Barcelonai városnézésünk 2.napja

Spanyolország Barcelona

Ott-tartózkodás ideje: 2011. máj. 18.  - 2011. máj. 23. (5 nap)

0 hozzászólás I 10 265 látogató olvasta. Rögzítve: 2011. szept. 13. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar Mikeve Beszámolója

Cimkék: barcelona felvonó olimpia tengerpart királyi palota 

Másnap gyönyörű, napfényes reggelre ébredtünk, egy felhő sem volt az égen. Megnyugodtam, hogy minden a terv szerint alakul, indulhatunk egy újabb felfedező napra. Bedobtuk a reggeli kávénkat, csőre töltöttük a fényképezőgépeket, majd nyakunkba vettük a várost. A Marinán mentünk a tengerpart felé. Ez egy széles, többsávos utca, középen biciklisávokkal, két oldalán széles járdával, hatalmas pálmafákkal. Nagyon kellemes sétálgatni itt, nem bánnám, ha nálunk is ilyen lenne. Az utca a tengerpartig tart, ahol is két felhőkarcoló áll jobbról (Hotel Arts)és balról. Még az olimpiakor építették, luxusszállodák. Az egyik előtt ott csillog a hatalmas fémből hajtogatott aranyhal. Ezt a részt, Port Olimpic-nek hívják. Jobbra és balra is tengerparti korzó. Mi balra indultunk, ahol a kikötőben rengeteg vitorlás ringatózott, majd jött a fürdésre kijelölt és rendezett partszakaszok. A tegnapi hűvöskés idő után ma már sokan voltak a parton, ha nem is fürödtek, (bár 1-2 vállalkozó volt azért) de röplabdáztak, vagy csak szimplán napoztak, múlatták az időt. Természetesen le kellett csekkolni a vizet, legalább egy lábáztatás erejéig. Hát bizony, nem volt valami meleg, de azért jólesett. Kicsit megpihentünk, nézelődtünk, töltekeztünk a tenger látványával, majd visszavettük a cipőt és sétáltunk tovább. Végig a tengerparti korzón, egészen a Barcelonata negyedig. Magas, régi építésű házak, szabályos párhuzamos és merőleges szűk utcácskák, ahol kiteregetve a kihúzott zsinórón száradnak a ruhák. Ennek a negyednek a tenger felöli részén áll a telefrico állomása, innen indulnak a kabinok a Montjuic hegyre. Kényelmes változata a hegyre jutásnak, mellesleg fantasztikus panorámával. Persze tériszonyosoknak nem ajánlom, mert azért kileng a kabin olykor-olykor. Egy lift fel a tetejére, majd jön a piros kabin, ami átröpít a hegyoldalra. Két kabin jár, egymással ellentétesen. A várakozási idő nem sok, mert viszonylag sokan elférnek a kabinban, de ez alatt sem unatkozik az ember, hisz Barcelona a lába előtt hever az egyik oldalon, a másik oldalon pedig a víz az úr. Van egy megállója a telefriconak, mégpedig a WTC hotel kis félszigetén, de se ki, se be nem szállt senki, így mentünk tovább. Nem a tetejére, vagyis a várba visz a libegő, csak a hegyoldalba, onnan még vár egy kis séta és egy másik felvonó. De gyönyörű a környezet, fák, bokrok, virágok, pálmák és kaktuszok sokasága, rendezett, tiszta minden. Egy kis séta után elérjük a másik felvonót, de nem az alját, hanem a közepét, így először le kell menni vele, majd vissza föl és még följebb. Nem baj, legalább megpihenünk egy kicsit és gyönyörködünk a városban. Ez egy alacsonyabban és sok kabinnal működő felvonó, 6 ülőhellyel. Ez viszont felvisz a várig, majdnem hogy a kapuig megy. A várba a belépés ingyenes, igaz, sok minden nincs is, csak a pazar kilátás. Lefelé nem ott megyünk, ahol jöttünk, hanem a túloldalon indulunk el. Itt van ugyanis az olimpiai stadion, ami az 1992-es olimpiai játékok egyik stadionja volt a 4-ből. Előtte a nagy Europa térrel és az olimpia jelképével, a hatalmas lánggal. A stadion egy szeletkéje meg van nyitva, be lehet menni, és van egy múzeum is hozzá. A stadion előtt a járda tele van híres sportolók bronzba öntött lábnyomaival. Tovább folytatva utunkat a Királyi Palota hátánál lyukadtunk ki. Spanyol királyok rezidenciája volt, ma az épületben kiállítás van, amit most kihagyunk, talán majd legközelebb. Előtte lépcsősor, aljában a híres mágikus szökőkút. Visszasétálunk a város forgatagába, el egészen a Barri Gothic negyed labirintusszerű, középkorú hangulatot árasztó szűk utcáiba. Barcelona óvárosi negyede, kacskaringós utcácskáival rögtön elvarázsol. Mivel elég későn értünk ide, már a katedrális zárva volt, pedig jó lett volna látni a belsejét is a csodálatos kerengőjével. Sétálgatunk, meg-megállunk, ücsörgünk, élvezzük a hely varázsát. Azt sem tudjuk, hogy merre vagyunk, a térképet már rég letettük, csak megyünk, amerre látunk valamit. Érdekes kirakatok, pubok, templomok, épületek, erkélyek utunk során, persze soha nem vagyunk egyedül, olyan, mintha mindenki az utcán töltené az idejét.
Természetesen a napot a tengerparti korzón és a Ramblán fejezzük be, onnan sétálunk haza az Eixample negyedbe. Mondanom sem kell, a mai nap sem kell altató, független attól, hogy az egész napi, napon való sétálás eredményeképp igen szépen leégtem a ruha alól kilógó részeken.
Értékeld az élménybeszámolót!
10 (1 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Magyar  Română  Slovenčina