-ra az @rt Cayak irodájához. Kiderült, hogy innen csak mi ketten akartunk kajakozni Ao Thanlene-ben, szóval kaptunk egy vezetőt meg két tanonc srácot és így ötösben indultunk tovább. Kb. 40 perc az út innen kajak bázisig. Itt voltak még turisták, de ők külön indultak, másik csapat-tal. Vízre szálltunk a 3 kajakkal és kicsit más útvonalon indultunk el mint a többiek. Előbb bekanyarodtunk a sziklák közé. A vízállás sokkal alacsonyabb volt mint 2 éve, mivel másik évszakban jöttünk. Úgy kell elképzelni ezt az egész öblöt, mint egy sziklatömbökből álló labirintust, ami hol szélesebb, hol keskeny, alig párméter széles „folyókat” ké-pez. A mészkő sziklák nagyon magasak szürkék, feketék, vörösek, minden elképzelhető árnyalatban, telis tele van-nak nőve liánokkal pálmákkal, olyant mint amikor bemész egy pálmaházba, csak itt nincs üvegtető, és az állatok előtt nincs tábla, hogy mi az, és eszik-e embert :) A víz inkább hasonlít folyóra mint tengerre mert mocsaras, saras, és nem lehet lelátni egyáltalán az aljára. Így az alacsonyabb víz miatt az egész kicsit más volt. A magrove gyöke-rek közé nem lehetett beevezni, mert ahhoz nem volt elég magas a víz. Viszont mi indultunk be szikla dzsungelbe elsőként, így nem zavarta még meg senki a csendet. A makik, (pontosabban hosszú farkú makákók) is csendben voltak. Először alig vettem észre őket. Aztán persze jöttek, támadtak, másztak, ugráltak. Követelték az ananászt, vizet meg mindent amit csak értek próbáltak elcsórni. A vízállás miatt nem lehetett teljes kört menni a sziklák körül, hanem egy idő után vissza kellett fordulni. Volt viszont több homokpad amin mászkáltak a kis rákok és kúszó ko-poltyús halak, és varánuszok. Némelyik varánusz egész nagy volt, olyan 80-100 cm. A srácok azzal hülyítettek min-ket, hogy krokodil :) Miután kieveztünk a sziklák közül, kikötöttünk egy mini öbölben ebédelni. Kaptunk csirke com-bot, rizst, mártásokat, ananászt. Imádom az ilyen kirándulásokon a kaját. Mindig bőséges friss és finom és az ivó-vízzel együtt benne van a progi árában.
Mi fát nem ültettünk de az a videó elég jól bemutatja milyen is ez a hely:

http://www.youtube.com/watch?v=Iag2rdxxslA

Kajálás közben jött megint a dézsából öntős eső. Volt pillanat amikor azt hittem már sohasem áll el és itt éjszaká-zok egy szikla alatt a fényképezőgépet ölelgetve, nehogy elázzon, de aztán kisütött a nap és kajakoztunk tovább. Elindultunk a mangrove erdőbe egy olyan szakaszra ahol nem volta sziklák, csak a messzi héttérben. A fák viszont itt egész magasak voltak. A víz olyan sima volt mint egy feszített víztükrű medencében. Csönd, csipcsirip, slaty-slaty, evező… sehol senki, aztán egyszer csak fura érzés támad benned, olyan, érzed, hogy néznek érzés. És tény-leg! Ott ül a maki a fán, és téged néz. Mi a frászt keres ez itt? tekintettel. Nem sikít, csak szimplán hülyének néz. Érdekes érzés. Jó.
Az út egy zárt lagúnában ért véget, ahogy ismét beevezünk a sziklák közé. Egy szikla alagúton keresztül kellett beevezni ide ahol a fejünk felett lógtak a cseppkövek. Szuper jól nézett ki.
Miután visszaeveztünk a kikötőbe megmosakodtunk és elvittek minket egy forráshoz. Állítólag 150m mély a víz és egy egész barlang rendszer húzódik a tó alatt a sziklákban. Tiszta volt a víz, türkiz kék, de valahogy még sem olyan átlátszó, nagyon szép volt de kicsit ijesztő is, nem mertem beugrani :)
Miután meguntuk a helyet visszavittek minket a szállásunkra. Jó kis nap volt, főleg, hogy nem kellett alkalmazkodni más turistákhoz. Szeretem az ilyen kiscsoportos progikat. :)


2009. 10 13.

Ma is 9-re jöttek értünk. Levittek a kikötőbe ahol long tail boat-ra szálltunk. Rajtunk kívül még kb. 10-en voltak.
Egy jó 20 perc hajózás után kötöttünk ki először egy kis szikla sziget mellett, ahol be lehetett ugrálni a vízbe sznorizni. Szép tiszta volt a víz és láttunk mindenféle halacskákat. Egy kis pancsolás után mentünk tovább. A kö-vetkező helyszín egy kis homokos öböl volt. Napozás, pancsizás, sznorizás. Hófehér homok, gyönyörű sziklák, kris-tály tiszta víz. Aztán jött megint az eső. Mindenki bemenekült a csónak ponyvával fedett részére, és indultunk is tovább. Semmit sem lehetett látni annyira szakadt az eső, de száguldottunk a hullámokon. Elég félelmetes volt, nem lepődtem volna meg ha a semmiből előttünk terem egy szikla vagy ilyesmi. De nem történt semmi, csak megérkeztünk a Hong Island-re. :) Ez volt a nap fő attrakciója. Persze egész váratlanul megint szikrázóan sütött a nap. Volt itt egy kis piknikező hely asztalokkal, meg nemzeti park tábla. Kaptunk ebédet. Mivel többen voltunk, svédasztalos tálalás volt, iszonyat mennyiségű nagyon fini kaja volt megint. Evés után pár óra szabad progi követ-kezett. Voltak óriási varánuszok, 1,5-2 méteresek, szabadon. Csirkecsonttal etették őket. Hát nem volt semmi, mint amikor bemászol az állatkertben a kerítésen :) Csak arra kellett vigyázni, hogy a farka útjába ne kerülj, mert állító-lag gyilkosat tud csapni vele. Be lehetett sétálni a sziget szárazföldi részébe az erdőbe, ahol volt egy kis tanösvény táblákkal, rajta pálma meg orchidea nevekkel. Óriási fák, liánok, csiripelő madarak. Valódi trópusi dzsungel :) Érde-kes ez a sziget. Két öbölből áll, amiből az egyik majdnem teljesen zárt. Egy nagyon keskeny nyíláson lehet ide be-jutni a tenger felől. Ezért hívják a szigetet Hong Island-nek, mert a hong szó thaiul szobát jelent. A két öblöt egy nagy szikla választja ketté, tehát csak a tenger felől lehet átjutni a másik oldalra. Mi ugye a nagyobbik öbölben kö-töttünk ki. Igazi földi paradicsom. Nagyon hasonlít Koh Phi-Phi Leh-re, ahol a Part filmet forgatták. Ott 2 éve már voltunk, azért választottuk most ezt kiránduló helynek, mert nem akartunk ugyan oda menni. Egyébként ezen a környéken milliónyi sziget van. Ezek nagy része lakatlan, nemzeti park, és gondolom mind hasonlóan gyönyörű :)
Ezzel vége is volt a napi programnak, kb. 40 perc alatt visszahajóztunk a kikötőbe és mentünk vacsi vadászatra.

2009. 10. 14.


Semmittevés. Napsütés. Árnyékban heverészés. Az egyetlen nap amikor nem kell órára kelni és semmilyen prog-ram sincs tervezve. A többiek pedig már otthon csomagolnak. Amikor Thaiföldön este van, ők már repülnek Zürich és Bécs felé.


2009. 10. 15.


Reggel jött értünk a minibusz, ami először egy turista elosztóba vitt minket. Itt jó sokat vártunk. Meg kellett várni míg az összes környező helyről beérnek a kisbuszok és némi logisztika után, újra szétosztják a népet attól függően ki merre tart. Persze az ilyen helyeken lehet enni-inni, szállást foglalni, buszjegyet venni. És persze haverkodni :)
Oda is jött hozzám egy francia srác, és kérdezte, mit lehet itt a környéken csinálni, merre menjenek. Ő meg aján-lott szállást Khao Sok-ban, mert hogy pont onnan jöttek. Our Jungle House. Azt mondta ez igazi fa tetején lévő bungis szállás, pont amilyet kerestem. Örültem nagyon, mert a neten csak jó drágákat találtam.
Persze akkor kezdték el a kisbusz tetejére pakolni a hátikat amikor megint rákezdett az eső. Gyorsan beültünk a buszba és indultunk is a dzsungel felé. Végig felfelé mentünk cukor és olaj pálma ültetvények között. A sofőr tolta neki rendesen, amolyan igazi thai stílusban. Pár utas kifogásolta a tempót, de annyira szűk volt a hely hogy mie-lőbb meg akartuk érkezni. Akinek volt fix foglalása azt kitettük, minket meg utolsóként elvitt a sofőr egy szállás-helyre. Nem volt rossz, de túl steril, amolyan mű dzsungel ház. Nem tetszett, szóval erősködtem, hogy vigyen a srácok által ajánlott helyre. Ez elég messze volt a többitől, gondolom ezért nem akart elsőként oda vinni. Tényleg bent az erdőben a folyóparton. Tudtam egyből, hogy ITT fogunk megszállni. Nem volt sok bungi, de mind másmi-lyen. Volt ami egészen magasra épült, kb. 8 m, és volt olyan is ami csak 3-4 m magasan, és voltak olyanok is ami-hez csak pár lépcsőfok vezetett. De ezeknek meg teljesen nyitott volt a fürdőszobájuk. Ami konkrétan azt jelentet-te, hogy nyak alatt el vagy takarva de akár ki tudtál integetni zuhanyzás közben, ha valaki elment a ház mögött. :) Mi a nagyon magasban kaptunk helyet, és a többieknek meg lefoglaltunk egy másik folyó parti bungit.

http://www.khaosokaccommodation.com/

Befizettünk egy kétórás csónakázós progira. Elvittek minket a főúthoz, és ott lementünk a folyóhoz. Egy felfújatós kenuba szálltunk be, nem mi eveztünk, hanem kaptunk egy bácsit. Eleinte bántuk, de miután láttuk milyen erős a sodrás már örültünk, hogy nem mi evezünk. Ráadásul sokszor 2-3 ágra vált szét a folyó és ugye fogalmunk sem lett volna merre kell menni. A csónakosunk nem nagyon tudott angolul, de nagyon lelkesen mutogatott nekünk mindenféle állatokat. Láttunk nagyon szép élénk kék madárkákat, mókust, majmot, békát, gyíkot. Még egy kígyót is egy faágon összetekeredve. Színes csíkos volt, gondolom mérges, szóval nem bántam mikor tovább csorogtunk, mert pont a fejünk felett volt mikor észre vettük. Nem örültem volna, ha a nyakamba esik. Elmentünk a szállásunk mellett is. Izgalmas kis utazás volt, bár az ára elég húzós volt a Krabi környéki egész napos kirándulásokhoz ké-pest. Végül kikötöttünk megint a főútnál egy hídnál, ahonnan visszavittek minket a szállásunkra. Az éjszaka elég izgalmas volt. Ugye se ablaküveg, se szúnyogháló. Csak az ágy felett volt egy lyukakkal teli háló, ami azért nem adott túl nagy biztonságérzetet. Csak az nem mászott be a szobánkba, ami nem akart. Nem vagyok félős, de azért volt pár zörej amire összerezzentem :) Aki volt már ilyen helyen az tudja, hogy éjjel még hangosabb az erdő mint nappal. Minden zúg, csiripel, kopog csattog… mit valami asztalosműhely. :)


2009. 10. 16.

Reggelre olyan pára ereszkedett le, hogy a folyó túlpartján lévő magas sziklafal tetejét nem is láttuk. Térerő persze nem volt, pedig próbáltunk a többiekkel kommunikálni, hogy mikor érkeznek. Elindultunk sétálni a környéken, meg-fogdostuk a kaucsukfából csöpögő nyers gumit, néztük a folyó parton sütkérező óriási békákat. Aztán végre meg-jöttek a többiek fél 2 körül. Pislogtak rendesen mikor meglátták a szállást. Lefixáltunk estére egy éjszakai dzsungel túrát, illetve másnapra egy Chiew Lan tavi egész napos kirándulást. Megebédeltünk és sétára indultunk a hotel kö-rül. Láttunk makikat és egy nagyon szép zöldes barnás szarvas gyíkot. (tüskés hátú agáma?) A többi környéken lévő szállással tényleg nem lehet ezt a helyet összehasonlítani. A továbbindulásunkat próbáltuk még valahogy el-rendezni Koh Tao felé. Mivel a hajó menetrend nem volt teljesen egyértelmű, nem mertünk kockáztatni, és kibérel-tünk egy kisbuszt, amit jó kora reggelre kértünk, így tutira vettük hogy nem veszítünk el órákat az utazással, vára-kozással.
Eljött az ideje az éjszaki túrának. A szakács vitt el minket. Kaptunk lámpákat és gyalog indultunk a kis kertek alatt torony iránt a nemzeti park bejárat felé. A vezetőnk papucsban, Edina gumicsizmában. Jól ki is röhögött :) Pedig hasznos volt, sok helyen vízátfolyások és nagy pocsolyák voltak. Menet közben néhol lemutatott a földre hogy vigyáázz veri déndzsöröz. Óriási nagy pókokat mutatott, vastag szőrös lábúakat. Ezek után azon gondolkoztunk, hogy vajon hány hasonlón másztunk keresztül a vaksötétben. Elég gyorsan meneteltünk ami kicsit unalmas volt, de végül megérkeztünk a park bejárathoz. Itt a mosdóban Ágiék összetalálkoztak egy skorpióval is. Bent a parkban széles kiépített ösvényen mentünk, ami nem volt túl vadregényes, viszont elég nagy távolságra voltunk más csapa-toktól így remélhettünk, hogy látunk valami nagyobb emlőst is. Találkoztunk is bambusz patkánnyal és civet macs-kával. A vezetőnk elkapott egy óriási békát amit persze nagy lelkesedéssel fényképezgettünk. Ha lekapcsoltunk a lámpákat és vártunk, amíg a szemünk megszokja a teljes sötétséget, fluoreszkáló valamiket lehetett látni a földön és a növények levelein. Egy idő után visszafordultunk és elindultunk kifelé a parkból. Összességében 3 órás lett a 2 órára tervezett túra.

2009. 10. 17.


Reggel jól elaludtunk, és mivel nekünk át kellett költöznünk egy másik házba gyorsan csak összekaptunk a cuccun-kat. Persze a többiek is elaludtak :)
Jött értünk egy kisbusz ami elvitt minket a tóhoz. Itt volt egy kikötő ahol LTB-ra szálltunk és egy jó 40 percet ha-józtunk a tavon befelé. Gyönyörű volt a táj. Olyasmi mint Krabi körül a tenger, csak itt ugye édes a víz és nem csak szigetek voltak hanem az óriási tavat vette körbe a sok mészkőszirt. A víz színe egész zöldes volt. Kikötöttünk egy mesterséges szigeten. Itt bambuszból épült kis házikók voltak miket ki lehet bérelni, és persze egy központi egység ahol felszolgálták az ebédet. Ide kötötték ki a csónakokat és voltak kajakok is, amikkel körül lehetett nézni a kör-nyéken. A víz kristály tiszta volt és persze úszni is lehetett. Ebéd után tovább lehetett menni a LTB-okkal egy másik részére a tónak. Kikötöttünk egy parton és át kellett sétálni egy kisebb dombon. Óriás bambusz, csivitelő makik, igazi trópusi erdő. Olyasmi volt a táj mint a parkban előző éjjel, csak ugye itt nappali világosságban láttunk min-dent. A domb túloldalán megint egy kis kikötő várt minket ahonnan bambusz tutajokon átvittek minket szembe egy cseppkőbarlanghoz. Mint minden barlangban itt is sötét volt, tehát szükség volt lámpára. Ezt úgy oldották meg, hogy egy autó akkumulátort betettek egy nejlon zacskóba, amire egy kerékpár gumibelsőt erősítettek, mint egy hátizsák pántját. Ehhez pedig egy neon lámpa volt kötve, olyan mint otthon a konyhában a felső szekrény aljára szerelve szokott lenni. Persze kapcsoló is volt hozzá. Persze 100% érintés biztos. Azt még érdemes megjegyezni, hogy mint a legtöbb cseppkőbarlangban itt is csöpögött a víz a fejünkre :) Egyébként a barlang nagyon szép volt, kicsit zegzugos mászkálós föl-le lépkedős, ami papucsban elég csúszós volt, de mindenképpen megérte eljönni. Visszavittek minket a bambusz házikós bázisra és egy kis pancsolás után indultunk vissza a kikötőbe. Mire beszáll-tunk a kisbuszba már ment le a nap. Megvacsoráztunk a szállásunkon és próbáltunk korán lefeküdni mert másnap fél 5-kor terveztük az indulást.

2009. 10. 18.

Persze megint elaludtunk így egy negyed órával később sikerült csak elindulni. Azt út végig rendben volt, kivéve azt hogy a kikötő melletti faluba érkezéskor kiderült hogy a sofőrnek fogalma sincsen merre van a móló. Végül nagy nehezen meglett, és kiderült hogy bőven időben vagyunk, mert majd csak 9-kor megy a hajó. Pár horgászt leszá-mítva, senki sem volt ott rajtunk kívül. Megjelent egy részeg pasi egy üveg sörrel és egy csirkecombbal a kezében és leállt velünk haverkoni. Nyújtotta a kezét hogy fogjunk kezet, de benne volt a csirkecomb. Néha zsebre tette és nekiállt pisilni :) Jókat derültünk rajta. Végül felszálltunk a hajóra és megjöttek a turistákat szállító buszok. 9.20-kor el is indultunk. Koh Phangan-on át kellett szállnunk egy másik ugyan olyan hajóra, és végül kikötöttünk Koh Tao-n.
A második hajón voltak búvár centrum ügynökök az egyikük a Ban’s-től. Mondtuk, hogy mi ott voltunk 2 éve, és most a Sunshine-ba akarunk menni. Mivel ez egy cég el is intézte nekünk a transzfert a kikötőből, így nem kellett fizetnünk. Kivettünk 4 bungit és lebeszéltük a búvár programokat. Robinak kezdődött is a tanfolyam délután. A part sajnos nem volt alkalmas fürdésre mert iszapos volt a víz, de két oldalon a sziklák miatt nagyon szép volt mégis. A szálláshoz tartozó parti bárban üldögéltünk este. A pultos srác mintákat rajzolt a parti homokba és lángoló ördög-bottal parádézott. Volt egy hinta is ami este a homok felett lógott, reggel a dagály miatt pedig a víz felett. Mind-ezek mellé meleg tengeri szellő, jó zene, és koktélok :) Mennyország!

2009. 10. 19.

Reggel indultunk merülni. Robit külön vitték el medencés gyakorlásra, mi pedig a Shark island-hez hajóztunk.
Először a túl kevés súly miatt nem tudtam lemerülni, aztán amikor végre a súly rendben volt, kiderült hogy nem tudok egyenlíteni és elkezdett nyomni a fülem, így feljöttem. Snoriztam míg a többiek merültek. Délután Robinak oktató DVD-t kellett néznie, de utána bementünk Mae Had-ba a fővárosba és a sok thai kaja után egy olasz étte-remben vacsoráztunk. Utána elsétáltunk egészen a Ban’s-ig. Nagyon furcsa volt újból ott lenni. Teljesen átépítették a recepciót. Egyébként nagyon kevesen voltak a szigeten, töredéke annak mint márciusban. Visszataxiztunk a szál-lásunkra és este megint az Easy bárban üldögéltünk.

2009. 10. 20-21-22.

Az ezt követő napokban a strandoláson és búvárkodáson kívül nem sok mindent csináltunk. Az eső néha itt is esett, de csak este. Sokat üldögéltünk az Easy bárban és elmélkedtünk az élet nagy dolgairól és persze arról hogy hogyan lehetne megoldani hogy ne kellejen hazamenni. Edina és Robi sajnos 1 nappal korábban el kellett induljon Bangkok felé mint mi, így csak 3-an maradtunk.

2009. 10. 23.

Eljött az idő tovább kellett mennünk. Utoljára még ebédeltünk egyet az olasz étteremben majd Chomphun felé in-dultunk gyorshajóval, onnan busszal tovább Bangkokba. Éjfél után értünk a Khao San road-ra. Ugyan ott aludtunk mint érkezéskor a Rambuttri Village Inn-ben. Az út a buszon elég fárasztó volt és kényelmetlen, 385 km.

2009. 10. 24.


Úgy döntöttünk hogy a Siam tér környékére a modern Bangkokba megyünk. Az egyik pláza aljában volt egy Siam Ocean World nevű akvárium és ezt akartuk megnézni. Sajnos mint később kiderült nem volt a legjobb választás mert nem érte meg a belépő árát. Nem volt rossz, de többet vártunk. Ami nagyon tetszett az a neonnal megvilágí-tott medúzák és a cunami által partra vetett beazonosítatlan mélytengeri állatok. Be lehetett menni a hátsó helyi-ségekbe is ahol meg lehetett nézni hogyan működtetik a helyet, és felülről a nagy cápás akváriumot. Illetve volt egy 3D-s mozi is de sajnos arra már nem jutott időnk. Eljött az idő és vissza taxiztunk a Banglaphoo negyedbe, felvettük a cuccainkat egy kis utolsó vásárolgatás után kimentünk a reptérre. Irány Európa…
Értékeld az élménybeszámolót!
8 (2 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina