Vidám temető

Románia Szaplonca

Ott-tartózkodás ideje: 2010. szept. 17.  (1 nap)

0 hozzászólás I 8 208 látogató olvasta. Rögzítve: 2011. ápr. 15. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar kalled Beszámolója

Cimkék: Románia  Szaplonca  temető 

Vidám temető

A temetőről bánat és szomorúság jut az ember eszébe. De nem mindenhol van ez így.
Bizony-bizony, Szaploncán nevetni járnak az emberek a temetőbe. A tréfás feliratokkal ékesített vidám temető Stan Ioan Patras nevéhez köthető. Ő volt az a helyi népművész, aki az első humoros versikét véste a fejfára.
A vidám sorok az elhunyt egyéniségét, mesterségét, életének és halálának a körülményeit örökítik meg. Az egyik fejfa egy parasztemberről mesél, akinek az ivás lett a végzete. Egy másikon egy román pásztor panaszolja el, hogyan ölte meg őt egy magyar, majd fejét levágta, és így kellett őt eltemetni. Van, ahol egy autóbalesete áldozata pihen, máshol pedig egy munkás, akibe a villám csapott bele a réten.
A szépen faragott és díszített fejfák látványosak, a rájuk vésett szövegek pedig megmosolyogtatják az embereket. Igen, kissé szokatlan, hogy egy temetőben nevetést lehet hallani, de a helyieknek épp ez volt a céljuk vele: Kinevetni a halált. Ha már elkerülni nem lehet, akkor fityiszt mutatva neki, megmutatták, hogy övéké az utolsó szó. Azt mondják, hogy a fejfák láttán könnyebben múlik a bánat és enyhül a gyász. Minden fejfa egy-egy emberi sorsot mutat be. Néha tragikus, néha megmosolyogtató.
Aki arrafelé jár, feltétlenül keresse fel a vidám temetőt! Bóklásszon egy nagyot a sírok között, nyugodtan mosolyogjon és elmélkedjen az elmúlásról.

Íme néhány versike:

Itt fekszik az anyósom.
Ha még három napig él,
Ő olvassa, fekszem én.
Akik ide betértek,
Őt fel ne ébresszétek,
Mer még hazatalálna,
S tovább járna a szája.
Ezér úgy viselkedem,
Ide ne merészkedjen.

Ménkű essen a taxiba,
Szebenből jött a faluba,
Tán kicsi vót ez az ország,
Nem vót helye, ezért hozzánk
Kellett jöjjön, a kapunkba,
Hogy elüssön azon nyomba.
Szüleimet búba ejtse,
Gyermeküknek így lőn veszte,
Nincsen vége a bánatnak,
Amíg élnek, csak siratnak.

Nyugszom én idelenn
Stan George a nevem
Szegény élet, jött a vég
Semmivé lett mint a jég
Illés napján kapáltam
A villám erősebb volt nálam
Apám megharagudott
És anyám se nyughatott
Örökké megsiratott.
Fiatalon távoztam
19 ha voltam.

Toader Dumitru vagyok én,
Mindig büszke, nagylegény,
Amíg éltem, ezt szerettem:
Jányokat s a muzsikát
A bort meg a pálinkát.
A jányok is jöttek nyomban,
mikor rájuk kacsintottam.
Aki iszik s mulatozik,
Életbe nem unatkozik.
71 évet így éltem,
míg e világból kiléptem.

Itt nyugszom én idelenn
Braic Ileana a nevem
Volt öt legénygyermekem
Isten tartsa valahányat
Neked Griga megbocsátok
Bár a késed belémvágtad
Mikor leszúrtál részegen,
De eltemettél tisztesen
Itt a nagy templom tövén
Te is megtérsz majd mellém
Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina