Pizza, pasta, gelato

Summersky Beszámolója
Ezzel a három szóval nagyjából le is írtam a négy nap menüjét. Első nap Trasteverében vettük be magunkat, hátizsákostól, csomagostól egy kockásterítős trattoriába. Én mindenképp kagylós spagettit akartam enni, de nekik kétféle kagylójuk volt, így amikor a pincér kérdezte, melyikkel szeretném a tésztámat, tanácstalanul néztem rá és mondtam neki, hogy nekünk bizony egy darab tengerünk sincs, úgyhogy nem igazán vagyok képben a tengeri állatokat illetően… Jó fej volt, mert gyorsan kihozott két kagylót, és megmutatta őket. Ettől felderülve mondtam neki, hogy ó, igen, ezt a fekete kagylót, ezt szeretném. A tészta elég jó volt, viszont itt érdekes módon nem a sima olivaolajos-friss fűszernövényes szósz volt hozzá, hanem paradicsomos szósz, és még kaptam egy egész gerezd fokhagymát is bele. Utána ettünk desszertet is. Én véletlenül crema catalana helyett panna cottát mondtam, Feri pedig tiramisut rendelt. A panna cotta is remek volt, de a tiramisu még jobb (persze, hogy megkóstoltam). Nem volt benne túl sok piskóta, viszont annál több masszív és nagyon finom krém, bár szerintem egy kicsit lehetett volna kávésabb is. Megkérdezték kétszer is, hogy kérünk-e kávét. Nem kértünk. Szerettünk volna még nyugodtan emészteni egy kicsit, de aztán kegyetlen módon, kérés nélkül kihozták a számlát és tulajdonképp ki lettünk téve. Ilyet még nem tapasztaltam.

Másnap Trastevere egy másik részén ültünk be egy kockásterítős trattoriába. Végül kiderült, hogy ez inkább egy turistahely, de azért a margheritám kerékméretű volt és elfogadhatóan jó, ami azért a nápolyi pizzákhoz szokva is elég szép dicséret :) Itt desszert már nem fért be. Szintén kérdezték, hogy kérünk-e még valamit, és amikor mondtuk, hogy nem, hozták is a számlát… megint ki lettünk téve? Úgy tűnik, Rómában nincs kényelmes ejtőzés órákon keresztül, mint Athénban…

Pénteken végre találtunk egy igazán jó éttermet. Trattoria Antico a neve (ha jól emlékszem), és elég híres lehet, ugyanis jött pár amerikai is, akiket a római pap barátjuk küldött kifejezetten ide. A Ponte Sant’ Angelo másik oldalán lévő környéken van, nem kell sokat menni a parttól, de ennél többet sajnos nem tudok. Ezentúl minden jó étteremnek elkérem majd a névjegykártyáját.

Itt nem bonyolítottam túl a dolgot, paradicsomszószos-bazsalikomos spagettit kértem. A szósz jó paradicsomos volt, a tészta al dente, volt rajta friss bazsalikom, és saját belátásomra bízták, mennyi parmezánt teszek a tésztára :) Utána rendeltünk tiramisut. Ez már inkább piskótás volt és finom volt a krém is. Küzdeni kellett vele rendesen, de végül csak befért. Ittunk egy-egy grappát is, ami szerintem borzalmas, de a többieknek bejött (egyébként jó minőségű volt), és még kávézgattunk is egyet szépen, kényelmesen. Időközben egy helyi úr is leült a mellettünk lévő asztalhoz, láthatóan jóban volt a pincérekkel, úgyhogy megnyugodtunk, ez egy jó hely, ide visszajövünk egyszer (ha visszatalálunk...:) ).

Ebéd után visszasétáltunk a Vatikán felé, és mivel a kávé ellenére még mindig kicsit kótyagos voltam a grappától, beültünk egy cappuccinóra egy ereklyebolt-és kávézó összeházasításából született helyre. Olaszországban minden alkalmat meg kell ragadni egy jó cappuccinózásra!

Szombaton a Pantheontól pár sikátornyira ültünk be egy elég zsúfolt trattoriába (olyanba ugye sose szabad, ahol kevesen vannak). Salátát rendeltünk és pizzát. A saláta nem volt rossz, a pizza kifejezetten finom volt, viszont rettenetesen vastag volt a tésztája és kicsit palacsintaszerű, nem is tudtuk megenni az egészet. Látványosan kínlódhattunk, vagy csodálatosan festettünk U2-pólóban, vagy látszott rajtunk az előző napi kemény party :), nem tudom, de valamiért mindenki minket bámult. Vicces volt. Amikor a pincér kérdezte, szeretnénk-e desszertet, csak elcsüggedten ránéztünk, ő meg mosolygott nagyokat.

Róma egyik legjobb fagyizója pedig biztosan az, ami a Piazza della Rotonda-n van, ha háttal állunk a Pantheonnak, akkor a tér jobb oldalán, egy ház aljában a sarokban. Rengetegféle fagyijuk van, csak csokiból van vagy ötféle. Étcsokit ettem és narancsos csokit, úgyhogy a gyümölcsfagyikról nem tudok semmit mondani. Mondjuk szerintem a fagyi az csokifagyi, és kész. Fölösleges mindenféle ízt kipróbálni, mert a csokinál úgysincs jobb. Ez olyan, mint a paradicsomos-bazsalikomos szósz - végig lehet enni a különböző tésztaszószokat, de az egyszerű paradicsomos-bazsalikomos szósz annyira tökéletes, hogy semelyik másféle szósz nem ér fel hozzá. A Piazza della Rotonda-i fagyizóban lapáttal, bőkezűen adagolva pakolják rá a tölcsérre a fagyit. Az étcsoki fantasztikus volt. Szerintem volt kb. 1,5 tábla csoki csak abban az adagban. És a narancsos csoki szintén csodás volt…