Kis keletfinnországi körút I.

Finnország

Ott-tartózkodás ideje: 2011. jún. 07.  - 2011. jún. 09. (2 nap)

0 hozzászólás I 2 820 látogató olvasta. Rögzítve: 2011. júl. 18. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar Judit M Beszámolója
Kis keletfinnországí körút. I.rész

Kedves Olvasó!
Ez a beszámoló egy kic sit más szemmel nézve mutatja be Finnország egy részét.
Egy történelmi emlékekkel foglalkozó, ötnapos útról van szó. Az úton látható emlékek részben a II. világháború eseményeihez kapcsolódnak és az azzal kapcsolatos finn eröfeszítéseket örzik. Kedves, baráti társaságban telt el az ötnapos út, tikkasztó höségben- azaz + 28-32 C fok közötti értékeket mutatott a hömérö – most nagyon örültem a légkondicionált , kis autómnak Összesen 915 km-t tettünk meg, a mellékelt térkép szerint.




Az út fö célja az volt, hogy meglátogassuk az un Salpa vonalat. Ez egy 1200 km hosszú védövonalat –Salpa linja- a finn-orosz határ mentén húzódik. A védövonalat a II. világháború éveiben építették, mivel valószínünek tartották, hogy a Szovjetunió megtámadja Finnországot - régi tartományát. Az építkezésen föleg önkéntesek vettek részt, de a mozgósítások kapcsán azokat is ide rendelték, akik nem voltak frontszolgálatra alkalmasak. Hogy valahogyan érzékelhetö legyen ez a sziszifuszi munka : 35 000 ember dolgozott itt ! 4 éven át.
Történelmi adatok szerint ennek a vonalnak köszönhetö, hogy az oroszok soha nem szállták meg Finnországot, mivel arra gondoltak, hogy ezt a vonalat nem tudják áttörni.

2011 junius 7, Kedd - Elsö nap

Reggel, ½ 9 felé, gyönyörü, napsütéses idöben indultunk el . Ezen az elsö napon Espooból Mikkelibe mentünk, az út Porvoo és Kouvola városain át vezet Espootól északkeletre. A távolság kb. 275 km, ezt remek minöségü országúton lehet megtenni, kevés volt a forgalom, nyugodtan nézelödhettünk.
Útközben megálltunk egy camping területén, a neve: Tommolansalmi. Ez egy gyönyörü tó –Korpijärvi- partján terül el 195 km-re Helsinkitöl. Sátorhelyeken kivül 2-6 személyes kis faházakat is lehet bérelni, ezekben ágyak, jégszekrény és mikrohullámsütö van. A területen természetesen van szauna, zuhanyozási – és fözési lehetöség is. Az átutazókat egy barátságos kávézó várja, ahol egy bögre kávé és sajtos -zsemle után folytattuk az utat Mikkeli felé.
Koradélután érkeztünk Mikkelibe, rekkenö höségben.

Mikkeli
Finnország Dél-Savoo nevü területének legfontosabb adminisztrativ központja. Ebben a városban állomásozik a finn hadsereg gyalogságának vezetösége. Ezen felül Mikkeli püspöki székhely és több állami hivatal otthona is.
A város sokrétü vállakozásai föleg kis- és középnagy vállalkozások, de Mikkeli környékén van Európa legnagyobb falemezgyára, valamint Skandinávia legnagyobb mélynyomású nyomdája. Mikkeli környékén 2007-es adatok szerint több mint 5700 nyaraló van, ezzel az ország egyik legkedveltebb szabadidö -helye.
Egy pár tény Mikkeliröl:
Történelmi adatok szerint Mikkeli területén már 6000 évvel ezelött is voltak lakosok. A várost 1838-ban alapították,központja volt a prémvadászoknak söt a vikingek hatása is érzödött itt. Jelenleg lakosainak száma kb. 49 000. Alapterülete 2127 km2, ebböl víz 411km2, a Saimaa tó partján fekszik. Ez a tó Finnország legnagyobb és egyben Európa 4. legnagyobb tava, melynek vizét a Vuoksi folyo viszi a Ladoga tóba es onnét a Neva folyón át a Balti tenger finn öblébe.
A város lakosainak 98 %-a finn anyanyelvü.
Mikkeli történelmi jelentöségét az adja, hogy amikor Finnország az oroszok ellen a függetlenségéért harcolt, itt volt Mannerheim tábornok föhadiszállása.
Megérkezésünk után felmentünk egy kis dombra- a neve: Naisvuori, azaz Nök hegye. Az itt lévö kilátóba 141 lépcsön másztunk fel és onnét gyönyörködtünk az elöttünk kitáruló látványban, azaz a Saimaa tó partján és kisebb , hidakkal összekötött szigetein elterülö Mikkeli látványában.

Mikkeli:Naisvuori kilátótorony

Ezután meglátogattuk azt az iskolát, ahol több ízben volt Mannerheim tábornok föhadiszállása
Itt jelenleg a Föhadiszállásmúzeum müködik.
Elsö alkalommal 1918-ban volt itt a föhadiszállás, a polgárháború idején .A II. világháború éveiben Mikkeliben kétszer is volt föhadiszállás, nevezetesen 1939-40-ben és 1941-1940 között. A várost azért választották a föhadiszállás helyéül, mert viszonylag messze volt a frontvonaltól. A föhadiszállásnak a központi népiskola adott helyet. Itt volt Mannerheim tábornok szobáján kívül a legfelsöbb katonai vezetés munkahelye is. A múzeumot 1989-ben nyitották meg a közönség elött úgy, hogy a múzeum helységeit elválasztották a jelenleg is müködö iskola tantermeitöl. Több átalakítás és modernizáció után a múzeumot a nagyközönség 2001 junius eleje óta látogathatja.
Korabeli fényképek és térképek illusztrálják az itt folytatott munkát és egy rövidfilmen keresztül ismerkedhettünk a föhadiszállás hétköznapjaival. A múzeumban található számos számítógépen keresztül a látogató interaktív módon is ismerkedhet a háború eseményeivel.

Mikkeli környéki háború.
Mikkeli környékén már kb.200 évvel ezelött is folyt háború, nevezetesen 1789-ben egy rettenetes csata zajlott egy szük földszoroson, a neve: Porrassalmi, az akkor orosz-svéd határhoz közel volt. Ez a csata része volt az akkor folyó svéd-orosz háborúnak, akkor Finnország Svédország része volt. Svéd/finn részröl 720 katona vett részt az itteni véres csatában, melynek emlékére 1923-ban emlékkövet állítottak fel, környezetében táblák mutatják az egyes katonaegységek elhelyezkedését. Orosz részröl 5200 katona csatázott itt. Lövés nem esett, a harcot bajonettel és karddal vívták. A csata emlékére felállított követ a mellékelt képen látjátok.

Mikkeli környéke: Porrassalmi csata emlékére emelt kö.

2011 junius 8 Szerda - Második nap

Ezen a napon változatlanul szép reggelre virradtunk. Kiadós szállodai reggeli után útrakeltük Mikkelitöl kelet felé. Elsö utunk Mikkeli egy látnivalójához vezetett, mégpedig a Kenkävero nevü régi paplakhoz.

Kenkävero- a szó egyenes fordítása cipöadó.
Hogy ez a név miböl ered azt nem lehet pontosan tudni. Egy lehetséges magyarázat, hogy ezen a helyen vették fel a helybeliek a cipöjüket amikor a csónakokkal partra érve elindultak a templom felé, majd hazafelé menet ugyanitt vetették le a cipöjüket, mielött csónakba ültek volna. A hely nevére az utókor a mellékelt képen látható virágokkal emlékszik.
Mikkeli- Kenkävero/Cipöadó

Manapság Kenkävero néven ismerik az itt álló nagy, fából épült paplakot. Már az 1400-as években volt itt, a Saimaa tó partján egy kis paplak, akkoriban ez egy ki sziget volt, ahonnét híd vezetett a szárazföldre. Mint sok más országban, Finnországban is nagy jelentösége volt a papoknak és rajtuk keresztül az egyháznak. A pap és családja – protestáns ország ! – lakhelye a civilizáció kis központja volt, példa a lakásra, háztartásra, veteményes kert müvelésére, a pap háza egyben könyvtár és egészségügyi állomás is volt. A papok és feleségeik minden kérdésben és problémában tanácsadói és támaszai voltak az egyházközség tagjainak. Az istentiszteletekkel kapcsolatos prédikációkban a társadalom minden kérdését elemezték és állást foglaltak irányítva ezzel az egész közösség gondolkodását és viselkedését is.
Ilyen hely volt ez a Kenkävero-nak nevezett paplak is, mely egyben a társadalmi élet központjaként is szerepet játszott. A környezö birtokokkal élénk volt a kapcsolat, itt rendezték az esküvöket, keresztelöket, itt müködtek a különbözö társaságok, mint pl, a háziasszonyok köre és sok családi ünnepnek is helyet adott ez a nagy paplak.

Mikkeli, Kenkövero Paplak Nuijasota emlékmü

Kenkävero átélte a környék összes háborúját, mely az oroszok és a svédek között folyt. A paplak kertjében álló szobor az 1596-97 ben zajló parasztlázadásra ( Nuijasota) emlékezteti az utókort.

Egészen 1969-ig zajlott itt az élet, akkor a pap a városba költözött és az üresen maradt paplak hanyatlásnak indult.
Két évtizedel késöbb Kenkävero az egyház tulajdonából Mikkeli város tulajdonába került , akkor nagy restaurálás történt és ma egy remek állapotban levö , szép, tómenti, déli lejtön levö, nagy virágos- és veteményes kert várja a látogatókat. A néhai gazdasági épületekben kézmüvesmühelyek és üzletek vannak, szakértö kertészek adnak tanácsokat az érdeklödöknek és a paplakban vendéglö is müködik.
Ujra pezseg az élet Kenkävero-ban, emlékezve és tisztelve a régi hagyományokat.

Utunkat folytatva röviden meglátogattunk egy kuriát, ennek neve Tertin kartano.
Terti birtok – Föépület
A birtok 1894 óta van ugyanazon család –Pylkkänen- tulajdonában. A föépületben vendéglö és üzlet müködik. Szobákat egész évben adnak ki, a jelenleg is aktiv mezögazdaságot üzö birtok konyhája ismert és kedvelt. Nyersanyagait saját földeikrök, kertjükböl nyerik.

Ezután tovább indultunk északkelet felé és meglátogattuk a világ legnagyobb fából készült templomát. A sárgára festett óriási épület egy dombon emelkedik Kerimäki nevü helység központjában.
Kerimäki egy kis helység, lakosainak száma kb. 5600. Hogy miért ide építették ezt az óriási templomot azt sajnos nem tudom. Hogy valami fogalmatok legyen a méretekröl, mellékelten egy pár szám:
Ebben a templomban 3000 ülöhely van, az állóhelyekkel együtt 5000 embernek ad helyet. Hosszúsága: 42 m, szélessége 42 m és magassága a kereszt tetejéig 37 m. Anders Granstedt építész ötlete az volt, hogy az 1847-ben elkészült templomba az egész akkori járás lakosságának fele férjen be egyszerre.

Kerimäki temploma, a világ legnagyobb fából épült temploma

Az ember egyenesen meghökken, ha belép ebbe az óriási templomba, a mellékelt kép remélhetöleg illusztrálja a templom nagyságát. A Kerimäkiben levö óriási fatemplomtól ragyogó napsütésben, 30 fokos melegben indultunk Savonlinna városa felé.

Savonlinna, azaz magyarul Savo vára a Saimaa tó partján terül el. Ez a város, melynek kb.28000 lakosa van egy vár körüli lakott területböl fejlödött ki, a vár neve Olavinlinna, azaz Olavi vára.
Savonlinna városa kb. 334 km-re van Helsinkitöl északkeletre. Savonlinna Per Brahe svéd kormányzótól kapott városi jogokat 1639-ben, majd késöbb az oroszokkal vívott háború idején az 1743-ban Turkuban kötött svéd-orosz béke kapcsán orosz fennhatóság alá került.
A II. világháború idején a várost idönként bombázták a szovjetek és egy ilyen bombázás után 1940-ben a nagytemplom jelentös károkat szenvedett. A templomot régi formájában építették ujjá 1948-ban.
Savonlinna neve sokaknak ismert, akik kedvelik az operát, mivel az itt levö várban, azaz a cimben szereplö helyen már évtizedek óta folynak a nyári, szabadtéri operaelöadások. Nemcsak finn énekesek attrakciójáról van szó, a címszerepeket nemzetközi énekesgárda adja elö.
A vár neve finnül Olavinlinna, Olavi férfinév a skandináv Olaf név finn változata. ( Olaf, Svédország elsö keresztény királya volt 993-1024 között )
Ez a masszív, az 1400-as években épült vár egy sziklás szigeten terül el a Saimaa tórendszerének két nagy tavát: Haukivesi és Pihlajavesi összekötö szoros sodrásában, ennek neve Kyrönsalmi.

Olavinlinna Olaf király (993-1024)

A vár szobáiban jól látható, hogy a természetes sziklák egy része adja a “padlózatot”, az építkezés idején nem ismerték a dinamitot és így robbantani nem tudtak.
A várat 1475-ben kezdték építeni Erik Axelsson Tott ( finnül: Eerik Akselinpoika Tott ) magasrangú svéd katonatiszt irányításával azzal a céllal, hogy védelmet adjon az oroszok ellen. A várat észt munkások is építették, a környék lakóit kötelezték a munkára. Tott a vár építesének idején Viipuri ( = Vyborg ) városának helytartója volt. A helyet nagy gonddal választotta ki, ez a sziklás sziget, erös sodrású víz közepén, két viziút keresztezödésénél nehezen volt megközelíthetö. Elöször a három toronyból álló rész készült el a sziget legmagasabb pontján, majd az 1400-as évek végére elkészült mind az öt torony. Az oroszok nem nézték jó szemmel az építkezést és a várat már 1495-ben támadás érte. Ezt több háború is követte mind az 1500-as mind az 1600-as években. A vár az oroszok kezébe került 1714-ben, de a háború után, az 1721-ben megkötött béke újra svéd kézre juttatta az erödítményt. A svéd uralom csak átmeneti volt, 1743-ban újra az oroszok lettek itt az urak, akik nagy építkezésbe kezdtek: a szögletes bástyák ebböl az idöböl származnak. Egészen 18467-ig katonaság állomásozott Olavinlinna-ban, majd egy átmeneti idö után - amikor a vár börtön szerepét töltötte be - a vár üresen maradt.
A vár körül sokféle legenda és mendemonda lengedezik, így pl. kísértetekröl, földalatti alagutakról, stb. stb.
Manapság túristák kedvelt célpontja, hiszen 1967 óta évente rendeznek itt nemzetközi Operafesztivált.
Az egy hónapig tartó ünnepségeken ismert külföldi és hazai énekesek lépnek fel. Azok közületek akiknek internetes hozzáférésük van itt nézhetnek egy kicsit erröl : http://www.operafestival.fi/In_English/Front_page.iw3
Az oldal angol nyelvü a képre rákattinva egy videofilmet láthattok. Jó szórakozást.

Savonlinnai Operafesztivál Olavinlinnában
Az elsö Operaünnepségeket 1912-ben rendezték Olavinlinnában. Az ünnepség ötlete egy világhírt aratott finn énekesnö: Aino Ackté nevéhez füzödik. Ö igazi finn patriota volt, akinek egy 1907-ben Olavinlinnában rendezett hazafias ünnepségen való részvétel után támadt ez az ötlete. Az elsö Operaünnepségeken 4 finn operát mutattak be és egy külföldi müvet, nevezetesen Charles Gounod Faust c. operáját, melyben a nöi címszerepet: Margaretát Aino Ackté énekelte.
Az I. világháború, majd az ezt követö nehéz gazdasági helyzet és a finn polgárháború az operaünnepségek befejezödését jelentette. Csak 1967-ben éledt ujjá a savonlinnai operafesztivál, mely azóta minden évben megrendezésre kerül. Ezeken, az egy hónapig tartó elöadásokon évente többtízezer ( kb 60 000) látogató fordul meg, ezek egytizede külföldröl érkezik Savonlinnába.
1987 óta nemzetközi vendégei is vannak a savonlinnai operafesztiválnak, megfordultak itt többek között az Estonia színház (Tallin), a Marinski színház (Szt. Pétervár), a Covent Garden (London), a strassbourgi Operaház, a New Israeli Opera, a Los Angeles-I Operaház, a Deutsche Oper am Rhein, valamint a Chile-i Operaház, a Lett Operaház, a Bolshoi Színház (Moszkva) söt a Teatro Comunale Bolognából és a Shanghai-I Operaház társulatának tagjai is.
Aino Ackté álma valóra vált, a gyönyörü környezetben levö , középkori vár falai között felcsendülö dallamok felejthetetlen emlékei maradnak azoknak, akik Olavinlinnában jártak.

Folytatva útunkat egy rendkivül szép és érdekes természeti képzödményt élvezhettünk, ennek neve
Punkaharju.
A jégkorszak idején alakult keskeny földnyelv 7 km hosszúságban min denütt vizzel körülvéve halad két részre osztva a Puruvesi nevü nagy tavat, ami a Saimaa tórendszerének része. Ez a jelenleg természetvédelmi terület már az 1800-as években felkeletette a túristák érdeklödését. Gyönyörü hely, a keskeny földnyelven csak az országút megy át, az is csak két sávos, több el se férne !

Punkaharju
Mindenütt víz,víz,víz…. Sütött a nap és olyan kék volt az ég, amilyen kék a finn zászló keresztje. Az elsö utat ide már az 1700-as években építették az oroszok, mellékelten a régi út képe.

Punkaharju, régi országút Punkaharju, Valtionhotelli

Egy érdekes helyen szálltunk meg, a neve: Valtionhotelli. Az épület eredetileg a helybeli erdésznek készült 1845-ben, de az ö feladatai közé tartozott az átutazók ellátása is. Ez az országút forgalmas volt, mivel összekötötte Finnországot Oroszországgal.
A rózsaszínü, romantikus épület egy ismert építész E.B. Lohrmann alkotása ( ö Engel halála után hozzájárult a Helsinki nagy katedrális építéséhez is ). Ez a jelenleg 24 szobás szálloda Finnország legrégibb utasokról gondoskodó létesítménye. A szállodában jó konyha is müködik, remek halvacsora után még sokáig beszélgettünk a nap eseményeiröl és a látottakról.

Végére értem keletfinnországi utam elsö két napi beszámolójának. A folytatás a következö részben lesz olvasható – amennyiben lesz rá érdeklödés.
Judit M kapcsolódó élménybeszámolói:
Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Magyar  Română  Slovenčina