Barcelonai városnézésünk 1.napja

Spanyolország Barcelona

Ott-tartózkodás ideje: 2011. máj. 18.  - 2011. máj. 23. (5 nap)

0 hozzászólás I 14 543 látogató olvasta. Rögzítve: 2011. aug. 24. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar Mikeve Beszámolója

Cimkék: Spanyolország Barcelona Gaudi Bikaviadal Sagrada Güell Rambla 

Barcelona 1. nap.
A hajnal megint Ferihegyen talál minket. Már-már megszokottá válik, hogy reggel 6 órakor indul a gépünk, úgy ahogy tavaly a Nápolyi utazásunk során is. De nem is bánjuk, (legfeljebb szegény családtagunk, vagyis apukám, aki hajnalok hajnalán kel miattunk) mert legalább lesz egy teljes napunk. Az utazás zökkenőmentes, 5 perces késéssel, de elindulunk és megérkezünk. Sajnos a gép bal oldalán ülök, így nem láthatom felülről Barcelona vonalzóval megrajzolt eixample negyedét jobbról a magasból, bár a Földközi tenger látványa sem az utolsó. A reptér meglepően nagy, csak gyalogolunk és gyalogolunk, nem látjuk a folyosó végét. Mire a csomagkiadóhoz érünk, már ott figyel a bőröndünk, így már mehetünk is akár. Itthon tájékozódtunk a városba való bejutás lehetőségeiről, és a reinfe vonat mellett döntöttünk. Ez a vonat már a barcelonai tömegközlekedésre is használatos jeggyel működik, így gyorsan vettünk is egy tömböt. (6 nap alatt 2 db 10 db-os tömböt fogyasztottunk el ketten, melynek darabja 2-3 euro körül mozgott, azt hiszem ez volt a legolcsóbb variáció) Röpke fél óra és megérkezünk. A Sants pályaudvaron még gyorsan bedobjuk a nagybőröndünket a megőrzőbe, hisz szállásadónk csak ½ 2-re vár és még csak ½ 10 körül jár az idő. Kilépünk az épületből. Napfény, pálmafák, autó és emberhegyek, mindenki jön-megy, mozgásban van. Viva Espanya, Viva Barcelona, megjöttünk!!! Nincs pontos útiterv a mai napra, így találomra elindulunk a tengerpart irányában. Csodálatos épületek, pálmafás sétányok, kirakatok, zöldség- és gyümölcsstandok csábítanak. Mozgásban van az egész város, mint egy felbolydult méhkas. Ugyanakkor nincs dugó, nincs dudálás, anyázás, zökkenőmentesen zajlik az élet. Rengeteg a biciklis, már kíváncsian nézgelődünk, hogy hogyan lehetünk a biciklis társadalom részei erre a pár napra. Merthogy a bicikliutak tökéletesek és behálózzák az egész várost. Felfedezzük, hogy szinte minden sarkon lehet biciklit kivenni a korlátra elhelyezett tartóból, de a működésére nem jövünk rá. Csak annyira, hogy a helyi emberke egy kártyát tart az oszlopon elhelyezett elektronikus részhez, majd felvillan, hogy hányas számú biciklit viheti el, odamegy, leakasztja és elteker. (majd célpontjához érve egy másik helyen visszaakasztja a biciklit) Végül nem ezt a variációt választottuk, de erről majd később. Időközben megérkeztünk az Espanya térre. Hatalmas tér, hatalmas forgalommal. Közepén egy nagy szökőkutas szoborral, ami körül megy a többsávos körforgalom. A tér egyik szegletében felfedezzük a bikaviadal arénát. Illetve csak volt bikaviadal arénát. Külsőleg maradt amilyen volt, de belül már átépítették plázának. Fel lehet menni a tetejére, ahonnan szép kilátás nyílik a Monjuice hegy lábánál épült királyi palotára, az előtte lévő hatalmas szökőkútra, ami este zenei aláfestés közepette lövelli magasba különböző színbe játszva a vizet. Elég nagy nyüzsi volt a téren, mert ráadásul a construma kiállítást is most rendezték. Miután kigyönyörködtük magunkat, ismét nyakunkba vettük a várost és elindultunk a tenger felé a Parl-lel sétányon. A Drassanes térnél lyukadtunk ki, ahol egy kis félszigetecskén a WTC hotel található. Itt már állt pár nagyméretű luxushajó. A telefrico második állomása is itt található. Lassan délutánra fordult az idő, így ideje volt visszaindulni, először a csomagokért, majd megkeresni a szállást. A Monjuic hegy tövében sétáltunk vissza a pályaudvarhoz, ahol miután bőrönd Ödön ismét csatlakozott hozzánk, metróra szálltunk és a La Sagrada Familia megállóig utaztunk. Jöttünk fel a lépcsőn és csak ilyeneket hallottunk az előttünk haladó emberektől: wauuuu, húúú, hűűűű. Nem tudtuk mi az, de miután kidugtuk mi is a fejünket, rögtön mi is csatlakoztunk az előttünk szólókhoz. Ugyanis teljes mivoltában a Sagrada Familia magasodott az orrunk előtt. De most nem időztünk, mert így is késésben voltunk. 3 utcával lejjebb, a Diagonal úton foglaltam szállást. Szerencsére a google earth találmánynak, már tudtam, hogy néz ki a ház, mi van körülötte, így már messziről láttam, hogy OTT VAN! Na igen, de a szállásadónk nem volt sehol, ugyanis elkéstünk. Nagy angoltudásommal egy SMS-t küldtem neki, hogy itt vagyunk a ház előtt, majd 1 perc múlva megjelent a kapuban. Körbenavigált minket, mindent megmutatott, majd miután kifizettük a maradék összeget, magunkra hagyott és már nem is találkoztunk vele többet. (mert reggel 6-kor indultunk hazafelé) A szállásról többet itt nem is írok, majd egy külön beszámolóban, ahol pontozok is.
Egy kis pihenés, pakolás és átöltözés után ismét az utcán találtuk magunkat. Először is, a sarkon található kis étterembe (ami minden sarkon megtalálható és az árak egységesek, tehát nem érdemes egyik helyről a másikig szaladni, a paella máshol is ennyibe kerül, 8-9 euro, persze kivétel a frekventált helyek) ültünk be. Muszály volt egy kicsit megtölteni a hasunkat, rég indultunk otthonról. Mivel imádom a tenger gyümölcseit, így kagylós-rákos paellát ettem, amit alig bírtam legyűrni, mert igen emberes adag fér el egy ilyen füles serpenyőbe. Miután emésztettünk egy kicsit és már fel bírtunk állni a székből, az exaimple negyedbe folytattuk a felfedezést. Csodálatos épületek, nem győztük jobbra-balra fordítani a fejünket. Ez az a negyed, ahol a várost egy asztal mellett, vonalzóval tervezték. Szabályos párhuzamos és merőleges utcák. Minden sarok tovább sarkosítva, minden sarkon lámpa. Kilyukadtunk a Passage de Gracia-n, ahol több Gaudi remekmű is található (Casa Mila, Casa Battlo…) Térkép nem is kellett, azt kellett keresni, hol van sok ember. A La Pedrera (vagyis a csa Mila) volt meg elsőnek. Gyönyörű épület, sehol egy egyenes vonal. Föl lehetett menni a tetejére lifttel vagy akár gyalogosan is. (14 euro) Fönt is folytatódott a görbe irányzat, ráadásul itt még a föld sem volt egyenes, hol föl, hol le kellett menni. Közben pedig kőkatonák őrizék a tetőt. Érdekes volt. Lefelé gyalogosan indultunk. Valamelyik szinten egy egész szint múzeumnak volt berendezve, lakásrészletek, Gaudi művek makettből…. Természetesen az út vége az ajándékboltba végződött a földszinten. Sétánkat tovább folytattuk a Gracia-n, itt található még egy másik Gaudi ház is, ahová szintén be lehetett volna menni (Casa Battlo), de ezt most kihagytuk. Utunk a Catalunya térig vezetett, ahol rengeteg ember volt, mint később kiderült, fiatal tüntetők foglalták el a teret, a nagymértékű munkanélküliség ellen tüntettek. De békések voltak, ültek a földön, énekeltek, transzparensekkel fölszerelkezve. Innen kezdődik Barcelona híres sétánya, a La Rambla és tart egészen a Colombus szoborig majdnem a tengerpartig. A Rambláról külön beszámolót írtam, így most nem írok róla többet, a Boqueria piac pedig egy szintén különálló részt érdemel. Említésre méltó viszont a Placa Reial terecske, ami a Rambla jobb odalonán található zsákterecske, végig árkáddal, ahol kávézók sora található, pálmafákkal, középen pedig egy szökőkút. Egy csendes szigetecske a nyüzsgő városban. A tengerhez leérve rögtön a kikötő épülete található egy tágas téren, majd a Rambla del Mar fapallós, a tengerre mesterségesen kialakított szigetecskéje csábítgat egy kis sétára. Itt található egy bevásárlóközpont mozival és az akvárium is. Továbbsétálva a tengerparti sétányon kisebb és nagyobb pálmafákkal övezett sétautakon haladva jutunk el a Barcelonata negyedhez, ahol egy rák szobrocska integet. Itt már egy kicsit hűvöskés lett az idő, meg is ijedtem, hogy nehogy már elromoljon az idő, hát nem ezért jöttünk ilyen messzire és egyébként is nem hoztam meleg ruhát, sőt kimondott célom volt, hogy fürdünk is a tengerben! A Barcelonata negyedbe már nem sétáltunk be, elég volt a mai napra, és még vissza is kellett menni a szállásra. A tengerparttól eltávolodtunk, mentünk célirányosan, a La Ribera negyeden keresztül, majd a Marinán már csak egyenesen hazafelé. Úgy érzetem végiggyalogoltam Barcelonát, annyira elfáradtam, mire megérkeztünk a szállásra. Hát nem kellett altató…… (folyt köv)
Értékeld az élménybeszámolót!
10 (1 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina