Tirana - Durres

Albánia

Ott-tartózkodás ideje: 2017. júl. 12.  - 2017. júl. 19. (7 nap)

0 hozzászólás I 678 látogató olvasta. Rögzítve: 2018. júl. 03. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar MartiSatya Beszámolója

Cimkék: Albánia Tirana Durres tengerpart nyaralás városnézés 

Több mint tíz éve megvásároltuk Dienes Tibor: Albánia c. útikönyvét, nem azzal a céllal, hogy mi azt valaha is használni fogjuk egy utazáshoz, csak úgy belekukkantani milyen is ez a csodálatos helyen fekvő kis elszigetelt ország. Most nagyon jól jött bemelegítő olvasmánynak. Aktuális információk után a neten próbáltunk keresgélni, nem sok sikerrel. Léteznek ugyan albán oldalak, de azok eléggé semmitmondóak, általános információkat tartalmaznak. Keresgéltünk Albánia, Tirana, Durres alkalmazásokat is, de nagy részük eléggé gyengécskére sikerültek, max. egy térképet lehet belőlük kihozni. Magunk is csodálkoztunk, amikor rátaláltunk, erre a remek alkalmazásra. ( Mi még a Google-Play-ről töltöttük le, de ott most nem elérhető el ). Kicsit nagy a mérete, de cserébe a térképe offline és tartalmazza a hang és képanyagot, kezeli a GPS-t, javasol túraútvonalat. Tökéletes a felkészüléshez, remekül használhatod a helyszínen, feltétlenül töltsd le telefonodra!

Tirana

Már tegnap láttuk, hogy számtalan kávézó veszi körül a Szkander-bég teret. Kezdjük, hát a napot olaszosan egy croissant-nal és kapucsínóval. Frissen sütött croissant az ismeretlen errefelé, jó legyen akkor byrek és kapucsínó. Az általunk kitalált párosítás is ismeretlen az albánoknak. ( később rájöttünk teljesen igazuk van, a byrek sós, nem illek a kávéhoz ). A piacig sétáltunk, míg tudtunk venni egy igazi sajtos byreket aztán ezzel visszamentünk a főtérre és már jöhet is a kapucsínó. Külön-külön mind a kettő finom volt, de nem valószínű, hogy ez a reggelink új trendet indítana Tiranában. Első műemlék a mecset megtekintése volt. A belépés ingyenes - lehet adakozni - de semmi különösebb fakszni, sem a nők sem a férfiak öltözködésével ( póló, rövidnadrág ). Csak a cipőt kellett levetni, amikor az imaszőnyegre léptünk, ami teljesen érthető. A viszonylag kicsi, szépen díszített szentélyt néhány tíz perc alatt be lehet járni.

Tirana

Átsétáltunk a tér szemközti csúcsán lévő Nemzeti Múzeumhoz. A belépő 400 LEK, fotózni nem szabad. A múzeumban pedig az elég bizarr szocreál külső ellenére nagyon rendben volt minden. A termek légkondicionáltak, a kiállítás nagyon szép, az értékesebb tárgyak modern üvegvitrinekben, albán és angol feliratozás. Kronológiai sorrendben az ókortól napjainkig mutatja be az albán föld történetét. Szép szobrok, kancsók, egyéb műtárgyak a görög és a római birodalom idejéből. A középkorban természetesen egy hatalmas termet kapott a nemzeti hős Szkander-bég. Kerestük Hunyadi Jánost, de nem találtunk rá utalást. Lehet, hogy csak elnéztük. A tárlatot a kommunista rezsim rémtetteit bemutató terem zárja, ahol emléket állítanak azoknak, akik életüket áldozták azért, hogy szembeszegültek Enver Hodzsa uralmával. Egy kis ország, remek Nemzeti Múzeuma. Amikor befejeztük a tárlatlátogatást láttuk, hogy a múzeum udvarán éppen egy színpadot állítanak fel. Na, ma estére is meg van a kulturális programunk! Innen a Nemzeti Galériához mentünk, ahol nagyon szerettük volna megnézni, Vangjush Mio impresszionista képeit. Pont azon a két napon, amikor még Tiranában voltunk a kiállítás zárva tart. Nem baj, mert alig egy napos tartózkodásunk után már érlelődött bennünk az elhatározás, hogy ide jövőre is visszajövünk. Végigsétáltunk az árnyas utcán a városfal irányába, majd a Parlament mellett egy épülő hatalmas vasbeton mecset mellett, aztán balra fordulva rövid gyaloglás után átmentünk a Tímárok hídján. Hazafelé, mert már kezdett nagyon meleg lenni, bementünk a Toptani bevásárló központba nem annyira vásárolni, mint inkább élvezni a kellemes légkondicionált hőmérsékletet. Ez az üvegliftes szuper modern plaza bárhol lehetne Európában. Talán csak a viszonylag kevés vásárló jelzi azt, hogy az amúgy a hazaival nagyjából megegyező árszínvonal sok albánnak még túl magas.

Tirana

Hazafelé még kiszaladtam a piacra szőlőt venni. Ez otthon okozott egy kis problémát. Hogyan mossuk meg? A magyar külügy honlapján azt javasolja, hogy ne igyunk csapvizet Albániában. Mi ezt eddig be is tartottuk, még reggel is ásványvízzel mostunk fogat. Akkor most a szőlőt is ásványvízzel kellene megmosni? Bár utunk során Tiranában és Durresben is végig ásványvizet ittunk, minden mást fogmosást, gyümölcsmosást csapvízzel végeztünk. Megettük az éttermi salátákat, a fagyit és megittuk a kávéhoz felszolgált vizet és semmi bajunk sem történt.
Ebédelni a főtér mellett a Restarant Italianoba mentünk. Rendeltünk grillezett narancsos csirkemellet, és mivel az étlapon volt egy és kétszemélyes görög saláta, kértünk még egy kétszemélyes salátát is. Erre a pincér: A két személyes saláta nagyon nagy, elég lesz kettőnknek az egyszemélyes is. Kicsit meglepett bennünket, hát jó hozzon egyszemélyes tálat, ha már spórolni akar nekünk. Igaza lett, a saláta így is bőven elég volt.Ebéd után tovább sétáltunk a Blloku negyed irányába ahol régen a párt elit lakott, majd a köztársasági elnök palotája és az egyetem épületei és egy kongresszusi palota következett. Visszafelé Enver Hodzsa piramisa látható, most semmire sem használják teljesen üresen áll az út mellett. Albániában három nagy vallás van jelen a római- a görög katolikus és az iszlám. Mivel a kommunizmus alatt nem tevékenykedhettek most ezt gőzerővel próbálják bepótolni. Tirana központjában építenek hatalmas új hivalkodó templomokat. Először az új római katolikus székesegyházba mentünk. Természetesen itt Teréz-anya fogadott bennünket. Szobra, mint a leghíresebb albáné a templom előtt áll.

Tirana

Nem messze épül a hatalmas muszlin mecset. A tér túloldalán pedig egy szintén monumentális új ( és nagyon giccses ) görög katolikus templomot tekintettünk meg. Ismerkedésünk első napja Tiranával nagyon kellemes volt, leszámítva a közel negyven fokos hőséget. A szállásunkon hűtöttük magunkat, amikor Mártinak eszébe jutott, hogy holnap túrázni megyünk, és sokkal rosszabb lesz majd a hegymászás után megkeresni a ’buszállomást’ ahonnan majd holnapután továbbutazunk Durresbe. Elindultunk kifelé a Rruga e Durresiten. Ez egy nagyon rendezett, boltokkal szegélyezett bevásárló utca. Szinte minden kapható az ékszertől a gyermekruháig a boltokban. Azért meglepett kissé, hogy a ’kecskepásztorok’ országában quadcopter szakboltot láttunk. Nem ám tízezer Forintos kínai játékot, hanem komoly, profi drónokat, profi kamerával. Egyik ámulatból a másikba estem, amikor ötven méterrel arrébb egy segway szaküzlet kirakatát nézegettem. Sok buta előítélettel kábítjuk otthon magunkat. Közel kilométernyi séta után értünk el a Ring Center plaza előtti körfogalomhoz és a buszpályaudvarnak még a nyomát sem láttuk. Átkelve az úton azonban már tudtuk, hogy közeledünk a célhoz, mert egyre gyakrabban szólítottak meg bennünket: Taksi ? Pedig nem is volt nálunk utazásra utaló nagyobb táska vagy bőrönd. A helyközi ’buszpályaudvar’ két üres telek autómosóval és a legkülönbözőbb méretű és korú általában Mercédesz kisbuszokkal. A belvároshoz közelebbi udvarból indulnak a Durres felé tartók, a másik nagyobb parkolóból az összes többi. Menetrend nincs. Amikor megtelik, vagy nagyjából megtelik a járgány, akkor elindul. Na, ez igazi balkáni vircsaft, kiabálás, mint egy piacon – de működik. Visszafelé bementünk a Ring Center plázába, ami belül is nagyon rendben van, hatalmas élő zöldfal tiszta csillogó boltok. Visszafelé egy nagyon olcsó és finom fagyival sétáltunk a Nemzeti Múzeum mögötti térre, hogy meghallgassuk a ma esti koncertet. Felkészültünk mindenre, hogy meglátjuk majd az albán Lajcsit egy kis balkáni mulatóssal. Csak arra nem, hogy a fiatal zenészek a legmodernebb elektronikus zenével rukkolnak elő. A számok alatt pedig lézer showval szórakoztatták a több száz fős fiatal rajongójukat.
Másnap kirándulni mentünk a Dajtira.

Durres

Negyedik Tiranai napunk reggelén bőröndjeinkkel buszra szálltunk az Opera mögötti téren, amivel kimentünk a helyközi buszok indulási udvarához. Na, a buszról leszállva a taxis nepperek meglátva bőröndjeinket teljes gőzzel próbáltak beszervezni bennünket. De sok thank you és falemnderit közepette - mivel tudtuk pontosan, hogy hová kell menünk - gyorsan bementünk a Durres irányába közlekedő kisbuszok udvarába. Pont akkor indult el a busz, de azonnal állt be következő. Kb. tíz perc alatt már meg is telt az öreg Merci és már mi is indultunk. Ami meglepett, hogy utolsónak felszállt egy kis összecsukható székkel egy fiatalember. Ő volt a teljesen teli tizenhat fős buszon a kalauz. Amikor elindultunk ebben a szűk térben elkezdte szedni a viteldíjakat. Jegy persze nem volt, de az utazás kifejezetten olcsó volt 150 LEK/fő. Mivel munkájával úgy öt perc alatt végzett, leült kis székére és velünk utazott Durresig. ? Tirana és Durres az autópálya mentén teljesen összeépült szinte végig be van építve autószalonokkal, bevásárló központokkal, benzinkutakkal, a repülőtéri elágazásnál egy borzalmasan ízléstelen palotával ( vagy szállodával ). Az autópálya nem teljesen a mi fogalmaink szerinti, de mégis csak 2x2 sáv és elég jó tempóban mennek rajta a kocsik. A Durresi lehajtó után megállt a buszunk, mert többen is kérték ezt. Nekünk is leesett, hogy ha tovább megyünk – mint később kiderült a Durres vasútállomás mögötti térre – akkor csak távolodunk a szállásunktól. Leszálltunk és vagy háromszáz méter séta után meg is érkeztünk a Troy-apartmanhoz. A családi vállalkozásban üzemeltetett étteremről nagyon sok jót olvastunk a tripadvisoron. Az apartman olcsó és tiszta volt, de a fürdőszoba szellőztetése rosszul volt megoldva, ezért kissé áporodott volt benne a levegő. A fekvése teljesen kiváló, az apartman előtt az utcafronton az étterem, ahol mindennap kiváló halételeket ettünk, az út túloldalán egy bolt a Big Market, mellette egy zöldséges, egy byrektor majd egy kifejezetten modern kávéház és innen pár méterre a plázs. Természetesen egy finom ebéd után mi is kimentünk a tengerre.

Tirana

Olvastunk arról, hogy bizony voltak problémák az itteni vízminőséggel. Mi úgy ítéltük meg, hogy valószínűleg, nem ez Albánia legtisztább tengerpartja, de így szemrevételezéssel nem tűnt koszosnak a víz, a part viszont kellemes, homokos. Másnap betört a hidegfront, minek hatására vagy tíz fokkal visszaesett a hőmérséklet, így délben már alig volt 30 fok. Délelőtt busszal elmentünk Durresbe. A parton közlekedik elég nagy gyakorisággal egy buszjárat ( nincs száma ) és a buszon a kalauztól vásárolható 30 Lekes jegyért bevisz a kikötőváros központjába. A buszmegállótól gyalog egy pálmafás nagyon elegáns úton – Bulevardi Dyrrah - mentünk a Nagymecsetig. A mecset mellett található az amfiteátrum, amit egy véletlen építkezés során fedeztek fel. A pénztáros hölgy látta, hogy külföldiek vagyunk ezért egyből felajánlotta, hogy oldjuk meg a belépést ’okosba’ azaz a 800 LEK helyett beengedett kettőnket jegy nélkül 600-ért. A kicsit lepusztult, de azért így is érdekes ókori épületet érdemes megnézni. A városfal mellett haladva a Durresi tengerpart északi részére értünk. Itt megnéztük az Archeológiai Múzeumot, ami ismét nagyon pozitív csalódás volt számunkra.

Tirana

A modern épületben, légkondicionált térben elhelyezett nagyon szép görög és római szobrok, korsók stb. kellemes élményt nyújtottak. Innen felkapaszkodtunk a Durres feletti dombon lévő Albán királyi palotába. Már neten is láttuk, hogy nagyon rossz állapotban van. Csak annyit sikerült elérniük, hogy egyszerűen lezárták az épületet és a parkját. Viszont szép volt innen a kilátás. Délutánra javult az idő és ebéd ( Troy ) után a átmentünk a strandra, majd ugyanezt tettük még a következő két napon is. A napozóágyakat egy napra bérelheted. Délben a legvadabb napsütésbe bementünk a szállásunkra, majd délután visszatértünk napozó ágyunkhoz. Az egyik este elsétáltunk Golem irányába és belebotlottunk egy kirakodó vásárba. Egyszerűen borzalmas mennyi ízléstelen kacatot árultak a bazársoron. Gyerekekkel nehogy erre sétáljatok, mert maradandó károsodást is okozhat!:-) Teljesen más élményt nyújtott a következő este amikor Durresbe mentünk be ismét. A belvárosban két pláza is van, de a kisebb boltok is összehasonlíthatatlanul igényesebbek, mint az előző esti piac. Érdekes módon a Durresi ’buszpályaudvaron’ a reptéri transzfer menetrendje ki volt függesztve – mert ugye sehová máshová nincs menetrend, ha tele a busz, vagy ha úgy ítéli meg a sofőr, hogy neki már megéri, akkor elindul. Azért mi az utolsó nap reggelén eggyel korábbi buszhoz mentünk ki, hátha albánosan működik a dolog és legyen időnk reagálni rá pl. egy taxival. De jött rendesen a kisbusz, ami a legújabbnak nézett ki az eddigiek közül, és a legdrágább is volt a viteldíj. A repülőtéren már nem arról beszélgettünk, hogy jó lenne ide visszajönni, hiszen ez már az első nap után eldőlt, hanem már azt tervezgettük, hogy milyen irányból jövünk és mit fogunk megnézni. Mindaddig, amíg a horvát árak feléért esetenként harmadáért sütkérezhetünk a tengerparton, úszkálhatunk a tengerben, hasonló színvonalon, mint pár száz kilométerrel fentebb, és közben felfedezhetjük ezt a számunkra ismeretlen, de barátságos országot, ide fogunk járni, nyaralni.

Tirana

Egy hetes Albániai utazásunkat az alábbi Google térképen is rögzítettem. Ha felnagyítod, a térképen pontosan láthatod azokat a helyeket ( pl. buszmegállók ) amelyek koordinátáival főleg első utazásod alkalmával jó, ha tisztába vagy. A térkép letölthető KLM vagy KMZ formátumban és időrendi sorrendben lejátszható a Google-Föld alkalmazásban. Ez is érdekes lehet.

Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina