Élet Korcsulán - A proizdi kirándulás

Horvátország Prigradica - Korcsula Sziget Villa Adriatica

Ott-tartózkodás ideje: 2008. jún. 24.  - 2008. júl. 02. (8 nap)

6 hozzászólás I 3 739 látogató olvasta. Rögzítve: 2011. jún. 11. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar TheRible Beszámolója

Cimkék: Adriatica  bérlés  Blato  Brac  csónak  Dalmácia  Dél  Dubrovnik  étterem  hajó  Hvar  kirándulás  Korcsula  Korcula  Lastovo  Luka  Mljet  Peljesac  Ploce  Prizba  Proizd  Split  strand  tenger  Vela  Villa  Vis 

Villa Adriatica értékelése
TheRible még nem értékelte!
Még senki sem értékelte ezt a szálláshelyet.

Légy
te az első!

A házban két állandó lakó van. Az egyik egy helyi horvát család, akik a már ott, a Villa Adriaticában született kislányukkal a második emeleten laknak. A másik egy pár Dél-Afrikából. Szintén a másodikon. Búrok. Búr névvel, és búr akcentussal.

A férfi negyvenes éveinek végén jár, a hölgy csak egy húszassal több. Viszont gazdag. De mit keresnek itt? John (nevezzük most így, hiszen a sajátján kívül más búr nevet nem ismerek, a nevén meg mégsem nevezhetem) jól menő vállalkozó. Ingatlanokkal foglalkozik Jo’burgben. Európába akartak jönni, és megtetszetett itt nekik. No, ezt nem csodálom. Nyáron maga a paradicsom. De télen? Mint Zamárdi-felső. Vajon mit keresnek itt? Immár négy éve. Télen és nyáron, tavasszal és ősszel.

Sportol. Biciklizik. Hetente kétszer az egész szigetet, körbe! Naponta csak a szokásos 10-20 km. Amikor meg már nem úsznak jégtáblák a tengeren, akkor úszik is. Néhány kilométert. Át a kis szigetekre, meg vissza, meg kicsit erre, meg arra.

Meg DVD-t néznek. Mindjárt az első télen végignézték Blato összes videotékájának összes DVD-jét.

De legalább már mindenkit ismer, és persze őt is ismeri mindenki. Messziről kurjantja oda a helyieknek „kako si?”. Egymás vállát lapogatják. Úgy tűnik, befogadták.

No meg a borok. Azokhoz is ért. Nagyon. Sommelier. Hát jó bor az itt nincs. Na jó van, de az drága. John ugyanis azért nagyon takarékos. Talán ezért (is) vannak Korcsulán. Európában vannak, de mégis olcsó. A magyar borok nagyon megízlettek neki. Villányi. Hozzak belőle, kérte. Hoztam egy ládával. Finom, nagyon finom. Nem is gondoltam volna. A magyarok ilyen jó borokat készítenek?

Mennyi? Az nagyon drága!!!

Nem fizette ki. Azóta nem kérte, hogy hozzak neki magyar bort. Csak egyszerűen megissza nálunk, vendégségben. Mert azért még mindig nagyon ízlik neki. Azért van, hogy hoz ő is bort a vacsorameghívást elfogadva. Igen, az én boromat. Amit nem fizetett ki. De legalább megkínál engem is. Rendes tőle.

Hát én meg mindig viszek itthonról. Bort. Meg pálinkát is. Sütünk valami halat a kerti grillen velük közösen, és egész este borozás mellett beszélgetünk. Ajjaj, ha világjárt emberek összekerülnek. Ott aztán van mit megosztani. Meg, osztani. Kártyalapokat. Bár… Az UNO sem nagyon ment. Még órákkal később is megkérdezte, hogy akkor most a zöld nyolcasra mit is kell tenni. Óvodás lányom már tudja. Igaz, ő nem fogyaszt el 2 liter bort és egy fél üveg pálinkát kártyázás közben.

De mi csak ritkán vagyunk ott. Ezért kertészkedik, és ültet. Agavét mindenhova. Legközelebb megyek, talán a tető is tele lesz ültetve agavéval.

Ez még a kisebbik baj. Még a muskátlit is elnéztük. No de BÜDÖSKÉT? (bársonyvirág). Mert az milyen szép, és különleges. Lehet, hogy Dél-Afrikában az, de Magyarország összes közparkja ezzel van teleültetve.

Muskátlit ültetni egyébként ősi dalmát szokás. Ezt még a Németországban és Ausztriában dolgozó vendégmunkás-ősök honosították meg Korcsulán. Virít mindenhol, ablakban és útszélen, olajfa alatt és hullott narancsok között.

A klímának köszönhetően ki sem pusztul a szabadban. Úristen, lehet, hogy ki sem lehet többet irtani? Ezért John is úgy gondolta, jópofa dolog cserépbe és kertbe egyaránt muskátlit ültetni. Hiszen biztos, hogy olcsóbb, mint murvafürtöt venni.

Így hát közfelháborodást váltott ki a kertészkedés. Pedig még pénzt is kért érte. A növényekért, szerszámokért és a munkáért. Öntözésért. Kíváncsi vagyok, idén miben mesterkedik. Remélem nem petúnia lesz a következő. Akkor kigyomlálom.

Azért szeretjük Johnt és Hannát, nem nagyon tudnánk elképzelni nélkülük a házat. Hanna mondjuk nem sok vizet zavar, nem nagyon van beleszólása semmibe. Akkor sem merte bevallani, hogy fél a motorcsónakázástól, amikor kitaláltuk, hogy elmegyünk Proizdra. Jó ideje terveztem már a kirándulást, hiszen gyönyörű képek vannak a kis szigetről az interneten, és olvastam, hogy 2007-ben Horvátország legjobb strandjainak választották a szigeten levőket. Ültünk a párommal és anyósommal az erkélyen, egy júliusi, forró nap estéjén, néztük a tengerbe merülő nap-korongot (micsoda giccs!), és azt fontolgattuk, hogy hívjuk-e magunkkal Johnt és Hannát a másnapra tervezett proizdi kirándulásra. Van ugyan menetrendszerinti járat is, de a motorcsónak-bérlés mégis jobb ötletnek tűnt. Akkor legalább nem vagyunk időponthoz kötve, addig maradunk, ameddig maradunk. Johnnak tetszett az ötlet, hiszen neki sem volt még ideje (!!!), hogy megnézze a szigetet. Hannának is tetszett az ötlet. Muszáj volt neki. A vela lukai kikötőben lehet motorcsónakot bérelni. Öt személyeset, ahhoz nem kell engedély. Tehát két csónak kell. Mennyi??? Az nagyon drága.

Vállaltam, hogy majd én kompozok. Átviszem a családomat - feleségem, anyóst és két kis gyerekem (fiamat nyolc hónaposan), majd vissza értük. Szerződés aláírva, kaució befizetve, papírok, forgalmi stb. átvéve. Beszállás. Megy ez! Csak úgy hasítjuk a vizet. Ahhoz képest, hogy ehhez nem kell engedély sem, megy, mint a veszedelem. Nyolc hónapos fiam csak kapkodja a levegőt, ezért leülnek a csónak aljába. Hát oda meg a víz fröcsköl be. Mire átérünk, csavarni lehet a gyerekhordozóból a vizet. Anyós is sápadt. Pedig még óvatos vagyok, nem merek kimenni sem a nyíltabb vízre, a partot nagyjából követve hajózom, ha borulunk a hullámokon, lesz esélyünk a gyerekekkel is kiúszni.

Visszafele nem vacakolok. Nyíl egyenesen, nyél gázzal. Élvezem. Nagyon. Ugrál a csónak a hullámokon, állva egyensúlyozok a kormánynál, tűz a nap, és szél vág az arcomba. A kifelé út még 40 percet vett igénybe, vissza 15 perc alatt érek. Még megvan John és Hanna is, várnak rám. Tudva most már, hogy nem olyan könnyű felborítani a csónakot még a nyílt vízen tornyosuló hullámokon sem, Johnt és Hannát sem kímélem. Anyósom sápadtságánál csak Hanna arca lesz sápadtabb. Később vallja csak be, hogy élete legrosszabb élménye volt.

Kikötünk, lehorgonyzunk egy csendes öbölben a keleti oldalon. Párom és a gyerekek már bevackolták magukat a fák alá, előkerültek a piknik kosarak is. Mindenki megnyugszik. A sziget tényleg paradicsomi, hihetetlen türkiz a tenger. Ezt kár lett volna kihagyni. Előkerülnek a maszkok, légzőcső, és irány a víz. Kristálytiszta vízben pompás halak. Lányomra karúszó, és mehet ő is. A picit inkább csak mártogatjuk még. Hanna nem jön ki az árnyékból. Soha nem megy a napra. Egy búr nő ne nézzen úgy ki, mint egy bennszülött. Ráadásul a foltjait is előhozza a nap. A tengerben fürödni sem szokott. Nem tesz jót a bőrének. Kétlem, hogy az ő ötlete lett volna a Korcsulára költözés.


A történet itt folytatódik:

http://www.villa-adriatica.eu/menu/15/blog
Értékeld az élménybeszámolót!
7.5 (14 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
lioliom - 2011.07.03. 13:45

undefined

vargamarcs - 2011.06.12. 10:05

szerintem egyeske el sem olvasta:(

vargamarcs - 2011.06.12. 10:05

szerintem egyeske el sem olvasta:(

TheRible - 2011.06.11. 21:31

Vargamarcs, Ephedrin köszönöm az értékelést.És neked is kedves Ismeretlen, akárki is vagy, köszi az 1 pontot! Remélem azért elolvastad.

vargamarcs - 2011.06.10. 21:52

én már ezt olvastam a zindexes fórumon is, ha jól emlékszem:))) akkor is tetszett:))

Ephedrin - 2011.06.10. 21:49

Megyk, olvasom tovább!!! :))))))))))))Szia: Ephedrin


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina