Vrbniki séta, Zlahtina kostolóval

Horvátország Vrbnik

Ott-tartózkodás ideje: 2011. jún. 04.  - 2011. jún. 04. (1 nap)

0 hozzászólás I 3 883 látogató olvasta. Rögzítve: 2011. szept. 14. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar iadanyne Beszámolója

Cimkék: zlahtinabor sonka sajt 

KRK szigeti kirándulásunk során egy fakultatív Vrbniki, borkóstolóval egybekötött útra is beneveztünk. Megmondom őszintén azt se tudtuk eddig, hogy ilyen nevű helység is van Horvátországban. De örülünk, hogy megismerkedhettünk ezzel a kis falucskával, igen érdekes utcácskáival, házaival, s persze a Zlahtina nevezetű, csak ezen a vidéken termő szőlőből előállított finom borral. Kezdjük az elején akkor a sétát. A buszunk szerencsére fel tudott vinni minket a meredek utcákon a körforgalomig, itt leszálltunk, s gyalogosan folytattuk tovább az emelkedést. Az ősi, kifényesedett köveken bizony elég volt a kapaszkodás, de megérte. Aranyos kis, kacskaringós, szűk utcákon keresztül haladtunk, meg-megállva egy templomnál, egy érdekes háznál, kertnél. A kilátónál pedig gyönyörködtünk a tengerben, a panorámában. Ezt nem lehet megunni, mindig gyönyörűség a tenger látvány, a színe. Az alkalmi idegenvezetőnk pedig mesélt az itt lakókról, a napi életükről, a bortermelésről, s arról, hogy ide rengeteg turista jön minden évben. Mi is betértünk egy idő után a híres Nada pincészet-borászat éttermébe, egy kis borkóstolóra. Először többféle, finom pálinkával kínáltak minket, s közben elkészült egy csoportkép is rólunk. Aztán filmvetítéssel bemutatták a szőlőtermelést, a szüretet, s a borkészítés rejtelmeibe is bepillanthattunk. Aztán meg is kóstolhattuk a beharangozott minőségi borokat. Megízlelhettük a fehérbor, a rosé és a vörösbor zamatát, s vásárolni is lehetett belőlük. Ugyancsak lehetett venni egy-egy tányérral a sonka és a sajtok választékából, igaz elég borsos áron. Az üveges borokért is megkérték az árat, de szép számmal vásároltak közülünk ebből a különleges borfajtából. A látogatás végére mindenkinek igencsak jó kedve volt, még nótáztunk is. Ez valószínűleg a finom boroknak volt köszönhető ugye? Vidám, nótás hangulatban jöttünk el a pincészetből, s szerencsére lefelé vezetett most már az utunk. Átkeltünk a világ legkisebb utcáján is, akarom mondani: átpréseltük magunkat az alig 50 cm-es utcácskán. No, nem kellett azért segítség, senki nem szorult be. Jó hangulatban értünk le a csúszós köveken tipegve a buszparkolóhoz, s elkészítettük a búcsúképünket Vrbnikről, erről a sok száz éves horvát kis falucskáról. Egyöntetűen megállapította a csoportunk, hogy megérte ide eljönni. Sok szépet és érdekességet láthattunk, tapasztalhattunk.
Feltöltve: 2011. szept. 12.
Kapcsolódó élménybeszámolók:
Értékeld az élménybeszámolót!
9.5 (4 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Magyar  Română  Slovenčina