Bécsbe?! De mit fogtok ott csinálni?

Ausztria Bécs

Ott-tartózkodás ideje: 2011. márc. 12.  - 2011. márc. 15. (3 nap)

3 hozzászólás I 10 181 látogató olvasta. Rögzítve: 2011. ápr. 01. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar eripeti Beszámolója

Cimkék: Bécs  Schönbrunn 

Történelmileg kicsit visszás az úti cél választás, de a március 15-i hosszú hétvégét Bécsben töltöttük. Régen eldöntött út volt ez, ahol csak egy tényezőt nem tudtunk előre megtervezni az időjárást, de szerencsére a 4 nap minden várakozást felülmúlt, így csodálatos programokon vehettünk részt.

A bécsi túrát igazából a lányomnak köszönhetem, mert ő volt az, aki tavaly a Salzburg tartományi nyaralásból hazafelé, amikor Bécs mellett mentünk el kijelentette, hogy szeretné megnézni ezt a várost. Azonnal beadtam a derekam, és azért az nagy eredmény, hogy nem azt kellett neki válaszolnom, hogy majd 3 év múlva szóba jöhet, mert akkor mehetünk legközelebb „nyugatra”.
A szervezés, készülés alatt ért az a meglepetés, hogy az emberek nagy részének még mindig a 3 évenkénti, valutakeret miatt Nagymamát is kiszállítós, hűtővásárlós képe van erről a városról. A hír hallatára kb. 10 emberből 8 azt kérdezte, hogy minek mentek, vásárolni? És amikor kiderült, hogy nem vásárolni megyünk, és 3 éjszakát fogunk ott eltölteni, jött a „De, mit fogtok ott csinálni?” kérdés.

Hát elmondom…

Jelenleg nagyon divatos a gyerekbarát utazás. Bevallom őszintén, nem nagyon értek egyet vele, én a családbarát utazást támogatom, ami az én fordításomban azt jelenti, hogy olyan programok legyenek összeválogatva, melyben a gyerekeim és mi, szülők is megtaláljuk a nekünk tetszőt. Így keveredik az állatkert a múzeummal, a játszótér a komolyzenei koncerttel.
Az első nap az utazásról és a Csókról szól. Persze nem hálószoba titkokat akarok itt leírni, hanem a szombati napra a Bécs kártya beszerzése után a Felső-Belvedere megtekintése volt betervezve. A kártya beszerzése kicsit kalandos lett, de aztán sikerült. (Nem árulják minden sarkon, így volt egy körünk a Karls platz-ra.) A kártyát ajánlom, de nem egy bomba üzlet, érdemes vásárlás előtt kalkulálni. Maga a Belvedere park csodaszép, természetesen nem most márciusban, hanem később, amikor tele van virággal, tehát aki a parkban akar gyönyörködni (és ez igaz Schönbrunnra is) annak későbbi utazás javasolt. De térjünk vissza a Csókhoz. Felső-Belvedere képei között kiemelkedő Klimt Csók című képe. Ez a kép is bizonyíték arra, hogy miért kell élőben is megnézni ezeket a híres képeket. Ezt a képet mindenki ismeri, mert rengeteg helyről néz ránk, de a valódi színei, mérete csak itt tekinthető meg és nincs olyan másolat, ami ezt visszaadná. Már csak ezért is érdemes megnézni a Felső-Belvedere kastélyt, de azért még elszórtak pár Monet, Van-Gogh, Kokoschka, és további Klimt képeket a termekben.

Felső-Belvedere kastély

A szállás elfoglalása után jött a meglepetés program. Egy komolyzenei hangverseny a Musikverein-ban. (Kösz M&S) A hangverseny alatt szüleim vigyáztak a gyerekekre, és a 4 nap egyik legemlékezetesebb programját hozták össze. Eltévedtek, és ahogy reggel a lányomtól hallgattam az élménybeszámolót kiderült, hogy nem szálltak le a villamosról időben, és már „Kazahsztánban” voltak, ahonnan valahogy vissza kellett jönni. Ugye, milyen kicsi a világ?!

A zongorahangversenyen 3 szerző darabjai szólaltak meg. Liszt és Chopin fantasztikus volt, viszont Messiaen művei embert próbálóak. A helyszín csodálatos, de azt hozzá kell tennem, hogy a szervezés, lebonyolítás terén a mi MÜPA-nk is felvenné a versenyt. A MÜPA és a Musikverein koncerttermeit nem lehet összehasonlítani, hiszen két különböző stílus, de valahogy mégis őket nézi a világ minden január 1-én. Erről ajánlom az alábbi cikket:
Újévi koncert

Brahms terem

A következő nap Schönbrunnról szólt, de most nem a kastély volt a célpontban, hanem az állatkert, de előtte egy régi vágyam valósult meg a Technikai múzeum megtekintése. Az apropót egy időszaki kiállítás adta (Macht Musik). Az állandó rész is hatalmas volt és interaktív, a zenéről szóló kiállítás pedig egyenesen kihozta belőlem a gyereket. Itt nem volt semmi vitrin mögött, minden tapintható, használható, kipróbálható. Micsoda különbség nézni egy nagybőgőt, vagy vonóval játszani rajta, érezni a súlyát, stb… Kipróbáltunk itt komplett dobfelszerelést, tojáspapíros stúdiót, komplett vonós szekciót, és még táncra is perdültünk. Ami viszont elgondolkodtató egy ilyen fantasztikus információs anyaggal rendelkező múzeumban, hogy a gyerekbelépő 18 éves korig ingyenes. Hát nem ez a lényege egy múzeumnak, hogy ne pénzügyi kérdés legyen az információhoz jutás?! Mert milyen unalmas turbinákról, Otto-motorról, napenergiáról tanulni egy tankönyvből, és milyen érdekes ezt élőben megnézni, kipróbálni.

Technikai múzeum

Délután következett a tipikus gyerekprogram az állatkert. Az jelentős túlzás lenne, ha azt mondanám, hogy megnéztük az állatkertet, mert az szerintem egy teljes nap alatt sem lehetséges, nekünk meg csak fél napunk volt. De hogy csinálják ezt a bécsiek? Ők nem rohannak, nem csak egyszer mennek az állatkertbe egy évben, és nincs bennünk az a nyomás, hogy megvettük a belépőt, akkor minél többet akarok látni. Nem, ők éves bérletet vesznek, hiszen a belépő 12 Euro, az éves bérlet pedig 35. Tehát 3 látogatásnál már meg is érte. Gyorsan meg is néztem, és a budapesti állatkertben drágább az éves bérlet, mint a schönbrunniban? Ki érti ezt?!

Tehát a helyiek az állatkertbe sétálgatni, kávézgatni mennek, ami közben persze megnézik az állatokat, de ha valami kimaradt nincs probléma, mert jönnek még és akkor majd bepótolják. Mi ezzel szemben „magyarosan” két mögöttünk lobogó gyerekkel, akik később kis bérelt kocsiba kerültek a gyorsabb haladás kedvéért, végigrohantunk a főbb látványosságokon. Természetesen a gyerekek imádták az állatokat, de még vissza kell mennünk, mert sok minden kimaradt. Miért is nem vettem éves bérletet? Legalább lenne egy jó indokom egy újabb bécsi útra és akkor én is megihatnék nyugodtan egy jó kávét, ücsöröghetnék egy padon, és szép lassan átvenném a sógorok tempóját. Lehet tanulni…

Schönbrunni Panda



A következő napot magam se tudnám teljesebben leírni, mint ahogy ezt szüleim megtették, így csak linkelnem kell:
Hundertwasser

És hogy mit csináltunk Bécsben, ha nem vásároltunk, főleg 4! napig? Sok szépet láttunk és rengeteget tanultunk. Hogyan kell egy élhetőbb várost kialakítani, hogyan fér meg egymás mellett modern és klasszikus, hogyan működik egymás mellett a török kebabos és bécsi kolbász/virsli árus (tényleg miért nem tudok egy jó debrecenit enni a Vörösmarty téren?) , hogyan kell támogatni a családokat (minden múzeumba ingyen mentek be a gyerekek, a Bécs kártyához ingyen jár egy 15 év alatti gyerek, stb…).

Az objektív beszámolóhoz viszont az is hozzátartozik, hogy utolsó napon megnéztük a híres Spanyol lovas iskola nyilvános edzését (12 Euro), ami elég nagy csalódás volt. Valószínű az előadások valóban lenyűgözőek lehetnek, de azt nem bírta el a költségvetés (50-100 Euro/jegy), így ha lovas show-t akarunk nézni, akkor pl. Bugac felé érdemesebb elindulni.
Értékeld az élménybeszámolót!
9 (6 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
szalay3 - 2011.04.08. 16:43

Így már egészen jó! Egy 9-est megér!Gábor

eripeti - 2011.04.01. 10:41

Kedves Gábor!Jogos. Túl gyorsan élesítettem. Javítottam a dolgon.Kösz a visszajelzést.

szalay3 - 2011.03.31. 21:57

Volna két javaslatom, ami azért dobna a beszámolódon (vagy inkább a fénykép albumon):1. Kéne némi felirat a képekhez (én zömmel tudom, hogy melyik mi, de nem mindenki van ezzel így).2. A képek helyes pozicionálására is gondot kellene fordítani.Üdv, Gábor


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Magyar  Română  Slovenčina