Peking, Lanzhou, Xiahe, Jiuzhaigou, Chengdu

csa Beszámolója

Cimkék: peking 

Van egy kedves Barátunk, aki Kínában él már 8 éve. 3 éve folyamatosan hívott, hogy látogassuk meg. Előző nyáron 3 hétre utaztunk ki hozzá. Úgy tervezte, ha kimegyünk, akkor olyan helyeket nézzünk meg, amit még ő sem látott, ezért terveztünk be egy 10 napos túrát (Peking - Langou, Wiahe, Langmusi, Jiuzhaigou, Sichuan - Peking).

Peking:
Barátunk már a repülőtéren várt minket. Kora reggel értünk oda, de Magyarországon akkor volt csak éjfél. Azért, hogy minél hamarabb átálljunk, aznap nem aludtunk, így csak este 8-kor feküdtünk le aludni (egész nap a pekingi mesterséges tavak partján sétáltunk, csónakáztunk, kávézgattunk). Ennek köszönhetően a következő nap úgy
keltünk, hogy sikerült is szinte teljesen átállni (6 óra időeltolódás). Sok mindenre nem voltunk felkészülve, pár dologgal csak Kínában szembesültünk. Többek közt azokkal, hogy teli talpon guggolva lyukba pottyantunk, vagy hogy mindenki köpköd, és orrot fúj zsepi nélkül, ráadásul ez nem okoz gondot az ott élőknek, még akkor sem, ha étteremben vacsoráznak. Ebben az országban nincs olyan, hogy illem, ez nem Japán. Az étkezés, wc-zés szükséglet kielégítés, nem csinálnak belőle nagy ügyet. Amennyiben ezeket a számunkra ismeretlen szokásokat az ember fel tudja dolgozni és el tudja fogadni, akkor oda tud figyelni a kisebb, nagyobb csodákra; amennyiben nem, akkor úgy jön haza, hogy az egész utazás a csodálkozással, szörnyülködéssel telt el! Bevallom, nem könnyű, de megéri ezeken túl lenni.
Megdöbbentőek Pekingben a méretek, valamint az, hogy megfér egymás mellett a szegénység, s nyomor, és a felhőkarcolókban megmutatkozó gazdagság. Minden utca vagy É-D, vagy K-NY irányú. Félelmetes a fejlődés, ahogyan pillanatok alatt döntenek arról, hogy egy nyomortelepet 2 hónap múlva kiürítenek, és helyére fél éven belül felhúznak egy felhőkarcolót. Több párt rendszer van, de egy párt irányít, a többi csak javaslatokat tesz. Így nincs több éves döntési procedúra (itt mutatkozik meg a kommunizmus előnye?). Minden nagyobb kereszteződésben a gyalogátkelőknél elhelyezett lámpák mellett sárga mellényes emberek állnak, akik mutatják, hogy zöld-e a lámpa, vagy piros. Ráadásként hangos síppal és hanggal üvöltve próbálják meg megállítani az embereke, amikor piros a lámpa, hozzáteszem, nem nagy sikerrel. Minden nagyobb buszmegállóban szintén áll egy sárga mellényes ember hangosbemondóval a kezében, aki bemondja, milyen busz jön (nem mintha nem lehetne látni), valamint figyelmeztet, hogy „ne tolakodjunk; engedjük meg, hogy leszálljanak az emberek, és csak utána szálljunk fel; ne köpködjünk, hiszen közeleg az olimpia; engedjük az idősebbeket és hölgyeket előre, stb…” Sok eredménye nincs ezeknek a törekvéseknek, de legalább ezzel is csökken a munkanélküliség…
Amennyiben a gazdasági fejlődésüket illem területén is utol tudják érni, akkor tényleg nagy dolgokat fognak művelni, de addig a fejlődésük útjában áll az illem teljes hiánya. Képesek lesznek rá vagy sem? Azt hiszem igen, a pekingi olimpián kiderül! Hogyan fogják elérni például, hogy ne köpködjenek? Minden sarokra állítanak úgynevezett köpés biztosokat, akik büntetni fognak az olimpia idején, és (már lehet hallani) illemtanárokat képeznek ki, akikhez több hónapra előre lehet már csak időpontot foglalni, tehát nem esélytelen a dolog!
Visszatérve az utazáshoz: Pekingben megnéztük a Tiltott várost, a Dob tornyot, Peking első katolikus templomát, a computer utcát, a sport utcát, a legnagyobb bevásárlóközpontot (11 emelet magas, két metrómegálló hosszú!) a pekingi „tropikáriumot”, és nagyon sok olyan kínai éttermet, ahol a helyi kínaiak esznek, amit tudok ajánlani mindenkinek. Nem csak azért, mert olcsó (100 forint körül van egy főétel), hanem mert itt lehet kapni igazi kínai kajákat. Nem beszélve arról, hogy itt jöhet rá az ember, hogy az illatos-omlós (bundás) csirke Kínában nem is létezik, ezt csak nekünk találták ki az itteni kínai éttermesek, hogy legyen valami, ami a mi íz világunkhoz közel áll. Minden kaja - bátran mondhatom - kivétel nélkül csípős, a rizs száraz, ízetlen, hogy ezeket a csípős, erős ízeket el tudja nyomni! Nincs Kínában csoki, de pékáru sem. Az ennél a felfedezésnél jön rá, hogy miért nem látni náluk elhízott embert! Kekszet lehet kapni boltokban, aki nem bírja a kínai kaját, tud azon élni, vagy be tud menni a nemzetközi gyorséttermek egyikébe. Azonban ha elutazunk kisebb városokba, akkor marad a helyi étek, vagy a sokszor életmentő keksz! Vannak európai jellegű éttermek is, de ha rendelünk például egy bolognai spagettit, ne lepődjünk meg, hogy ha kicsit sem hasonlít rá, sőt, aki készítette, még életében nem látott igazit.
Amire nem jutott időnk Pekingben, hogy a híres Nagy Falat megnézzük. Pekingből egy egész napos elfoglaltság azt megtekinteni, tekintettel arra, hogy nem a belvárosban van, ezért sokat kell utazni. Nem akarok elkeseríteni senkit, de sajnos az a falrész, ami Pekinghez közel van, és turisták által látogatott, azt teljes egészében lerombolták, és egy újat építettek oda (az ottaniak szerint, akik látták az építkezést). Az a falrész, ami eredeti, az meg le van zárva, és nem nagyon engednek oda embert. Minden esetre biztos monumentális lett volna, sajnos kevés volt a 3 hét úgy, hogy ebből 10 napot Közép-Kínában töltöttünk.

Pekingből Xiahe-be:
Pekingből repülővel mentünk Langou-ba, ahonnan még aznap egy 10 órás busz úttal mentünk Xiahe faluba. A reptérről taxival mentünk át a buszpályaudvarra, de a taxis sajnos bevitt egy mellékutcába, ahol 15 ember letámadott, hogy elvisznek minket Xiahe-be, ne menjünk busszal, hiszen ők sokkal olcsóbbal elvisznek. Közben persze ütik a kocsi tetejét, és lassan nyílik a taxink csomagtartója is, ahonnan veszik ki a mi cuccainkat és teszik át az egyik kocsiba. Mi ekkor pattantunk ki a taxiból és gyorsan, határozottan mély hangon, de udvariasan mondtuk hogy NO THANKS, NO THANKS, és kitéptük a kezeikből a csomagjainkat. Mivel a taxis ezek után nem volt hajlandó elvinni minket a pályaudvarra, így gyalog mentünk tovább. Eközben persze 5 autó üvöltözve kísért minket a célig, ahol már szerencsére békén hagytak minket. Vettünk helyjegyet, és egy légkondis busszal utaztunk 10 órát, néha a patak medrében, mert az út le volt zárva felújítás miatt. Mellettem ült egy megfázott kínai, akinél nem volt zsebkendő, csak egy zacskó, így a nátháját visszaszívta, beleköpte a zacskóba, így mire odaértünk a zacskó megtelt! Oh… én kérek elnézést!
Este megérkeztünk, a barátunk már volt ebben a városban (Xiahe kb. 3000 m magasan van), így egy hangulatos szállást sikerült kifognunk. Tényleg hangulatos volt belül, de a panzió egy üzletnek a hátsó végéből nyílt, így mikor megérkeztünk este, kicsit ez is ijesztő volt. Az egyik természetcsatornán - mikor hazajöttünk - láttunk egy riportert, aki azt mondta, hogy gyönyörű itt a Himalája lábainál, de bármelyik pillanatban elcserélné ezt az érzést egy forró vizes kádra és egy angol WC-re. Ezután a nap után ezzel mi is így voltunk!

Xiahe:
Másnap reggel 6-kor keltünk. Akkor jöttünk rá, hogy ilyen magasságban (2500-4000 méteren leszünk 10 napig) lehet hogy nem csak egy pulóvert és egy hosszú nadrágot kellett volna vinnünk! Xiahe egy csoda, a füstölők illata, az imamalmok hangjai, a szerzetesek kedves arcai, a gyönyörű táj, a templomok, a mérhetetlen nyugalom, békesség fantasztikus élmény, át kell élni mindenkinek! 2 napot töltöttünk itt, és 2 napot egy Langmussi nevezetű hasonló helyen. Ez a rész még hivatalosan nem tartozik Tibethez, de tibetiek lakják, ezt hívják hivatalosan Elő-Tibetnek. Itt már a kínai nyelvvel sem ér sokat az ember, csak tibetiül beszélnek a helyiek, valamint nagyon kevesen angolul! Évről évre nő itt a turisták száma, egyre többen fedezik fel ezt a gyönyörű tájat! Amennyiben elkészül Langou-ból az ide vezető autópálya, akkor a 10 órás buszút 3-4 órás lesz, és amilyen tempóban építik, hamar végeznek vele. A barátunk egy éve volt itt, akkor még tervben sem volt az építkezés, most meg már szinte csak az alagutak, meg az átadás hiányzik!

Xiahe, Langmussi – Jiuzhaigou Nemzeti Parkba vezető út
Az utazás az mindig élmény, de hogy ennyire!
Langmussiból 2 nap alatt lehet eljutni busszal a Jiuzhaigou Nemzeti Parkba, meg kellett volna aludni egy városban, tehát kiesett volna 1 nap. Mi kitaláltuk, hogy bérelünk egy kocsit sofőrrel, aki 6-7 óra alatt oda visz minket, mert hallottuk, hogy ő tud egy rövidebb utat is.
Reggel 6-kor indultunk, és 2 óra múlva beálltunk egy dugóba. Becsúszott egy kamion az árokba és pont mellette lerobbant egy másik teherautó. 90 kamion állt a sorban, akik az autópálya építkezésre mentek. Megkérdeztük a sofőrt, hogy mennyi idő alatt szokták megoldani a problémát. Azt mondta, néha egy fél óra alatt végeznek, néha pár napot itt kell tölteni. 1 óra várakozás után lementünk a terepjáróval a patakba, és kikerültük az elakadt járműveket. Ezek után gyönyörű tájakkövetkeztek. Felmentünk 4000 méter fölé kocsival, csak egy gond volt: augusztus Kínában a legcsapadékosabb évszak, aminek köszönhetően rengeteg sziklaomlás volt. Sokszor meg kellett állni, hogy elpakoljuk az útból a szikladarabokat, és ez így ment több mint 6 órán át. Egyszer csak előttünk leszakadt az egész hegy (ekkor már fényképezni nem volt időm), a sofőr pedig (tekintettel arra, hogy már visszafordulni nem akart) ráhajtott a 1,5 méterrel megemelkedett útra. 50 méteren tűnt el az út, alattunk 4000 méter szakadékkal, 1,5 méter magas kőrakás lepte el az utat és a korlátot. 25 méternél elakadtunk, a kocsi felfeküdt egy nagyobb sziklára, és szépen lassan csúszott be a szakadék felé, egészen addig, amíg egy másik kövön fel nem támaszkodott. Mi a túlsó oldalon menekültünk a kocsiból, de a kisebb-nagyobb kövek persze folyamatosan estek le a hegyről. A sofőr bennmaradt a kocsiban, és full gázzal szinte elfüstölte a gumikat. Rávett minket, hogy toljuk, de mivel kapartak a gumik, semmi értelme nem volt. Miközben 3-an toltuk, egyikünk nézte a hegyet és kiabált, ha nagyobb követ látott! Mikor ezt a reménytelennek tűnő próbálkozást meguntuk, én kirángattam a fülkéből a sofőrt és úgy, ahogy a pesti utakon elakadunk a hóban himbálózva, ki tudtuk szedni a terepjárót! Összesen 11 órás volt az út, gyönyörű helyeken, olykor a felhők fölött, és felhőkben, de utólag inkább a menetrendszerinti buszjáratot választottuk volna az eredeti útvonalon!

Jiuzhaigou Nemzeti Park
60 km hosszú, végig kiépítve fából készült sétáló sávval A jegyárban benne van, hogy az ember bármely útszakaszt megtehet busszal is, amik 2-3 percenként közlekednek. Érdemes felmenni busszal a tetejére (3000 méter) és onnan végig sétálni visszafelé (2000 méter). Napi 6-8 kilométert sétáltunk a két nap alatt. Nem akartunk eljönni! Csodálatos volt! Minden élni akar, még a vízen is kinő a fű, mellesleg 14 méter mélyre lehet lelátni. Teli van kis-, közepes- és óriásvízesésekkel, és mindezt nyugati színvonalon kiépített környezetben (gyönyörű angol mobil WC, ahol kép van a falon és a szerkezet magától fertőtlenít; hibátlanul kiépített sétáló utak fából, amikről letérni nem lehet… és mindenütt sziklaháló, hogy véletlen se essen ránk a hegy, tehát teljes kényelem, biztonság, gyönyörű levegő és megfizethetetlen látnivalók). Nem akartunk hinni a szemünknek, hogy 2000 méteren láttunk nádast!
A Nemzeti Park egyébként a legkényelmesebben a 40 km-re fekvő repülőtérről közelíthető meg, onnan jönnek ide menetrendszerinti buszok! A reptérre pedig Chengduból biztosan jön gép, de lehet, hogy Pekingből is. A Kínán belüli repülés ára megegyezik a nálunk lévő fapados árakkal, és valljuk be, hogy Kínában a repülő a legbiztonságosabb és a legkényelmesebb közlekedési eszköz, de Chengduból lehet busszal is jönni. Az út 8-10 órás, végig lépésben jön, életveszélyes utakon 800 méter mélység az út mellett, és az út fölé pedig visszanyúlik sok helyen a szikla. Mi innen Chengduba ezzel a buszjárattal mentünk. (ez az útvonal egy tartományi főút)

Chengdu
Chengdu Sichuan tartomány fővárosa. Háromszor nagyobb, mint Budapest.Chengdu, mint Peking teli van óriási templomkertekkel, egy-kettőt érdemes megnézni, viszont itt a legfőbb látnivaló a Pandarezervátum. Bármelyik taxis elviszi az embert oda 60 forintért/km. Ragaszkodjunk ahhoz, hogy óra szerint menjünk, mert az esetleges kialkudott ár biztos, hogy háromszorosa lenne az eredetinek, tekintettel arra, hogy nem vagyunk tisztában a távolságokkal.
A Pandarezervátum a legjobb helyen van: 95 % feletti páratartalom, mindenütt bambusz, és egyébként világszínvonalú állapotban van. Láttunk 2 hetes pandát inkubátorban. Reggel 9 órára, nyitásra érdemes odamenni, ha az ember akar látni felnőtt egyedet mozgás közben is, mert ekkor van etetés, és ilyenkor előjönnek az alvó helyükről. Esznek 2-3 órát, azután felmásznak egy fára, és odadörgölődve megvakarják a hasukat. Ezt követően kifekszenek a napra és alszanak másnapig! Panda akarok lenni!!!!

Chengdu-Peking útvonalat repülővel tettük meg, és Pekingből jöttünk haza Budapestre!

Itt szeretnénk köszönetet mondani kedves Barátunknak a felejthetetlen élményért, aki kb. 8 éve él Pekingben, kínai nyelv és irodalmat tanít, és nélküle ez az út kivitelezhetetlen lett volna!

Kínának gyönyörű részei vannak még, hiszen 19 tartományból áll, egy tartomány akkor mint Franciaország! Szerettünk volna még elmenni Shanghaiba, és valamelyik déli trópusi szigetére, de be kellett látnunk, hogy Kínában kompromisszumot kell kötni, hiszen 3 hét is kevés rá!