Teknőclesen Abu Dabbab vizein

Egyiptom Abu Dabbab

Ott-tartózkodás ideje: 2011. szept. 24.  - 2011. szept. 24. (1 nap)

0 hozzászólás I 1 853 látogató olvasta. Rögzítve: 2011. okt. 18. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar iadanyne Beszámolója
A Resta Grand Hotel tengerpartján pihengetve, odajött hozzánk egy helybéli, mosolygós fiú, egy szép albumot mutogatott, s csábított minket teknőc lesre az egyik délután. Persze meg is lett a hatása, elcsábultunk, s kíváncsian vágtunk bele ebbe a kalandba is. Különben eszünkbe nem jutott volna ilyen útra menni. A lényeg: nekiindultunk megnézni a teknősöket, kicsiket-nagyokat egyaránt. Azt reméltük naivul, hogy ott sorakoznak a teknőscsaládok a parton, minket várva, szép páncéljaikban, s a mi simogatásainkra várva. (Ahogy a fotókon láttuk). Ehelyett jól elbújtak előlünk, jó sokat kellett őket keresgélni. Meg is találtuk, no de nem rohanok annyira.
Egy kis busszal elvittek minket, 6 magyart Abu Dabbab egy nyugodt, kis öblébe. Karszalag, snorifelszerelés felcsatolva, irány a tenger. Megyünk, megyünk, úszunk, csak úszunk, látni nem látunk semmit. Nem kell elkeseredni, mondja az aranyos vezetőnk Zico, itt lesznek valahol, itt szoktak lenni a teknősök. Nem tudom ő, hogy tájékozódik ebben a zavaros vízben, de hiszek neki. Mit is tehetnék mást itt a nagy víz közepén. A partot már alig látni ahonnan jöttünk, a másik part meg még messzebb van, hát elszántan megyünk utána tovább a teknőc lesre. Már kezdjük feladni a reményt, hogy valaha is megtaláljuk őket, mikor egyszer csak integet nekünk Zico, s mutogat a tenger fenekére, hogy ott vannak! Először nem is hittünk neki, azt hittük csak tréfál, de megláttuk mi is az első teknőst, jó mélyen igaz, de a mienk volt! Én személy szerint nagyon boldog voltam, hogy életem első teknősét megláthattam a tengerben, igaz elég mélyre bújt. Két fehér hal tisztogatta a páncélját, biztosan a délutáni szieszta volt teknőséknél. Fotóztam gyorsan, amit csak bírtam, míg egyszer csak megláttam egy másik teknőst is a mélyben. Ő éppen végezhetett a sziesztájával, mert abbahagyta az eszegetést, s óriási sebességgel elindult a felszín felé. Mi is rákapcsoltunk, de nem értük utol. Szippantott a teknősünk egy jó nagy levegőt, s már ment is vissza a tenger fenekére. Közben már ráakaszkodott több tisztogató hal is, a hasán is találtak finom csemegét, s lent pedig a hátán folytatták a megkezdett munkát. Aztán keresgéltünk még tovább, hátha találunk még teknősöket, kisebbeket-nagyobbakat, de nem volt szerencsénk. Hát így történt a nagy kalandunk a teknősökkel. Aztán kis idő múlva elúsztunk egy kicsit távolabb, s gyönyörködtünk még a sokszínű és sok féle alakzatú korallokban, az érdekes kis halakban. Találkoztunk tűzhalakkal, no persze 3 lépés távolságból, suhantak alattunk a kék pettyes ráják, s hiába álcázták magukat a krokodilhalak, mi észrevettük őket. Aztán egy méretes muréna is próbált ismerkedni velünk, de mi nem akartuk a közelebbi találkozást vele. Eközben észre sem vettük az idő múlását, mire újra partot értünk, már a nap a horizont mögé bújt. Kicsit visszaidéztük a teknőc élményeinket még melegében a parton, s fájó szívvel búcsút mondtunk ennek a Vörös tengeri kis öbölnek.Látjuk-e még valaha?
Feltöltve: 2011. okt. 15.
Értékeld az élménybeszámolót!
9.5 (4 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina