Jáva.az elvarázsolt kert

Indonézia

Ott-tartózkodás ideje: 2007. jan. 01.  - 2007. márc. 01. (59 nap)

0 hozzászólás I 4 040 látogató olvasta. Rögzítve: 2011. feb. 02. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar szuknorbert Beszámolója

Cimkék: JávaIndonéziaTörténelemKultúra 

Jáva, az elvarázsolt kert


A századfordulós Kelet-Indiában élő holland írónő, Augusta de Witt szerint a korabeli szigetország hangulata egy „elvarázsolt kert”-hez hasonlatos, melyben a „költői, a mitikus, és a képzeletbeli bármikor belép a valóságos életbe”. Aki Indonézia tizenhétezer szigete közül Jáván kalandozott, megtapasztalhatta, hogy az idézet valóban igazat mond: az ősi és a modern keveredésének lehetünk a szemtanúi akár nagyvárosban, akár vidéken barangolunk, és valóban valamilyen mágikus hangulat lengi be a sziget életét még a 21-ik században is.
Jáván a különféle, mára modernizált és globalizált hitvilágok mind egyszerre vannak jelen, színpompás kavalkádok alkotva. A muszlim mint hivatalos vallás, a protestáns, a katolikus, a kínai buddhista és az ősi animista-hindu hit árulkodó jeleit is megtaláljuk, lépten-nyomon más és más templomra, szentélyre bukkanunk, a fővárosi piacokon pedig még a mágia kellékeit (például gonosz szellem űző szérum, Mohamed kardja, talizmánok) is megvásárolhatjuk. Bár a régi hindu királyságokra alapozott közigazgatás mára legfeljebb a tartományok, illetve a városok nevében maradt meg, a népköltészet, a népmesék, legendák továbbra is egyértelműen a hindu mitológia történeteit tükrözik. A mitikus és a valóságos keveredésének kitűnő példája, az egyébként éppen jávai ősi találmány (az első történelmi emlék Kr. u. 930-ból származik), az árnyjáték színház, avagy „wayang kulit”. Az előadások során különböző hindu mítoszokat visznek színre a bábok segítségével, azonban a köznyelv manapság az „árnyjáték” kifejezéssel a jelenlegi indonéz politika látszólagosságára is utal ironikusan. Egy vérbeli wayang-est négy-öt óra hosszáig is eltart, de a külföldiek kedvéért általában másfél órás turistaverziót játszanak lerövidítve a Mahabhárata amúgy is szövevényes történeteit. Jáva szigete a huszonegyedik századra egy városias, modern társadalommá vált, rizsföldek között kanyargó autópályákkal, egyre terjeszkedő nagyvárosokkal és külvárosi negyedekkel. Kifejezetten Nyugat-Jáván, főként a főváros, Dzsakarta környékén találunk rengeteg ipari komplexet, gyárvárost, olajfinomítót, melyek munkát adnak vidékről, a földekről beözönlő tömegnek. A jávaiak számára szigetük kiapadhatatlan erőforrás, mind természeti, mind kulturális szempontból. A közlekedés a kevésbé fejlett infrastruktúra miatt kissé nehézkes, de kis gyakorlattal a végtelen számú buszjáratok közül is ki tudjuk választani a megfelelőt, amivel pár óra alatt elérhetünk úticélunkhoz. Távolsági busszal kifejezetten élmény járni, mivel a mozgó trafikostól kezdve az imalánc-árusokon keresztül a mobil babaruha-boltig minden megfordul a buszon az út pár órája alatt, és ha esetleg nincs elég vásárlóerő, akkor helyi zenekarok is „fellépnek” élőben pár rúpiáért cserébe.
Dzsakarta a tizenkettedik legnagyobb város a világon, népessége kilenc millió fölötti, nem hiába hívják „Nagy Durián”-nak, a New Yorkot jelölő „Big Apple” után szabadon. Bataviát, a város egyik régi nevét holland telepesek és kereskedők adták a 17. században, akik számára a hely fontos kikötő és kereskedelmi csomópontnak számított. A városközpontban elnyúló, Menteng és Kebayoran Baru ma is látható holland típusú lakónegyedeit az 1900-as évek elején alakították ki az akkori ötszázezer főt számláló lakosság negyvenezer európai bevándorlója számára. Közlekedése népsűrűsége miatt is roppant katotikus első látásra, tömegközlekedési eszközök a három buszvonalon kívül nem léteznek; helyettük motoros triciklik vagyis „bajaj”-ok járnak, taxik, és töméntelen mennyiségű motor az autók mellett. A városképre is jellemző kuszaság a lakó- illetve irodaépületek stílusában, a reklámtáblák sokaságában is megnyilvánul, összességében eléggé átláthatatlan az először idelátogató turista számára. Vásárlás és munka szempontjából jól kihasználható a hely, hatalmas plázák, bankok, nemzetközi intézmények, és multicégek váltogatják egymást, az árfekvés jó és bármilyen világmárka beszerezhető szinte bármilyen témában. Érdekes, hogy vagy a magas környezetszennyezés miatt, vagy ez már tradíció, de gyalogosan a városban a legkevésbé látni embereket, ha teheti, mindenki taxival megy, járdák csak elvétve és elég hiányosan vannak. Ha el szeretnénk menekülni egy kicsit a hétköznapok forgatagából vagy természetre vágyunk, számos izgalmas kirándulást tehetünk a város környékén.
A tengerre és búvárkodni vágyók közkedvelt célpontja Pulau Seribu, vagy „Ezer sziget” a város északi pereménél, ahová motorcsónakkal lehet eljutni; itt majdnem minden szálloda ajánl pár napos hétvégi csomagot, amiben az utazás és a teljes ellátás is benne van. A víz meglepően tiszta, és a hoteleknek általában van bérelhető romantikus bungalós változatuk is. Nagyjából két-három órányi autóútra a városközponttól fekszik Anyer üdülőhelye, ahol homokos strandok váltogatják egymást, és számos nemzetközi hotellánc szállodáját megtaláljuk. Dzsakartától egy órányira van Bogor, mely leglátogatottabb pontja a helyi botanikus kert és a bogori szafari park. A botanikus kertben különleges trópusi növények társaságában kellemes 2-3 órás sétát tehetünk és megkóstolhatjuk az indonéz menüt a helyi vendéglőben. A szafari park kiépített, óriási területen fekszik, ahol a klasszikus buszos kiránduláson kívül egy három és nyolc kilométeres gyalogutat is fenntartanak a merészebb látogatók számára. Dzsakartából érdemes még eltúrázni a közeli vulkánokhoz, a Gede (2129 m) és Pangrango (3019 m) nevű ikervulkánhoz, ahová főként helyi túravezető segítségével egy Cibodas nevű faluból nagyjából 7-8 óra alatt érünk fel a kráterhez. Az út dzsungeli ösvényeken keresztül vezet, mely az első pár órában kellemes erdei sétára hasonlít, ahol a különleges növényeken és a páradús klímán kívül még melegvizes forrásokat is megcsodálhatunk, de később kemény emelkedőkön, sziklákon át mászva tudunk csak felérni a vulkáni csúcshoz. A több mint kétezer méteres magasságban fantasztikusan látszanak a környező hegyek, vulkánok, és jó időben a kráterben levő kén sárgáját is ki lehet venni. Mindeközben persze óvakodni kell az erős napsugárzástól, mert az elővigyázatlanok pár perc alatt rákvörösre éghetnek. Indonézia 150 aktív vulkánjával a csendes óceáni tűzkör egyik legveszélyesebb része, a kelet-jávai Merapi és Kelut leggyakoribb, eddigi 30 és 80 közötti, kitöréseivel.
„Jáva Párizsa” Bandung, a régi főváros, legkönnyebben repülővel, minibusszal, vagy vonattal közelíthető meg. A Kelet-Dzsakartából induló vasútvonal végigvezet először a tenger melletti útvonalon, majd az egyik leglátványosabb térségen keresztül impozáns ősi rizsteraszokra, folyókra, vízesésekre kilátással visz be Nyugat-Jáva jelenlegi kulturális fővárosába. A divatcégek gyártási központjaként a hely shopping cityként is ismert, hétvégeken indonézek és külföldiek ezrei özönlik el a bandungi outleteket, ahol valóban fantasztikus árakon kaphat az érdeklődő minőségi termékeket, illetve a rengeteg művészeti galéria és kiállítóterem miatt pezsgő kulturális élete is van a településnek: ösztöndíjasok, művészek, írók töltenek itt heteket, hónapokat bérelt műtermeikben vagy a helyi művészeti központokban. A holland gyarmatosítás korát idéző lakóházak, kertes házak, kávézók, pékségek nem idegenek a város arculatától, a menüsorok is majdnem mindenhol európaiak. Bandung különlegessége a város környékén termesztett sokfajta trópusi gyümölcs és az eper, amikből majdnem minden sarkon ízletes turmixokat, „lassi”-ket (joghurtos gyümölcsital) lehet kapni. Bandung természeti különlegessége a Tangkuban Prahu nevű vulkáni kráter, ahová kivételesen autóval is fel lehet jutni. A kráter teljes nagyságában látható és fotózható, a vicc kedvéért tükörtojást is lehet sütni a peremén. Nagyjából fél órás sétányira meleg vizű forrásokban vehetünk lábfürdőt a helyiekhez hasonlóan, illetve fotózhatjuk a gejzírekhez hasonló titokzatos hangulatot árasztó gőzös kipárolgásokat.
Másik kedvelt túra a Puncakból Cipanas felé vezető útvonal, ugyanis ezeken a helyeken csodálhatjuk meg az érintetlen jávai tea- és dohányültetvényeket, banánpálma erdőket, helyi gazdaságokat. A táj teljesen kortalan, akár a 19-ik századba is képzelhetnénk magunkat, a legtöbb földműves még a régi eszközöket használja, és a motort leszámítva szinte csak ősrégi szekereken láthatjuk a helyieket. Külön élményt nyújt a „paddy-walk”, vagyis a teraszokon sétálgatás, ami elszakíthatatlan része egy jávai kirándulásnak. Ha az óceánhoz közelebb eső útvonalon haladunk, akár egy tengerparti település is a végcélunk lehet, mint például Carita Nyugat-Jáván, vagy a Pangandaran-öböl Közép-Jávához közel. Carita partjairól tökéletes rálátás nyílik a még mindig működő Krakatau vulkánra, valamint egy szigetcsoporton fekvő nemzeti parkot is meg lehet látogatni innen motorcsónakkal. Pangandaran inkább a passzív pihenési lehetőségeiről ismert, rengeteg „nyugati” vendéglő, büfé, illetve bungaló működik, melyeket külföldiek üzemeltetnek.
Közép-Jáva és szinte egész Délkelet Ázsia építészeti és kulturális unikuma a Borobudur templomegyüttes nem messze Jogjakartától. A 9-ik században épült templom buddhista szentély és egyszerre zarándokhely még ma is, és számos felújításon ment már keresztül, hogy megőrizhesse eredeti állapotát. Első fényképét egy holland fotós vette lencsevégre a 19-ik század vége felé, melyen kitűnően látszik még a gazdag ornamentika és a többezer Buddha szobor, dombormű. Az épületkomplex bejárásának módja is tükrözi zarándokhely voltát, ugyanis a körkörös folyosókon haladva csak az óramutató járásával megegyezően lehet bejárni a szentélyt. A Borobudur legjellegzetesebb formája a sztúpa, melyen belül lótuszülésben helyezkedik el a Buddha szobor, kivéve a központi nagy sztúpát, ahol a megvilágosodás jelképeként nem helyeztek el emberi alakot.
A közelben fekvő Jogjakarta, vagy Jogja, a jávai művészeti ágak központjaként ismert a leginkább. A jávai batik, ezüstművesség, bőrdíszművesség, és az árnyjáték eszköze, a wayang-bábuk gyártásának gyűjtőhelye. A számos kézműves üzletben, piaci standokon szinte mindenki talál magának kedvére való és ízlésének megfelelő szuvenírt a legkülönbözőbb alapanyagokból. A jávai batik annyiban különbözik indiai társától, hogy szinte kizárólag visszafogott színeket, sötétkéket, sötétbarnát, okkersárgát használ. Ezek a ruhadarabok azonban Indonéziában öltöny helyett is szolgálnak, így fontos rendezvényeken, konferenciákon, üzleti találkozókon a jávai közönség általában batikba öltözik. A kézművesség mellett más művészetek is helyet kapnak a jogjai palettán: az indonéz gamelan zene, film, dráma, és árnyjáték. A kulturális érdekességeken kívül Jogja diákparadicsom is, hiszen a felsőoktatási intézmények zöme itt működik, és külföldről is érkeznek szép számmal ösztöndíjas hallgatók, többek között Magyarországról is.
Jáva misztikus atmoszférájához bizonyosan hozzájárul az ősi és a modern, a természeti és a városias kultúra szoros együttélése. Magával ragadó élményt nyújt a sziget felfedezése hihetetlen természeti sokrétűsége, nyelvi és kulturális színessége miatt. A helyiek tényleg egy ősi világban élnek ahol mindennek saját lelke van, mégis huszadik századi díszletek között, ami még inkább kihangsúlyozza a két civilizáció közötti éles kontrasztot.












Dezséry-Szük Dorottya cikke(Világjáró Magazin)
www.dorottya.webs.com
Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina