Adtunk a futás örömének

Olaszország

Ott-tartózkodás ideje: 2009. aug. 10.  - 2009. aug. 20. (10 nap)

0 hozzászólás I 1 884 látogató olvasta. Rögzítve: 2011. máj. 16. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar nagyapo65 Beszámolója
Kedves Barátaim!



Ha szeretitek a sportos megpróbáltatást, akkor jelentkezzetek az Utazási Iroda Itália kincsei maratón futófesztiválra. Egy évig biztos nem felejtitek el azt a tíz napot, mivel ennyi idő kell arra, hogy kipihenjétek magatok.

Csodálatos utazásban volt részünk, mármint csodálatosan elfáradtunk az utazási iroda és az idegen vezetőnk jóvoltából. Az idegenvezetőnk úgy döntött, hogy tíz nap alatt, ha belepusztulunk is, megmutatja Olaszország látnivalóit. Mindjárt az első nap nehogy a lábunk elmacskásodjon a buszon való sok üléstől, körül futottuk Velencét kb. négy óra alatt. Éjfél körül indultunk tovább Rómába. Megérkezésünkkor sorba állított bennünket, kiadta az aznapi parancsot, miszerint nem akar csellengő, sétáló embert látni a csoportban, a séta, csellengés a bennszülöttek privilégiuma, ők itt élnek, s halnak ráérnek semmit csinálni, ezért nem, ismerik az országuk szépségeit, ez rólunk tíz nap eltelte után már nem mondható el. Mostantól minimum a fül hátra csap, a kar könyökben meghajlik, és a gatyaszár lobogjon, futólépésben irány Róma. Van hét óránk, ez alatt megcsodáljuk Róma nevezetességeit, meglátják Róma nem is olyan nagyváros az időpont elég arra, hogy imádkozzunk a Magyar kápolnában, rabok legyünk az Angyal várban, megnézzük Justicia zord pallósát, a bilincses templomot, Trevi kutat, a farkast, ahogy eteti a két lurkót, és ott van még a spanyollépcső, a Colosseum, I. Emánuel mauzóleuma, és kitudja még hány templom, szobor, obeliszk. Ezen kívül, venni ezt, azt a rossz arcúaktól, enni pizzát, nem akárhol, csak is ott, ahová ő visz bennünket, mert egész Rómában ott a legfinomabb.

Azért a futás mellet legyen egy kis izgalom, mindjárt Rómában elkallódott egy útitársunk, vártunk rá két órát, nem érkezett meg, jegyzőkönyv meg minden, ami ilyenkor illik, és irány Mária del Canto a szálláshely. Este tizenegy órára megérkeztünk holt fáradtan, a fogadó bizottságban ott vigyorgott az elveszet utas, ő már meg vacsorázott és szundított egy kicsit. Na minden volt az arany lelkem csak nagyságos asszony nem. Az ellátás mivel félpanzióra fizettünk be kitűnő és változatos volt. Reggeli kontinentális, se íze, se bűze, 12,5 g vaj, még most sem tudjuk elképzelni, hogyan lehet ilyen kismennyiségű vajat alufóliába csomagolni, ugyan ennyi dzsem, egy darab hóvirág kétszersült kettévágva, lefóliázva, tejeskávé, valamilyen csodálatos kenyér. Megkínáltuk vele a helyi kutyát borzadva elfordult, szép lassan elsomfordált, és amíg ott voltunk nem jött elő. A vacsorára nem panaszkodhattunk változatos volt, az első naptól az utolsóig paradicsomos tésztát szolgáltak fel, nehogy egyhangú legyen minden nap más formájú tésztát öntöttek le paradicsom szósszal. Két alkalommal adtak olasz zöldséglevest, hús és zöldség helyett is rizst tettek bele azzal dicsekedtek ez az igazi olasz leves még a kanál is megáll benne no nem a hústól vagy a zöldségtől volt olyan sűrű, hanem a sok rizstől, úgy látszik Olaszország a rizs hazája.

Feltűnt, hogy az alkalmazottak egyenként rövid időre el, eltűnnek, még a szakács is. Utánuk mentem, hajtott a kíváncsiság, bár ne tettem volna, átmentek a szomszédos kínai kifőzdébe ebédelni. Ennyit az olaszkonyha remekeiről.

A rohanás tovább folytatódott. Irány Nápoly, Sorentó nappal és éjjel, Capri szigete, Ishia szigete, Kékbarlang, Smaragdbarlang, hazánkfia kastélya, Pompely, Vezúv megmászása, miután asszonykám is felért nem mertem a kráter széléhez menni nehogy véletlen, készakarva megcsússzon alattam a talaj, amit két kezével kapart ki, mert ilyen meredek hegyoldalon kellet felmásznia, hogy megtekintse Nápolyt az ő kikötőjével, amit éppen akkor köd fedet be.

Csodálatosan szép helyek mindenhol emléktáblák, ki mikor élt ott, és mit alkotott. Tudtak élni eleink, Dosztoljevszki, Nixő, Árpád háziak, Stuartok, hogy csak a híresebbeket említsem. Minden nap kétszer egy kápolnát tartó hegy alatt mentünk el. Drága jóságos vezetőnk a hegy megmászására buzdított minket, mert a kápolna freskói felejthetetlen szépek. Nos tényleg felejthetetlen volt az út. Többször kellet a nyelvünket leporolni, mert a földön húztuk, és vigyázni kellet, nehogy rálépjünk. A kilátás tényleg gyönyörű, a kápolna felejthető, a fáma szerint a hölgyek azért élnek tovább, mint a férfiak, mert felmennek minden este egy imára, a férfiak pedig csak a közeli kocsmáig jutnak el. Azért, hogy hazafelé se legyen kilométer hiányunk Ovido és Firenze megtekintése is bekerült a programba. Ezért folytattuk a futást Ovidoból Firenzébe, mert Firenze megtekintése csakis naplementében szép, na meg éjjel kivilágítva. Megint éjfélkor indultunk el a legközelebbi parkolóig, ahol felkészültünk az éjjeli alvásra, nőknek hajcsavaró, férfiaknak bajuszkötő. Innét már egyenest hazafelé tartottunk. A legközelebbi futás már itthon volt a taxi állomásig, de ezt a kis távolságot már senki sem jegyezte.
Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina