Izland a tüz és víz országa

Izland

Ott-tartózkodás ideje: 2008. jún. 11.  - 2008. jún. 19. (8 nap)

0 hozzászólás I 6 573 látogató olvasta. Rögzítve: 2011. júl. 20. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar Judit M Beszámolója

Cimkék: Izlandi útibeszámoló 

Izland 2008 jun. 11-19

Bevezetés: Negyedszer jártam ebben a rendkivüli országban, remélem, hogy nem utoljára. A tüz és jég országa rendkivüli természeti adottságokkal rendelkezik, melyeket a világ minden tájáról érkezett túristák csodálnak. Egyben csodálhatjuk egy kis nép ( 310 000 lakos) szívós kitartását, az életért, a szabadságért és függetlenségért. Ez a kis nép büszke történelmére, ápolja hagyományait, örzi nyelvének tisztaságát, szorgalmas, igénytelen, nem kérkedik , nem vár másoktól segítséget. Mind a két saját lábán állva küzdenek az izlandiak azért amit fontosnak találnak a megelégedettség és boldogság elérése érdekében, nem egy nagyobb népnek például szolgálva mind régen, mind pedig most is.
Ezalkalommal szinte teljesen körülmentünk a szigeten, 8 nap alatt több mint 3000km-t tettünk meg egy kis autobusszal. Csoportos utazáson voltam , a csoportunk közös nyelve angol volt. A megtett útvonalat az albumban levö térkép mutatja, a kis fekete nyilak a szálláshelyeket jelentik.

Elsö nap: Helsinki- Reykjavik

Délután indultam Helsinkiböl Reykjavikba, Izland fövárosába. Az út Helsinkiböl Reykjavikba kb. három és fél órás, egyenes repülöút, az óránkat Izlandon három órával kellett hátra állítani a finn idöhöz képest. Igy amikor délután 3-kor indultam már fél négykor, azaz majdnem ugyanakkor érkeztem meg, mint amikor eliondultam. Tiszta és napos, de hüvös idö várt. A szálloda - Hotel Loftleiidir - Reykjavik belvárosán kivül van, de mivel régebben már jártam ebben a városban, ez nem okozott semmilyen problémát. Ebben a szállodában találkozott a csoportunk a következö nap reggelén. Amikor a szállodába megkaptam a szobakulcsot, már megkaptam a nevemre szóló kis füzetet is, melyben körvonalakban ismertették - angolul - az útvonalat és a legfontosabb látnivalókat.
Rendkivül kellemes volt a társaság, senki nem késett sehonnét, senki nem szenvedett feltünési viszketegségben, senki nem volt allergiás semmire, senki nem tudott a hivatalos túristavezetönél többet semmiröl, senki nem akart állandóan a busz legjobb helyén ülni, senki nem kapott össze senkivel és utoljára, de nem utolsó sorban, senki nem volt soha részeg. A csoportban egyetlen dohányos volt, ö egy pipából fujta a füstöt a tiszta izlandi levegöbe. Ennek nagy elönye az volt, hogy magától és a körülötte állóktól távoltartotta a szúnyogokat és a helyenként nagy csoportokban, szinte felhöszerüen elöforduló apró legyeket.
Jellemzö volt erre a csoportra, hogy senki nem kérdezte ki a másikat, mindenkinek csak a keresztnevét tudtuk meg és az út végén nagyon kedvesen búcsuztunk el egymástól. Nem igyekeztünk életreszóló barátságokat kötni és nem váltottunk cimeket egymással, azt hiszem, mindnyájan tudtuk, hogy sokan megigérik, hogy ”majd irok”vagy ”majd jelentkezek”, de soha nem kerül erre sor. Ebben a csoportban erre nem volt szükség. Ezt
a csoportot a közös érdeklödési kör és a közösen eltöltött szép napok kötötték össze a közös nyelven kivül és igy marad az emlékezetemben. Igy volt jó. Összesen 3216 km-t tettünk meg mi 14-en egy húszszemélyes kis buszban, a csomagjainkat utánfutóval húztuk az autó mögött. Közös megegyezéssel minden nap, mindenki más helyre ült, hogy mindenki egyformán élvezze az egyre változó kilátást. Ilyen összetartó és kulturált csoporttal nagyon ritkán lehet találkozni és ez külön örömet jelentett.
Vezetönk, egy ötvenéves, korát meghazudtoló kinézésü, udvariasan enyhén molettnek nevezhetö, a Reykjaviki Egyetem spanyol szakán végzett, négy felnött gyerekkel rendelkezö nö volt, Margriet Einarsdottir. Kissé kötetlen stilussal jelentette ki a bemutatkozás után, hogy ” I love you ” mely kijelentés meglepö volt ugyan, de úgy látszott, hogy komolyan gondolta, hogy szeret minket. Mint kiderül a fenti csoportjellemzésböl, erre volt is jó oka, de azt ö az elsö öt percnyi együttlétünk után még nem tudhatta.
Köztudott az, hogy Izlandon rengeteget esik az esö, nos nekünk olyan szerencsénk volt, hogy 8 nap alatt egyetlen egyszer volt esös idö, de akkor sem zuhogott egész nap az esö. A levegö tiszta és hüvös, azaz + 6-10 fok közötti volt, sokat fujt az erös és hideg északi szél. A finn közmondás bevállt: Rossz idö nincsen, csak elégtelen öltözködés. Egyszer sem fáztam és egyszer sem áztam át. A szállodai szobákat még fütötték.
.
Második nap : Reykjavik – Thingvellir- Vik

Kiadós reggeli után pontosan 9-kor indultunk el autobusszal egy körútra, melynek során Izland legnagyobb részét láttuk. Napos, hüvös és szeles volt az idö.
Ezen a napon meglátogattuk az Althing,a világ elsö parlamentjének helyét, melyet 930-ban alapitottak egy jelenleg Nemzeti Parkká nyilvánított helyen, a sziget délnyugati részén, a fövárostól, Reykjaviktól kb. 50 km-re északra. A park: Thingvellir az UNESCO világörökség része. Évente egyszer, hetekig tartóan ülésezett az izlandi parlament itt.Ezen a helyen olvasták fel az összegyülteknek hangosan a törvényt, biráskodtak az elkövetett büncselekmények ügyeiben , állapitották meg az árakat, hoztak uj törvényeket. Itt hajtották végre a halálos ítéleteket, a férfiakat lefejezték, a nöi bünözöket vizbe fojtották. Börtönökre vagy börtönörökre akkor nem volt szükség, az életfogytiglani büntetés nem tartozott az ismert fogalmak közé.
A 999-1000es évben itt nyilvánitották a kereszténységet Izland hivatalos vallásává, ugyanitt kiáltották ki Izland függetlenségét, azaz elszakadását Dániától, 1944 junius 17.-én .
Thingvellir geologiai érdekessége, hogy az eurázsiai és északamerikai tektonikus övezetek találkozásának vonalán fekszik, az övezetek határának repedéséröl van itt közelebbröl szó, mely egy mély völgyet hozott létre. Az elmozdulás süllyedést eredményezett, igy született Izland legnagyobb tava: Thingvallavatn. Vize tiszta és hideg. Gyönyörü hely ez, mellékelten egy pár kép.
Utunkat tovább folytatva a déli part mentén az egyik oldalról a tenger a másik oldalról pedig Izland egyik nagy gleccsere a Myrdalsjökull látványa ejette csodálatba az utazót. Ennek a gleccsernek alapterülete 590 km2, egy aktiv tüzhányó – a neve: Katla – található alatta !! A Katla utoljára 1918-ban tört ki, kráterének átméröjét a geologusok 10 km-re becsülik. A kitörés a felette levö gleccser egy részének erös olvadását eredményezte, áradást és több vizesést hozva létre.
Két nagy vizesésnél álltunk meg, az egyik a Seljalandsfoss a másik neve Skogarfoss.
Seljalandsfoss a Seljalandsá nevü folyó vizét ejti le 60 m magasságból egy óriási sziklafalról. A felszálló vizpára több méter távolságban is érezhetö, a sziklafal az állandó nedvesség miatt gyönyörü zöld. Ennek a vizesésnek nevezetessége, hogy egy kis gyalogösvényen ( nagyon sáros és csúszós) a vizfal mägé ! lehet menni. Valamivel Seljalandsfosstól keletre található a Skogarfoss nevü vizesés. Az óriási erövel lezuhogó viztömeg hangja messzire hallatszik.

Az éjszakát egy Vik nevü kis település jólfelszerelt motelljében töltöttük.

Harmadik nap: Vik- Kirkjubaejarklaustur - Höfn

Ezen a napon reggel indultunk Vikböl északkelet felé, utunk a partvonalhoz közel vezetett egy Eldhraun nevü lávasivatagon át mely egy rendkivül erös tüzhányó kitörésének eredményeként jött létre. A Lakagirar nevü, 25 km hosszú résszerü kráter 1783 junius 8 - 1784 februárig okádta a forró lávát. Ez a kitörés a világ történelmében mindmáig a legnagyobb és legmérgezöbb vulkánikus kitörésnek számit . A tüzhányó két nagy lávamezöt hozott létre, melyek együttes alapterülete 565km2 . A kitörés katasztrofális hatással volt a környezet életére, a háziállatok 83 %-a és az ittlakó emberek 20 %-a pusztult el.
Ebben az idöben Izland a dán királyság része volt és a dán parlament tárgyalta a katasztrófát túlélö 40 000 izlandi lakos átttelepitését Dániába, de ez a terv nem vált valóra. A helybeliek azt mondják most, hogy szerencsére !
Egyes történelemirók szerint az óriási tüzhányókitörés csökkentette Europában a termést és ezáltal egyik feltételezhetö oka volt a francia forradalomnak.
Jelenleg a krátereket és a láva nagy részét is egy mohafajta: Racomitrium lanuginosum ( Porosmohafélékhez tartozó mohafajta) fedi be. Ez a terület Izland egyik kedvelt túrázóhelye.
Elhagyva a lávasikságot egy kis partmenti településre érkeztünk, a neve: Kirkjubaejarklaustur. Ez a hely arról ismert, hogy itt történt az elsö izlandi boszorkányégetés, nevezetesen 1343-ban, Katrin az apáca, itt égett el elevenen , mert ”eladta lelkét a sátánnak”.
A falu neve angolul: ” Churchfloor” = templompadlót jelent, ezt egy különleges bazaltképzödményröl kapta, mely emlékeztett egy kikövezett templompadlózatra.
Egy rövid kávészünet után utunkat folytatva kelet felé Europa legnagyobb gleccsere mellett haladtunk el. A Vatnajökull gleccser déli részén van Izland legmagasabb, hósipkás hegye, mely 2119 m magas. A gleccser 8300 km2 nagyságu, lassu olvadása egy lagunát hozott létre - a neve Jökulsárlón laguna - melynek felszinén érdekes formáju jéghegyecskék úszkálnak.
Ebben a lagunában lehet kis hajóval közlekedni és a mi csoportunk is résztvett egy ilyen ”kiránduláson”. Az inkább csónaknak mint hajónak nevezhetö járgánynak négy kereke is van, az utasok a szárazföldön szállnak be, majd a csónak elindul a jeges viz felé, és egyenesen belehajtva a vizbe hajóvá változik. Az utasok mind mentömellényt viselnek. Nagy élmény volt ez az egyórás csónakázás, a mellékelt képek remélhetöleg valamit visszaadnak a hangulatból. Velünk jött egy vezetö is, Patricia, ö hivta fel figyelmünket a különleges jégre, mely régi jég lévén sokkal tömörebb szerkezetü, mint az ujonan képzödött jég.
Ennek az érdekes napnak estéjén Höfn kisvárosba érkeztünk, a megtett ut Viktöl Höfnig 496 km volt. Itt föleg halászattal foglalkozik az 1783 föt számláló lakosság. A város egy fjord közepén lévö homoknyulványon terül el. mint a mellékelt kép is mutatja.

Negyedik nap ; Höfn - Stodvarfjördur- Reydarfjördur-Egilstadir

A szokásos idöben, reggel 9-kor indultunk Höfnböl észak felé. Az út eleje a tengerpart mentén vezetett, ahol megálltunk megcsodálva a sziklás partot. A hajóközlekedést itt világitótorony örizte a legkiugróbb ponton - neve Hvalnes- mely ellentétben a máshol megszokott piros-fehér szinü tornyokkal élénk narancssárgára festett. A sziklák szinte merölegesen érik el a partot, sok érdekes képzödmányt hozva létre, egyes meredek sziklafalak, olyanok mint az orgonasipok.
A közvetlen tengerpart itt homokos és enyhén lejt, a szinte állandóan fujó szél magas hullámokat is korbácsol a sziklák felé. A horizonton egy kis szigetet is ki lehetett venni, a neve Papey, területe 2 km2. Feltételezik, hogy akkor, amikor Izlandon elkezdödött a telepités, ide Iroszágból érkeztek szerzetesek, akiket ”papar”-nak hivtak, oinnét jön a sziget neve. A szigeten folynak az archeologiai kutatások, 1972-ben egy a X. századból származó farmra bukkantak.
Utunkat folytatva a keleti parton egy kisvárosba értünk, melynek neva azonos a fjord nevével, melynek partján fekszik: Stodvarfjördur. A kisváros izlandi fogalmak szerint az jelenti, hogy ebben a ” városban” 230 állandó lakos van, a fövárostól 630 km-re. Itt van Izland nevezetes kömúzeuma, ahol a szigeten található szinte minden köfajtával ismerkedhetnek a látogatók. A muzeum egy asszony :Petra Steinasafn lakóházában és az azt körülvevö kertben van. Petra egész életében gyüjtötte a köveket, melyek változatossága és mennyisége lenyügözö, mellékelten egy pár kép. A kert kövek nélkül is érdekes, a sok kis manóval, madárral, szökökutacskákkal. Valahol a világon ezt
biztosan giccsnek neveznék, de nekem ebben a környezetben a kert látványa inkább megható volt, mint nevetséges. Valaki , sehol a semmiböl is maradandót hozott létre…..
A mély tengeröblök által szaggatott partot követve a következö város Reydarfjördur volt, ahol Izland három aluminiumgyárának egyike müködik, az Alcoa aluminiumolvasztó néven.

(Megjegyzés:Itt kell megemliteni, hogy Izlandon nem bányásznak bauxitot ! Hogyhogy akkor aluminiumgyárak? Ennek oka az olcsó energia, melyet a természetes vizenergia szolgáltat korlátlan mennyiségben. A bauxitot a külföldi cégek importálják Izlandba és ott olcsón dolgozzák fel aluminiummá. Ez a kérdés Izlandon kissé vitásnak számit, mert ugyan a gyárak munkahelyeket hoznak létre, egyuttal környezetszennyezö hatásuk is van…..)

Petra kömúzeumából az út Egilstadirba vezetett, ahol az éjszakát töltöttük. Ez a 2300 lakost számláló város fiatal, 1947-ben alapitották azzal a céllal, hogy a környezö településeknek legyen egy szolgáltatásokat adó központja. Nevét arról a földbirtokról kapta, melynek területén, utak csomópontjában fekszik. Az eltelt rövid idö alatt Egilstadir gyors iramban fejlödött, Izland keleti részének központja, ma már repülötérrel, gimnáziummal és kórházzal is rendelkezik.
A negyedik napon 496 km-t hagytunk magunk mögött. Szállásunk itt egy tipikus izlandi szálláshely volt, azaz egy kollegium. Úgy gondolom, hogy ez egy kis magyarázatra szorul, szóval igy van: Mivel Izlandon nagyok a távolságok és vonatközlekedés egyáltalán nincsen, a diákok kollegiumokban laknak a tanév idején. Ezek a kollegiumok tágas, tiszta, világos szobákkal rendelkeznek, melyeket évközben két- négy diák használ. Minden szobához tartozik fürdöszoba és egy kis ” gyorskonyha”. A szobákban televizio nincs, vannak azonban nagy iróasztalok, könyvespolcok, szekrények. Az ágyak kényelmesek , a berendezés modern. A közös helységek: ebédlö, társalgó jól felszereltek.itt lehetett követni a labdarugó Európabajnokság egy meccsét is este egy óriási televizión át. Ezek a kollegiumok nyaranta Izland minden részén szálloda szerepét töltik be, egy láncot alkotva ” Hotel Edda ” néven 13 kollegium tömörül ebbe a nyaranta müködö szállodarendszerbe. A szálloda vizparton fekszik, gyönyörü kilátást nyujt a közeli Lagarfljót nevü szinte tószerü sodrás a horizonton egy gleccser látványával.

Ötödik nap : Egilstadir-Mödrudal-Dettifoss-Myvatn

Reggel elindultunk észak felé. Csoportunk már 10 perccel 9 elött teljesen utrakészen ült a kis buszban, mindenki remek hangulatban volt. Egy szinte sivatagszerü lávatengeren át vezetett az ut, itt gyakorolták annak idején az amerikai asztronauták a ”holdi viszonyokat”. A lávát sok helyen moha fedi, ez az elsö növény, mely megjelenik a vulkáni kitörések után. Száraz idöben szürke minden, de ha esik az esö, egy nap alatt világoszölddé válik a táj. Különben meglepö, hogy mi minden apró virág van ezen a kies tájon. A busz ablakából szinte semmit sem látni, de ha kiszáll az ember és lenéz a földre nem egy maximum 2-3 cm magas virággal találkozhat.
Elsö kávészünetünket egy Mödrudal nevü tanyán tartottuk. Pár ház az egész a lávatenger közepén. De van egy kis temploma, melyet a mult században a tulajdonos sajátkezüleg épitett szeretett felesége emlékének adózva. A kis, fehér templom körülötti régi sirok arra emlékzetettek engem, hogy ” a szeretet soha el nem múlik…..”
Itt láttam a legexotikusabb bezinkutat, egy rönkházban levö nagy benzintartályt, melyet kivülröl mindennek lehet gondolni, csak éppen benzinkutnak nem.
Folytatva utunkat megnéztük Europa legnagyobb hatású vízesését, a neve: Dettifoss.
Ezen az Északizlandon levö vízesésen becslések szerint másodpercenként 200-500 m3 viz zuhog 100 m szélességben 44 m mélyre. A vizet a nagy gleccserböl- Vatnajökull- eredö folyó: Jökulsá á Fjöllum nevü folyó hozza ide, a viz mennyisége az évszak szerint változó.
Ezen a napon elértük Izland legismertebb, ornitologusok Mekkájának nevezhetö tavát: Myvatn-t , ennek közelében szálltunk meg éjszakára. A tó neve magyarul szúnyogtavat jelent, szúnyogok nem voltak, de rengeteg volt az apró légy, ezeket felhöszerüen érezhettük mindenütt, az ember fülében, szájában. Szerencsére nem csiptek. Nálunk tájékozottabb – föleg német- turisták szúnyoghálós kalpagokkal járták a vidéket….
Az ötödik napon a megtett kilometerek száma 400 km. volt.

Hatodik nap : Myvatn - Godafoss - Laufas - Akureyri

Kiadós reggeli után , a megszokott idöben indultunk reggel a Myvatn tó tájáról Izland északi részének központja, Akureyri felé, mely 90 km-re van a Myvatn tótól. Az idöjárással nagy szerencsénk volt, bár ezen a reggelen kissé szemerkélt az esö. A friss szél elvitte a legyeket. A hömérö 10 Celsius fok körül lehetett, sofförünk fütötte az autóbuszt.
Elsö alkalommal Izland egyik legismertebb vízesésénél, a Godafossnál álltunk meg. Neve az ”istenek vízesése” a történelemre vezethetö vissza. Történelmi források szerint 999 - 1000-ben, ennek a környéknek, a Ljosavatn járásnak törzsfönökére, a törvényhozó Thorgeir Ljosvetningagodi- ra bizták azt a feladatot, hogy döntsön, átvegyék- e az izlandiak a kereszténységet vagy sem ? Thorgeir a kereszténység mellett döntött. Amikor döntését hivatalosan elfogadták az Althingben, hazatérve a vízesésbe dobta otthonának pogány istenszobrait. A hagyomány szerint innét kapta a vizesés a Godafoss nevet. A vizesés, mely a Skjálfandafljót nevü folyó vizét zuhogtatja 12 m magasról 30 m széles. A partot szegélyezö láva régi, évezredekkel elöbbi kb. 100 km távolságban innét lévö tüzhányó kitöréséböl
származik. Minden északizlandi turista megcsodálja ezt a vizesést, mely a természet erejének és szépségének egyik lenyügözö bizonyitéka.
Tovább haladva a kétsávos, aszfaltozott föuton Akureyri felé, letértünk az Eyarfjördur partján lévö Laufás nevü kis helység irányában, Akureyritöl északi irányba. A hely azóta ismert, mióta Izland lakott. A kereszténység kezdete óta volt itt egy plébániatemplom, mely elöször katolikus lévén a Szt. Péter nevet kapta. A jelenlegi evangelikus templom 1865-ben épült, szószéke a régi templomból való és 1698-ra tehetö. Közvetlen a templom mellett vannak a Laufás nevü plébánia - földbirtok épületei, a föépületben Björn Halldorsón a helybeli plébános lakott 1853-1882 között. Ebben az idöben a birtok sokat fejlödött és nagyobbodott. Laufás föépülete kivülröl nem sokat mond, de
belülröl annál érdekesebb. Az épület nagy része a föld alatt van, átlagban 20-30 ember lakott itt együtt, hiszen a birtoknak sok cselédre és munkásra volt szüksége. A plébánia nemcsak jó termöföldeket mondhatott magáénak, hanem élvezte a helybeliek jó halszerencséjét is, különösen lazacot és pisztrángot fogtak ezeken a vizeken. Jelenleg muzeumként szolgál ez a régi birtok, melyet nagy hozzáértéssel és szakértelemmel tartanak jó állapotban. A régi épületben az Izlandi Nemzeti Muzeum egy részlege müködik. Laufás utolsó ittlakó plébánosa Thorvardur Thormar 1936-ig lakott itt. A régi ház kis ablakai körül jól látható, milyen szépen rakták össze a tözeget a falépítésnél. A háznak csak az elsö szobái kapnak természetes napfényt, ezek a szobák voltak a plébános és családja lakószobái .
Utunkat folytatva hamarosan Akureyribe érkeztünk. A tengerparton fekvö 17 000 lakosu város Izland második legnagyobb városa a föváros környékén kivül. Mivel ez a város sok látnivalóhoz közel fekszik Izland turizumusának egyik központja is egyben. Akureyri neve a szántóföldre = akur ( Acker!) utal, a történelemben elöször 1562-ben találkozunk utalással erre a településre, mely Eyjafjördur partján terül el. Eredetileg mezögazdasági terület volt, a kereskedelmet a dánok hozták, hiszen Izland a dán királyság része volt. A dánok sokfajta kultúrát telepitettek ide, dán nöknek köszönhetö Akureyri botanikus kertje is, melyet 1912-ben nyitottak meg. Jelenleg megtalálható itt Izland szinte teljes florája, mely mellett kb. 4000 külföldröl idehozott növény/fa is nö itt. A botanikus kert jelenleg szinte a város közepén van, gyönyörü virágágyait mi is megcsodáltuk.
A város képét a templom ( Akureyrarkirkja) uralja, melyet 1940-ben szenteltek fel. Több mint 100 képcsö vezet fel a meredek dombra, melynek tetején emelkedik a látóhatár felé a fehér templom. Az épület nekem a zsoltárt juttatta eszembe: ” Fölséges az Isten, por elötte minden….” Ugye többen is ismeritek ezt a szép zsoltárt ? Tervezöje ugyanaz az építész: Gujón Samúelsson, aki a Reykjavikban létható óriási templomot ( Hallgrimskirkja) is tervezte. A stilusa északi, modern, minimalista stilus.A templom érdekességei közé tartoznak az üvegablakok- Közvetlenül az oltár feletti ablak Angliából, Coventry katedrálisából került ide 1943-ban, amikor a háború elöl mentették ide ezt az egy ablakot. (Hogy miért pont ide , miért pont ezt az egyet és kinek az ötletére az sajnos nem derült ki ) A többi ablak ennek stilusában készült, az a szemlélö aki nem ismeri az ablakok történetét nem is sejti, melyik az az ablak, melynek szellemében tervezték az összes többit.
Akureyri volt az egyetlen hely, ahol nem közösen vacsoráztunk a szállodában, hanem mindenki egyénileg oldotta meg a vacsoráját. A sok hal és birkahús után ( de izletesen elkészítve!) kedvem lett egy pizzára. Többedmagammal egy tipikus olasz pizzeriába tévedtem, ahol remek olasz pizzát vacsoráztam. A vendéglö személyzete is olasz volt…
Ez a nap volt egyike a legrövidebbeknek, mert csak 208 km-t tettünk meg felkészülve a következö, utunk leghosszabb napjára.

Hetedik nap : Akureyri - Varmilaekur - Deildartunga-Selfoss

Szép idöre virradva , kellemes hangulatban ütünk buszba reggel . Az 1. számu föuton haladtunk nyugati irányban egy nagy fjord, Skagafjördur felé. Elérve a fjordot egy lótenyésztö telepre mentünk, a neve : Varmilaekur, a fjord végén lévö Varmahlid kisvárostól 20 km.-re délre van. Itt ismerkedtünk meg az izlandi lótenyésztéssel és az izlandi lóval. Egy régi lófajtáról van szó, melynek elsö példányait az ideérkezett vikingek hozták magukkal idöszámitásunk elött 800táján. Évszázadok óta tenyésztik ezt a szivós, igénytelen (télen-nyáron a szabadban tartott) , viszonylag kistermetü és erös lovat Izlandon mindenféle külsö genetikus kevererdés és behatás nélkül. Kisebb termetétöl eltekintve ez nem egy póniló, könnyedén elbirja egy felnött súlyát. Ha egy izlandi lovat elvisznek az országból, pl. azért, hogy résztvegyen valamilyen lóversenyen, azt a lovat többet nem szabad visszahozni Izlandra. Ennek oka a behurcolt betegségek iránt érzett félelem. Ezzel a módszerrel elérték, hogy az Izlandon élö lovak egészségesek. A lovak szine változó, a fehértöl a feketéig mindenféle szinben lehet látni ezeket a nemegyszer édekesen fehér-barna foltos állatokat is a legelökön.
Izlandon számos helyen lehet lovagolni, rendeznek lovasbemutatókat és lovas túrtákat is, melyek egy pár órától napokig is tarthatnak megfelelö, hozzáértö vezetök irányitásával.
Egyik érdekessége az izlandi lovaknak, hogy van egy olyan lépésük, melyet csak ezek a lovak tudnak, és ennek neve .tölt (angolul: rack) . Mig a lovak általában négy különbözö lépésben tudnak haladni: séta, ügetés, könnyü vágta, vágta ( ennek két formája van: rövid vágta és a teljes vágta) addig a tölt az izlandi lovak ötödik mozgásformája. Olyan sima haladásról van szó, hogy a lovas, mintha fotelben ülne a ló hátán. Ez nem jelent ballagást, vagy lötyögést, hanem gyors menetet. Láttunk egy lovasbemutatót is itt Varmilaekurban, a töltben gyorsan elörehaladó ló hátán a lovas kezében tartott korsó sörböl egy csepp sem lötyögött ki a földre !
Utunkat déli irányban tovább folytatva kissé kanyargós, folyók menti völgyekben haladó , aszfaltos uton a Reykholt városa melletti Deildartunga nevü földbirtokra, melynek területén egy óriási és hires forróvízforrás van: Deildarthunguhver. Nem egy akármilyen buggyogásra kell itt gondolni, hanem egy többtízméter hosszú résre, melyböl nagy gözfelhö kísérete mellett tör fel a forró víz. A viz mennyisége óriási: 180 l / másodperc!! Ezzel a vízzel két várost is fütenek – távfütés- Borgarnest és Akranest, melyek távolsága a forrástól 50-60 km. Ezek a városok a nyugati parton terülnek el. A forró vizet a föld felszínén haladó csövekben vezetik a kérdéses városokba. A csövek szigetelése olyan, hogy ezen a távolságon a víz csak 2 Celsius fokot veszit hömérsékletéböl . Ezen kivül a csöveket ugy tervezték, hoggy az egymásba tolt csödarabok el tudnak mozdulni, igy az esetleges földrengések idéjén a csörendszer követi a felszin elmozdulását anélkül, hogy kár érné a rendszert.
Ezen a földbirtokon melegházakban termelnek paradicsomot - a fütés ingyen van – olcsó a termelés. Áruljálk is a kóstolót 4-5 paradicsomos zacskókban. Árus nincs. Egy kis bódébe - a világ legkisebb markete - egy ládába vannak a zacskók, áruk 300 izlandi korona . A vevö egy perselybe teszi be a pénzt mely a láda mellett áll. Szabadon. Ezzel készen is van az árusítás.
Utunkat Deildartungából északkeleti irányba vettük, hogy egy kavicsos uton eljussunk két vizeséshez: Barnafoss és Hraunfossar a nevük. Egy vizeséscsoportról van tulajdonképp szó, mely egy lávatenger alól bukkan elö több helyen. A Skalfandafljot nevü folyó itt egy keskeny és mély – kb. 100 m- kanyonban rohan lefelé. A Barnafoss ( barn = gyerek, barna=gyerekek Barnafoss=gyerekek vizesése) –hoz egy legenda füzödik, miszerint a környéken levö farm két kisgyereke fulladt a vizbe miközben a templomba ment szüleiket akarták követni a vizesés felett levö keskeny lávahidon .Gyermekei halála felett érzett fájdalmában az édesanyjuk elátkozta a hidat mondván, hogy senki ne mehessen át rajta anélkül, hogy ne esne be és fulladna be a vizbe. Nemsokkal ezután egy földrengés szétromboltta a keskeny lávahidat.
Azt mondják, hogy ha huzamosabban 0 fok alatti a hömérséklet, a viz egy jégböl lévö hidat alakit ki, melyen birkákat is át lehet hajtani a folyam másik partján lévö jobb legelök reményében.
Ennek a napnak estéjén Selfoss városában szálltunk meg egy modern szállodában. Folyó partján volt az épület, modern ,teljesen üveg felvonóval, az étkezöben is nagy üvegablakokkal, folyóparti kilátással. Este a vacsoránál vezetönk Margriet bejelentette, hogy most egy kis vetélkedöre kerül sor a csoport tagjai között. Kis papirlapokat osztott ki és arra kellett tippelni- egy szám beirásával- hogy eddigi utunk során hány városon át/mellett jöttünk idáig.
A kérdés nem volt olyan egyszerü, mint amilyennek tünik, mivel izlandi fogalmak szerint a város más, mint az ruropai értelemben vett város, már 300-400 lakosu helységeket is városnak (stadir ) neveznek. Kis gondolkodás után leirtam a 14-es számot. Mit adott Isten, ez a szám volt az igazi!-életemben elöször nyertem valamit , mégpedig egy csomag kártyát. Nem akármilyet azonban, hanem az izlandi madarak kártyáját; minden kártyalapon egy madár képe van, a lapok hátán pedig Izland egyik legismertebb madara: a Lundi = Fratercula arctica, a szótár szerint magyarul :Lunda a neve, finnül:lunni. Ha valakit közelebbröl érdekel, itt lehet az interneten magyarul olvasni erröl az érdekes madárról: http://hu.wikipedia.org/wiki/Lunda
A megtett kilométerek száma a hetedik napon 800 km volt.

Nyolcadik nap : Selfoss - Haukadalur: Geysir- Kék laguna-Reykjavik
Ezen, az utolsóelötti napon reggel, a szokásos idöben 9-kor indultunk Selfossból északi irányban , hogy megismerkedjünk Izland egyik legismertebb vízesésével, melynek neve: Gullfoss = Aranyvízesés. Izland egyik nagy gleccseréböl, a neve: Langjökull ered a Hvitá folyó, melynek vize egy háromlépcsös vizesést táplál, a lépcsök 11m, 21m és 32 m magasak. Az itt nagy dübörgéssel átrohanó víz mennyisége nyáron 140 m3 és télen 80 m3 másodpercenként.
A 20. század elsö felében sokat gondoltak arra, hogy ennek a vizesésnek erejét kihasználva erömüvet kellene építeni itt. A vizesés magánbirtokon fekszik, akkori tulajdonosai: Tómas Tómasson és Halldór Halldórsson bérbeadták a vízesést külföldi befektetöknek. A beruházás megbukott, ennek oka részben pénzhiány volt . Késöbb a vizesést eladták az izlandi államnak és jelenleg védett területnek számít.
Helybeli mendemonda szerint az egyik tulajdonos lánya Sigidur Tómasdottir annyira kétségbeesett az esetleges erömü ötletétöl, hogy apját azzal fenyegette: beugrik a vizesésbe és öngyilkos lesz, ha erömü épül . Erre az édesapa elállt az erömütervtöl.
Sokan hisznek ebben, ténylegesen nem igaz ez a történet, de Sigidurt az izlandiak az ország elsö természetvédöjének tekintik, képe a vizesés mellett örzi emlékét.
Nem messze ettöl a vízeséstöl nyugatra van egy geotermikus terület, tele forró, buggyogó forrásokkal, melyek egy része idönként magasra löveli fel a forró vizet. E terület – Haukadalur - legismertebb höforrásának neve :Geysir géjszir ) , mely szinte minden hasonló tipusu forrás nevének eredete. Geyzirek tüzhányóeredetü területeken fordulnak elö, ahol a forró talajviz feltörhet a felszini kéreg repedésein át. A felszinig terjedö hasadékokban a vulkánikus hö hatására felmelegszik a víz , amikor a hömérséklet meghaladja a 100 Celsius fokot, a viz forrásba kezd, a forró göz hatására a víz oszlopszerüen feltör a levegöbe, ez a nyomás csökkenését váltja ki, és elöröl kezdödik az egész folyamat.
Izlandon kivül a világ más helyein is vannak geyzirek, mint pl. a Yellowstone parkban az USA-ban és Japánban.
Az a höforrás, melyik a nevét adta ezeknek a forrásoknak - jelenleg nem müködik. Közvetlen közelében van egy Stokkur nevü forrás, melynek 20 m magas forróvízoszlopa kb. hétpercenként tör a magasba, ennek mi is szemtanui voltunk. A környék talajának és a források vizének kéntartalma a levegöben erösen érezhetö.

A geyzirek világából visszafelé ujra elértük Selfoss városát és nyugatra fordultunk, Reykjavik felé. A várost csak érintettük, mert utunk Izland egyik leglátogatottabb helyére, az un. Blue Lagoonhoz vezetett. Izland geotermikus csodáinak egyikéröl van szó,ui. a 2000 m mélyröl jövö tengervizet természetes höforrás melegiti. Ebben a
mélységben a tenger vizének hömérséklete 240 Celsius fok és a nyomás itt a föld felszini atmoszférás nyomásánál 36-szor nagyobb. A geotermikus tengerviz föld-eredetü ásványokat is tartalmaz, melyeknek jó hatása van az egészségre, különösen egyes börbetegségekre, mint pl. a psoriasis. Az ásványok között nagy mennyiségben vannak a különbözö szilikátok. A víz sótartalma 2.5%, mely a ” normális” tengervíz sótartalmának egyharmada.
Minden nap rengetegen látogatják ezt a fürdöt, melynek gyönyörü kék színü vize van. A viz nem átlátszó, hömérséklete változik a medence kulönbözö területein, elérve egyes helyeken a 40 Celsius fokot. A fenéken finom homok van- fekete a szine, lávaeredetü.
Bár a laguna teljesen természetesnek tünik, emberkéz alkotta. Közvetlen mellette van egy erömü, mely a természetes forróvizet használja fel : Svartsengi power plant. Ez az erömü pumpálja fel a tenger mélyéböl a forró vizet, majd miután részben elektromos áramot termelnek, részben mint höforrást is használják a természetes forróvizet ( távfütés) a felesleges, teljesen tiszta vizet a lagunába eresztik be.
A vizet többféle kozmetikai készítményhez is felhasználjoak, a fürdövel kapcsolatban szépségápolással és gyógytornáztatással is foglalkoznak ott, valamit sokféle kozmetikai cikket is árulnak.
A Blue Lagoontól kétórás fürdés után váltunk meg- most ugye kiderült mire kellett a fürdöruha Izlandon- és Reykjavikba mentünk vissza, ahol az utolsó éjszakát töltöttük ugyanabban a szállodában, ahol az elsö éjszaka is voltunk és ahol csoportunk találkozott.
Ezen a napon 456 km-t tettünk meg.
Kiszállva a buszból kedvesen búcsúzkodtunk egymástól, azzal a tudattal, hogy több mint valószínü elöször és utoljára találkoztunk ebben az életben.

Kilencedik nap :Reykjavik-Helsinki
Ezen a napon, az ut utolsó napján, már korán reggel a repülötér felé vitt a busz, a gépem Stockholmot érintve jött haza , ott kellett átszállni az izlandi gépröl Helsinki felé. Az átszállás minden nehézség nélkül ment, az uj repülötéri épület Stockholm -Arlanda óriási, nagyon racionálisan megy ott minden. Délután ötkor már itthon voltam

Befejezés: Izland érdekes ország, a tüz és víz országa, mely az arrajárót a természet szépségére, és legyözhetetlen erejére emlékezteti.
Értékeld az élménybeszámolót!
1 (1 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Magyar  Română  Slovenčina