Alföldi kéktúra 1. nap

Magyarország

Ott-tartózkodás ideje: 2011. júl. 10.  - 2011. júl. 10. (1 nap)

2 hozzászólás I 4 007 látogató olvasta. Rögzítve: 2016. szept. 19. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar rallymax Beszámolója
Régi álmomba fogok bele újra. Igazából a teljes kéktúrát megszeretném csinálni, mind a 2500 km-t. Először egyedül fogtam bele évekkel ezelőtt, de hamar abbamarad. Most Zotyó barátommal úgy gondolom tovább húzzuk. Lesz-e befejezés, ünnep, ez bizony teljesen a jövő zenéje.

Az hogy az Alföldivel kezdjük csakis a véletlen műve, valahol bele kell fogni. Nem is törekszünk a sorrendre, majd ahogy kedvünk és időnk diktálja.

Ezerrel dúl a nyár, így korai kezdésnél maradtunk. 6.10-kor már bringán ültünk, igaz még csak az állomásra tekertünk le. Zotyó már egyszer visszafordult a kulacsáért, ez lehet jelzett valamit a mai napra :) 9.10-kor voltunk Sátoraljaújhelyen, a túra kezdő pontján. De addig sem volt eseménymentes az utunk.

Szerencsen átszálltunk másik vonatra, mikor jött a kalauz jött a meglepi is. Zotyó a pénztárcáját valószínűleg a másik vonaton hagyta. Pénz nem volt benne, de minden igazolványa benne, többek között az utazási kedvezményre jogosító kártyája is. A kalauznő segítőkész volt, eltudta érni a másik vonat kalauzát, de sajnos nem került elő a tárca. Azért bizakodunk hátha jó kezekbe kerül és visszakapjuk. Szerencsi szakasz nem kedvez nekünk, én tavaly a kocsikulcsom hagytam el itt a vonaton :)

Sátoraljaújhelyen kis vonatfotózással indítottam, máris munkát adva a biztonsági embereknek. Peronról fotóztam, igaz pár métert bementem a főbe is. Ők rögtön jöttek, van-e fotózási engedélyem. Mondtam nincs, mivel nem is kell, peronról lehet. Ez igaz, mondták, de túlmentem kicsit. Tábla nem tiltja, mondtam. Döntetlenben kiegyeztünk, így akár már a bicajozás is szóba jöhet.

A városközpontból indul a túra, nyeregbe pattantunk és irány az első napi 64,7 km. Aszfalton kezdtünk, de hamar a gáton találtuk magunkat. A nap nem kímélt bennünket, igaz tudtuk ez lesz, az év egyik legmelegebb napját ígérték nekünk ! Zotyó már kb 4-5 km után kért telefonos segítséget. Megállt átöltözni, addig én mentem lassan a végeláthatatlan gáton, persze ő valahol simán letért a fák közé. Szép lassan hagytuk magunk mögött a Zemplén magaslatait, egyre inkább mentünk bele a pusztába. A Bodrog folyó partján kedvet kaptunk egy kis mártózáshoz, ehhez a komp lépcsője kapóra is jött. Ez a felfrissülés sokat dobott rajtunk. Tekerés tovább, majd vissza mert nem volt tovább út, csak a Bodrog :)Hamar visszatértünk a helyes irányba, ahol aszfalton tudtunk venni némi lendületet. Karosnál tartottunk némi pihenőt, kajával egybe kötve. Honfoglalás kori sírhelyek között sétáltunk. A múlt emlékei mindig megfognak, beugrik mi történhetett itt több mint ezer éve. De hamar visszatértünk a jelenbe, és felpattantunk modern-kori paripáink nyergébe :)Hamar a földeken találtuk magunkat, Zotyó sokkal inkább mint azt kellett volna. Hamar túl esett az első zakón :) A fák árnyékában még ebben a melegben is megmaradtak a pocsoják és néhol a sarat is kerülgettük. A túra füzetbe sorba nyomtuk a pecséteket, nem mindenhol volt könnyű akár csak egy nyitott kocsmát is találni. De mindenhol jó szívvel segítettek a pecsételéssel, no és hideg víz utánpótlással. Alsóbereckiben még egy kólára is a kocsmáros vendégei voltunk. Karcsán egy régi templomnál nyomtunk néhány fotót, majd tekerés egészen a Szlovák határig. Ahonnan szépen látszott a Rákóczi vár romja, ami sajnos jelenleg már nem országunkhoz tartozik, így csak a távolból szemléltük. Időközben Zotyót újra a fűbe heveredett, máris megvolt a 2. perece. Azon kívül, hogy úgy nézett ki, mint akit 2 hete világgá kergettek, semmi baja nem esett :) Következő pihenőnk Pácinban volt, ahol Mágócsy-kastély kertjében falatoztunk, persze előtte egy kútnál nyakon öntöttük magunkat. Itt beszereztem a következő pecsétet, a kastély hős falai között. Itt kaptuk az első igazi kéktúrás pecsétet. Valamint itt rájöttünk, hogy picit jobban kell haladnunk, mert nem érünk időben Kisvárdára. Cigánd előtt a gátőrházig egész jól haladtunk, igaz itt jó is volt a földút. A ház és a műhely tárva nyitva, sehol senki. Szétnéztem az udvaron, de lovakon és birkákon kívül sehol senki. Aztán látom sok ember fürdik a csatornában. Oda mentem érdeklődni, ott is volt a tulaj, már tudta a pecsét miatt keressük :) Csodálkozott hogy egyik kutyáját sem hoztam a seggembe harapva, mivel már nem egy-két túrázót rágcsáltak meg. Valószínű a meleg volt a segítő társam, a kutyák is hűsben, a pótkocsi alatt pihentek, pedig pár lépésre mentem el tőlük. Pecsételés után én is kedvet kaptam egy csobbanáshoz, bevetettem magam a fürdőző "tömegbe". Már már gyermekkori emlékeim jöttek elő, mikor vígan pancsoltunk a Bódva folyóban. Most sokkal jobb ez a túra, mint azt gondoltam. Kicsit tartottam az Alföldtől, monoton, unalmas lesz. Messze nem az, nem tudni mi vár ránk egy egy mező vagy fasor után. Mivel időnk véges a napozásról lemondtam, tekerés tovább. Ezen a szakaszokon egészen jól haladtunk, igaz a meleg rendesen vette ki az erőnket. Mezőket, gátakat hagytunk magunk mögött, Zemplén hegyeit pedig már elnyelte a távolság. Tiszakanyárnál átléptünk a Tiszán, magunk mögött hagyva Borsodot. Ezen a részen a homokos talaj nehezítette tekerésünket. Még egy "káposzta" - ami tudom nem az, de nekem már ebben a történetben az marad - földet is benéztünk. Rossz irányba mentünk, a jó mély homokban átbóklásztunk rajta, de ezt akár ki is hagytam volna. Itt azért már éreztük a megtett kilométereket. Az utolsó néhány kilométer már nagyon nehezen kopott. Kisvárdán vetettünk még néhány pillantást a vár romjaira és irány az állomás. Lepihentünk az állomás tövében és vártuk a vonatot.

Ami jött is időben (18:30). Itt bizony kifogtuk a környék "legjobb" kalauznőjét. Hiába meséltük el neki a délelőtti eseményeket, nem kegyelmezett a fáradt utazókon. Hogy mellette is szóljon valami, felhívta Nyíregyházát, nem-e adta le valaki a papírjainkat. Aztán kiosztotta a bírságot, mivel nem tudtuk igazolni a menetjegy kedvezményünket. 21100 forinttal akár meg is úszhatjuk. Azért ez nem így lesz, mert ha bemutatjuk jogosultságunkat, 1300 ft-ból megússzuk a kalandot. Márpedig befogjuk mutatni. Nyíregyházán vártuk a másik vonatot, a vagonban egy cigánynő cigizett (abban amivel idáig utaztunk). Kérdem a kalauznőt, hogy ez hogyan van, mert ez is szabálytalan. Erre mit mond a cigánynőnek: - kérem fáradjon át a másik vagonba. Erre nem tudtam mit mondani. Velünk mit össze kekeckedet, ennek meg majdnem fejet hajtott. Valami nincs rendben ezen a világon az már bizisten.

Haza felé még azért beszedtünk némi késést, mert az IC-nk a közelben sem volt. Tíz óra után értünk Barcikára, még tekerés haza és annyi ennek a felemás napnak. 88,5 km lett a vége. Minden negatív dolog ellenére, ez egy jó nap volt.

Másnap reggel vettem észre, hogy van egy defektem, tehát ez is megvolt már 1. napon.

Megtettük az Alföldi kéktúra 7,7 %-t, valamint a teljes kéktúra 2,6 %-t.
rallymax kapcsolódó élménybeszámolói:
Értékeld az élménybeszámolót!
6.8 (5 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
rallymax - 2011.07.15. 12:42

Még hétvégén lesz egy Putnok-Aggtelek szakasz azért. Természetesen minkét perec rögzítve :) Köszi az értékelést !

tantras - 2011.07.15. 11:11

Barátom, ez igazán jóra sikeredett! Hamarabb is elkezdhettétek volna, de azt szokták mondani csak a kezdet nehéz.Mondhatnám, hogy "Gyerünk, a következőt!", de a Dolomitokig már ne fáraszd magad:)Ja és legközelebb légy ügyesebb. A pereceléseket meg kell örökíteni a digitális adathordozón...!!!


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Magyar  Română  Slovenčina